De nemcsak ő. Imádkoztak franciák (csak annyit értettem: “Mercy, Seigneur!”). Aztán négerek vagy öten. No, abból aztán semmit sem értettem, de lelkesedésük, elkötelezettségük egy pillanat alatt lejött, ahogy hallgattam. Ezért azt mondtam rá: “Ámen!” (úgy legyen) Egyik közülük portugálul kiáltott Istenhez. Ebből értettem egy szót: Obregado! (köszönöm) A spanyolból már két szót is elcsíptem: “Nombre” és “Amen!” Ez előbbi nevet jelent. Csak azért tudom, mert van egy vírus, amit Sin Nombre vagyis “név nélküli, névetelen” vírusnak neveznek (egyébként elég veszélyes).
Ki is ez az indiai? Ahogy felállt a közel ötszáz ember közül és megszólalt, egyből megismertem a hangját. Nem hindu, nem malayalam nyelven szólt, hanem angolul (tisztán, érhetően). Joy Malyakely akcentusa tipikus, hangja is egyedi. Száz közül is megismerném, nem egyszer járt Magyarországon. Keralából (India egyik állama) utazik a világ körül, többször is egy évben, hogy beszéljen a Bibliáról. 71 évesen is lelkes, hűséges, kitartó és sugározza azt, amit neve jelent: öröm (Joy). Ha ilyen emberekkel lenne tele a Föld, más világot élnénk.
[Mindez Strasbourgban történik, még néhány napon keresztül (IBCM5). Joy pedig augusztusban ismét jön Magyarországra, Egerbe is!]
A hétköznapok fogságában 
Egyetértek az írásoddal. Örülök, hogy találkozhatom ismét Joy testvérrel. Biatorbágyon is meglátogat bennünket a gyülekezetben. Várunk itt is szeretettel másokat is. Címünk: ktgy.bianet.hu