RSS

Joy címkéhez tartozó bejegyzések

Joe vs Joy

Két indiai jár rendszeresen Magyarországra, látogatva az itteni keresztény gyülekezeteket, többek között az egrit is: Az egyik idősebb, már 70 felett, a másik fiatalabb, még éppen 40 alatt. Bőrük sötét, szívük vidám és friss bennük Istennek a beszéde, a Biblia. Nemcsak olvassák, szólják is, hiszen igehirdetők, elmondják, amit tanultak belőle. Nagy utat járnak be ezek az emberek, mire hozzánk eljutnak, mégsem sajnálják rá az időt, energiát, pénzt. Örömmel jönnek – a világ végéről is.

Joy, az idős, kelet felől jön, Indiából (említettem már itt). Lassan húsz éve, hogy rendszeresen látogatja a magyar gyülekezeteket. Lehet, hogy idén volt itt utoljára. Elköszönt.

Joe, a fiatal, Texasból jön, bár ugyanott született, ahol Joy, Keralában. Repülőmérnök Dallasban. A találkozásunk jól mutatja, hogy nincsenek véletlenek. Ugyanabban az évben született, amikor én. A felesége ugyanabban az évben született, amikor az én feleségem. Ugyanabban az évben volt a házasságkötésük, mint nekünk. És három fiuk van, mint nekünk. Magyar család, indiai család. Ugyanaz, csak pepitában.

Joe jól példázza, hogy a repülőgépek hajtóművei mellett is el lehet mélyülni olyan kérdésekben, mint: honnan jövünk? Hová megyünk? Mi az életünk célja? És mi a célja az életünkkel Istennek?

Könyvei közül magyarul kettő jelent meg. Egyik a keresztségről (bemerítkezés), a másik pedig az ószövetségi áldozatokkal kapcsolatosan. Ajánlom mindenkinek elolvasásra. Aki pedig az angolt bírja, egy további könyve kapható az amazonon is.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/08/20 hüvelyk Emberek, Olvasónapló, Vélemény

 

Címkék: , , , , , ,

Amikor az indiai imádkozik

De nemcsak ő. Imádkoztak franciák (csak annyit értettem: “Mercy, Seigneur!”). Aztán négerek vagy öten. No, abból aztán semmit sem értettem, de lelkesedésük, elkötelezettségük egy pillanat alatt lejött, ahogy hallgattam. Ezért azt mondtam rá: “Ámen!” (úgy legyen) Egyik közülük portugálul kiáltott Istenhez. Ebből értettem egy szót: Obregado! (köszönöm) A spanyolból már két szót is elcsíptem: “Nombre” és “Amen!” Ez előbbi nevet jelent. Csak azért tudom, mert van egy vírus, amit Sin Nombre vagyis “név nélküli, névetelen” vírusnak neveznek (egyébként elég veszélyes).

Ki is ez az indiai? Ahogy felállt a közel ötszáz ember közül és megszólalt, egyből megismertem a hangját. Nem hindu, nem malayalam nyelven szólt, hanem angolul (tisztán, érhetően). Joy Malyakely akcentusa tipikus, hangja is egyedi. Száz közül is megismerném, nem egyszer járt Magyarországon. Keralából (India egyik állama) utazik a világ körül, többször is egy évben, hogy beszéljen a Bibliáról. 71 évesen is lelkes, hűséges, kitartó és sugározza azt, amit neve jelent: öröm (Joy). Ha ilyen emberekkel lenne tele a Föld, más világot élnénk.

[Mindez Strasbourgban történik, még néhány napon keresztül (IBCM5). Joy pedig augusztusban ismét jön Magyarországra, Egerbe is!]

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2011/06/15 hüvelyk Strasbourg, Vélemény

 

Címkék: , , , ,