Petőfi tudott angolul. Erről nem is hallottam eddig. Vagy besegített neki valaki? Mindenesetre Szerb Antal beválogatta egy műfordítását. Mi más lenne, mint szabadságharcos dal, az írek szabságharcáról.
Thomas Moore: Ne feledd a tért…
Ne feledd a tért, hol ők elestek,
Az utolsó s a legjobb vitézek;
Mind elmentek és kedves reményink
Velök mentek, egy sírban enyésznek.
Oh, ha visszanyernők a haláltól
A szíveket, mik előbb dobogtak,
Ujra víni a szabadság harczát
Szine előtt a magas mennyboltnak!
Pillanatra ha lehullna lánczunk,
Melyet ott ránk a zsarnok szoríta:
Nincsen ember, nincsen isten, a ki
Minket ujra megkötözni bírna!
Vége van… de bár a történetben
Ottan áll a győző-név ragyogva,
Átkozott az a dicsőség, a mel
A szabadok sziveit tapodja.
Sokkal drágább a sír és a börtön,
Melyet honfi-névnek fénye tölt meg,
Mint a győzedelmi oszlop, a mit
A szabadság romjain emeltek.
(Ford. Petőfi Sándor)
Ezennel vége a Szerb féle Száz versről szóló beszámolóknak. Mindenkinek ajánlom, antikváriumokban biztosan fellelhető olcsó példány is.
A hétköznapok fogságában 