RSS

Történelem kategória bejegyzései

A cím önmagáért beszél. Van benne általános, de orvostörténeti információ is.

Emlékezetes orvoskolléga – Szerdahelyi Ferenc

Nem éppen a tegnapi újság cikke került a kezembe, lassan 30 év telt el, amióta az alábbi írás megjelent. Voltam vagy 13-14 éves és éppen az általános iskola sikeres befejezésén igyekeztem. Akkoriban Népújságnak hívták a Heves Megyei Hírlapot, ami ma is nép-újság, hiszen a népnek, a magyar nép heves megyei tagjainak szól, még ha nem is munkásmozgalmi értelemben.

A cikk főszereplője az a főorvos kollégám, aki bizony a heves megyei fertőző beteg ellátás meghatározó alakja volt negyven éven keresztül. 1926-ban született és a lenti riportból kiderül, hogyan került Egerbe. Magam elsős egyetemistaként találkoztam vele, amikor ápolástan gyakorlat igazolására az oktatásért felelő igazgató helyetteshez, vagyis Szerdahelyi főorvoshoz kellett menni. Csak arra emlékszem, hogy a fertőző osztály első emeleti lépcsőházi fordulójába jött ki elém és gyorsan beszélt. Aztán szorosabb lett a kapcsolat, hiszen 1992-től a kórházi fertőzésekkel foglalkozó Nosocomialis Szolgálatot vezette (nyugdíjasként), ahol 1997-től időnként, 2001-től pedig folyamatosan, szorosan működtünk együtt.

 

Dr. Szerdahelyi Ferenc főorvos 59 évesen a Népújság fotóján

Dr. Szerdahelyi Ferenc főorvos 59 évesen a Népújság fotóján

Népújság, 1985. december 14. szombat
A gyógyítás és az emberség
A hivatásról dr. Szerdahelyi Ferenccel

Már a címadásnál elnézést kértem gondolatban dr. Szerdahelyi Ferenctől, a megyei kórház fertőző osztályának vezetőjétől, az intézmény általános főigazgató-helyettesétől. Nem illik ugyanis hozzá ez a hangzatos nyitány, sokkal szerényebb annál, hogy ő maga ilyen szófordulatot, mondatfűzést használna. Úgy érzem, hogy azok, akik ismerik, mégis egyetértenek velem abban, hogy ezzel kell indítanom a róla szóló írást: a gyógyítás és az emberség szétválaszthatatlanul összefonódott egyéniségében. Olyannyira, hogy még beszélni is nehezen tud róla. Elképzelhetetlen ugyanis számára másfajta magatartás, természetesnek tekinti azt, ami mások számára szokatlan.

– Harmincöt évvel ezelőtt, 1950-ben szereztem orvosi diplomámat – emlékezik beszélgetőtársunk – Édesapám maga is ezt a hivatást választotta, 1934-ben került ide Egerbe Poroszlóról. Az ő munkáján keresztül szerettem meg a gyógyítást, s még dr. Sziklay Árpád fordított ebbe az irányba, aki a cisztereknél iskolaorvos volt. Ott jártam gimnáziumba, s egyénisége nagy hatást gyakorolt rám. Pályafutásomat a debreceni gyerekklinikán kezdtem. Már szigorló  koromban foglalkoztatott a legkisebbek egészsége, ezért döntöttem így. Debrecenben sok-sok tapasztalatot szereztem: 1951-től klinikai gyakornokként, majd 1954-től tanársegédként tevékenykedtem. Kishíján 12 évet töltöttem itt. Közben három szakképesítést szereztem: 1954-ben gyermekgyógyászatit, 1958-ban röntgent és 1962-ben a fertőző betegségest. Tudományos kutatásokban is részt vállaltam, elsősorban a csecsemőkori sorvadás megelőzésével kapcsolatban. Egerbe 1962-ben jöttem vissza: osztályvezető főorvosnak neveztek ki a Heves Megyei Tanács Kórháza (ma Markhot Ferenc Oktatókórház és Rendelőintézet) fertőző betegellátó osztályára.

Azok közé tartozik dr. Szerdahelyi Ferenc, akik a barokk városhoz kötődnek. Már fiatal korában életre szóló élményeket szerzett itt, ezért hűséges a településhez. Talán el sem tudná képzelni az életét máshol: a környezet, a szellemi élet olyan közeget jelent számára, amelyet nem tud nélkülözni. Szívesen emlékszik vissza a forró hangulatú zenei és színházi estékre, nagy tisztelettel és szeretettel emlegeti barátait, de mint túrázó, a Bükk és a Mátra tájait is nagy vonzerőnek tartja. Ezek együtt teszik otthonná számára ezt a vidéket és semmihez sem hasonlítható értékké Egert. Továbbadta ezt a szeretetet gyermekeinek: fia és lánya is orvosként tért vissza a diploma megszerzése után.

– Egy 40 ágyas kis fertőző osztály élére kerültem. Szerencsére 1965-ben 70 ágyassá alakíthattuk át. Megkaptam a segítséget ahhoz, hogy egy valóban eredményes betegellátást szervezhessek meg. Leginkább a tűzoltók munkájához hasonlítanám ezt a területet. A váratlan járványok komoly feladatokat adhatnak. Állandóan készenlétben kell lenni, mert nem csökken a veszély. Valamikor úgy gondoltuk, hogy könnyebb dolgunk lesz, de beigazolódott, hogy rendre újabb és újabb kihívások jelentkeznek. Emlékezetes például az 1974-es recski tífuszjárvány, amikor 83-an estek át ezen a súlyos kóron. Ma már a különböző védőoltások jó megelőzést nyújthatnak, de ha fölszámolunk valamilyen betegséget, jön más. Így például legyőztük a gyermekbénulást, de már itt van a mirigyláz vagy a hepatitisz, a fertőző májgyulladás. Nem is szólva olyan hírhedt kórról, mint az AIDS. Emellett arra is kell gondolni, hogy olykor a már lebírt “ellenség” is felütheti a fejét. Bízom abban, hogy a következő ötéves tervben megvalósítják ennek az osztálynak a rekonstrukcióját is, hogy megfelelő hátterünk legyen ehhez a feladathoz.

Határozottan cselekszik a beteg életéért, egészségéért, csak a célra figyelve Szerdahelyi főorvos. Egyúttal tiszteli még azt is, akivel éppen hadakozik, pöröl igaza védelmében. Talán éppen e jellemvonásaiból adódik, hogy fertőző osztályt vezet: éppen itt kell a leggyorsabban felismerni a kórokozót, és fellépni ellene, minden erővel elejét venni a nagyobb bajnak. Ez egyszerre igényel határozottságot és emberismeretet: meg kell találni adott körülmények között a legeredményesebb és leghumánusabb megoldásokat. Akik ismerik, több történetet is tudnak erről. Beszélik, milyen elszántsággal küzd minden egyes rábízott gyermekért, vagy felnőttért. Arról is híres, hogy milyen körültekintően állapítja meg a diagnózist. Egyszer szamárköhögéssel küldtek hozzá egy gyermeket, de őt gondolkodóba ejtette a különleges eset. Olyan ritka kórt állapított meg, amelyre nemigen van példa. Amikor aztán a kis beteg Svájcba került, a legjobb európai specialistához, az csodálkozva vette kézbe a leletét, meglepődve a magyar kolléga éleslátására.

– A debreceni klinikán szerettem meg az orvostudomány ezen ágát. Úgy érzem, ez áll hozzám legközelebb. Ha fölismerem a kórokozót, s tisztában vagyok a szervezet védekező képességével, akkor gyorsan eredményt tudok elérni. Nagyon lényegesnek tartom, hogy a beteg gyermekkel és felnőttel foglalkozóknak legyen mindig idejük arra, hogy alaposan kikérdezzék őket és hozzátartozóikat. Az én véleményem szerint is egy jó kórelőzmény-felvétel már fél diagnózis. A modern műszerek sokat nyújtanak, de nem pótolják a gyűjtött tapasztalatokat és az elméleti tudást. Szerintem manapság csak az menjen orvosnak, aki szereti ezt a munkát. Valódi értelmét a sikerélmény adja meg, az anyagiak nem hiszem, hogy bárkit igazából kielégíthetnének. Ezen a pályán az a legnagyobb hála, hogyha az ember idejében tud valamit tenni másokért. Egyébként nagyon nehéz, göröngyös hivatás ez. Sokszor nincs elég ideje az egészségügyben dolgozónak annyit foglalkozni a beteggel, amennyit szeretne, olyan kapcsolatot kialakítani, ami a gyógyításhoz nagyon fontos. Lényegesnek tartom, hogy az orvos nyugodt családi körülmények között dolgozhasson, ezt biztosította számomra harminc év óta segítő, kedves feleségem.

Nemcsak a gyógyítást, de a tudományos munkát, sőt a közéleti tevékenységet is igen fontosnak tartja beszélgetőtársunk. Számos dolgozata jelent meg, nemcsak hazánkban, de külföldön is. Megkapta az Érdemes Orvos címet, a Munka Érdemrend ezüst fokozatát, és a Heves Megye Egészségügyéért kitüntetést. A megyei egészségügyi szakszervezet etikai bizottságának elnöke volt. Vezetőségi tagja szakmája egyik legrangosabb szervezetének, a Magyar Infektológiai Társaságnak. Itt emlékéremmel is jutalmazták tevékenységét. Az orvostanhallgatók képzésében is részt vesz, ezért 1983-ban címzetes egyetemi docens lett.

Nem szívesen beszél ezekről az eredményekről: feladatának, sőt kötelességének tartja mindazt, amit elvégez. Nem múlhatott el nyomtalanul ez a sokféle munka: az elismeréseken kívül infarktust is szerzett. Azóta jobban kell vigyáznia magára, de úgy igyekszik megszervezni életét, hogy ne tegye lentebb a mércét.
Ma is a régi, harmincöt éves praxisával a háta mögött példaadóan lelkiismeretes. Úgy mondják: a régi vágású orvosok közé tartozik. Jó lenne az, ha mai kollégái mind többet hasznosíthatnának az ő és kortársai tapasztalataiból, mert tud valami olyasmit, ami valóban emberségessé, egyben hatékonnyá teszi a gyógyítást.

Gábor László

MZ—Szerdahelyi főorvosra, mint egy tanítványaként emlékezem meg. Nagyon sokat tanultam tőle. A fenti cikk nem propaganda, nem egy elfogult, túlzó írás, hanem valódi képet nyújt erről az orvoskollégáról. Emlékét őrizzük. Sajnos 80. életévét nem érte meg, még 2005-ben elhunyt, de akkor, közeledő születésnapján megemlékeztünk róla tudományos ülés keretében (2006. április 13-án). Nagy formátumú rendezvény lett, a Bartakovics Béla Művelődési Ház nagyterme megtelt. Több százan jöttek el, hogy meghallgassák az előadókat.

Reklámok
 
 

Címkék: , , , , , , , , , , ,

Két tábor – te melyik táborban vagy? (ÉGy 7/46)

ÉGy X/46 címbeli jelzéssel indítottam ezt a bejegyzés-folyamot, amiben egy újság számaiból bengészek (vagy böngészek). Az Élő Gyülekezetek folyóirat első példányai 1998-ban kerültek az olvasók kezébe (november). Most a II. évfolyam 6. szám cikkeit futottam át, a kiválasztott cikk minden időben aktuális, ma is. A címe: Két tábor, a szerzője pedig Brian Gunning:

Élő Gyülekezetek 1999-ből (lassan 15 éve)

Élő Gyülekezetek 1999-ből (lassan 15 éve)

“Vannak gyülekezetek, ahol két tábor létezik: az építők tábora és a rombolók tábora. Az építőknek adottságokra és türelemre van szükségük. A másiknak bárki tagja tud lenni.”
Egy gyülekezetben rombolni nagyon könnyű, de sokkal több erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy valaki építő legyen. Az egyik eszköz, amit az „építők” használnak, az a biztatás. A szót az Újtestamentumban néha vigasztalásnak, buzdításnak, könyörgésnek szokták fordítani.

1. Légy ott! Részt venni a gyülekezet minden alkalmán, az támogatást jelent. Ha mindig ott vagy, az biztonságérzetet ad a gyülekezetben. Alkalmat ad arra, hogy másoknak szolgálj, és példa lehet másoknak. Ez önfegyelmen és kötelességtudaton alapszik, nem pedig kényelmen. Ezért légy ott! (Cselekedetek könyve 28,14-15; Zsidókhoz írt levél 10,25)

2. Imádkozz a problémákért és áldásért! A rendszeresség és kitartás az imádkozásban attól függ, hogy szeretnénk-e megoldani a gyülekezeti problémákat vagy csak beszélni szeretünk róluk. Az igazi imádkozók szellemi síkra emelik a gyülekezeti közösséget. Ez is példát mutat. Ez az egyetlen megoldás, ami igazán működik. Azonban mialatt problémákért imádkozunk, ne felejtsünk el azért a sok mindenért hálát adni, amit Istentől kaptunk. Az énekíró is azt tanácsolja, hogy számoljuk meg egyenként; azt jósolja: meg fog bennünket lepni a lista. („Nézd az áldást, nézd meg egyenként, s meglepődve látod, hogy az Úr mit tett.”) Próbáld ki! (Jakab levele 5,16/b-18)

3. Vegyél részt az evangéliumi munkában! Az evangéliumi munka egybekapcsol minket. Ilyenkor kiderül, hogy ki a mi valódi ellenségünk. Az itt végzett munka a dolgainkat helyes irányban tartja. Emlékeztet bennünket arra, hogy mi mindnyájan megkegyelmezett bűnösök vagyunk. Ez elveszetteket nyer meg. Ebbe beállni nem szellemi ajándék kérdése. Tedd meg a te
részed, amivel támogatni tudod a gyülekezetben az evangélium hirdetését. (Filippi 1,5; Tesszalonikai levél 1,8)

4. Tarts csendesnapokat! Egy vagy két napot Isten igéjével tölteni felfrissülést jelent a keresztyéneknek. Ez egy lehetőség az
együtt munkálkodásra és jó alkalom a közösség gyakorlására. Jó ok arra, hogy bibliatudósokat hívjunk meg magunk közé. (A legtöbb igehirdető szeret részt venni csendesnapokon. Hívjátok meg bátran őket.) Lehetőség arra is, hogy a környékbeli gyülekezeteknek szolgáljunk. (Nehémiás 8,1-12; Cselekedet könyve 18,27)

5. Látogassátok egymást! Apollós nagyon sok segítséget kapott Aquillától és Priscillától. Talán neked is lehetőséged van arra, hogy másokat meglátogass az ő otthonaikban. Nem kell nagy dolgokra gondolni, egy rövid, szeretetteljes látogatás csodákra képes. Talán meg tudsz hívni másokat magadhoz vagy találkozhatsz velük egy kávézóban is. Egymás látogatása az egyik legelhanyagoltabb szolgálat a gyülekezetekben, pedig az egyik leghatékonyabb módja a gyülekezet építésének. (Cselekedetek könyve 18,26)

6. Szólj egy szót, küldj egy üdvözlőlapot vagy egy e-mailt! Megható, hogy egy jó időben mondott jó szó mekkora erővel bírhat. Rossz szavakra soha nincs alkalom, ami jó lenne. De néha még a jó szót is lehet rosszkor mondani. Próbálj mindig pozitív módon
kommunikálni. Legjobb, ha a nyelvünket csak bátorító szavakra állítjuk be, ellenkező esetben könnyen előjön a kritika. (Példabeszédek 15,23; 25,11; Ézsaiás könyve 50,4)

7. Imádkozz az idősebbekért! Az ember teljes valóját megváltoztatja a másokért elmondott imádság. Eltűnik belőled a vita, a kritika vagy az ítélet velük szemben. A gyülekezet vénei Isten emberei, akik felelősséggel tartoznak a nyájért. Ők méltóvá tétettek arra, hogy imádkozzunk értük még esetleges hibáik ellenére is. (Zsidókhoz 13,7; Timóteushoz írt első levél 5,7)

8. Légy közösségben az Úrral és tartsd meg az ő beszédét! Ez az az út, ahogyan valaki távol tudja magát tartani attól, hogy a gyülekezetben rombolóvá váljék. Pál rengeteg rombolással szembesült, de közösségben volt Istennel. Előbb vagy utóbb mások is hálával fognak megtelni a te örömteli életed által. Ezért légy kitartó! (Timóteushoz írt első levél 4,12-16)

9. Légy békekövet! A hústest mindig kész konfliktust szítani, de a szellemi hívők egy ennél sokkal nehezebb feladattal: a békéltetéssel vannak elfoglalva. Nem szükséges, hogy minden gyülekezeti problémába belemártsuk magunkat, de amikor belekerülünk, vigyázzunk, hogy a békesség megtartásán fáradozzunk.(Filippi levél 4,2; Máté evangéliuma 5,9)

10. Tanuld meg imádni Istent! Az imádat a hívõk legmagasztosabb tevékenysége. Ez Istent az Őt megillető helyre helyezi, át meg átjárja a hívők szívét, ezáltal helyükre kerülnek a dolgok a szívükben és az értelmükben. A mi megmentésünkkel Isten alapvető célja az, hogy az Ő imádásában legyünk foglalatosak (János evangéliuma 4,23). Ha mást nem is tudsz csinálni, de tanuld meg Istent imádni! (Zsoltárok 122,1; Péter első levele 2,1-10)

Ehhez, az eredetileg az UPLOOK c. folyóiratban megjelent cikkhez kapcsolódóan egy 70 évvel korábbi írás, ami hasonló kérdést feszeget.

Kiss Ferenc valamikor az 1950-es években (forrás: www.mktgy.hu)

Kiss Ferenc valamikor az 1950-es években (forrás: http://www.mktgy.hu)

Kiss Ferenc: Minden egészséges keresztyén életnek, minden lüktető gyülekezetnek és minden igazi ébredési időnek egyik kísérőjelensége a farizeusok és az írástudók, valamint az ezekhez csatlakozott tudatlan emberek ellenséges fellépése. Be kell teljesedni Jézus szavainak: “Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd.” (János evangéliuma 15. fejezet 20. vers) Tudni kell ugyanis és Isten gyermekének világosan kell látnia, hogy ma valamennyi egyházban, sőt valamennyi bibliai gyülekezetben, közösségben és egyesületben kétféle elem szavát halljuk. Egyik csoport a valóban bibliai, szellemi emberekből áll, akik akár egyházban vannak, akár gyülekezetben, örömmel látják az ébredési jelenségeket és imádkoznak azokért, mert a múló földi dolgokon és érdekeken keresztül szemeiket Isten országára és a lelkek üdvösségére irányítják. A másik csoport az írástudóké és farizeusoké, akik a hozzájuk csatlakozó lelkileg tudatlan egyénekkel együtt a bibliai példák szerint ma is csak indokolatlan kritizálásokban, ellenvetésekben, elferdített vitatkozásokban, végeredményben ellenségeskedésben élik ki magukat. Közben a farizeusok igazi természete szerint magukat kifogástalan vallásos embereknek tartják. Ezeknek a végcéljuk ma is az, amit Jézus röviden így foglalt össze: “Jaj nektek… mert a mennyeknek országát bezárjátok az emberek előtt, mivelhogy ti nem mentek be, akik be akarnának menni, azokat sem bocsátjátok be.” (Máté evangéliuma 23,13) Szükségesnek látjuk e helyett is felhívni e kétféle emberre olvasóink figyelmét azért, hogy minden helyzetekben igyekezzenek világosan különbséget tenni a kétféle hang között és félelem valamint rettegés nélkül hordozzák továbbra is magukban a Szentírásból vett világosságukat, bizonyságot tévén mindeneknek a bennük lévő élő reménységről.—forrás: Kegyelem és Igazság 1938, és Kiss Ferenc professzor James Stewart skót evangélista magyarországi körútjával kapcsolatosan írja.

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , ,

A Krím újra a középpontban

Sok évvel ezelőtt olvastam Ole Benedictow, norvég történész könyvét, a Fekete halált (The Black Death). Nem regény, hanem tudományos könyv, és az 1300-as évek közepén zajló pestis (világ-)járványról szól. Már egy bejegyzésben – közel három éve – megemlékeztem róla (A bolhák étvágya), de most újra elém került a téma. Ennek oka, hogy bizony 1346-ban a pestis Kaffa városán keresztül került Európába.

Valami hasonlóval repíthették a hullákat a várba

Valami hasonlóval repíthették a hullákat a várba

A történetben a mongol csapatok (aranyhordák – Golden Horde) Jani beg kán vezetésével hozták el a járványt a Krím félszigetre. Igen, arra a vidékre, ahol most ismét felforrósodott a levegő, és ez nem a klímaváltozásnak köszönhető. Már a Nyugat felé vonulásuk során megtizedelte őket a félelmetes kórság (1340-es évek). Aztán, amikor elérkeztek Kaffa városához (mai nevén Feodoszija), akkorra kifáradtak, a várvédők pedig kemény ellenfélnek bizonyultak. Gondoltak egyet a mongol hordák és bevetették annak a kornak a biológiai fegyverét. A pestisben meghalt katonáik holttestét rátették a katapultra és belőtték a várfalon túlra, ahol szintén kitört a járvány.

Innen aztán a genovai kereskedők (az ő fontos kereskedelmi támaszpontjuk volt Kaffa) menekülve hajóra szálltak és a Fekete-tenger-Boszporusz-Földközi-tenger irányon keresztül, Itáliába haza-hurcolták a pestist, méghozzá úgy, hogy a fertőzött patkányok a hajók rakományában megbújtak.

Gyakorlatilag azóta (1346) élt a félszigeten a tatárság, akik aztán keveredtek ezzel-azzal a néppel. Egészen a XVIII. századig a Krím félsziget az övék volt. Az oroszok sem tudtak vele jó ideig mit kezdeni, mert a törökökkel voltak szövetségben, olyannyira, hogy az Ottomán birodalom egyik protektorátusa lett. A félszigetről támadásokat intéztek Ukrajna és Oroszország irányában, és éppen Kaffában rengeteg rabszolgát adtak el (valami 3 milliót). Mígnem aztán az 1700-as években eldőlt a sorsuk, amikor is az Orosz birodalom győzött a törökök ellen és a kücsük-kajnardzsi béke értelmében a Krím független lett. Majd ezt a megállapodást megszegve, Oroszország 1783-ban egyszerűen a birodalomhoz csatolta a Krímet (ismerős a helyzet?). Az oroszok a krími tatár lakosság nagyrészét kiűzték. Mintegy száz évvel később mégiscsak elkezdtek újraszerveződni, visszatérni a területekre. Persze aztán jött a kommunista rezsim, benne pedig a Magyarországról emigrált Kun Bélával. Éppen őt tette a krími tatárok üldözésének, az entikai tisztogatásnak egyik vezetőjévé a bolsevik szovjet vezetés. Sztálin tervébe jól beilleszkedett.

Aztán a Krím a Szovjetúnió felbomlásakor Ukrajna része lett, sok orosz lakossal, kevés krími tatárral. Most aztán marakodnak. Illetve már nem, hiszen az Orosz birodalom csatolta (annektálta) egy népszavazást követően az egész félszigetet. Innentől ez már a velünk élő történelem. Nos, ennyi a köze az infektológiának a Krími konfliktushoz.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2014/03/23 hüvelyk Történelem

 

Címkék: , , , , , , , , , , , ,

Raspored rada

…vagyis: “Munka rend”. Így, nagybetűvel. Hiszen ha az ember dolgozik, az megérdemli a nagybetűt, tegye azt az emberek épülésére vagy éppen Isten dicsőségére. Sajnos, a kifejezést kissé devalválja vagy inkább egyenesen iszonyattá teszi az auswitzi felirat: “A munka szabaddá tesz” („Arbeit macht frei”). Pedig igen is, a munka valóban szabaddá tesz. Különösen akkor, ha az megfelel az adottságainknak, képességeinknek. Ha megérkezik az alkotás közben a “flow“, akkor haladnak a dolgok és szabadnak érezzük magunkat. Különösképpen igaz ez akkor, ha különleges munkát, kiváltságos feladatot végzünk Isten dicsőségére (és egyben az emberek épülésére).

A délvidéki keresztyén testvérgyülekezetek munkarendje 1943-ban (helyszínek, időpontok, igehirdetők)

A délvidéki keresztyén testvérgyülekezetek munkarendje 1943-ban (helyszínek, időpontok, igehirdetők)

Ezért jó olvasni a feliratot: “Munka rend”. Sőt, azon a táblázaton, ami jobb oldalt látható, további két nyelven is felírták a szöveget. Innen a bejegyzés címe: Raspored rada.

Sokan nem is gondolnák, hogy a második világháború közepén Magyarország déli határvidékén, a Délvidéken, milyen aktív keresztyén gyülekezeti élet folyt (a reformátusok, baptisták mellett a testvérgyülekezetekben is). Földrajzi elhelyezkedéséből és az ott jelenlévő nemzetiségek miatt, a helyi közösségek nagy részében több nyelven is folytak a bibliaórák és az istentiszteletek. Bármelyik régió „megirigyelhetné” az ébredést, a lelkesedést és azt az odaadást, amivel akkoriban, ott Isten Igéjét hirdették a közösségekben.

Nem is részletezem, a teljes cikk megtalálható az mktgy.hu-n, annak Élő Gyülekezetek Online blogjának Körkép rovatában: http://mktgy.hu/egyonline/delvidek Érdemes megnézni a neveket: hányféle náció munkálkodott együtt. Öröm volt számomra összerakni a helyszíneket, neveket, dokumentumokat. Biztatás ez mindannyiunk számára: munkára fel!

 
Hozzászólás

Szerző: be 2014/02/04 hüvelyk Biblia, Emberek, Történelem, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , , ,

Versengés a műhelyben (ÉGy 6/46)

Élő Gyülekezetek II. évfolyam 5. szám

Élő Gyülekezetek II. évfolyam 5. szám

ÉGy X/46 címbeli jelzéssel indítottam ezt a bejegyzés-folyamot, amiben egy újság számaiból bengészek (vagy böngészek). Az Élő Gyülekezetek folyóirat első példányai 1998-ban kerültek az olvasók kezébe (november).

Most a II. évfolyam 5. szám cikkeit futottam át, mind kedves nekem. De talán a legelső a legmegdöbbentőbb. Így ezt most ismét közreadom ebben a formában.

A cikk bevezetője:

Ezt az egyszerűen, közérthetően megfogalmazott írást olvasva valószínűleg elismerjük, hogy a bemutatott szituáció a realitást tükrözi. Sok esetben találkozhatunk azzal, hogy az „eszközök” ahelyett, hogy a Mester kezében végeznék a rájuk szabott feladatot, maguk szeretnék átvenni az Ő szerepét. Ennek az lesz az eredménye, hogy amunka – ami talán a befejezéshez közeledik – most mégis áll.
Nagy előrelépést jelent az, ha fel- illetve elismerünk egy hibás szituációt, még nagyobbat, ha magunk is részese vagyunk, azonban a legnehezebb a változtatást véghez vinni, annál is inkább, mivel sok esetben ezt is közösen kell megtenni.

Versengés a műhelyben

Az ácsmester műhelyében nagy elégedetlenség és harc támadt. A szerszámok, amelyeknek az lett volna a rendeltetésük, hogy csodálatos egyetértésben és harmóniában dolgozzanak egymással, most ahelyett elkezdtek zúgolódni, ítélkezni és egymás fölé emelkedni.
„Úgy gondolom – mondotta dr. Fúró, egy mély kutató -, hogy Gyalu testvér általában csak felületes munkát végez. Természetesen nagy zajjal dolgozik, nagy hűhót csinál, és ha az ember a forgácsra néz, úgy tűnik, mintha borzasztó sokat végzett volna, …de csak a felületet érinti. Nem, elfogyott a türelmem vele szemben. Az én vezérelvem ez: csak mélyen behatolni a dolgokba.”
„Ismerem az Ön bölcsességének mélységét – válaszolta Kalapács prédikátor – és csodálom beható erejét; de el kell ismernie, hogy az Ön hatásköre nagyon kicsi körzetre korlátozódik.”
„Kalapács testvér – kiáltott közbe a hegyes kis Szegsegéd -, Ön valóban elég nagy zajt csinál, de tapasztalatból állíthatom, hogy végeredményben mindig csak a fejemet üti.”
Két öreg Fűrész aggasztóan összedugta a fejét, és egyik a másiknak ezt suttogta kitöredezett fogai között: „Én már régen elégedetlen vagyok a műhelyben levő mostani állapotok miatt. Az én időmben mindig azt mondtuk: Lassan, de biztosan! Sose vártam azt, hogy egy nagy deszka pár pillanat alatt apró darabokra változzék. Oda és vissza, oda és vissza, így dolgoztam a deszkán, míg egyik rost a másik után engedett. Igen, ez kemény, hosszadalmas munka volt. De most! – ott vannak a gépek, hatalmas intézkedések, és pár pillanat alatt megtörténik az, ami, ha helyesen csinálnák, egy órai időt is igénybe venne.”

Versengés a műhelyben (ismeretlen szerző)

Versengés a műhelyben (ismeretlen szerző írása)

„No, no, kedves Fűrész – mondotta Véső barát -, az Ön nézeteit már régen ismerjük. De én úgy vélem, hogy a dolog azon fordul meg, hogy az ember világosan tudja, milyen úton és módon éri el a legjelentősebb eredményt. Kalapács prédikátort élesen kritizálták, de én állíthatom, már régen dolgozom az ő vezetése alatt, ismerem érveléseinek súlyát és az ő erőteljes beszédének nagyszerű hatását. Egyetlen ütése sem téveszti el célját.”
A Patkó, amely véletlenül a műhelyben volt, most belekeveredett a beszélgetésbe:„Én is ismerem Kalapács úr hatalmát, de összehasonlíthatatlanul többet nyertem Fújtató úr igehirdetései által. Melegségre, melegségre van szükségünk! Az megolvasztja a szíveket, melyek az erőszaknak ellenállnak. Ó, hol lennék én, ha ő a lehellete által nem élesztette volna azt a tüzet, ami engemet izzóvá tett!”
Ekkor általános tetszésbe tört ki mindenki: „Igen, igen, melegségre van szükségünk, melegségre!”
Ekkor a tiszteletre méltó Köszörűkő professzor, aki épen azzal volt elfoglalva, hogy néhány fiatal fejszének az értelmét kiélesítse, ünnepélyesen megfordult és így szólt: „Bocsássanak meg uraim, a melegség önmagában nem elégséges nékünk; ha valóban alapos munkát akarunk végezni, ahhoz a bensőség nem kielégítő. Ó, nekem sok tapasztalatom van, és sok szikrát láttam már fellobbanni, amely csak egy kis taplót gyújtott fel. Pontosságra, élességre, fényezettségre, finom képzettségre a szó legkiterjedtebb értelmében elengedhetetlenül szüksége van minden eszköznek, amelyik valami jó munkát akar elvégezni.”
Pár jelentős pillantás esett a becsületes Csavarhúzó testvérre, aki egészen műveletlen, de teljesen hű és hathatós munkás volt.
„Én arra törekszem – mondotta egész egyszerűen -, hogy ami az utamba jön, azt bátran megragadjam, és amit egyszer erősen megfogtam, azt nem egykönnyen engedem el újból. Ilyen módon nekem már sok munka sikerült.”
A két barát: Derékszög és Mérővessző, akik eddig hallgatagon feküdtek a polcon, indíttatva érezték magukat, hogy ők is modjanak pár intő szót. Aggodalmukat fejezték ki afelől, hogy valaki egészségtelen sietséggel túl messzire mehet. „Amennyire mi emlékezni tudunk, senkinek sem sikerült semmi, ha nem maradt meg az előírt kötelességek pontos vonalán.”
„Én már bevertem egy pár szeget jó szilárdra, anélkül, hogy valami előírt tervem lett volna” – mondotta Kalapács testvér halkan magában, és úgy látszik, közben egészen elfelejtette, hogy őt egy magasabb kéz vezette.
Ebben a pillatnatban kinyílt az ajtó és belépett a műhelybe „az ácsmester fia”. Rögtön elcsendesült az eszközök szóharca, amely alatt semmiféle munka nem haladt előre. A Mester jelenlétében minden szerszám egyszerre tevékeny összhangba került, és a munka örömmel tovább folyt.
A Mester éppen egy templom mintájának elkészítésével volt elfoglalva. Gyakorlott keze alatt a munka láthatólag a befejezés felé közeledett, és minden eszköz ellentmondás nélkül végezte azt a munkát, amelyre a Mester használta. Fűrész és kalapács, gyalu és fúró, köszörűkő és srófhúzó, – mind megtalálta a maga munkáját. Minden ellentétet figyelmen kívül hagyva, készségesen engedte át egyik a másiknak a helyet, aszerint, amint amunka azt megkövetelte. És így épült a munka a Mester bölcs, teremtő keze alatt csodálatos, tökéletes templommá.

 

Címkék: , , , , , ,

Ramón-i-kajál?

Ramón y Cajal (1852-1934) a természettudós és gondolkodó

Ramón y Cajal (1852-1934) a természettudós és gondolkodó

Santiago Ramón y Cajal nevét helyesen kahalnak kell kiejteni. Ki volt ez a figura? A magyar wiki is ír róla, de ennél az angol nyelvű változat hosszabb, a leghosszabb viszont a spanyol. Méltán, hiszen Spanyolország büszke lehet fiára, aki az 1800-as évek végén, majd a századfordulót követően nagyot alkotott. Kiváló anatómus, szövettanász, mikrobiológus, kutató egyben. Akkoriban még mindezeket lehetett egyszerre űzni. Ma már a specializálódás ezt nem engedi.

Legnagyobb érdeme, hogy az agy, illetve az idegrendszer működését összefüggéseiben, forradalmi módon írta le. Amellett, hogy kiváló tudós volt, nagy gondolkodónak is tűnik. Vagyis nem volt “szakbarbár”, nyitott szemmel járt, figyelte a körülötte zajló eseményeket.

Ezt remekül bizonyítja a Tudományos kutatásra vezérlő kalauz c. könyve, ami angol nyelven, újabb kiadásban ma is kapható (kapható például az Amazonon itt, vagy éppen .pdf-ként ide kattintva). A magyar fordítás viszont már csak antikváriumokban csíphető el vagy képernyőn olvasható (Turányi Tamásnak köszönhetően) a http://garfield.chem.elte.hu/Turanyi/Cajal.html linken.

Bizonyítván széleslátókörű voltát, íme egy részlet a könyvéből (S. Ramón Y Cajal: Tudományos kutatásra vezérlő kalauz – Novák Rudolf és társa tudományos könyvkiadóvállalat és könyvkereskedés kiadása, 1928):

“Nagyon okosan mondja P. J. Thomas Az érzelmek nevelése című munkájában, hogy »a haza eszméje olyan szükséges, mint a családé és ugyancsak szükségesek a bennünk felhalmozott érzelmek, mert a haladás ösztönzői és ők biztosítják saját méltóságukat. A haza dicsőségeért úgy harcolunk, mint nevünk becsületéért… A nemzet – mondják – a világegyetem harmoniájának elpusztíthatatlan eleme, miként az ország, a család és az egyed… Az emberiségnek, hogy erős maradjon és folyton megújuló tevékenységet fejthessen ki, részekre tagolva kell lennie.­«
Az Egyesült Európai vagy éppen Világállamok valószínűtlen álomképében is az ember mindig előszeretettel fog gondolni a közeli anyagi és erkölcsi környezetre, tehát faluja templomtornyára, szülőföldére és fajára és csak nagyon lanyha, közönyösséggel határos érzelemmel a távolira. Joggal mondották nem egyszer, hogy az ember ragaszkodása és érzelmiközössége a világ dolgai iránt fordítva arányos ezeknek tér- és időbeli távolságával. Időt is mondunk, mert a haza nem csak tűzhely és a rög, nhanem egyszersmind a múlt és a jövő, vagyis a távoli ősünk és jövőbeli leszármazottunk.”

Az 1928-as magyar kiadás belső címlapja

Az 1928-as magyar kiadás belső címlapja

Az Európai Uniót máshol is emlegeti (100 évvel korábban vagyunk, ne feledjük!):

“Vigasztaló lelkiélmény volt látni, miként nyújtanak egymásnak kezet a határokon keresztül filozófusok, tudósok, munkások. (1916) Sajnos, katonai kormányok és telhetetlen uzsorások az ellenkező irányban serénykedtek, miglen sikerült nekik már az iskolában kezdett agitációjukkal a szeretet vetését a gyűlölet mérgével megfojtani. A 21-ik századnak kell majd újra kezdenie azt a talán kimérikus munkát, hogy megteremtse az Egyesült Európai Államokat és a jog alapján örökre kiküszöbölje a kapcsi és mértéktelen területi ambíciókat:”

Egy másik szösszenet, amit Keplerről, a híres csillagászról ír:

“Ismeretesek továbbá Kepler emelkedett és nemes szavai, amikor híres törvényeinek utolsóját fedezvén fel, örömtől reszketve és boldogságtól sugározva »Harmonices mundi« című művét így fejezte be: »El van vetve a kocka: és evvel befejezem munkámat, édes keveset törődve avval, vajjon olvasni fogják-e a jelenben vagy a jövőben. El fog érkezni a nap, amikor lesz olvasója. Elvégre nem kellett-e Istennek hatezer évig várnia, míg bennem művének megfigyelőjére és megmagyarázójára talált?” —kicsit nagyképű állítás, de Keplernek igaza volt.

Rövid, de csípős bekezdés:

“A pálytévesztettek. Ha a professzorság nem volna nálunk legtöbbször politikai ugródeszka vagy a céhbeli hivatás hangzatos reklámja; ha pályázatokon és próbaelőadásokon a katedra jelöltjeitől valóban komoly, objektív hivatásbeli avatottság bizonyítékait kívánnának, nem pedig tisztán szubjektíveket, illetőleg jövőbeli ígéreteket, akkor ritkábbak volnának a botrányos ellenmondás esetei az igazi hivatás és hivatalos elfoglaltság, a fizetett tevékenység és a szabad foglalkozás között.”

Ezúton ajánlom a könyvet. Remekmű. Talán ha egyszer egy kiadó felfigyelne rá és nyelvileg (magyar) átdolgozná, modernebbé tenné, akkor újabb kiadást is megérne.

 

Címkék: , , , , , , ,

Tecumseh – a törzsfőnök

Íme a törzsfőnök vázlatos ábrázolása világszerte

Íme a törzsfőnök vázlatos ábrázolása világszerte

Ki volt ez az indián? A wikipedia bőven ír róla: ezen a linken. Soha nem gondoltam volna, hogy szembejön velem az “öreg”. Sőt, létezéséről sem tudtam, amíg el nem kezdtem felújítani az édesapámtól örökölt fűnyírót.

Pedig Tecumseh egy igazán híres indián volt. A neve azt jelenti: hulló csillag. Az amerikai függetlenségi háború idején született 1768-ban, Ohio államban (akkoriban Egerben éppen virágzott a barokk Eszterházy Károly püspöksége idején). Azért is volt állandó háborúságnak kitéve gyermekkorától, mert az indiánok és a telepesek rendszeresen harcoltak egymással. Az Ohio-völgyet az amerikaiak az Egyesült Államokhoz csatolták így az indiánok észak-nyugat felé vonultak, ahol saját, független “benszülött” indián államot szerettek volna megalapítani (a mai Indiana területén). Ezért Tecumseh – ekkor már felnőttként – egy nagy konföderációba hívta az indiánokat. Ő maga az úgynevezett shawnee-k közé tartozott. A nagy egyesítés nem sikerült, aztán egy harcban meg is ölték (a teljes sztori természetesen ennél bonyolultabb és hosszabb). De emléke megmaradt az Egyesült Államokban. Pénzérme ábrázolja, szépirodalmi műben szerepel, sőt még Gojko Mitić (Гojкo Митић) is eljátszotta Hullócsillagot a Tecumseh című filmben (IMDB link itt). Ha valaki szeretné az egész filmet megnézni: első rész a YouTube-on ide kattintva.

De hogy jön ide a fűnyíró?

Az én elnyűhetetlen "törzsfőnököm" még mezítelenül

Az én elnyűhetetlen “törzsfőnököm” még mezítelenül. Hát nem gyönyörű?

Úgy, hogy a TECUMSEH feliratot az édesapámtól megörökölt öreg gépen láttam először. Egész pontosan ez a típusa: TECUMSEH BVS-143-as. Kezdetben egy amerikai cég gyártotta (ők most kompresszorokat gyártanak), aminek a licenszét megvette valami olasz cég (vagy leányvállalata volt) és Európa számára kezdte el gyártani. Német ismerősök használták, aztán nekünk adták. Édesapám leharcolta, én meg nekiestem és felújítottam. Ezt, meg azt megtakarítottam a motoron, aztán beindult. Ezek a gépek ugyanis elnyűhetetlenek. Ha megnézzük a YouTubon ezt a videót, akkor láthatjuk, hogy még a szeméttelepen talált cucc is beindult (csak egy kis benzint fecskendezett bele a srác). Szóval fogtam és megbütyköltem én is. Persze a szoknyáját rozsdátlanítani kellett, itt-ott rápingálni. Aztán pedig beindult (íme a bizonyíték).

Ez úton ajánlom a márkát, hasonlóan robusztus alkotmányok, mint a Briggs and Strattonok. Bár azokat csak látásból ismerem. De ha egyszer a kezem közé kerülne abból is egy példány! 🙂

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/07/30 hüvelyk Történelem, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,