…vagyis: “Munka rend”. Így, nagybetűvel. Hiszen ha az ember dolgozik, az megérdemli a nagybetűt, tegye azt az emberek épülésére vagy éppen Isten dicsőségére. Sajnos, a kifejezést kissé devalválja vagy inkább egyenesen iszonyattá teszi az auswitzi felirat: “A munka szabaddá tesz” („Arbeit macht frei”). Pedig igen is, a munka valóban szabaddá tesz. Különösen akkor, ha az megfelel az adottságainknak, képességeinknek. Ha megérkezik az alkotás közben a “flow“, akkor haladnak a dolgok és szabadnak érezzük magunkat. Különösképpen igaz ez akkor, ha különleges munkát, kiváltságos feladatot végzünk Isten dicsőségére (és egyben az emberek épülésére).
Ezért jó olvasni a feliratot: “Munka rend”. Sőt, azon a táblázaton, ami jobb oldalt látható, további két nyelven is felírták a szöveget. Innen a bejegyzés címe: Raspored rada.
Sokan nem is gondolnák, hogy a második világháború közepén Magyarország déli határvidékén, a Délvidéken, milyen aktív keresztyén gyülekezeti élet folyt (a reformátusok, baptisták mellett a testvérgyülekezetekben is). Földrajzi elhelyezkedéséből és az ott jelenlévő nemzetiségek miatt, a helyi közösségek nagy részében több nyelven is folytak a bibliaórák és az istentiszteletek. Bármelyik régió „megirigyelhetné” az ébredést, a lelkesedést és azt az odaadást, amivel akkoriban, ott Isten Igéjét hirdették a közösségekben.
Nem is részletezem, a teljes cikk megtalálható az mktgy.hu-n, annak Élő Gyülekezetek Online blogjának Körkép rovatában: http://mktgy.hu/egyonline/delvidek Érdemes megnézni a neveket: hányféle náció munkálkodott együtt. Öröm volt számomra összerakni a helyszíneket, neveket, dokumentumokat. Biztatás ez mindannyiunk számára: munkára fel!
A hétköznapok fogságában 