A Kard és kasza c. könyv meghatározó élmény volt számomra (a könyvről a moly.hu-n). Én akkor jöttem rá, hogy Wass Albert kiváló író. A későbbiekben nem került a kezembe könyve, volt más, aktuális, fontosabb vagy éppen érdekfeszítőbb olvasnivaló. Nemrégiben (március 8.) édesanyámtól kaptam meg névnapomra a 13 almafa című rövid regényét. Ismét nagy élményt hozott vele, de ez borítékolható volt.
Nem szeretném, hogy ez a bejegyzés spoileres legyen, ezért a cselekményről nem is írok. De meg szeretném jegyezni, hogy a hirtelen határra került almafák történetén keresztül ilyen plasztikusan bemutatni az erdélyi kérdés és problémakört, nagyszerű írói kvalitásra utal. Szinte minden mondatából átsüt az író hozzáállása a kérdéshez, remekül festi fel a jellemeket és a karakterek fejlődését, változását is.
Egy könyv akkor magával ragadó és akkor hordoz valóban üzenetet a számomra, ha jelenetek, képek, hangulatok még hónapok múlva is felsejlenek bennem. Ez történik a 13 almafával is. Olyan regény, amit még szeretnék életemben újra elolvasni. Lehet, hogy csak nyugdíjas koromban lesz rá idő, de kivárom, ez a mű úgyis időtálló, nem fog elfutni a magyar irodalomból csak úgy.
(Kár, hogy ennek a kiadásnak a borítója nagyon gyenge. Wass Albert sokkal többet érdemel. Miért fontos egy könyvborító? Miért nem elég a szöveg alapján megítélni egy könyvet? Hát, hogyne csak a szöveg alapján mondanánk azt, hogy jó avagy rossz egy regény! De amikor a könyvet valaki a kezébe veszi, akkor az nézzen ki úgy, hogy egyben az látvány szempontjából is képviseljen értéket. Már akkor hadd szaduljon el az olvasó fantáziája, hangolódjon rá a műre. Ha már úgyis “full colour”-ban, színesben nyomnak egy borítót, akkor érdemes kicsit dolgozni rajta. Ezen sajnos csak egy gyenge minőségű fotó látható, rajta meg egy Arial betűtípussal írt pár szó. Ennél azért igényesebb lehetett volna a kiadó.)
Ezúton ajánlom Wass Albert mindkét művét: a Tizenhárom almafát és a Kard és kaszát is. A többit azért nem, mert nem olvastam, de lehet, hogy kéne…?
A hétköznapok fogságában 
Kedves Zoltán, máig gondolkodtam hogy melyik legyen a következő Wass ol-wass-nivalóm, már tudom. Köszönöm.Én a Funtinelli boszorkányt olvastam évekkel ezelőtt és bár a nevek már kiestek a fejemből, de annyira valóságosan jelen lehettem a történetben, hogy máig olyan élmény számomra mintha ott lettem volna, és a barátnőmmel estek volna meg ezek a dolgok. A figurák annyira egyértelműek, érthetőek, néha elgondolkodtatóak voltak, a történetekben annyira jól láttatta az igazságot vagy az igazságtalanságot, hogy a végére egészen megbízhattam az író (legszívesebben Albert bácsinak hívnám) ítéleteiben. A leírásokból meg süt a táj szeretete. Szóval, köszönöm a tippet, ez lesz a következő könyv amit elolvasok. Üdvözlettel: Tünde
Kedves Tünde! Örülök neki. Köszöntöm Ferit és a gyerekeket is. Zoli