Maszárovics Zoltán blogja
Emberek között élünk, egymásra hatással vagyunk. Minden ember életében vannak meghatározó személyek, ezekről véleményt alkotunk. Ezek a gondolatok jelennek meg ezekben a bejegyzésekben.
Pénteken (július 15-én) igazi "blogturista" voltam. A következőt olvastam ugyanis Gárdonyi Géza, Mai csodák c. könyvében: "Én valamennyi fa között mégis a jegenyefát szeretem a legjobban. Sem árnyéka, sem gyümölcse, tudom, de van valami az ő egyedülvalóságában, hajthatatlanságában, fölemelkedettségében, ami tetszik nekem. Ha meghalok, azt szeretném, ha egy jegenyefát ültetnének a siromra. Nekem kedves az … Bővebben: Nem látom a jegenyét!
A magyarok egy időben bele voltak zúgva Görögországba. Olcsó volt ott a nyaralás, sokan utaztak oda. Most bajban van az ország, ők is csődben vannak, meg itt is nagyon sok ember, anyagilag. A nyár, a napsütés, a mediterrán éghajlat megadja az ország hangulatát a leírásokon és a képernyőn keresztül is (magam még nem jártam ott). … Bővebben: A pengetős szekció
"...telefonon hívtak, hogy az otthonunkból három gyerek megszökött, menjek utánuk. Néhányan jót nevettek rajtam, ha ennyi eszem van, hogy ilyen sok gyereket bevállalok, akkor menjek, és keresgéljem a pulyáimat. Nagy dühvel a szívemben beültem az autómba, elindultam, hogy most aztán jól nyakon verem őket. Ekkor mintha Jézus is odaült volna mellém és azt mondta: "Csaba … Bővebben: Ablak a végtelenre – 3 – A nyakleves
Ha már Weöres Sándort emlegettem a Lecsó c. bejegyzésben, akkor hadd idézzek ismét Böjte Csaba könyvéből. A hivatkozott vers a Rongyszőnyeg I.-ből való, ami alapján úgy tűnik, Weöres Sándor is megértett valamit Isten végtelen kegyelméből és szeretetéből: Én is világot húdítani jöttem s magamat meg nem hódíthatom, csak ostromolhatom nehéz kövekkel? vagy ámíthatom és becsaphatom. … Bővebben: Ablak a végtelenre – 2 – Uraktól nyüzsög a végtelenség
Azért ennek még nincs itt az ideje, negyven évesen az ember még nem pihenhet meg. De a 20 év az igaz. 1991-ben táboroztunk Tóalmáson az Élet Szava táborban, ami akkor még csak második vagy harmadik éve üzemelt a Word of Life Alapítvány keretében. Olyan figurákkal voltunk együtt, mint Madarász Tamás, Kesjár Zsolt, Bödös József. Akkor … Bővebben: 20 év múlva az ifjú vándor megpihen*
Nagy Róbert főorvos kollégám ismét alkotott. Vagyis nem most, hanem évekkel ezelőtt: élményeit kötetbe szedte, így született a könyv Szalay Lajos grafikus hétköznapjairól. A naplószerű feljegyzések hosszú ideig az íróasztal fiókjában hevertek, de most felkarolta a Miskolci Galéria és kiadta. Ízelítőként beillesztem a bevezetőt: "Hivatásomból adódóan már több, mint öt évtizede nap mint nap küzdök a … Bővebben: Szalay Lajos hétköznapjai
Amikor az ember utazik, kiváltképpen repülővel, akkor igyekszik a legkönnyebb útipoggyászt összeállítani. Magam is gyakran vívódom, hogy milyen biblia-fordítást vigyek magammal, merthogy anélkül egy tapodtat nem szabad elindulni. Legyen kicsi, de legyen benne az ószövetségi rész is! Végigfutottam a könyvespolcot és megláttam Derda András bibliáját. Ugyan régi Károli féle fordítás, de a lapok vékonyak, teljes … Bővebben: Derda András, az aggastyán
Ha az ember vasúton közelíti meg Budapestet, nem ússza meg a BKV-t sem. A Keleti-PU-nál nagy a felfordulás, metrót építenek, de a 24-es villamos a szokott helyéről indul. A sarkon pedig egy konténerben jegyet is lehet kapni a közlekedéshez. A hölgy kedves volt, kevésbé a viharos szél! A két jegyből az egyiket felkapta a kis … Bővebben: Elfújta – megfújta
Büntetés Végrehajtási Intézmény – magyarul börtön. Tegnap ott jártam. Nem először. Legalább 15 éve történt, hogy nem mint elítélt, hanem mint keresztyén ember, segíteni voltam ott. Aztán a hepatitisesek kezelése miatt tavaly, szinte havonta bentjártam: már ismerem a járást. Most ismét keresztyénként lehettem bent. Különleges alkalom: német misszionáriusok csoportja énekelt és beszélt a fogvatartottaknak. Wuppertalból … Bővebben: BV
Övé volt a permetező, amit használok. Az egyszerű réz, meg kén, a permetlé minden egyes alkalommal őt idézi. Nem bánom, ha arcomba fújja a szél, hajam ragad, ruhám átveszi a szagot. Érdekes, gyermekkori emlékek. Akkor kezd zavarni, ha hazaérek, kívánkozik bőröm a zuhany alá. Egyébként meg jólesik, látva virágzó fákat, tudva, hogy megóvjuk a leendő … Bővebben: Édesapám szaga
A hétköznapok fogságában 