Övé volt a permetező, amit használok. Az egyszerű réz, meg kén, a permetlé minden egyes alkalommal őt idézi. Nem bánom, ha arcomba fújja a szél, hajam ragad, ruhám átveszi a szagot. Érdekes, gyermekkori emlékek. Akkor kezd zavarni, ha hazaérek, kívánkozik bőröm a zuhany alá. Egyébként meg jólesik, látva virágzó fákat, tudva, hogy megóvjuk a leendő gyümölcsöt. A kajszi már elvirágzott, a meggy, cseresznye bokrétái a delelőn, a szilva is indul már.
Édesapám szaga
A hétköznapok fogságában 