Azért ennek még nincs itt az ideje, negyven évesen az ember még nem pihenhet meg. De a 20 év az igaz. 1991-ben táboroztunk Tóalmáson az Élet Szava táborban, ami akkor még csak második vagy harmadik éve üzemelt a Word of Life Alapítvány keretében.
Olyan figurákkal voltunk együtt, mint Madarász Tamás, Kesjár Zsolt, Bödös József. Akkor még élt Dan Bubar, aki pár év múlva hunyt el autóbalesetben. A tábort Eric Murphy vezette, a felesége Lynne zongorázott. Nagy hangulat volt.
Most újra itt állunk a kastély kertjében (2011), húsz év telt el. Sokat változtunk, gyermekeink születtek, most ők táboroznak itt. Sok víz lefolyt a Dunán, de a kastély változatlan, a park gyönyörű lett. A szállásokat (barakk) már megszépítették, szigetelték, de ugyanúgy tízenegynéhány fiú vagy a leány épületekben ugyanennyi lányka szállt meg, két szobaparancsnokkal, segítővel.
Ez az élet rendje, mi akkor egy-két éven belül kiöregedtünk, hiszen már 19 voltam. Másnak adtuk át a helyet, s íme húsz év után a mi lurkóink rúgják a labdát, vagy ütik a baseballt, hallgatják a tanárokat, igehirdetőket. S mint kiderült édesanyám beszámolójából, az egyik nagybátyám (Maszárovics Sándor) valamikor az 1950-es évek elején, még a kommenizmusban nyaralt ott.
Isten áldja meg a tábort!
* A bejegyzés címe: “20 év múlva az ifjú vándor megpihen”, részlet egy ballagási énekből, meghallgatható ide kattintva.
A hétköznapok fogságában 
Szia! 91-ben, vagy 92-ben én is voltam a táborban. Egy miskolci srácra nagyon emlékszem, aki pék volt és akkor tért meg nemrég. Ő volt a tábor Don Juanja a lányok mind szerelmesek voltak belé. Ricsi