Kórház egy narancsfa árnyékában

Bocsánat! Narancsfa egy kórház árnyékában. Micsoda látvány!

Egy szakmai rendezvényen vehettem részt a barcelonai Vall d’Hebron kórházban 2013. április elején, amit Rafael Esteban szervezett.

Ekkor láttam meg a gyönyörű jelenséget. A magas, tízemeletes tégla burkolású épület előtt, tele gyümölccsel meredezett a narancsfa.

Jó ezeknek a sapnyoloknak… bocsánat, katalánoknak. Kicsit kellemesebb a klíma, mint itt nálunk, a kontinens közepében. Csodálkozom is, hogy fél Európa (úgyértem az északi fele) miért nem költözik melegebb égtájakra?

A rendezvényen egyébként sok más ország orvoskollégáival is személyesen megismerkedhettem. Ezért nagy élmény egyedül, nem csoportban utazni az ilyen szakmai konferenciákra. Az ember nyitottabb szemmel néz körül és társalog más nemzetbeliekkel, mintha magyarokkal “bolyolna” és sustorogna.

Például a dán kolléga mellett ülve rövid összefoglalót hallhattam az országáról: “Az egyik legnagyobb ország vagyunk a földön (Dánia), mert a miénk Grönland… kár, hogy ott mindent hó fed be! Egyébként amikor vikingek voltunk, akkor mindenhová eljutottunk. Most a halászat, és a mezőgazdaság a lényeg, no meg a Bang & Olufsen.” —meglepett vele, nem is gondoltam, hogy a márka dán (minő tudatlanság!). Rákérdezve, hogy miért adják olyan drágán, azt válaszolta, hogy minőségi anyagokat használnak.

Az egyik ebédnél, az asztalnál olaszok ültek, felölelve Itália teljes vertikumát. Hárman, háromfelől: Milánó (észak), Pescara (közép), Bari (dél). Az ukrán kollégák, bár csak ketten voltak, mégis képviselték az ország két részét. Egyikőjük Ungvárról jött, a másik pedig Dnyepropetrovszkból (amit ma már ukránosan “dnyipro…”-nak hívunk, mert az “e” inkább oroszos). Ez utóbbi olyan egymillió körüli lakosával szép nagy város lehet. Jó lenne egyszer arrafelé elutazni… annak idején Patyomkin kavart ott (XVIII. század).

Azt is megtudtam első kézből, hogy a Paella nem más, mint rizses cucc (kaja) serpenyőben. Az arabok hozták be a kifejezést évszázadokkal ezelőtt, ami a serpenyőt jelenti. Ők honosították meg a rizst is azon a vidéken. Meg is szólalt mellettem a norvégiában élő arab (iraki) kolléga: “Az bahrrella, nem jól ejtik ki a spanyolok!” – hozzáteszem, én sem tudtam kiejteni az arab torokhangot.

Érdekes világban élünk, színes az emberiség, változatosak a nációk!