RSS

március 2013 havi bejegyzések

A lélegzetelállító Leonardo

Hasznos, érdekes és szép könyv...

Hasznos, érdekes és szép könyv…

Karácsonyra egy gyönyörű könyvvel lepett meg a feleségem nagynénje és férje (kapható pl. a Librinél). Leonardo da Vinci nevét már mindenki hallotta, ha más nem, a Da Vinci kód c. könyv és film miatt (ami egyébként egy fikciós regény). Ez a reneszánsz fazon (hiszen az 1400-1500-as évek fordulóján élt) gyönyörű festményeket festett. Ez a könyv pedig azt is bemutatja, hogy széleskörű természettudományos munkásságának szép nagy szelete volt az anatómia.

“Lehet egyáltalán újat mondani Leonardo anatómiai tanulmányairól? Immáron két évszázad óta látnak napvilágot adatok és elemzések, ezek számtalan kérdést már tisztáztak. Tudjuk, mikor keletkeztek a vázlatok, kidolgoztuk filológiai szempontjaikat és a rajzok anatómiai tartalmt is ismerjük. Az is kiderült, hogy Leonardo sok természethűnek tetsző rajzán a hagyományos anatómiai fölfogás köszön vissza, és anatómiai vázlatainak egész munkásságával való összefüggéseit is kezdjük átlátni. A legutóbbi kutatások rávilágítottak például Leonardo anatómiai tanulmányinak filozófiai vonatkozásaira és rámutattak ábrázolásmódja újszerűségére is. Vajon mi értelme lehet ezek után egy újabb könyvnek? […]”—teszi fel a kérdést a szerző az előszavában. De meg is adja a választ: “Könyvem Leonardo anatómiával kapcsolatos munkásságának teljes áttekintésébe ágyazottan számos új eredményt nyújt át az olvasónak.”

A könyvben több száz anatómiai rajz és tanulmány látható, gyönyörűen illusztrált. Bárki számára különös élmény ezeket ilyen mennyiségben, ilyen jól dokumentáltan együtt látni, de annak talán még többet jelent, aki az orvosi, élettani, kórélettani hátterét is ismeri.

Most azonban mégis két festményt emelnék ki a könyvből. Mindkettőt korábban is láttam már reprodukcióban.

1. A Sziklás Madonna azért lepett meg, mert a könyv a Louvreban található változatot mutatja, ami szinte pontosan ugyanaz, mint a londoni változat (National Gallery). A két kép együtt látható a Wikipedián: http://en.wikipedia.org/wiki/Virgin_of_the_Rocks. Magam tavaly nyáron a NG-belit láthattam személyesen. Azon kevés képek közé tartozik, amit bizony üveg mögé tettek a kiállítóteremben. Sok Vermeer, Van Dyck, Rubens stb. stb. szabadon áll, akár pár cm-re is megközelíhető, de a Leonardo üveg mögé került. De ami érdekes és most tudtam meg, hogy ezeken a festményeken, a Madonna keze – egyetlen meghajlított csukló az ujjakkal –, komoly előtanulmány után készülhetett el a mester műhelyében. Leonardo félelmetesen precíz és körültekintő volt.

rafaelloXleo

X. Leo, aki legyőzte Bakócz Tamást… (Raffaello festménye)

2. A másik érdekes festmény a könyvben X. Leo pápa képe. Nem Leonardo műve, hanem Raffaelloé. Anatómiailag is érdektelen, de Leonardo élete szempontjából fontos személy portréja ez. Őmiatta kerül Rómába, hiszen ez a pápa nem más, mint Giovanni de Medici. Nagy támogatója volt a család Leonardonak.

Miért érdekes ez számunkra? Nos, az idén Erdő Péter bíboros lett valamilyen szinten esélyes a pápai székre, kereken 500 évvel korábban pedig Bakócz Tamás. Úgy látszik egy évezredben kétszer kerül közel a vatikáni trónhoz magyar ember. Szóval, ha akkor nem ez a Medici lesz a pápa, hanem Bakócz, akkor kérdéses, hogy Leonardo Rómába kerül-e? Végül is lényegtelen, Leonardo rendkívüli művész volt, akár Firenzében, akár Rómában, hiszen szerte a világon ismerik. Bakócz Tamás viszont hazajött, aztán meg kitört a Dózsa féle háború (tudatosan nem nevezem parasztfelkelésnek).

Ezúton ajánlom a könyvet mindenkinek, aki kíváncsi, hogyan alkotott anatómiailag pontos grafikákat, vázlatokat és festményeket Leonardo da Vinci.

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Stechoscope – sztechoszkóp

Ekkora pauza nem fordult még elő a blog történetében, de nincs mit tenni, mert életem egyik legsűrűbb időszaka volt az elmúlt két hét (ennek részben oka volt: ez). Igencsak rohamtempóban kellett felkészülnöm az Egri Kardiológiai Napokon tartott előadásomra (a témáról majd egy későbbi blogbejegyzésben). Nem sűrűn fordulok elő kardiológiai rendezvényeken, csak ha meghívnak. Így most részt vettem, méghozzá nagy örömmel.

A Müller Gábor egri osztályvezető főorvos által szervezett rendezvényen volt egy szimpózium, ahol a GE (vagyis General Electric) szakembere, bizonyos Dr. Homoki István tartott egy remek előadást egy új ultrahang készülékről. A lényege, hogy akkora, mint egy jól megtermett okostelefon vagy éppen egy kisebb tablet. Ez azonban egy kardiológiai ultrahang készülék, ami elfér akár egy orvosi köpenyzsebben is. Óriási fejlesztés és nagyszerű készülék. Bár infektológusként nem tudom megítélni, hogy mennyire jó a képminősége, de az előadásban láthattuk az összehasonlítást a nagyobb (asztali) gépekkel… meggyőző.

Akkora, mint egy mobiltelefon...

Akkora, mint egy mobiltelefon…

Az előadó szerint egy új kategóriát jelent ez a készülék és elnevezték sztetoszkóp echónak (stetoscope echo). Vagyis olyan könnyű és olyan mobilis, mint egy orvosi hallgató, mégis ultrahangos készülék.

Kicsit elgondolkodtam, hogy miért nem vonják össze a két szót és akkor elnevezhetnénk stechoscopenak, vagyis sztechoszkópnak. Egyetlen betű csere: stethoscope — stechoscope. Javasoltam is a kollégának az új nómenklatúrát. Én már csak így fogom hívni.

Persze az ára borsos (nem illik megmondani, hogy mennyi), de gondoltam magamban: pár éven belül minden kínai okostelefon tudni fogja a funkciót úgyis. Fejet lehet rendelni Hong Kongból. 🙂 Ja, katonáéknak már van (http://www.honvedelem.hu/cikk/22521).

Akit érdekel, hogy hogyan használják, ajánlom az alábbi videót:

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/03/25 hüvelyk Kórház és a szakma

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , ,

Varró Vince… az aggastyán

Varró könyve Hetényi professzorról

Varró könyve Hetényi professzorról

Varró Vince belgyógyász-gastroenterológus professzor a Nagy Öregek közé tartozik. 92 éves és még mindig friss. Az volt 2008-ban is, amikor 87 évesen könyvet írt egykori mesteréről, Hetényi Géza professzorról. Antikváriumban akadtam rá a Medicina kiadónál megjelent életrajzra. Nagyon tanulságos, hiszen nemcsak a szegedi I. Belklinika történetébe látunk bele, hanem – mivel a könyv alcíme: a Korányiak szellemi öröksége – a budapesti III. Belklinika 1909-1936-os életébe is beletekinthetünk. Ez volt az a klinika, ami a politika áldozata lett Hóman Bálint idejében. A könyvet melegen ajánlom minden egészségügyben dolgozó, különösen orvos számára, mert igen tanulságos.

Hadd illusztráljam egy érdekességgel. Varró Vince fotókkal, tudományos és egyéb cikkekkel is szinesíti könyvét.

Hetényi Géza írása a Dél-Magyarország-ban

Hetényi Géza írása a Dél-Magyarország-ban

“Hetényi Géza professzor levele a magánpraxis beszüntetéséről

Az Orvos-Egészségügyi Szakszervezet a ‘Gyógyíts jobban’ mozgalom keretén a kórházakon belüli magángyakorlat ellen is harcot indított.
Az intézeteken belüli magángyakorlat annak a kornak a maradványa, amelyben a magángyakorlat az orvosok kizárólagos, vagy túlnyomó részben megélhetési forrása volt. Abból a fizetésből, amit kaptak, semmiképpen sem tudtak megélni és ezeket a nevetségesen csekély összegeket a kormányzat éppen azzal indokolta, hogy az orvosok úgysem abból, hanem a magángyakorlatukból élnek meg. Ez azután számos kórházban odáig fajult, hogy a magángyakorlat valósággal középpontjává vált a kórház életének és amellett, hogy az orvosokat elvonta intézeti munkájuktól, egészségteleen szellemet is teremtett. Sok helyen az intézetbe való betegfelvételt bizonyos összeg lefizetéséhez, vagy felesleges ‘magánvizsgálat’ megejtéséhez kötötték: a fizető betegek számára mindig akadt hely, a szegénybetegeket, hacsak esetük valamilyen érdekességgel nem bírt, elutasították. Mulhatatlan volt továbbá, hogy a fizető betegek elvárták, hogy több szolgálatatásban és több figyelemben részesüljenek, mint a szegénybetegek és bizony elég sokan voltak orvosok, akiknek a beteghez való viszonyát elsősorban az szabta meg, számíthatott-e a betegtől valmilyen tiszteletdíjra és ha igen, milyen nagyra. Ez a ’tiszteletdíj’ minden tiszteletet nélkülözött és legtöbbször teljesen borravaló jellege volt.
Amióta Népköztársaságunk kellő fizetést biztosít az intézetekben és kórházakban dolgozó orvosoknak, semmi szükség nincs arra, hogy az elmúlt kornak ez a maradványa továbbra is viruljon egészségügyi intézményeinkben. Klnikáinkon és kórházainkban mindent meg kell tennünk abban az irányban, hogy a betegek egyformán a legjobb bánásmódban és ellátásban részesüljenek, hogy anyagi szolgáltatások indokolatlan előnyöket, így például kisebb szobában való elhelyezést, vagy megjavított étkezést a módosabb betegeknek ne biztosíthassanak, hogy az ilyen betegeknek sokszor indokolatlan szeszélyei az orvosokat napi munkájukban ne zavarják. Mindezideig azonban ezen a téren intézkedés nem történt…”—Dél-Magyarország, 1950. augusztus 6.

Na szóval, akkor csemegézzünk a cikkből, ne feledjük, 1950-ben vagyunk:

“…a nevetségesen csekély összegeket a kormányzat éppen azzal indokolta, hogy az orvosok úgysem abból, hanem a magángyakorlatukból élnek meg…”—az orvosi fizetések ma is vita tárgyát képezik. Soha nem fogják tudni megoldani egy nagy egészségügyi szervezeti masszában.

“számos kórházban odáig fajult, hogy a magángyakorlat valósággal középpontjává vált a kórház életének…”—erre mondták és mondják, hogy állandóan csak maszekoltak. Tényleg volt ilyen kórház?

“…az intézetbe való betegfelvételt bizonyos összeg lefizetéséhez… …a fizető betegek számára mindig akadt hely…”—’szabira megyünk, betesszük a nagymamit a kórházba.’ Rossz gyakorlat. Meg ne próbálja senki! Ehhez inkább több ápolási otthonra lenne szükség.

“Ez a ’tiszteletdíj’ minden tiszteletet nélkülözött és legtöbbször teljesen borravaló jellege volt.”—ma úgy hívják, hogy hálapénz és még szentesítették is. Siralmas.

“…anyagi szolgáltatások indokolatlan előnyöket, így például kisebb szobában való elhelyezést…”—ki és miért kerül az egy-két ágyas elkülönítő kórtermekbe. Ezt lehet és kell is tisztázni a legálisan működő VIP kórtermekkel részlegekkel. Sok helyen megoldották már.

Javaslom a fentieken elgondolkodni. Az 1950-es egészségügyi kormányzat nem tudta megoldani a kérdést. Ennek már 60 éve. Érdemes Korányi Sándor, Hetényi Géza, Varró Vince lelkületét és gondolatait követni, mert a történelem ismétli önmagát.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/03/03 hüvelyk Olvasónapló

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , ,

Ebbe a játszmába nem megyek bele… 2.

Eric Berne, a pszichiáter

Eric Berne, a pszichiáter

Egy korábbi bejegyzésben emlegettem Eric Berne pszichiáter két könyvét. Ott az Emberi játszmákból idéztem. Most lássuk a Sorskönyvet:

“A “jó” érzésekkel kapcsolatban érvényes az a klinikai tapasztalat, hogy a “barna” zsetonok, a “rossz” érzések gyűjtői nem fogadják szívesen az “arany” zsetonokat, amikor bókok, dicséretek, “sztrókok” formájában felajánlják nekik. Olyan meleg meghittségben élnek régi társaikkal, a rossz érzésekkel, hogy egyszerűen nem tudják, mit kezdjenek a jókkal. Így hát eldobják, semmibe veszik vagy egyszerűen meg sem hallják a jó ingereket. A “barna” zsetonok szenvedélyes gyűjtője még a legőszintébb dicséretet is felháborító inzultussá színez át, sőt az sem ritka, hogy nem egyszerűen eldobja vagy figyelmen kívül hagyja az ilyeneket, hanem hamis barnát gyárt belőle. Ennek leggyakoribb példája a következő: “Milyen jó színben vagy ma, drágám!” A válasz: “Ezzel persze azt akarod mondani, hogy milyen pocsékul néztem ki tegnap.” Vagy: “Milyen gyönyörű a ruhád, szívem!” A magyarázat: “A tegnapit bezzeg rondának tartottad.” Némi gyakorlással bárki megtanulhatja, hogyan lehet a bókokat bántalmazássá kiforgatni, hogyan lehet egy kis fécesz segítségével a legaranylóbb dolgokat is elrondítani.”—sajnos. Sokan űzik ezt az ipart.

“Jancsink csakis akkor kezdheti meg saját életjátékát, ha aláveti magát a társadalmi próbának, és jelzálogkölcsönt vesz fel. Aki nem így tesz, aki gyermekei felnevelése érdekében nem zálogosítja el a hátralévő munkaképes éveit, azt Amerikában szinte nem is veszik emberszámba. Akinek nincs jelzáloga, az lehet szép, lehet okos vagy szerencsés, de semmiképpen sem közülünk való, hús-vér ember. Jancsi életének nagy napját mindennap megcsodálhatjuk a televíziós jelzálogreklámokban: láthatjuk, amint széles mosollyal aláírja a szerződést, melyben kötelezi magát, hogy az eljövendő húsz-harminc évi keresményét mind odaadja azért a házért, amelybe beleköltözik. Ha megéri a napot, amikorra letörleszti a kölcsönt, már készen áll arra, hogy kissé ráncosabb, de ugyanilyen széles mosollyal átköltözzön az öregek szeretetotthonába. E veszély persze elkerülhető, ha eleve nagyobb kölcsönt vesz fel egy nagyobb házra. A világ más táján élő Jancsik elzálogosíthatják magukat például egy menyasszonyért. Az amerikai fiatalember, ha keményen dolgozik, tulajdonosa/adósa lehet mondjuk egy ötvenezer dolláros háznak. Ugyanez a fiatalember Új-Guineában tulajdonosa/adósa lehet egy ötvenezer krumplit érő mátkának. Sőt, ha úgy érzi, neki igazán semmiség mindezt előteremtenie, akkor beszállhat egy méretesebb, akár százezer krumplit érő modellbe is.”—milyen érdekes, ez volt az 1960-as évek amerikai helyzete. Most, 50 évvel később pedig ránk szakadtak a lakáshitelek Magyarországon.

Ezúton ajánlom a fenti könyveket egyszeri elolvasásra. Persze, előtte nagy levegőt kell venni. Bár nyelvezete egyszerű, szerkesztése és gondolatmeneteinek követéséhez fel kell kötni a gatyát és természetesen vannak részek benne, amiket kellő kritikával kell fogadni – szvsz.

(Kocság Előd doktor, aki a Marosvásárhelyi Egyetem I. Gyermekklinikáján dolgozott és jelenleg Székelyudvarhelyen orvos, az interneten blogot vezet: Lapocska címmel. Ebben találtam ezekre az érdekes könyvekre. Két művet ajánlott a nagyérdemű olvasótábor figyelmébe. Mindkettő Eric Berne pszichiáter szakkönyve (de laikus olvasóknak is hallatlanul érdekes!): az egyik címe Emberi játszmák, a másik pedig Sorskönyv.)
 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/03/01 hüvelyk Olvasónapló

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , ,