1998-ban bocsátottuk útjára az Élő Gyülekezetek folyóiratot Lemperger Róberttel közösen. Az I. évfolyam 1. szám (.pdf formátumban elolvasható itt) 1998. novemberében jelent meg a Hárfa Evangéliumi Kiadó gondozásában. A lap érdekessége, hogy ez a harmadik Magyarországi Keresztyén Testvér Gyülekezetek színeiben megjelenő folyóirat: az első Kegyelem és Igazság címen volt megrendelhető, Kiss Ferenc professzor szerkesztésében (kár, hogy a Wikipedia erről a tevékenységéről nem számol be). Éppen 11 évfolyamot élt meg (hasonlóan az ÉGy-hez, csak éppen az 1933-1944 között). A második periodikát többen szerkesztették A békesség fejedelmének útján címmel. Remélem, hogy későbbi bejegyzésekben mindkét megelőző lapról is beszámolhatok. Azért kezdem az Élő Gyülekezetekkel, mert az interneten most már teljes egészében hozzáférhető, olvasható az mktgy.hu honlapon.
Az Élő Gyülekezetek lap első számának bevezetőjéből:
“Szeretettel köszöntjük a lap első számának olvasóit. Mindenek előtt szeretnénk köszönetet mondani Istennek, hogy ez a kiadvány létrejöhetett, és azért imádkozunk, hogy az Ő szándéka szerint való eszköz legyen, és hasznos a népe számára. Köszönjük, azoknak a munkáját is, akik a fordításban, a nyelvhelyesség ellenőrzésében vannak segítségünkre. Köszönjük azoknak a kiadóknak a hozzájárulását a magyar fordítás megjelenéséhez, amelyek az írások nagyrészét eredetileg közreadták. A lap célja, hogy segítse a gyülekezeteket és az azokat alkotó hívőket, megtalálni az összhangot, a keresztyén tanítás és a gyakorlat között. A gyülekezetekről szóló és a velük kapcsolatos hírek közlése révén segítse a kapcsolat szorosabbá válását, a közösségek életére így pozitív, serkentő hatással legyen. A fenti összefüggéseket Pál apostol személyén keresztül követhetjük nyomon igazán. Ő volt az, akinek a Gyülekezettel kapcsolatban a legtöbb dolgot jelentett ki Isten. Leveleiből láthatjuk, hogy ezeket továbbadta és tanította. Az is jellemző leveleire, hogy az „elméleti”, tanító részekhez, mindig a gyakorlattal, az élettel kapcsolatos részek kötődnek. Személyes életében is megfigyelhetjük, hogy teljes mértékben élte azt, amit tanított. Ez azonban nem csak az apostol kiváltsága, hanem a valódi keresztyénség egyik alapvető jellemvonása. Az újság ezt a jellemvonást hivatott erősíteni, és ehhez kérnénk az olvasók aktív közreműködését is. Szeretnénk, ha minél többen küldenének az egyes témákkal, cikkekkel kapcsolatban véleményeket, tapasztalatokat; híreket, beszámolókat és írásokat. Terveink között szerepel egy olyan rovat elindítása is, amelyben egy-egy helyi gyülekezetet mutatnánk be röviden. A cikkek nagy része az amerikai (US) Testvérgyülekezetek egy lapjából az UPLOOK-ból lett fordítva. Emellett azonban szeretnénk, ha más – elsősorban magyar – forrásból is származnának írások. A nyugati (amerikai) újságokból fordított cikkek között találhatunk olyanokat is, amelyek Magyarországon szokatlan dolgokat, gyakorlatokat tartalmaznak. Úgy gondoljuk, hogy ezeket is olyan szívvel kell olvasnunk, amely kész arra, hogy mindent megvizsgáljon, a jót (jobbat) – ha szokatlan is – elfogadja és gyakorolja. Az újság bizonyos tekintetben a testvérgyülekezetekhez kapcsolódik, azonban mivel a Gyülekezet nem kötődik felekezethez, minden közösség számára ajánljuk, és igyekszünk mindenki részére eljuttatni aki ezt igényli. A szerkesztők (MZ és LR)”
Az egyik legkedvesebb cikkem ebből az első számból az, amelyik a vendészeretet fontosságáról beszél. A cikk írója Brian Gunning, aki foglalkozását nézve könyvelő, és az egyik kanadai testsvérgyülekezetben szolgál. Többek között a Counsel Magazine szerkesztője és több könyvet is írt.
Íme egy részlet a cikkből:
“4. A vendégszeretet áldozatot követel. Nem mindig kényelmes a vendéglátás. Az ételt meg kell tervezni és el kell készíteni. Más dolgot ilyenkor talán halasztani kell. Talán át kell adnod még a saját ágyadat is valaki másnak. A vendégszeretet a szívünket érinti. Megpróbálja, hogy valójában milyen szolgák vagyunk. A vendégszeretet nem attól függ, milyen állapotban van mondjuk a szőnyegünk, hanem milyen állapotban van a szívünk. Azonban ez egy olyan áldozat, amit megéri meghozni. Nem láttam még egyetlen olyan keresztyént sem, aki megbánta volna a vendégszeretetet. A kényelmetlenség csekély, az áldás nagy.”
—Ugye milyen fontos ezt megélni hívő keresztyénként!
A hétköznapok fogságában 