RSS

testvérgyülekezetek címkéhez tartozó bejegyzések

Raspored rada

…vagyis: “Munka rend”. Így, nagybetűvel. Hiszen ha az ember dolgozik, az megérdemli a nagybetűt, tegye azt az emberek épülésére vagy éppen Isten dicsőségére. Sajnos, a kifejezést kissé devalválja vagy inkább egyenesen iszonyattá teszi az auswitzi felirat: “A munka szabaddá tesz” („Arbeit macht frei”). Pedig igen is, a munka valóban szabaddá tesz. Különösen akkor, ha az megfelel az adottságainknak, képességeinknek. Ha megérkezik az alkotás közben a “flow“, akkor haladnak a dolgok és szabadnak érezzük magunkat. Különösképpen igaz ez akkor, ha különleges munkát, kiváltságos feladatot végzünk Isten dicsőségére (és egyben az emberek épülésére).

A délvidéki keresztyén testvérgyülekezetek munkarendje 1943-ban (helyszínek, időpontok, igehirdetők)

A délvidéki keresztyén testvérgyülekezetek munkarendje 1943-ban (helyszínek, időpontok, igehirdetők)

Ezért jó olvasni a feliratot: “Munka rend”. Sőt, azon a táblázaton, ami jobb oldalt látható, további két nyelven is felírták a szöveget. Innen a bejegyzés címe: Raspored rada.

Sokan nem is gondolnák, hogy a második világháború közepén Magyarország déli határvidékén, a Délvidéken, milyen aktív keresztyén gyülekezeti élet folyt (a reformátusok, baptisták mellett a testvérgyülekezetekben is). Földrajzi elhelyezkedéséből és az ott jelenlévő nemzetiségek miatt, a helyi közösségek nagy részében több nyelven is folytak a bibliaórák és az istentiszteletek. Bármelyik régió „megirigyelhetné” az ébredést, a lelkesedést és azt az odaadást, amivel akkoriban, ott Isten Igéjét hirdették a közösségekben.

Nem is részletezem, a teljes cikk megtalálható az mktgy.hu-n, annak Élő Gyülekezetek Online blogjának Körkép rovatában: http://mktgy.hu/egyonline/delvidek Érdemes megnézni a neveket: hányféle náció munkálkodott együtt. Öröm volt számomra összerakni a helyszíneket, neveket, dokumentumokat. Biztatás ez mindannyiunk számára: munkára fel!

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 2014/02/04 hüvelyk Biblia, Emberek, Történelem, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , , ,

Közösségbe fogadva (ÉGy 4/46)

Az Élő Gyülekezetek 1999. harmadik száma. Fő téma: a közösség (a hívő keresztyének közössége)

Az Élő Gyülekezetek 1999. harmadik száma. Fő téma: a közösség (a hívő keresztyének közössége)

ÉGy X/46 címbeli jelzéssel indítottam ezt a bejegyzés-folyamot, amiben egy újság számaiból bengészek (vagy böngészek). Az Élő Gyülekezetek folyóirat első példányai 1998-ban kerültek az olvasók kezébe (november). A II. évfolyam 3. szám (.pdf formátumban elolvasható itt) 1999. júniusában jelent meg.

Nehéz dönteni, hogy melyik cikkét is töltsem újra, ide a blogba. Hiszen ebben a számban mutattuk be a Bódvaszilasi Gyülekezetet. Reichert Gyulától hoztunk cikket (“Aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál” címmel). Mégis újra Brian Gunning rövid, tömör és velős cikkét idézem:

Brian Gunning: Közösségbe fogadva (UPLOOK 1998. december)

Nemrég részt vettem két beszélgetésben olyan hívőkkel, akik egymást nem ismerték. Két különböző gyülekezetből, városból és országból származtak, de ugyanazzal a problémával kerültek szembe saját gyülekezeteikben. Meglátásuk szerint ez a hívők közösségbe fogadásának feltűnően könnyelmű módja volt. Hívjuk azért segítségül az Újszövetséget,hogy lássuk, miként történt ez az ősi gyülekezetben.
1. Az õsi gyülekezet megértette, hogy az Úr csatolt hozzájuk új megtérteket. Lukács a Csel 2,47-ben teszi ezt a megfigyelést. Később Pál a korinthusiaknak akarta tudtukra adni, hogy “Isten adja a növekedést” (1Kor 3,6-7). Ez óriási megkönnyebbülést jelent számunkra, ha azt gondolnánk, hogy a mi felelősségünk újakat csatolni a gyülekezethez. Pál szerint a mi feladatunk az 1Kor 3 alapján az ültetés és az öntözés.
2. A csatlakozás egy helyi közösséghez a hosszútávú, harmonikus együttlét szándékával történt. Lukács az újonnan megtért hívők csatlakozását a helyi gyülekezethez a csatlakozni, tapadni (ragadni,ragaszkodni) igékkel fejezi ki (Csel 5,13; 17,34). W. E. Vine a szó jelentését így magyarázza: “hirtelen egybekapcsolódni, összeragadni, összekötöződni”. A fentiekben idézettek szövegösszefüggése alapján Vine továbbmegy és kifejti, hogy “ez egy személlyel való olyan szoros kap csolatba kerülést jelent, mint az eggyé válás, vagy az ő oldalára állás”.
3. A helyi gyülekezethez tartozó közösséget kiváltságnak tekintették, mely bizonyos felelősséggel járt együtt. A Csel 5-ben Lukács beszámol az Anániáson és Szafirán esett ítéletről. Az 5,13-ban teszi azt a megfigyelést, miszerint sokan a magas mérce miatt nem csatlakoztak a hívőkhöz. A helyi gyülekezet nem volt sem az akkori idők egyik népszerû vallási mozgalma, sem pedig egy társadalmi gyülekezés, ami semmiféle követelményt nem támaszt velünk szemben. Megértették, hogy az óriási kiváltsághoz ugyanakkora felelősség is tartozik. A Csel 5. része a továbbiakban bemutatja, hogy egyesek vagy beletartoztak vagy nem tartoztak bele a közösségbe. Nem létezett “félszívû hozzászegődés” a helyi gyülekezethez. Vagy bentlévők, vagy kintlévők voltak.
4. A hívők közösségbe fogadása az életük és világosságuk alapján történt. János az 1Jn 1,2-3-ban elmondja, hogy közösségünk az életre épül, vagyis nem lehetünk közösségben hitetlennel. A közösség azt jelenti, hogy részesedünk abból, ami közös. Ha valahol nincs élet, ott nincs közösség sem. János azonban továbbmegy és kijelenti, hogy a mi közösségünk a világosságban való járáson alapul (1Jn 1,6-7). Ez azt jelenti, hogy ha egy hívő felismer valamilyen igazságot, de úgy dönt, hogy nem jár aszerint, akkor nem lehet vele közösségünk. Pál ezt az igazságot a Róma 14,1-ben tovább finomítja, ahol a rómabelieket arra buzdítja, hogy fogadják el a hívőket még akkor is, ha esetleg erőtelenek. Hívők jöhetnek hozzánk tanulatlanul is úgy, hogy a szellemi dolgokban való jártasság hiányai mutatkoznak bennük, de erőtlenségük miatt nem lehet őket kizárni a közösségből. Az számít, hogy mit cselekszenek azzal a világossággal, amijük van.
kozosség5. Meg kell vizsgálni azokat, akik újonnan jelentkeznek gyülekezetünkbe. Amikor hívők jönnek gyülekezetünkbe, a véneknek időt kell szakítani egy olyan megbeszélésre, melynek során szellemi állapotukról és a gyülekezettel kapcsolatos szándékaikról tudakozódnak. Szükséges, hogy a pásztorok ne csak a gyülekezet számára új hívőkre ügyeljenek, hanem gondoskodjanak azokról is, akik már a közösségben vannak. Júdás komolyan figyelmez tet a 4. versben: “Észrevét lenül belopózkodott közénk néhány ember…”. Az előzőekben Júdás a 3. versben így bíztat: “… komolyan küzdenetek kell a szenteknek egyszer átadott hitért”. Napjainkban sokan vannak, akik titkos napirendi pontokkal, hibás tanítással és gyakorlattal szeretnék leigázni a helyi gyülekezeteket azzal a szándékkal, hogy egy gyanútlan közösséget félrevezessenek. Ám ha a vének a helyi gyülekezet előtt ismeretlen hívőket udvarias, de amellett intelligens meghallgatásnak vetik alá, akkor sok jót lehet tenni ezügyben.
6. Amikor új tagok csatlakoznak, azt közölni kell a gyülekezettel. Ha a vének megállapítják, hogy az Úr újabb hívőket csupán küldött a gyülekezetbe, azt közölni kell a többi hívővel. Ez lehetővé teszi, hogy mindenki tudomást szerezzen arról, ki hol áll. Tudtul adja, hogy ezeket a testvéreket be lehet vonni a gyülekezet feladataiba. A gyülekezethez tartozás és a befogadottság érzését nyújtja az új hívőknek, továbbá bizalmat a kegyelmi ajándékaik forgatására és a felelősség vállalásra. Az egyértelmű, világos közlés hiánya oda vezethet, hogy a jószándékú szentek felelősség vállalására kérik fel azokat, akik nem tartoznak a közösségbe.
Amikor tehát valakit közösségbe fogadunk, tegyük azt helyesen!

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/08/01 hüvelyk Élő Gyülekezetek

 

Címkék: , , , , , , , , ,

Helyünk a történelemben (ÉGy 3/46)

1999. évi második szám témái: testvérgyülekezetek történelme, James Stewart igehirdetése, Zarándok gyülekezet könyvajánlója stb.

1999. évi második szám témái: testvérgyülekezetek történelme, James Stewart igehirdetése, Zarándok gyülekezet könyvajánlója stb.

ÉGy X/46 címbeli jelzéssel indítottam ezt a bejegyzés-folyamot, amiben egy újság számaiból bengészek (vagy böngészek). Az Élő Gyülekezetek folyóirat első példányai 1998-ban kerültek az olvasók kezébe (november). A II. évfolyam 2. szám (.pdf formátumban elolvasható itt) 1999. áprilisában jelent meg.

Az írások között szó van a férfiak szerepéről a helyi gyülekezetekben, de cikket olvashatunk James Stewarttól is, aki egy keresztyénné lett futballista volt a XX. század elején. A könyvajánlóban E. H. Broadbent híres könyvét, a Zarándok gyülekezetet ajánlottuk, amiben az evangéliumi kereszténység egyháztörténetét ismerhetjük meg. Donald L. Norbie a hagyományok szerepét feszegeti a keresztyén közösségekben.

Egyik legkedvesebb cikkem ebből a lapszámból az, amelyik annak fontosságát fejti ki, hogy a mai keresztény közösségek is próbáljanak meg az első századi hívők hitélete és hitelvei alapján működni, hiszen ez van Isten Igéjében, a Bibliában. Isten maga várja ezt el tőlünk!

Íme a cikk teljes terjedelmében (ne lepődj meg, kedves olvasó, de a különböző bibliai könyvek megnevezését rövidítettük, a kódok megfejthetők pl. itt, a Magyar Elektronikus Könyvtár rövidítési jegyzékében):

Lehetséges, hogy ez a generáció lesz, aki meglátja a Gyülekezet elragadtatását. Lehet, hogy mi leszünk azok,  “akik megtartatunk a Úr eljöveteléig” (1Tessz 4,15). Ez összekapcsolna bennünket az első században élt testvérekkel. Ahogy ők ennek a korszaknak az elejét látták, mi láthatnánk a végét. A Gyülekezet történelme segít bemutatni azt, hogy az elõzõ generációk hogyan értették Isten kinyilatkoztatásait. Ösztönözhet minket odaadásra, és figyelmeztethet a hibákra, de nem tehet hozzá semmit az isteni kijelentésekhez. Ezért vissza kell térnünk az Újszövetséghez. Az újszövetségi gyülekezetek mindig is meg voltak győződve arról, hogy az Újszövetség nem csak a megváltásról és a keresztyén életről ad határozott tanítást, hanem azt is tartalmazza, hogy mi Isten szándéka a helyi gyülekezetek gyakorlatával kapcsolatban. Ma sok gyülekezetbe járó hívő azért vonzódik a gyülekezethez, mert egészségesek az alapvetõ tanítások. Vagy azért, mert az emberek olyan melegszívűek és barátságosak, keresztyéni gondviselésben és szeretetben élnek. Vagy talán, mert odafigyelnek a gyermekekre és a fiatalokra. Vagy mert jó a hozzáállás a gyülekezeti élet gyakorlati dolgaihoz. De vajon ez az egyetlen helyes út? Gyakran áll fenn feszültség a gyülekezetekben azért, mert alapvető 
nézetkülönbség van ebben a kérdésben. Csak a megváltás alapvető tanai legyenek hittételek, a gyakorlatnak a hagyomány és kultúra fejlődése alapján való kidolgozását pedig hagyjuk az adott korszakra? Mi úgy hisszük, hogy az újszövetségi feljegyzések a korai gyülekezetekrõl Isten útbaigazításai voltak minden idők gyülekezeteinek. Azt kellene tennünk, amit az újszövetségi hívők tettek. Ha a mi időnket valaha feljegyzik a
gyülekezetek történelmébe, azt fogják feljegyezni, hogy az egy szembetűnő viszszatérés volt az első századi gyakorlatokhoz? Feljegyzik majd, hogy generációnk jellemzője az állhatatos vágyakozás volt az Isten Igéjének való engedelmességre? Vajon talál-e bőséges indokot a történetíró arra, hogy belássa, ez a generáció úgy tekintette magát, mint aki várja az Úr visszajövetelét, és eközben úgy élt, mint az első századi keresztyének? Megtörténhet.
Álljon most itt néhány megjegyzés arról, hogy mit is tettek a korai gyülekezetek:
(1) Az Isten Igéje volt a
kizárólagos hatalom (2Tim 3,16-17; 1Kor 14,37).
(2) Minden helyi gyülekezetet szellemileg érett vének együttese vezetett (Csel 20,17.28; 1Tim 3,1-7; Tit 1,5-11).
(3) Két gyülekezeti gyakorlat megtalálható volt: az Úrvacsora (Csel 2,42; 1Kor 11,23-34) és a bemerítkezés (Csel 8,35-39; Róm 6,1-6).
(4) Minden hívő papként cselekedett (1Pt 2,5.9; Zsid 10,19-22; 13,15).
(5) Krisztus “fej” szerepe felismerhető volt (1Kor 11,3; Ef 1,22; Kol 1,18).
(6) Különböző szerepe van férfinak és nőnek (1Tim 2,8-3,12; 1Kor 11,1-6; 14,34-35; Róm 16,1-23).
(7) A gyülekezet képes volt fegyelmezést gyakorolni (1Kor 5,1-5; 1Tim 5,20; Tit 3,10-11; 2Tessz 3,6; 

Róm 16,17).
(8) Minden egyes gyülekezet önálló, független volt az Apostolok Cselekedeteiben, a levelekben és a Jelenések könyvében. A gyülekezeteket mindig helyileg címezték a levelekben, és soha sem mint egy közös szövetséget.
(9) Elkötelezettek voltak az evangélium terjesztésében, mint egy összetartozó test (Róm 1,15; 1Kor 15,1; Gal 1,8; Fil 1,5.14; 1Tessz 1,8).
(10) A hívők megszentelt életet éltek (Ef 1,4; Kol 1,22; 3,12; 

2Tim 2,19; 1Pét 1,15-16).
(11) Az Úr Jézus nevében jöttek össze (Mt 18,20; 1Kor 1,10-16).
(12) Csak a hiteles életû hívőket ismerték el a közösségben (Csel 2,41).
(13) Összegyűltek közös imádkozásra (Csel 2,42; 4,24-31; 1Tim 1,3-4; 2,1.12).
(14) Összejöttek a tanítási alkalomra (Csel 2,42; 1Tim 4,11-16; Ef 4,11-24; Tit 2,1).
(15) 
Hozzájárultak a hívő testvérek, a keresztyén munka és munkások pénzügyi szükségleteihez (1Tim 6,17-19; Filem 18-19; 1Kor 9,1-15; 2Kor 9; Fil 4,18-19).
(16) A Szent Szellem munkálkodására voltak utalva (Ef 2,22; Jn 16,13; Csel 6; 20,28 és még néhány másik hivatkozás).
(17) Krisztus Uralma látszott rajtuk (Fil 2,1-11 és sok 
másik helyen). Az első századi gyülekezetek és az utolsó századi gyülekezetek között lesz valami különbség? Mennyire illő lenne, ha az Urat visszajövetelekor egy hazatalált gyülekezet köszöntené!
Írjunk egy kis gyülekezeti történelmet, a sajátunkét.

A cikk szerzője az a Brian Gunning Kanadából, aki az UPLOOK Magazin Living Assemblies vagyis Élő Gyülekezetek c. rovatát vezette. Az ő sorozata fontos momentum volt a magyar lap elindításában 1998-ban.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/06/20 hüvelyk Élő Gyülekezetek

 

Címkék: , , , , , , , , , , ,

Az alkalom, amire a legkevesebben járnak (ÉGy 2/46)

ÉGy X/46 címbeli jelzéssel indítottam ezt a bejegyzés-folyamot, amiben egy újság számaiból bengészek (vagy böngészek). Az Élő Gyülekezetek folyóirat első példányai 1998-ban kerültek az olvasók kezébe (november). A II. évfolyam 1. szám (.pdf formátumban elolvasható itt) 1999. elején jelent meg.

1999. évi első szám témái: imaóra, sport, szeretet és az Esztergomi közösség bemutatkozása

1999. évi első szám témái: imaóra, sport, szeretet és az Esztergomi közösség bemutatkozása

Ebből a számból számomra talán a legkedvesebb cikk, amelyik az imaóráról szól: “Ha nincs valódi közösség a gyülekezetben, az imaalkalmat el fogják hanyagolni. De ha az imaórát elhanyagoljuk, az a közösség rovására fog menni. Isten közösségre hívott el bennünket. Közösségben vagyunk Jézus Krisztussal, a Fővel, közösségben a Test tagjaival, egymással. Talán meglepõ, hogy sokszor pontosan az az alkalom a legkisebb látogatottságú, amelyen lehetőség nyílik az egymással és az Úrral való közösség együttes gyakorlására. Vajon mi tart minket távol ezektől az alkalmaktól: a munka, a sport, a szórakozás vagy egyszerűen csak a lustaság? Brian Gunning cikke azt mutatja be nekünk, hogy milyen szerepe lehet az imaalkalmaknak a gyülekezet életében.”—írtuk a bevezetőben (LR és MZ).

Íme egy részlet a cikkből:
“Az imaóra emlékeztet arra, hogy mennyire szükségünk van az Úrra. A helyi gyülekezet egészséges működése az Úr munkája. Ugyan mi munkatársai vagyunk Istennek, de a gyülekezet semmit sem tehet Nélküle. Ha azt hisszük, hogy elég csupán az összejöveteleket előkészíteni és a szokásos alkalmakat megszervezni a Gyülekezet fejétől való függés nélkül, akkor már elfelejtettük, miről is szól a helyi gyülekezet. Ugyan mikor emlékeztetnénk magunkat arra, hogy szükségünk van rá, ha nem az imaórán?”

Ezúton ajánlom a lapszám teljes elolvasását: letölthető a http://www.mktgy.hu/sites/default/files/fajlok/elogyulekezetek/elogyulekezetek_2e_1sz_1999.pdf
linken.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/05/13 hüvelyk Élő Gyülekezetek, Történelem, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , , , ,

A vengédszeretet öröme (ÉGy 1/46)

1998-ban bocsátottuk útjára az Élő Gyülekezetek folyóiratot Lemperger Róberttel közösen. Az I. évfolyam 1. szám (.pdf formátumban elolvasható itt) 1998. novemberében jelent meg a Hárfa Evangéliumi Kiadó gondozásában. A lap érdekessége, hogy ez a harmadik Magyarországi Keresztyén Testvér Gyülekezetek színeiben megjelenő folyóirat: az első Kegyelem és Igazság címen volt megrendelhető, Kiss Ferenc professzor szerkesztésében (kár, hogy a Wikipedia erről a tevékenységéről nem számol be). Éppen 11 évfolyamot élt meg (hasonlóan az ÉGy-hez, csak éppen az 1933-1944 között). A második periodikát többen szerkesztették A békesség fejedelmének útján címmel. Remélem, hogy későbbi bejegyzésekben mindkét megelőző lapról is beszámolhatok. Azért kezdem az Élő Gyülekezetekkel, mert az interneten most már teljes egészében hozzáférhető, olvasható az mktgy.hu honlapon.

Élő Gyülekezetek I. évfolyam 1. szám (1998)

Élő Gyülekezetek I. évfolyam 1. szám (1998)

Az Élő Gyülekezetek lap első számának bevezetőjéből:

“Szeretettel köszöntjük a lap első számának olvasóit. Mindenek előtt szeretnénk köszönetet mondani Istennek, hogy ez a kiadvány létrejöhetett, és azért imádkozunk, hogy az Ő szándéka szerint való eszköz legyen, és  hasznos a népe számára. Köszönjük, azoknak a munkáját is, akik a fordításban, a nyelvhelyesség ellenőrzésében vannak segítségünkre. Köszönjük azoknak a kiadóknak a hozzájárulását a magyar fordítás megjelenéséhez, amelyek az írások nagyrészét eredetileg közreadták. A lap célja, hogy segítse a gyülekezeteket és az azokat alkotó hívőket, megtalálni az összhangot, a keresztyén tanítás és a gyakorlat között. A gyülekezetekről szóló és a velük kapcsolatos hírek közlése révén segítse a kapcsolat szorosabbá válását, a közösségek életére így pozitív, serkentő hatással legyen. A fenti összefüggéseket Pál apostol személyén keresztül követhetjük nyomon igazán. Ő volt az, akinek a Gyülekezettel kapcsolatban a legtöbb dolgot jelentett ki Isten. Leveleiből láthatjuk, hogy ezeket továbbadta és tanította. Az is jellemző leveleire, hogy az „elméleti”, tanító részekhez, mindig a gyakorlattal, az élettel kapcsolatos részek kötődnek. Személyes életében is megfigyelhetjük, hogy teljes mértékben élte azt, amit tanított. Ez azonban nem csak az apostol kiváltsága, hanem a valódi keresztyénség egyik alapvető jellemvonása. Az újság ezt a jellemvonást hivatott erősíteni, és ehhez kérnénk az olvasók aktív közreműködését is. Szeretnénk, ha minél többen küldenének az egyes témákkal, cikkekkel kapcsolatban véleményeket, tapasztalatokat; híreket, beszámolókat és írásokat. Terveink között szerepel egy olyan rovat elindítása is, amelyben egy-egy helyi gyülekezetet mutatnánk be röviden. A cikkek nagy része az amerikai (US) Testvérgyülekezetek egy lapjából az UPLOOK-ból lett fordítva. Emellett azonban szeretnénk, ha más – elsősorban magyar – forrásból is származnának írások. A nyugati (amerikai) újságokból fordított cikkek között találhatunk olyanokat is, amelyek Magyarországon szokatlan dolgokat, gyakorlatokat tartalmaznak. Úgy gondoljuk, hogy ezeket is olyan szívvel kell olvasnunk, amely kész arra, hogy mindent megvizsgáljon, a jót (jobbat) – ha szokatlan is – elfogadja és gyakorolja. Az újság bizonyos tekintetben a testvérgyülekezetekhez kapcsolódik, azonban mivel a Gyülekezet nem kötődik felekezethez, minden közösség számára ajánljuk, és igyekszünk mindenki részére eljuttatni aki ezt igényli. A szerkesztők (MZ és LR)”

Az egyik legkedvesebb cikkem ebből az első számból az, amelyik a vendészeretet fontosságáról beszél. A cikk írója Brian Gunning, aki foglalkozását nézve könyvelő, és az egyik kanadai testsvérgyülekezetben szolgál. Többek között a Counsel Magazine szerkesztője és több könyvet is írt.

Íme egy részlet a cikkből:

4. A vendégszeretet áldozatot követel. Nem mindig kényelmes a vendéglátás. Az ételt meg kell tervezni és el kell készíteni. Más dolgot ilyenkor talán halasztani kell. Talán át kell adnod még a saját ágyadat is valaki másnak. A vendégszeretet a szívünket érinti. Megpróbálja, hogy valójában milyen szolgák vagyunk. A vendégszeretet nem attól függ, milyen állapotban van mondjuk a szőnyegünk, hanem milyen állapotban van a szívünk. Azonban ez egy olyan áldozat, amit megéri meghozni. Nem láttam még egyetlen olyan keresztyént sem, aki megbánta volna a vendégszeretetet. A kényelmetlenség csekély, az áldás nagy.”

—Ugye milyen fontos ezt megélni hívő keresztyénként!

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/04/27 hüvelyk Élő Gyülekezetek, Történelem, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , ,

Ndotolu – az orvos

Ndotolu - a könyv, ami a misszió történetéről szól

Walter Fisher 1865-ben született. Nem most volt, hanem lassan 150 éve. Mégis megemlékezem róla. Ennek oka, hogy átrajzolta a világtérképet. Vagyis inkább nem ő, hanem Isten különös kegyelme, aki misszionáriusként elküldte Afrikába, hogy útjára indítson egy ma is működő keresztyén missziót.

A testvérgyülekezeti mozgalom (brethren movement) több száz éve indult útjára. Isten különös kegyelme folytán keresztyének ezrei kezdték el, még odaadóbban olvasni a Bibliát. Teljes átéléssel, várva Isten üzenetét. Ennek következményeként közösségek alakultak világszerte. Walter Fisher szülei a Greenwichi, Gorge Street Hall nevű gyülekezetbe jártak. A családi asztalnál gyakran fordultak meg vendégek: többek között Robert Chapman és Henry Groves is, akik a misszió gondolatát korán elültették a fiatal emberben.

Miután Walter elvégezte az orvosegyetemet, misszionáriusként nekivágott Afrikának. 1888-ban indultak útnak először. Éveken keresztül a mai Angola területén tevékenykedtek, majd néhány otthon töltött év után mélyebben hatoltak be a kontinensre és megalapították a Kalene Missziót, ahol kórházat, iskolát és postahivatalt alakítottak ki.

A "bütyök" Zambia térképének északnyugati csücskén, közepén a misszióval

A Fisher házaspár története nagyon tanulságos. Hosszú lenne részletezni a fenti könyvben leírt eseményeket, egy biztos, sok szenvedésen és megpróbáltatáson mentek keresztül, hogy végre elérjék céljukat. Ajánlom a könyvet azoknak, akiket ez bővebben is érdekel (szívesen kölcsönadom).

A Kalene Mission Hospital főbejárata

Először fent a hegyen (Kalene Hill) építettek fel néhány épületet még 1908-ban. Majd az 1950-es években a hegy aljában egy modernebb kórház alapjait tették le. Itt van jelenleg is a létesítmény, ahol 180 ágyon gyógyítanak betegeket.

A teljes misszió nemcsak a kórházat jelenti, hanem a közelben található egy jól működő iskola: Sakeji School (a Sakeji nevű patak partján). A kórház mellett található egy kisebb “légibázis” (CMML Flight Service). Nem messze Walter Fisher leszármazottai egy farmot üzemeltetnek (Hillwood Farm), ami ellátja az iskolát és a missziót. Ott egy árvaház is működik. A kórház mellett pedig a Zambiai Eü. Minisztériummal együttműködve egy nővér-iskola is üzemel.

Befejezésül néhány fotó:

A kórház és a misszió látképe a levegőből

"Mérföldkő" - a füves kifutópályán

Felirat egy falusi ház oldalán: "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte..."

Házak a környékbeli falvakban

Könyvterjesztés (evangéliumi irodalom) a kórház melletti apró épületben (a könyvek több nyelven kaphatók: luvale, lunda, szuahéli, angol, francia, portugál)

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2011/12/21 hüvelyk Afrika, Emberek, Olvasónapló

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , ,