Az előző bejegyzés folytatása ez, amit a Fülöp Lajos 80. születésnapjára megjelent Emlékkönyv olvasása közben írok. Folytatom az érdekességek felsorolását a könyben található tanulmányokból:
4. (Dobóné Berencsi Margit: A Biblia hatása a beszélt nyelvre) Teljesen igaz, hogy a Biblia nagy hatással volt a nyelvekre, a beszélt magyar nyelvre is. Kölcsönhatás van Isten Igéje és a nyelv között. Hiszen pl. mi, akik rendszeresen olvassuk a régi és újabb bibliafordításokat, gyakran idézünk szófordulatokat, kifejezéseket. Ugyanakkor a modern fordítások pedig az élő nyelvből vesznek át, hogy érthetőbbé tegyék a Szentírást a ma embere számára. A tanulmány írója felsorol szavakat: “ádámkosztümben”, “békegalamb”, “bűnbak”, “farizeus”, “góliát”, “júdácsók”, “júdáspénz”, “kárhozott”, “manna”, “mózeskosár”, “pálfordulás” stb. Szószerkezetek: “áldozati bárány”, “angyali türelem”, “bábeli zűrzavar”, “tékozló fiú” stb. Szólások, közmondások, szállóigék: “Ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek…” (Máté 6,21), “Aki keres, az talál…” (Máté 7,7), “Aki másnak vermet ás, maga esik bele…” (Példabeszédek 25,27), “Az vesse rá az első követ, aki nem vétkes…” (János 8,7), “Kő kövön nem marad…” (Máté 24,2) stb.
Egy közmondást viszont a tanárnő helyében nem tettem volna a sorba, mert az idézet több, mint parafrázis, inkább egy olyan mondás, amiről tévesen terjedt el, hogy a Bibliában így szerepelne: “Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel”, ami helyett: “Annak, aki megüti az egyik arcodat, tartsd oda másikat is! Annak, aki elveszi a kabátodat, add oda az ingedet is!” (Lukács 6,29).
Ezzel kapcsolatban kicsit elnosztalgiáztam: annak idején egy ifjúsági bibliaórán vetélkedő volt. Meg kellett keresni a bibliában igeverseket, mondatokat. A feladvány pedig ez volt: Ha megdobnak… Mindenki őrült módon kereste, aztán kiderült, hogy nincs is benne.
5. Horváth László: Adatok a nyelvújítás történetéből (119. oldal)… nem gondoltam volna, hogy ez a nyelvújítás ekkora mozgalom volt annakidején. Ráadásul ennyi gagyi önjelölt nyelvész lendült bele a munkába több-kevesebb sikerrel. A cikkből kiderült, hogy a magyar naptárat is át akarták nevezni, részben a francia “köztársasági naptár” mintájára (Vendémiaire – Szüret hava, Brumaire – Köd hava stb.), de elég érdekes lett, bár igen találó:
Jeges – január
Erős – február
Langyos – március
Vegyes – április
Szellős – május
Harmatos – június
Poros – július
Heves – augusztus
Deres – szeptember
Ködös – október
Fagyos – november
Havas – december.
Egyébként a kémiai nevek újításával már foglalkoztam korábbi bejegyzésekben: Kémiai elemek – nyelvújítás
6. Kicsinyítés: “anyuci” 130. oldal (Balázs Géza: Gyermekecske, gyermekcse, gyermecske). A remek cikk 35 féle kicsinyítést taglal. Van köztük meglepő, de a szerző éles szemére utal: -cs (uracs, kenőcs, kövecs), -us (anyus, cicus), -i (édi, mozi, Betti, Gyuri) vagy éppen -uci (anyuci).
7. Egyszer valamikor olvastam Wass Albertet, méghozzá a Kard és kaszát. Persze egyből lejött, hogy az író gyermekkorát meghatározta a vadászat. Szülei, nagyszülei vitték magukkal. Pedig akkoriban ez csak a nagyon gazdagok kiváltsága volt. Ma már sokan lövik a vadat… lehet, hogy túl sokan is. Még a kollégáim közül is jó páran vannak, akik kijárnak. De vajon meg tudnák-e olyan ízesen fogalmazni és olyan élő nyelven kifejezni, hogy milyen kalandokon mennek át? Mindenesetre figyelmemet felkeltette ez az emlékkönyv a vadászirodalom remekműveire: Áprily Lajos, Wass Albert, Kittenberger Kálmán, Széchenyi Zsigmond, Fekete István (írtam róla már egy korábbi bejegyzésben).
Szóval jó kis könyv ez az Emlékkönyv, de egyelőre üzletben nem láttam, lehet, hogy nem is lehet kapni. Ezért külön öröm, hogy a birtokomban lehet egy példány.
A hétköznapok fogságában 