RSS

történelem címkéhez tartozó bejegyzések

Egy amatőr, aki profi volt

Ez az ember megjárta az alvilágot. Nem spirituális értelemben, nem annak bűnüldözési értelmében, hanem fizikailag. Fogta magát és lement a pincékbe, az alagutakba.
Amatőrnek tűnt, amikor elindult, de akkoriban az amatőrök nagyot lendítettek a kutatások szekerén (mint ma a start-up-ok). Balogh János felcsapott amatőr kutatónak, még a XIX. század második felében.
Hivatásos katonaként fordult meg Lőcsén, Egerben, Nagykárolyban és Munkácson is. A katonai ranglétrán lépkedett előre (hadnagy, főhadnagy, százados), miközben kutatta állomáshelyének történelmét. Egerben az Egri Várral, Munkácson a Munkácsi Várral foglalkozott igen kimerítően.

Ki volt ez az ember?

Következzen egy részlet Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái (1891) I. kötetéből:

Balogh János,m. kir. honvéd százados, szül. 1848. ápr. 30. Adán, Bácsmegyében, róm. kath. vallású nemes szülőktől; két gymnasialis osztályt Szabadkán, kettőt Szegeden és hármat Győrött végzett; a 8-ikat már nem végezhette be, mert atyja 1867. jun. a koronázásra Budapestre vitte mire Erdélyt, és az osztrák-magyar birodalom összes tartományait beutazván, okt. derekán haza érkezett és a gazdálkodást átvette. 1869. szept. 21. az újonnan felállított kir. honvéd gyalogsághoz besoroztatott. Az 1871. szegedi tisztképző tanfolyamot bevégezvén, nov. 1. hadapród-őrmesterré kineveztetett; 1872. ápr. 13. tiszthelyettes, nov. 1. hadnagy, 1879. máj. 1. főhadnagy, 1888. máj. II. osztályú és 1889. aug. 18. I. oszt. százados lett. Jelenleg a m. kir. munkácsi 11. honvéd-gyalogezred 2. zászlóalj parancsnokság vezetésével van megbízva.Czikkei, melyek vidéki lapokban jelentek meg álnév alatt, helyi érdekű közlemények és tárczák.Munkája: Eger-vár története. Eger. 1881.Legujabban: Munkács vár története cz. nagyobb munkájára hirdet megrendelést. – hiszen ekkor még Balogh János javában alkotott (MZ megjegyzése).

Néhány hiteles adat Balogh szolgálati idejéből (forrás: A Magyar Királyi Honvédelmi Ministerium és Honvédség Névkönyve – https://library.hungaricana.hu/hu/collection/austrian_state_archives_MagyarNevkonyvek/):

Következzen egy részlet Kiss Péter: Hatszáznégyen Eger múltjából 1944-ig c. könyvéből – Egri Városszépítő Egyesület 2007):

Balogh János (Ada, 1848 – Budapest, 1910) Százados, amatőr várkutató. Gimnáziumi tanulmányai után gazdálkodni kezdett. 1869-ben besorozták katonának. 1871-ben Szegeden tisztiképző tanfolyamra járt és hadapródőrmester lett. A következő évben hadnagy, 1879-ben főhadnagy, 1889-ben százados lett. 1909-ben nyugdíjba vonult. 1881-ben Egerben kiadta Egervár története c. munkáját „melyhez – mint írja – fő adatforrásaimat ötödfél évi, ha nem is mindig személyesen eszközölt, de mindig személyes jelenlétemben foganatosított, ásás és kutatásaimból nyertem, mely céljra szolgálatmentes időm legnagyobb részét kizárólagosan áldoztam és szenteltem”. Ő volt az egri Dobó szobor felállításának első kezdeményezője 1882-ben.

Ez utóbbiról érdemes külön is megemlékezni. Hadd idézzem Turay Zoltánt, Eger történelmének jó ismerőjét, aki egy egész Egri Magazin különszámot szerkesztett és írt, amikor 2014-ben felújították a Dobó szobrot:

Dobó-szobrot Egernek!

A jelenlegi ismereteink szerint először 1882-ben került szóba, hogy Egerben szobrot állítanak az 1552-es ostrom várvédő kapitányának, Dobó Istvánnak. Érdekes módon mindez egy felvidéki katonatiszt, a Lőcséről 1881-ben Egerbe vezényelt Balogh János m. kir. főhadnagy történelmi érdeklődésének, régészeti ambícióinak köszönhető, aki a vár területén még ásatásokat is végzett. Abban az évben jelent meg az Egervár története című munkája. Ezt követően, 1882 szeptemberében fordult a városi képviselőtestülethez, hogy „az Eszterházy téren Dobó emlékére egy szobor felállítását hozza javaslatba.” Novemberben megszületett a testület elvi hozzájárulása, hozzá is kezdtek a szoborbizottság szervezéséhez, Csiky Sándor elnöklete alatt.
A korabeli sajtó is megírta, „Balogh János honvéd főhadnagy Eger vár történetéről írt munkájából 250 példányt oly feltétel alatt ajánl fel a városnak, hogy e példányok jövedelme (mely 300 ftot képvisel) Eger
hős védőjének, Dobó Istvánnak, Egerben emelendő emlékoszlop költségeire fordíttassék.”
Az 1883. április 1-jén kelt városi határozat már 60 tagú szoborbizottságot említ. A későbbi eseményeket ismerve tudjuk, hogy ebből a kezdeményezésből nem lett semmi…
Két megjegyzés a fent leírtakhoz:
Akkor még a mai Dobó tér helyén egyszerű piac állt. A háttérben elterülő várra ekkor a helyi lakosság inkább mint építőanyagra tekintett, hiszen az 1827-es nagy városi tűzvész és az 1878-as árvíz után sok ház, így például a régi Városháza is erősen megrongálódott. Az Eszterházy tér és környéke viszont viszonylagos épségben vészelte át ezeket az éveket, talán ezért is javasolta Balogh főhadnagy a szobor felállítását a városnak erre a már akkor is frekventált helyére.

Turay Zoltán

Balogh János két könyve

Az akkoriban éppen magyar királyi honvéd-főhadnagy (sic!) Egerben nyughatatlankodott. Nem lopta a napot sem munkaidőben, sem szolgálati időn kívül! Kutatott.
Ennek gyümölcse lett az Egervár története c. könyv, mely 1881-ben jelent meg Egerben. Ma az eredeti kiadványok igazi kincsek, csoda történik, ha fellelhető egy-egy példány antikváriumban, aukciókon. De persze ennek készült reprint kiadása is (kapható pl. itt).

Az Egervár története egyik eredeti példánya egy barátom gyűjteményében (Kárpáti János)

Következzen egy részlet a könyvből, ami jól illusztrálja Balogh hozzáállását:

részlet vége…

Amennyiben időm engedi, a későbbiekben szeretnék Balogh könyvéből néhány elemzést is készíteni – hiszen különösen az utolsó fejezete tanulásgos, ahol az egri vár körüli pincék, alagutak bejárásáról számol be (kevésbé részletesen).

De következzék itt Balogh két másik könyvének is az ajánlója. Hiszen Munkácsról szintén kimerítő könyvet írt, a Nagykanizsáról szóló könyvét viszont nem ismerem. Aki találkozott vele vagy olvasta, várom hozzászólását.

Munkács-vár története

Nagykanizsa (könyv itt kapható)

Nagy-Kanizsa város és vidékének hadtörténelmi leírása

Természetesen az igazi az volna, ha megtalálnánk Balogh eredeti jegyzeteit, rajzait. Érdekes életmű tárulhatna elénk. Egy amatőr kutató, aki profi volt.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/06/22 hüvelyk Nincs kategorizálva

 

Címkék: , , , , , ,

Most már muszáj lesz!

robincook

Az “öreg” fiatal kori képe, még fonendoszkóppal a nyakában… stílszerűen

Soha nem olvastam Robin Cookot. Bár megfilmesített regényét, a Kómát természetesen láttam, de elég is volt belőle. Orvosként éppen eleget találkozok a halállal, elmúlással és inkább magam írok róla, mint olvasnám. Mégis felkeltette az érdeklődésemet két momentum:

Édesanyám hívta fel figyelmemet a Magyar Nemzet 2013. augusztus 17-i számában található interjúra. Az író immár 73 éves (elvégre 1940-ben született), riportot készítettek vele. Nem hosszút (nem amolyan “mélyinterjú”), csak néhány rutin kérdést szegeztek neki. (Hasonló riport olvasható itt.) Egy részlet megragadta a figyelmemet:

“Mindig is az volt a célom a regényeimmel, hogy szórakoztatás közben adjak át tudást az olvasóknak az orvoslásról és az élettudományokról. erre azért van esszenciális szükség, mert míg az elmúlt évtizedekben  az orvoslás egyre gyorsuló, exponenciális ütemben fejlődik, addig az emberek orvosi ismeretei jóindulattal is csak állandó sebességgel, lineáris függvényt követve bővülnek. Így a tudomány és a laikusok tudása közötti szakadék folyamatosan szélesedik. Ez azért nagy probléma, mert egy demokráciában, ahol az emberek beleszólhatnak a közügyekbe, például az egészségügyi és a tudománypolitikába is, legalábbis nem szerencsés, ha egy betűt sem értenek az egészből. A felnőtteket viszont nem lehet a gyerekeknél megszokott iskolai keretek között oktatni, így csak a szórakoztatóipar, a mozi és a szórakoztató irodalom marad. És úgy gondolom, hogy a regényeim igenis hatottak az emberek egészségügyi tudatosságára az utóbbi évtizedekben.”—teljesen érthető és bizony teljesen jogos gondolatok. Igaza van.

A másik momentum meg az volt, hogy az Egy tucat esztendőt, az egyik recenzió “magyar, történelmi Robin Cook“-nak nevezi. Megtisztelő.

Ezek után kénytelen leszek elolvasni a Kómát. Már csak azért is, mert Robin Cook azt mondja: “Ha egy bestsellert szeretnél írni, nem szükséges elolvasnod több száz könyvet, mint ahogyan én tettem. Pusztán olvasd el a Kómát, abban minden szükséges trükk és fortély benne van!”—ez azért egy kicsit erős, de kipróbálom. Már kölcsön is kaptam a könyvet, de még időt kell rá keríteni, mert nem érkeztek meg a hosszú téli esték…

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2013/09/13 hüvelyk Emberek, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , ,

Alul folyik ki a ganyé

Kolera ágyak márpedig voltak, nem csak az írói fantázia szüleményei. Sőt, ma is vannak, hiszen a Földnek van olyan országa, ahol rendszeresen előfordul a kolera. De akkor mi is az a “kolera ágy”?

Mai, modern kolera-ágyak Afrikában (forrás Internet)

Mai, modern kolera-ágyak Afrikában (forrás Internet)

OIyan különleges kórházi ágy, aminek a közepén van egy luk. Azért készül így, mert ebben a fertőző megbetegedésben folyamatosan folyik a híg széklet (ami szinte már csak víz) a betegből. A WC-re erőtlensége miatt kimenni nem tud, tisztába tenni pedig nem lehet, hiszen folyamatosan kellene cserélni alatta a lepedőt. Erre találták ki ezeket az alkotmányokat: ágy, lukkal a közepén. Így a luk alá vödröt téve egyszerűbbé válik a fertőző, víz-szerű széklet kezelése, ürítése.

A kolera egyébként évszázadok óta tizedeli az emberiséget. Jelen volt a XVIII. és XIX. században is. Erre példa a magyar szabadságharc: Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc egészségügye és honvédorvosai címmel gyűjtöttek össze orvostörténeti tanulmányokat. Ebben bizony több helyen is szó van a koleráról. Például Kapronczay Károly ír az orosz szemtanúk beszámolóiról itt.

Néhány szépirodalmi mű is foglalkozik a kolerával: pl. Gabriel Garcia Marquez – Szerelem kolera idején vagy éppen William Somerset Maugham – A színes fátyol.

Ma már nejlonnal védik az ágyak anyagát, így a fertőtlenítés is könnyebben megoldott

Ma már nejlonnal védik az ágyak anyagát, így a fertőtlenítés is könnyebben megoldott

Ezért gondoltam, hogy idehozom az Egy tucat esztendő kolerás részletét. Sokan visszajeleztek, hogy ütős volt a fejezet, illetve többen rákérdeztek, hogy tényleg léteztek-e ilyen ágyak? Nos, a fotók magukért beszélnek.

Íme a részlet a könyvből:
“A negyvenes évek végén (1740) is volt egy kisebb hasmenéses járvány, akkor jutott eszébe, hogy olyan hordágyra fektessék a nyomorult beteget, aminek a közepén luk van. Azért lett így megalkotva, hogy a híg emberi ganyé könnyedén kifolyhasson. Szegény purger ne maga alá engedje. Sztrogov is ilyenen feküdt, puszta feneke kilátszott a lukon a föld felé.”— 24. fejezet: Ganyé mindenfelé.

Csak érdekességként jegyzem meg, hogy néhány mai kórképben: rotavírus, calicivírus enteritis vagy éppen clostridium, salmonella, előfordul igen híg, gyakori, vízszerű székletürítés. Ilyenkor bizony nem is lenne rossz ötlet a betegágy közepén a luk és a vödör.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2013/07/06 hüvelyk Kórház és a szakma, Történelem

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , ,

Büntetésvégrehajtási intézet

Az egri börtönben többször megfordultam. Nem fogvatartottként, hanem orvosként vagy éppen gedeonitaként. Mindkettő bizonyos szempontból misszió. A fogvatartottak orvosi ellátása humanitárius szolgálat bármilyen formában is történjen, a bibliák osztása – ami a Magyarországi Gedeon Társaság feladata – pedig Isten Országáért végzett misszió (ez ugyanis a Gedeon Társaság tagjainak vagyis a gedeonitáknak a célja). A Szentírásnak minél több ember kezébe el kell jutnia! Hiszem és vallom.

A mai, egri BV intézet egyébként nagyon szép, ami azt jelenti, hogy egy régi, történelmi épület, ráadásul bent, a történelmi belvároshoz közel. Természetesen ott van rögtön a bíróság épülete mellett, a tárgyalásokhoz nem kell messzire vinni a fogvatartottakat.

Nem volt mindig itt a börtön, hiszen egészen 1908-ig a Vármegyeháza (ma Megyeháza) udvarában álló épületben leledzett. Azt még az 1700-as évek második felében építették. Szép, díszes, ma az egri Sportmúzeum van benne. Hozzáteszem, az egész vármegyeháza-komplexum fel van újítva és nagyon szép (most 2013-ban). Akkoriban a bíráskodás is a vármegyeházákon zajlott, így jogos volt, hogy ott volt mellette a börtön, ahogyan ma is, a Törvényház utcában.

Más… a Kamu Hírügynökség jelenti, hogy az egri BV intézet új helyre költözik. A piac mellett felszerelték a rácsokat az új épületre!

Ez itt természetesen egy álhír. Nem költözik az egri BV intézet a piac mellé!

Ez itt természetesen egy álhír. Valójában nem költözik az egri BV intézet a piac mellé! A képen látható jobb oldali épület az új parkolóház a belvárosban, ami szerintem ronda. De hát, ahogy a latin mondja: De gustibus non est disputandum – ízlésekről nem vitatkozunk! Egyébként pedig még nincs kész, hátha leszerelik a rácsokat… nem mintha akkor szebb lenne a kocka a barokk belvárosban.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/06/25 hüvelyk Történelem, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , ,

13 éppen eggyel több, mint egy tucat

WA: 13 almafa

WA: 13 almafa

A Kard és kasza c. könyv meghatározó élmény volt számomra (a könyvről a moly.hu-n). Én akkor jöttem rá, hogy Wass Albert kiváló író. A későbbiekben nem került a kezembe könyve, volt más, aktuális, fontosabb vagy éppen érdekfeszítőbb olvasnivaló. Nemrégiben (március 8.) édesanyámtól kaptam meg névnapomra a 13 almafa című rövid regényét. Ismét nagy élményt hozott vele, de ez borítékolható volt.

Nem szeretném, hogy ez a bejegyzés spoileres legyen, ezért a cselekményről nem is írok. De meg szeretném jegyezni, hogy a hirtelen határra került almafák történetén keresztül ilyen plasztikusan bemutatni az erdélyi kérdés és problémakört, nagyszerű írói kvalitásra utal. Szinte minden mondatából átsüt az író hozzáállása a kérdéshez, remekül festi fel a jellemeket és a karakterek fejlődését, változását is.

Egy könyv akkor magával ragadó és akkor hordoz valóban üzenetet a számomra, ha jelenetek, képek, hangulatok még hónapok múlva is felsejlenek bennem. Ez történik a 13 almafával is. Olyan regény, amit még szeretnék életemben újra elolvasni. Lehet, hogy csak nyugdíjas koromban lesz rá idő, de kivárom, ez a mű úgyis időtálló, nem fog elfutni a magyar irodalomból csak úgy.

(Kár, hogy ennek a kiadásnak a borítója nagyon gyenge. Wass Albert sokkal többet érdemel. Miért fontos egy könyvborító? Miért nem elég a szöveg alapján megítélni egy könyvet? Hát, hogyne csak a szöveg alapján mondanánk azt, hogy jó avagy rossz egy regény! De amikor a könyvet valaki a kezébe veszi, akkor az nézzen ki úgy, hogy egyben az látvány szempontjából is képviseljen értéket. Már akkor hadd szaduljon el az olvasó fantáziája, hangolódjon rá a műre. Ha már úgyis “full colour”-ban, színesben nyomnak egy borítót, akkor érdemes kicsit dolgozni rajta. Ezen sajnos csak egy gyenge minőségű fotó látható, rajta meg egy Arial betűtípussal írt pár szó. Ennél azért igényesebb lehetett volna a kiadó.)

Ezúton ajánlom Wass Albert mindkét művét: a Tizenhárom almafát és a Kard és kaszát is. A többit azért nem, mert nem olvastam, de lehet, hogy kéne…?

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2013/06/22 hüvelyk Olvasónapló, Történelem

 

Címkék: , , , , , , , , , , , ,

Betöltötte a negyvenet az Archívum

Az Arhivum 20. száma 2013-ban

Az Arhivum 20. száma 2013-ban (az 1973-as minimalista dizájn – Csont István – ma is megállja a helyét)

Legalábbis ez derül ki a Heves Megyei Levéltár honlapjának tartalomjegyzékéből: Archívum (olyanok publikáltak benne, mint Sugár István, Nemes Lajos, Szabó Jolán, Csiffáry Gergely). 1973-ban jelent meg először, korábban mégsem hallottam róla, holott az idei a 20. szám. Tudatlanságom oka valószínűleg az, hogy az Archívum kis példányszámú, szűk olvasókörrel bíró szakmai lap, az orvostudománytól távol áll, de közel a történelemhez és a dokumentumok, levéltári anyagok történelméhez.

Most viszont megleptek vele (az Egy tucat esztendő kapcsán). A kiadványt Bozsik Zoltántól kaptam ajándékba, amiért ezúton is nagyon hálás vagyok. Ő a levéltárban dolgozik és többek között éppen ebben a lapszámban közölte az Archívum teljes repertóriumát, cikkeinek jegyzékét. Igazi helytörténeti kincsestár a folyóirat.

Ebben, a legújabb számban van szó az egri kórház 1700-as évekbeli történelméről. A cíkk címe: Művészek, patikusok, betegápolók: az egri miseriek a XVIII. században. Írója Lipp Mónika művészettörténész. Az írása jól összefoglalja, amit az irgalmasokról, különösképpen az egri irgalmasokról tudni kell. Néhány érdekességet is felvillant: pl. II. József császár meglátogatta az egri kórházat (erről eddig nem tudtam, pedig ha tudtam volna, lehet, hogy máshogy alakul a történet az Egy tucat esztendőben).

Érdekesség a cikkből:
“Magyarországon még a XIX. század elején is börtönbe zárták az elmebetegeket, ahol az elítéltek között szenvedtek halálukig. Mikor nem bírtak velük, gyógymódként ütötték-verték őket. Az irgalmas szerzetesrend kórházaiban azonban nem alkalmaztak fenyítést, szelíd, jóságos bánásmóddal igyekeztek kezelni a gyengeelméjűeket. A betegekre éjjel is felügyeltek. Arra törekedtek, hogy foglalkoztassák őket, feltárják és fejlesszék képességeiket: például zenélni, hangszeren játszani tanították őket. A betegek részére volt egy kert, ahova kimehettek.
Az egri miseriek kórházának betegfelvételi naplójában több pszichés beteg szerepel…”

Ez úton ajánlom az Archívumot minden egri történelmet kedvelő számára.

Végül még egy saját fotó, amit a kórház egyik freskó maradványáról készítettem:

Irgalmas rendi szerzetes beteggel (saját felvétel)

Irgalmas rendi szerzetes beteggel (saját felvétel)

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2013/06/04 hüvelyk Olvasónapló, Történelem

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , ,

Tömény történelem…

…kellemesen felhígítva és keverve, nem rázva. Tudjuk, hogy a jó öreg Bond rázva szereti, de a történelem – bármennyire is színes – mégsem egy egyszerű koktél. A téma önmagában megrázó, nem szabad rajta rázni! Még jó, hogy a Historium Kiadó sem rázta, hanem keverte. Méghozzá kellemes koktélt kevert ki 2012. december 8-án Dunaszerdahelyen, a Vermes-villában.

A rendezvény meghívója

A rendezvény meghívója

Soha nem gondoltam volna, hogy valaha is eljutok a Felvidéknek ebbe a kulturális szempontból igen nyüzsgő fellegvárába (hiszen ott a Historium és a Lilium aurum is). Mígnem egy könyv kiadása nyomán kerültem kapcsolatba Bíró Szabolcs író, kiadó vezetővel. Az ő invitálására vettem részt a HistoryCon 2012 rendezvényen.

Tudom, tudom, tavalyi emlék, hol van már. De mégis jó visszaemlékezni rá. Annál is inkább, mert a helyszín, a gyönyörűen felújított, impozáns villa, kiváló alap a kulturális rendezvényekre. A program pedig sűrű volt és változatos.

Igazán klassz volt megismerkedni a kortárs, magyar történelmiregény-írók jelentős részével. Természetesen nem volt ott mindenki, mert kimaradt pl. Trux Béla vagy Zima Szabolcs, de kezet rázhattam a következőkkel (ami rendkívül nagy megtiszteltetés volt számomra):
Bán Mór, aki a Hunyadi sorozatot írta, írja most is – közben kiderült, hogy a Heves Megyei Hírlap kiadó-igazgatója.
Aztán ott volt a mindig mosolygós és igazi úriember Benkő László,
a csendes, gondolkodó és gondolkodtató Benyák Zoltán.
Bíró Szabolcs örökmozgó és -optimistaként szervezte a rendezvényt.
Fábián Jankával, a roppant kedves, fiatal írónővel egy szekcióban beszélgethettem. Romantikus regényei nagy számban kelnek el és igazán kellemes kikapcsolódást jelentenek, amellett, hogy elkalauzolnak az adott történelmi korba.
Fonyódi Tibor internetes megjelenései alapján számítottam a hozzászólásai szófolyam-mennyiségre.
Kovács László és Nagy Attila helytörténész-íróként vettek részt a rendezvényen.
De ott volt Michael Mansfield vagy másnéven Marcellus Mihály vagy másnéven Mészáros Mihály, aki pannon-római regényeket ír.
Urbánszki László pedig középkori, az egyszerű emberek életét bemutató sztorikkal veszi le az olvasót a lábáról. Ő az, aki csak mesél, mesél…

A csapat:

Balról jobbra: Bán Mór, Nagy Attila, Benkő László, Benyák Zoltán, Urbánszki László, előtte Bíró Szabolcs, majd Marcellus Mihály, Fábián Janka, Muhary Zalán, Fonyódi Tibor

Balról jobbra: Bán Mór, Nagy Attila, Benkő László, Benyák Zoltán, Urbánszki László, előtte Bíró Szabolcs, majd Marcellus Mihály, Fábián Janka, Muhary Zalán, Fonyódi Tibor

A rendezvény egy egész délutánt és esetét felölelt. A hangulatot pedig tovább emelte, hogy vásárolhattunk házi készítésű, faragott szappant, mézet, sajtokat és borokat is. A pódiumbeszélgetések között pedig Bíró Szabolcs énekelt egy barátjával (többek között: LGT – Elfelejtett szó). Ne feledkezzünk meg arról, hogy aki kedvet kapott bármely író bármely könyvéhez, az helyben meg is vásárolhatta. Így azok immár nem elfelejtett szavak, hanem a magyar nyelv történelmének részei.

Állítólag lesz HistoryCon 2013 is. Sok sikert hozzá a szervezőknek és ajánlom minden történelmet, irodalmat kedvelő olvasónak!

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/05/11 hüvelyk Történelem, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Gyurgyák nem tartotta magában…

Remek összefoglaló könyv

Remek összefoglaló könyv

Bepillantani a kulisszák mögé, nagy kiváltság bármely művészeti ágban. De az igazán nagy élmény az, ha az ember bekukkant, majd saját maga megpróbálja űzni a “mesterséget”. Mégha kicsiben, mégha szerény lehetőségek között is, de valami újat elkezdeni, valami egészen másba fogni, az furcsa bizsergéssel tölti el az alkotó kedvű hétköznapi figurát. Ja, ha meg sokszor próbálkozunk, akkor egy idő után olyanná válik, mint a lélegzetvétel. Biztatok mindenkit, bátran vágjon bele valami újba!

Ilyen élmény (is) számomra foglalkozni: kiadványszerkesztéssel (ezt fontos szolgálatnak tekintettem), tördeléssel (ezt ma is teszem) vagy éppen könyvírással (ezt olvassák el minél többen!).

Mindezek során ismerkedtem meg Gyurgyák János nevével (cikk az origo.hu-n – interjú). Három könyve meghatározó volt számomra, jelentősen befolyásolta a könyvekről alkotott képemet. Aki ezeket a műveket végigolvassa, más szemmel néz egy folyóiratra vagy könyvre.

A Szerzők és szerkesztők kézikönyve igazi átfogó ismertető (előszó pdf-ként itt) arról, hogyan kell egy szöveget könyv formájában a nagyérdemű elé tárni. Időnként – mondjuk ki – gagyi nyomtatványok jelennek meg, amelyek a legalapvetőbb tipográfiai és könyvészeti szabályokat is áthágják, esztétikai értékük alacsony, a szöveget akár .txt-ként is közreadhatták volna (tán egy e-book olvasóban élvezhetőbb lenne). Tehát ez egy alapmű, amit mindenkinek ajánlok.

Jó bekukkantani a kulisszák mögé

Jó bekukkantani a kulisszák mögé

A könyvkiadás mestersége, bár nem Gyurgyák János írása (hanem Bart Istváné), de hasonló fizimiskával és természetesen az Osiris kiadónál jelent meg (alapította GyJ). Íme a fülszöveg:
“Mi a könyvkiadói siker titka? Tehetség és szimat, valamint a szövetséges véletlen? Avagy az üzemszerű szervezettség, szorgalom és rendszer? Melyikük volt a sikeresebb, az a kis lipcsei kiadó-e, amely 1911-ben nyolcszáz példányban megjelentette egy ismeretlen prágai kishivatalnok, Franz Kafka elbeszéléseit, hogy azután egy-két év múlva tönkre is menjen, és csak a nevét meg a szerzői jogait hagyja maga után örökül, vagy az a nagy amerikai könyvgyár, amelynek révén aztán máig jövedelmező világsiker lett a műből? Bart István, a könyvkiadás elismert tagja, a szakma talán legtapasztaltabb képviselője ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ. Régen várt könyvének középpontjában a könyvkiadás eddig titkolt területei állnak: a könyvkiadás mint üzlet és mint befektetés, a könyvkiadás szervezeti kérdései, de mindenekelőtt a könyv és a pénz viszonya.”

Aki kinyitja a "word"-öt, az előbb olvassa el ezt a könyvet

Aki kinyitja a “word”-öt, az előbb olvassa el ezt a könyvet

A harmadik, ebbe a kategóriába tartozó könyv: A tipográfia mestersége számítógéppel (írta Virágvölgyi Péter). Ez a könyv a három közül az, amelyik talán a leghamarabb elavulttá válhat. De mégsem fog megtörténni, mert olyan alapelveket fektet le, ami operációs rendszertől függetlenül, amíg számítógépes szövegszerkesztés lesz, szükség lesz rá (a Commodore Basic-jétől a legújabb Androidig):
“Ez a kis kötet szinte mindenkihez szól, aki szövegek előállításával foglalkozik. (A számítógép jóvoltából minden embernek egy kissé tipográfussá is kell válnia.) E könyvből elsajátíthatóak az alapok – de félreértés ne essék, nem szövegszerkesztő vagy tördelőprogramok leírását tartja kezében a tisztelt olvasó, hanem amit azon kívül tudni kellene mindnyájunknak ahhoz, hogy kulturált tipográfiai formába tudjuk önteni szövegeinket. Ugyanakkor számos olyan ismeretet is szerezhetünk belőle, ami már a tipográfia magasiskolájának nevezhető.”

Szóval, Gyurgyák János nagy kaliberű figurája a könyvkiadás művészetének. Könyvei pedig azt bizonyítják, hogy nem tartja meg tudását magának, másokat is bevezet a kulisszák mögé. Aki erre a területre “téved”, annak mindhárom könyvet jó szívvel ajánlom.

 
 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , ,

Negyven év nagy idő…

Az asszonyok sürögtek, forogtak, süteményt sütöttek, üdítőt osztottak. A vendégek pedig jól érezték magukat. Ilyen egy jubileumi ünnepség, amit egy kollektíva szervezett. Micsoda? Kollektíva, jubileum? Ez olyan “múlt rendszerbelien” hangzik. Nem számít, hogy ki mit gondol. Mi mégis így ünnepeltünk.

Negyven éves lett a központosított sterilizálás az intézményünkben, húsz éve pedig elindult a korszerű kórházi fertőzésekkel kapcsolatos személetet követő infekciókontroll. Előbbit H. Nagy Anna főorvosnő indította el, utóbbit pedig Dr. Szerdahelyi Ferenc főorvos (aki után a rendezvényt 2012. december 3-án, vagyis Ferenc napon tartottuk).

A brossúra címlapja

A brossúra címlapja

Részlet a Markhot Ferenc Kórház Higiéniai Osztályának történetéből:
“Minden orvosi szakma kénytelen szembenézni a fertőzésekkel. Vagy azért, mert a betegek hoznak magukkal infekciókat a rendelőbe, a kórházba, vagy azért, mert az egészségügyi ellátás során fertőződnek meg. Ez utóbbiak, vagyis a nozokómiális infekciók egyidősek a kórházakkal. Évszázadokon keresztül tizedelték a betegeket olyan betegségek, amelyeket éppen a kezelésük során kaptak meg. Néhol felfigyeltek a higiénia és a megbetegedések közötti összefüggésekre, ott megpróbáltak tenni ellene. De nagyrészt figyelmen kívül hagyták a kórokozókat, hiszen a létezésükről sem tudtak, hanem rossz kipárolgásokat, effluviumokat és miazmákat tettek felelőssé az állapotromlásért, halálozásért. Még a XVIII. század nagyobbik fele is ebben a sötétségben, téves gondolkodásban telt el.
Semmelweis Ignác (1818-1865) neve méltán cseng jó világszerte. Az első igazán nagy, tudományosan jól mérhető lépést ő tette meg azért, hogy a gyógyítás során szenvedett fertőzéseket megelőzzük. Fertőtlenítő kézmosása egyszerre jelentett áttörést és megoldást, de magával hozta a megütközést és az elutasítást is. Ugyanebben az időben Joseph Lister (1927-1912) tette meg a másik fontos lépést, amikor a sebészetben feltételezte a fertőtlenítés zsükségességét. Majd az eljárások bevezetését követően tapasztalta azok fertőzést megelőző szerepét. Éppen abban az évben fejezte be igen fontos vizsgálatát, amelyik évben Semmelweis meghalt. A mikrobiológia fejlődésével ekkor már megállíthatatlanná vált az infekciókról, fertőtlenítésről alkotott korszerű nézet. A sterilizálási eljárások gyors fejlődésnek indultak.
Az egri kórház története lassan háromszáz évre nyúlik vissza. Bár betegeket korábban is gyógyítottak valamilyen formában, az 1728-ra elkészült Irgalmasrendi Kórház mégis mérföldkövet jelentett. A misericordiánusok “u” alakú rendházában kialakították az első kórtermet, amit még néhány követett. Sőt, 20 évvel később az első elmebeteg elhelyezésére használatos helyiséget is kijelölték. A műtéteket, operációkat sebészmesterek végezték, az előkészítés pedig általában mosásból, lemosásból állt.
Az 1990-as évek elejére datálható a nemzetközileg is elterjedt, korszerű higiénés szemlélet Magyarországi elterjedése. A baktériumok felfedezését követte a megsemmisítésükre kifejlesztett eljárások kifejlesztése. Ismerték már a klór fertőtleítő szerepét, tudtak a hő ilyen hatásáról is, így a főzés, gőzölés, izzítás és néhány vegyszer megjelent. Az első egri röntgengép (1920) megérkezésével a diagnosztika is nagyot ugrott. A két terület pedig megalapozta a korszerű sebészet lehetőségét. Így a két világháború között mindkét egri kórházban sokat fejlődött a betegellátás. …”—a teljes írás elolvasható a brossúrában, ami a jobb oldali képre vagy az alábbiakban megjelölt linkre kattintva letölthető.

Néhány egyéb információ:
Az évfordulóra készült brossúra letölthető innen.
Az emlékülés első előadásának diasorozata letölthető innen.
A helyi sajtó is megemlékezett az eseményről: cikk a heol.hu-n.
Sőt, a helyi televízió is részben a híradóban (5:02-től) közölt beszámolóval, részben pedig egy stúdióbeszélgetés által járult hozzá a hírveréshez.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/01/05 hüvelyk Kórház és a szakma

 

Címkék: , , , , , , , , ,

Fülöp Emlékkönyv 2.

Az előző bejegyzés folytatása ez, amit a Fülöp Lajos 80. születésnapjára megjelent Emlékkönyv olvasása közben írok. Folytatom az érdekességek felsorolását a könyben található tanulmányokból:

4. (Dobóné Berencsi Margit: A Biblia hatása a beszélt nyelvre) Teljesen igaz, hogy a Biblia nagy hatással volt a nyelvekre, a beszélt magyar nyelvre is. Kölcsönhatás van Isten Igéje és a nyelv között. Hiszen pl. mi, akik rendszeresen olvassuk a régi és újabb bibliafordításokat, gyakran idézünk szófordulatokat, kifejezéseket. Ugyanakkor a modern fordítások pedig az élő nyelvből vesznek át, hogy érthetőbbé tegyék a Szentírást a ma embere számára. A tanulmány írója felsorol szavakat: “ádámkosztümben”, “békegalamb”, “bűnbak”, “farizeus”, “góliát”, “júdácsók”, “júdáspénz”, “kárhozott”, “manna”, “mózeskosár”, “pálfordulás” stb. Szószerkezetek: “áldozati bárány”, “angyali türelem”, “bábeli zűrzavar”, “tékozló fiú” stb. Szólások, közmondások, szállóigék: “Ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek…” (Máté 6,21), “Aki keres, az talál…” (Máté 7,7), “Aki másnak vermet ás, maga esik bele…” (Példabeszédek 25,27), “Az vesse rá az első követ, aki nem vétkes…” (János 8,7), “Kő kövön nem marad…” (Máté 24,2) stb.

Egy közmondást viszont a tanárnő helyében nem tettem volna a sorba, mert az idézet több, mint parafrázis, inkább egy olyan mondás, amiről tévesen terjedt el, hogy a Bibliában így szerepelne: “Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel”, ami helyett: “Annak, aki megüti az egyik arcodat, tartsd oda másikat is! Annak, aki elveszi a kabátodat, add oda az ingedet is!” (Lukács 6,29).
Ezzel kapcsolatban kicsit elnosztalgiáztam: annak idején egy ifjúsági bibliaórán vetélkedő volt. Meg kellett keresni a bibliában igeverseket, mondatokat. A feladvány pedig ez volt: Ha megdobnak… Mindenki őrült módon kereste, aztán kiderült, hogy nincs is benne.

Köztársasági naptár (1792-93)

Köztársasági naptár (1792-93)

5. Horváth László: Adatok a nyelvújítás történetéből (119. oldal)… nem gondoltam volna, hogy ez a nyelvújítás ekkora mozgalom volt annakidején. Ráadásul ennyi gagyi önjelölt nyelvész lendült bele a munkába több-kevesebb sikerrel. A cikkből kiderült, hogy a magyar naptárat is át akarták nevezni, részben a francia “köztársasági naptár” mintájára (Vendémiaire – Szüret hava, Brumaire – Köd hava stb.), de elég érdekes lett, bár igen találó:
Jeges – január
Erős – február
Langyos – március
Vegyes – április
Szellős – május
Harmatos – június
Poros – július
Heves – augusztus
Deres – szeptember
Ködös – október
Fagyos – november
Havas – december.
Egyébként a kémiai nevek újításával már foglalkoztam korábbi bejegyzésekben: Kémiai elemek – nyelvújítás

6. Kicsinyítés: “anyuci” 130. oldal (Balázs Géza: Gyermekecske, gyermekcse, gyermecske). A remek cikk 35 féle kicsinyítést taglal. Van köztük meglepő, de a szerző éles szemére utal: -cs (uracs, kenőcs, kövecs), -us (anyus, cicus), -i (édi, mozi, Betti, Gyuri) vagy éppen -uci (anyuci).

7. Egyszer valamikor olvastam Wass Albertet, méghozzá a Kard és kaszát. Persze egyből lejött, hogy az író gyermekkorát meghatározta a vadászat. Szülei, nagyszülei vitték magukkal. Pedig akkoriban ez csak a nagyon gazdagok kiváltsága volt. Ma már sokan lövik a vadat… lehet, hogy túl sokan is. Még a kollégáim közül is jó páran vannak, akik kijárnak. De vajon meg tudnák-e olyan ízesen fogalmazni és olyan élő nyelven kifejezni, hogy milyen kalandokon mennek át? Mindenesetre figyelmemet felkeltette ez az emlékkönyv a vadászirodalom remekműveire: Áprily Lajos, Wass Albert, Kittenberger Kálmán, Széchenyi Zsigmond, Fekete István (írtam róla már egy korábbi bejegyzésben).

Szóval jó kis könyv ez az Emlékkönyv, de egyelőre üzletben nem láttam, lehet, hogy nem is lehet kapni. Ezért külön öröm, hogy a birtokomban lehet egy példány.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/01/02 hüvelyk Magyar nyelv és irodalom, Olvasónapló

 

Címkék: , , , , , , , , , , ,