RSS

történelem címkéhez tartozó bejegyzések

Most már muszáj lesz!

robincook

Az “öreg” fiatal kori képe, még fonendoszkóppal a nyakában… stílszerűen

Soha nem olvastam Robin Cookot. Bár megfilmesített regényét, a Kómát természetesen láttam, de elég is volt belőle. Orvosként éppen eleget találkozok a halállal, elmúlással és inkább magam írok róla, mint olvasnám. Mégis felkeltette az érdeklődésemet két momentum:

Édesanyám hívta fel figyelmemet a Magyar Nemzet 2013. augusztus 17-i számában található interjúra. Az író immár 73 éves (elvégre 1940-ben született), riportot készítettek vele. Nem hosszút (nem amolyan “mélyinterjú”), csak néhány rutin kérdést szegeztek neki. (Hasonló riport olvasható itt.) Egy részlet megragadta a figyelmemet:

“Mindig is az volt a célom a regényeimmel, hogy szórakoztatás közben adjak át tudást az olvasóknak az orvoslásról és az élettudományokról. erre azért van esszenciális szükség, mert míg az elmúlt évtizedekben  az orvoslás egyre gyorsuló, exponenciális ütemben fejlődik, addig az emberek orvosi ismeretei jóindulattal is csak állandó sebességgel, lineáris függvényt követve bővülnek. Így a tudomány és a laikusok tudása közötti szakadék folyamatosan szélesedik. Ez azért nagy probléma, mert egy demokráciában, ahol az emberek beleszólhatnak a közügyekbe, például az egészségügyi és a tudománypolitikába is, legalábbis nem szerencsés, ha egy betűt sem értenek az egészből. A felnőtteket viszont nem lehet a gyerekeknél megszokott iskolai keretek között oktatni, így csak a szórakoztatóipar, a mozi és a szórakoztató irodalom marad. És úgy gondolom, hogy a regényeim igenis hatottak az emberek egészségügyi tudatosságára az utóbbi évtizedekben.”—teljesen érthető és bizony teljesen jogos gondolatok. Igaza van.

A másik momentum meg az volt, hogy az Egy tucat esztendőt, az egyik recenzió “magyar, történelmi Robin Cook“-nak nevezi. Megtisztelő.

Ezek után kénytelen leszek elolvasni a Kómát. Már csak azért is, mert Robin Cook azt mondja: “Ha egy bestsellert szeretnél írni, nem szükséges elolvasnod több száz könyvet, mint ahogyan én tettem. Pusztán olvasd el a Kómát, abban minden szükséges trükk és fortély benne van!”—ez azért egy kicsit erős, de kipróbálom. Már kölcsön is kaptam a könyvet, de még időt kell rá keríteni, mert nem érkeztek meg a hosszú téli esték…

Reklámok
 
4 hozzászólás

Szerző: be 2013/09/13 hüvelyk Emberek, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , ,

Alul folyik ki a ganyé

Kolera ágyak márpedig voltak, nem csak az írói fantázia szüleményei. Sőt, ma is vannak, hiszen a Földnek van olyan országa, ahol rendszeresen előfordul a kolera. De akkor mi is az a “kolera ágy”?

Mai, modern kolera-ágyak Afrikában (forrás Internet)

Mai, modern kolera-ágyak Afrikában (forrás Internet)

OIyan különleges kórházi ágy, aminek a közepén van egy luk. Azért készül így, mert ebben a fertőző megbetegedésben folyamatosan folyik a híg széklet (ami szinte már csak víz) a betegből. A WC-re erőtlensége miatt kimenni nem tud, tisztába tenni pedig nem lehet, hiszen folyamatosan kellene cserélni alatta a lepedőt. Erre találták ki ezeket az alkotmányokat: ágy, lukkal a közepén. Így a luk alá vödröt téve egyszerűbbé válik a fertőző, víz-szerű széklet kezelése, ürítése.

A kolera egyébként évszázadok óta tizedeli az emberiséget. Jelen volt a XVIII. és XIX. században is. Erre példa a magyar szabadságharc: Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc egészségügye és honvédorvosai címmel gyűjtöttek össze orvostörténeti tanulmányokat. Ebben bizony több helyen is szó van a koleráról. Például Kapronczay Károly ír az orosz szemtanúk beszámolóiról itt.

Néhány szépirodalmi mű is foglalkozik a kolerával: pl. Gabriel Garcia Marquez – Szerelem kolera idején vagy éppen William Somerset Maugham – A színes fátyol.

Ma már nejlonnal védik az ágyak anyagát, így a fertőtlenítés is könnyebben megoldott

Ma már nejlonnal védik az ágyak anyagát, így a fertőtlenítés is könnyebben megoldott

Ezért gondoltam, hogy idehozom az Egy tucat esztendő kolerás részletét. Sokan visszajeleztek, hogy ütős volt a fejezet, illetve többen rákérdeztek, hogy tényleg léteztek-e ilyen ágyak? Nos, a fotók magukért beszélnek.

Íme a részlet a könyvből:
“A negyvenes évek végén (1740) is volt egy kisebb hasmenéses járvány, akkor jutott eszébe, hogy olyan hordágyra fektessék a nyomorult beteget, aminek a közepén luk van. Azért lett így megalkotva, hogy a híg emberi ganyé könnyedén kifolyhasson. Szegény purger ne maga alá engedje. Sztrogov is ilyenen feküdt, puszta feneke kilátszott a lukon a föld felé.”— 24. fejezet: Ganyé mindenfelé.

Csak érdekességként jegyzem meg, hogy néhány mai kórképben: rotavírus, calicivírus enteritis vagy éppen clostridium, salmonella, előfordul igen híg, gyakori, vízszerű székletürítés. Ilyenkor bizony nem is lenne rossz ötlet a betegágy közepén a luk és a vödör.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2013/07/06 hüvelyk Kórház és a szakma, Történelem

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , ,

Büntetésvégrehajtási intézet

Az egri börtönben többször megfordultam. Nem fogvatartottként, hanem orvosként vagy éppen gedeonitaként. Mindkettő bizonyos szempontból misszió. A fogvatartottak orvosi ellátása humanitárius szolgálat bármilyen formában is történjen, a bibliák osztása – ami a Magyarországi Gedeon Társaság feladata – pedig Isten Országáért végzett misszió (ez ugyanis a Gedeon Társaság tagjainak vagyis a gedeonitáknak a célja). A Szentírásnak minél több ember kezébe el kell jutnia! Hiszem és vallom.

A mai, egri BV intézet egyébként nagyon szép, ami azt jelenti, hogy egy régi, történelmi épület, ráadásul bent, a történelmi belvároshoz közel. Természetesen ott van rögtön a bíróság épülete mellett, a tárgyalásokhoz nem kell messzire vinni a fogvatartottakat.

Nem volt mindig itt a börtön, hiszen egészen 1908-ig a Vármegyeháza (ma Megyeháza) udvarában álló épületben leledzett. Azt még az 1700-as évek második felében építették. Szép, díszes, ma az egri Sportmúzeum van benne. Hozzáteszem, az egész vármegyeháza-komplexum fel van újítva és nagyon szép (most 2013-ban). Akkoriban a bíráskodás is a vármegyeházákon zajlott, így jogos volt, hogy ott volt mellette a börtön, ahogyan ma is, a Törvényház utcában.

Más… a Kamu Hírügynökség jelenti, hogy az egri BV intézet új helyre költözik. A piac mellett felszerelték a rácsokat az új épületre!

Ez itt természetesen egy álhír. Nem költözik az egri BV intézet a piac mellé!

Ez itt természetesen egy álhír. Valójában nem költözik az egri BV intézet a piac mellé! A képen látható jobb oldali épület az új parkolóház a belvárosban, ami szerintem ronda. De hát, ahogy a latin mondja: De gustibus non est disputandum – ízlésekről nem vitatkozunk! Egyébként pedig még nincs kész, hátha leszerelik a rácsokat… nem mintha akkor szebb lenne a kocka a barokk belvárosban.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/06/25 hüvelyk Történelem, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , ,

13 éppen eggyel több, mint egy tucat

WA: 13 almafa

WA: 13 almafa

A Kard és kasza c. könyv meghatározó élmény volt számomra (a könyvről a moly.hu-n). Én akkor jöttem rá, hogy Wass Albert kiváló író. A későbbiekben nem került a kezembe könyve, volt más, aktuális, fontosabb vagy éppen érdekfeszítőbb olvasnivaló. Nemrégiben (március 8.) édesanyámtól kaptam meg névnapomra a 13 almafa című rövid regényét. Ismét nagy élményt hozott vele, de ez borítékolható volt.

Nem szeretném, hogy ez a bejegyzés spoileres legyen, ezért a cselekményről nem is írok. De meg szeretném jegyezni, hogy a hirtelen határra került almafák történetén keresztül ilyen plasztikusan bemutatni az erdélyi kérdés és problémakört, nagyszerű írói kvalitásra utal. Szinte minden mondatából átsüt az író hozzáállása a kérdéshez, remekül festi fel a jellemeket és a karakterek fejlődését, változását is.

Egy könyv akkor magával ragadó és akkor hordoz valóban üzenetet a számomra, ha jelenetek, képek, hangulatok még hónapok múlva is felsejlenek bennem. Ez történik a 13 almafával is. Olyan regény, amit még szeretnék életemben újra elolvasni. Lehet, hogy csak nyugdíjas koromban lesz rá idő, de kivárom, ez a mű úgyis időtálló, nem fog elfutni a magyar irodalomból csak úgy.

(Kár, hogy ennek a kiadásnak a borítója nagyon gyenge. Wass Albert sokkal többet érdemel. Miért fontos egy könyvborító? Miért nem elég a szöveg alapján megítélni egy könyvet? Hát, hogyne csak a szöveg alapján mondanánk azt, hogy jó avagy rossz egy regény! De amikor a könyvet valaki a kezébe veszi, akkor az nézzen ki úgy, hogy egyben az látvány szempontjából is képviseljen értéket. Már akkor hadd szaduljon el az olvasó fantáziája, hangolódjon rá a műre. Ha már úgyis “full colour”-ban, színesben nyomnak egy borítót, akkor érdemes kicsit dolgozni rajta. Ezen sajnos csak egy gyenge minőségű fotó látható, rajta meg egy Arial betűtípussal írt pár szó. Ennél azért igényesebb lehetett volna a kiadó.)

Ezúton ajánlom Wass Albert mindkét művét: a Tizenhárom almafát és a Kard és kaszát is. A többit azért nem, mert nem olvastam, de lehet, hogy kéne…?

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2013/06/22 hüvelyk Olvasónapló, Történelem

 

Címkék: , , , , , , , , , , , ,

Betöltötte a negyvenet az Archívum

Az Arhivum 20. száma 2013-ban

Az Arhivum 20. száma 2013-ban (az 1973-as minimalista dizájn – Csont István – ma is megállja a helyét)

Legalábbis ez derül ki a Heves Megyei Levéltár honlapjának tartalomjegyzékéből: Archívum (olyanok publikáltak benne, mint Sugár István, Nemes Lajos, Szabó Jolán, Csiffáry Gergely). 1973-ban jelent meg először, korábban mégsem hallottam róla, holott az idei a 20. szám. Tudatlanságom oka valószínűleg az, hogy az Archívum kis példányszámú, szűk olvasókörrel bíró szakmai lap, az orvostudománytól távol áll, de közel a történelemhez és a dokumentumok, levéltári anyagok történelméhez.

Most viszont megleptek vele (az Egy tucat esztendő kapcsán). A kiadványt Bozsik Zoltántól kaptam ajándékba, amiért ezúton is nagyon hálás vagyok. Ő a levéltárban dolgozik és többek között éppen ebben a lapszámban közölte az Archívum teljes repertóriumát, cikkeinek jegyzékét. Igazi helytörténeti kincsestár a folyóirat.

Ebben, a legújabb számban van szó az egri kórház 1700-as évekbeli történelméről. A cíkk címe: Művészek, patikusok, betegápolók: az egri miseriek a XVIII. században. Írója Lipp Mónika művészettörténész. Az írása jól összefoglalja, amit az irgalmasokról, különösképpen az egri irgalmasokról tudni kell. Néhány érdekességet is felvillant: pl. II. József császár meglátogatta az egri kórházat (erről eddig nem tudtam, pedig ha tudtam volna, lehet, hogy máshogy alakul a történet az Egy tucat esztendőben).

Érdekesség a cikkből:
“Magyarországon még a XIX. század elején is börtönbe zárták az elmebetegeket, ahol az elítéltek között szenvedtek halálukig. Mikor nem bírtak velük, gyógymódként ütötték-verték őket. Az irgalmas szerzetesrend kórházaiban azonban nem alkalmaztak fenyítést, szelíd, jóságos bánásmóddal igyekeztek kezelni a gyengeelméjűeket. A betegekre éjjel is felügyeltek. Arra törekedtek, hogy foglalkoztassák őket, feltárják és fejlesszék képességeiket: például zenélni, hangszeren játszani tanították őket. A betegek részére volt egy kert, ahova kimehettek.
Az egri miseriek kórházának betegfelvételi naplójában több pszichés beteg szerepel…”

Ez úton ajánlom az Archívumot minden egri történelmet kedvelő számára.

Végül még egy saját fotó, amit a kórház egyik freskó maradványáról készítettem:

Irgalmas rendi szerzetes beteggel (saját felvétel)

Irgalmas rendi szerzetes beteggel (saját felvétel)

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2013/06/04 hüvelyk Olvasónapló, Történelem

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , ,

Tömény történelem…

…kellemesen felhígítva és keverve, nem rázva. Tudjuk, hogy a jó öreg Bond rázva szereti, de a történelem – bármennyire is színes – mégsem egy egyszerű koktél. A téma önmagában megrázó, nem szabad rajta rázni! Még jó, hogy a Historium Kiadó sem rázta, hanem keverte. Méghozzá kellemes koktélt kevert ki 2012. december 8-án Dunaszerdahelyen, a Vermes-villában.

A rendezvény meghívója

A rendezvény meghívója

Soha nem gondoltam volna, hogy valaha is eljutok a Felvidéknek ebbe a kulturális szempontból igen nyüzsgő fellegvárába (hiszen ott a Historium és a Lilium aurum is). Mígnem egy könyv kiadása nyomán kerültem kapcsolatba Bíró Szabolcs író, kiadó vezetővel. Az ő invitálására vettem részt a HistoryCon 2012 rendezvényen.

Tudom, tudom, tavalyi emlék, hol van már. De mégis jó visszaemlékezni rá. Annál is inkább, mert a helyszín, a gyönyörűen felújított, impozáns villa, kiváló alap a kulturális rendezvényekre. A program pedig sűrű volt és változatos.

Igazán klassz volt megismerkedni a kortárs, magyar történelmiregény-írók jelentős részével. Természetesen nem volt ott mindenki, mert kimaradt pl. Trux Béla vagy Zima Szabolcs, de kezet rázhattam a következőkkel (ami rendkívül nagy megtiszteltetés volt számomra):
Bán Mór, aki a Hunyadi sorozatot írta, írja most is – közben kiderült, hogy a Heves Megyei Hírlap kiadó-igazgatója.
Aztán ott volt a mindig mosolygós és igazi úriember Benkő László,
a csendes, gondolkodó és gondolkodtató Benyák Zoltán.
Bíró Szabolcs örökmozgó és -optimistaként szervezte a rendezvényt.
Fábián Jankával, a roppant kedves, fiatal írónővel egy szekcióban beszélgethettem. Romantikus regényei nagy számban kelnek el és igazán kellemes kikapcsolódást jelentenek, amellett, hogy elkalauzolnak az adott történelmi korba.
Fonyódi Tibor internetes megjelenései alapján számítottam a hozzászólásai szófolyam-mennyiségre.
Kovács László és Nagy Attila helytörténész-íróként vettek részt a rendezvényen.
De ott volt Michael Mansfield vagy másnéven Marcellus Mihály vagy másnéven Mészáros Mihály, aki pannon-római regényeket ír.
Urbánszki László pedig középkori, az egyszerű emberek életét bemutató sztorikkal veszi le az olvasót a lábáról. Ő az, aki csak mesél, mesél…

A csapat:

Balról jobbra: Bán Mór, Nagy Attila, Benkő László, Benyák Zoltán, Urbánszki László, előtte Bíró Szabolcs, majd Marcellus Mihály, Fábián Janka, Muhary Zalán, Fonyódi Tibor

Balról jobbra: Bán Mór, Nagy Attila, Benkő László, Benyák Zoltán, Urbánszki László, előtte Bíró Szabolcs, majd Marcellus Mihály, Fábián Janka, Muhary Zalán, Fonyódi Tibor

A rendezvény egy egész délutánt és esetét felölelt. A hangulatot pedig tovább emelte, hogy vásárolhattunk házi készítésű, faragott szappant, mézet, sajtokat és borokat is. A pódiumbeszélgetések között pedig Bíró Szabolcs énekelt egy barátjával (többek között: LGT – Elfelejtett szó). Ne feledkezzünk meg arról, hogy aki kedvet kapott bármely író bármely könyvéhez, az helyben meg is vásárolhatta. Így azok immár nem elfelejtett szavak, hanem a magyar nyelv történelmének részei.

Állítólag lesz HistoryCon 2013 is. Sok sikert hozzá a szervezőknek és ajánlom minden történelmet, irodalmat kedvelő olvasónak!

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/05/11 hüvelyk Történelem, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Gyurgyák nem tartotta magában…

Remek összefoglaló könyv

Remek összefoglaló könyv

Bepillantani a kulisszák mögé, nagy kiváltság bármely művészeti ágban. De az igazán nagy élmény az, ha az ember bekukkant, majd saját maga megpróbálja űzni a “mesterséget”. Mégha kicsiben, mégha szerény lehetőségek között is, de valami újat elkezdeni, valami egészen másba fogni, az furcsa bizsergéssel tölti el az alkotó kedvű hétköznapi figurát. Ja, ha meg sokszor próbálkozunk, akkor egy idő után olyanná válik, mint a lélegzetvétel. Biztatok mindenkit, bátran vágjon bele valami újba!

Ilyen élmény (is) számomra foglalkozni: kiadványszerkesztéssel (ezt fontos szolgálatnak tekintettem), tördeléssel (ezt ma is teszem) vagy éppen könyvírással (ezt olvassák el minél többen!).

Mindezek során ismerkedtem meg Gyurgyák János nevével (cikk az origo.hu-n – interjú). Három könyve meghatározó volt számomra, jelentősen befolyásolta a könyvekről alkotott képemet. Aki ezeket a műveket végigolvassa, más szemmel néz egy folyóiratra vagy könyvre.

A Szerzők és szerkesztők kézikönyve igazi átfogó ismertető (előszó pdf-ként itt) arról, hogyan kell egy szöveget könyv formájában a nagyérdemű elé tárni. Időnként – mondjuk ki – gagyi nyomtatványok jelennek meg, amelyek a legalapvetőbb tipográfiai és könyvészeti szabályokat is áthágják, esztétikai értékük alacsony, a szöveget akár .txt-ként is közreadhatták volna (tán egy e-book olvasóban élvezhetőbb lenne). Tehát ez egy alapmű, amit mindenkinek ajánlok.

Jó bekukkantani a kulisszák mögé

Jó bekukkantani a kulisszák mögé

A könyvkiadás mestersége, bár nem Gyurgyák János írása (hanem Bart Istváné), de hasonló fizimiskával és természetesen az Osiris kiadónál jelent meg (alapította GyJ). Íme a fülszöveg:
“Mi a könyvkiadói siker titka? Tehetség és szimat, valamint a szövetséges véletlen? Avagy az üzemszerű szervezettség, szorgalom és rendszer? Melyikük volt a sikeresebb, az a kis lipcsei kiadó-e, amely 1911-ben nyolcszáz példányban megjelentette egy ismeretlen prágai kishivatalnok, Franz Kafka elbeszéléseit, hogy azután egy-két év múlva tönkre is menjen, és csak a nevét meg a szerzői jogait hagyja maga után örökül, vagy az a nagy amerikai könyvgyár, amelynek révén aztán máig jövedelmező világsiker lett a műből? Bart István, a könyvkiadás elismert tagja, a szakma talán legtapasztaltabb képviselője ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ. Régen várt könyvének középpontjában a könyvkiadás eddig titkolt területei állnak: a könyvkiadás mint üzlet és mint befektetés, a könyvkiadás szervezeti kérdései, de mindenekelőtt a könyv és a pénz viszonya.”

Aki kinyitja a "word"-öt, az előbb olvassa el ezt a könyvet

Aki kinyitja a “word”-öt, az előbb olvassa el ezt a könyvet

A harmadik, ebbe a kategóriába tartozó könyv: A tipográfia mestersége számítógéppel (írta Virágvölgyi Péter). Ez a könyv a három közül az, amelyik talán a leghamarabb elavulttá válhat. De mégsem fog megtörténni, mert olyan alapelveket fektet le, ami operációs rendszertől függetlenül, amíg számítógépes szövegszerkesztés lesz, szükség lesz rá (a Commodore Basic-jétől a legújabb Androidig):
“Ez a kis kötet szinte mindenkihez szól, aki szövegek előállításával foglalkozik. (A számítógép jóvoltából minden embernek egy kissé tipográfussá is kell válnia.) E könyvből elsajátíthatóak az alapok – de félreértés ne essék, nem szövegszerkesztő vagy tördelőprogramok leírását tartja kezében a tisztelt olvasó, hanem amit azon kívül tudni kellene mindnyájunknak ahhoz, hogy kulturált tipográfiai formába tudjuk önteni szövegeinket. Ugyanakkor számos olyan ismeretet is szerezhetünk belőle, ami már a tipográfia magasiskolájának nevezhető.”

Szóval, Gyurgyák János nagy kaliberű figurája a könyvkiadás művészetének. Könyvei pedig azt bizonyítják, hogy nem tartja meg tudását magának, másokat is bevezet a kulisszák mögé. Aki erre a területre “téved”, annak mindhárom könyvet jó szívvel ajánlom.

 
 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , ,