RSS

magyar nyelv címkéhez tartozó bejegyzések

Magyar-lunda nyelvrokonság

…nem létezik és természetes, hogy nincs közvetlen, vagy éppen szoros nyelvrokonság a kettő között, csak annyi, amennyi minden más nyelvben közös lehet. Vannak benne invenciózus fordulatok, néhány kifejezés hasonlóan hangzik. A távolság óriási, nemcsak sok ezer kilométer, de évszázadok és egy tenger, nem is beszélve a Szaharáról és az Egyenlítőről, hiszen Lundaország ma Zambiában, Kongóban és Angolában, darabjaiban létezik csak (írtam róluk itt).

Hadd hozzak azért két példát a hasonlóságra, ami meglepett:

IGEN: Az ‘igen’ és az ‘enga’ (lundául igen) szót hallva, nyilván közelebbinek tűnik, mint például az angol ‘yes’.
NEM: A ‘nem’ és a ‘nehi’ (lundául nem) szintén közelebbi hangzásúnak tűnik, mint például a ‘no’.

Érdekes a másik példa is:

cassava-makamba

Manióka liszt (cassava), ami a lunda emberek (de egész Afrikában) között nagyon népszerű eledel. Ebből készül az nshima. Szóval, amikor ‘kudya’, akkor ezt a makamba-t készítik el és eszik.

Ha megkérdezünk egy lunda embert: Tud-e enni? Akkor így hangzik: Muna kutwesha kudya? Amiben a kudya (kiejtve: kudá – mint az orosz hová). A válasz úgy fog hangzani: ‘Kudya nakudya’. Ebben a kifejezésben a főnévi igenevet vagyis az “enni” igét használják megerősítésként. Szó szerinti fordításban: Enni eszek. Milyen érdekes, hogy bár ritkán, de magyarban is használjuk ezt a megerősítést: – Eszik eleget? – válasz – Hát, enni eszek! (Ugyanígy: inni iszok – lunda: Kunwa na kunwa.)

A lunda nyelvben egyébként sokkal több “rag”-ot használnak, amit nemcsak a szó gyökere után, hanem elé és még közbe is beszúrnak (prefix, inflix, suffix). Ezért aztán extrém hosszú szavak jönnek létre. Rendkívül megnehezítik a szótározást, hiszen a szó elejéről először (lehetőleg a nyelvtan átfogó ismeretében) le kell vágni a prefixeket, aztán kiderül, hogy milyen betűvel is kezdődik a szó.

Egyik kedvenc példám erre a Tumina (Dícsérő énekek) c. keresztény énekeskönyvben van. A “By Christ redeemed” c. angol ének lunda szövegében van a szó: “Nichakenzayi” – ami azt jelenti: Amíg ő eljön… (Jézus Krisztus visszajövetelére utalva). Nos ebben a szóban a tőből is csak három betű marad: …nza… és az ige eredetileg inza, vagyis jönni (kwinza a főnévi igenév). A Ni-cha-k-e- és yi a végén mind módosítanak valamit. Ilyen ez a lunda nyelv.

Másik példa egy jó hosszú szó, ami egy egész mondatot tartalmaz: “nakumukalakelanga”. Nos szedjük szét ezt a jó hosszú szót is: “na-ku-mu-kalakala-nga”, ahol az ige: kalakala, azt jelenti dolgozni, munkálkodni, tenni. Mivel változik, ezért “na-ku-mu – kalakela – nga”. Na – teszem, ku és a végén nga, hogy rendszeresen (örökké, állandóan), meg még a mu, ami talán tárgyasítja (?), vagyis valakinek az akaratát tenni, amihez döntéssel jutottam el. Huh… hát ez jó bonyolult. Ezért inkább megmutatom, honnan vettem a példát:

“Nakumukalakelanga Nzambi”, angol fordítása: “I have made a decision to do God’s will forever.” Magyarul: “Eldöntöttem, Isten akaratát teszem örökké.” Lundában két szó, magyarul öt szó, angolul 10. Ilyenek ezek a nyelvi különbségek. Bár minden ember úgy döntene (és minden nyelven elmondanák), hogy követi Isten akaratát az életében.

De lássuk a példamondatunk forrását! A Kalane Mission Hospitalnak – ahol éppen dolgozok – a nevében is benne van, hogy missziós kórház, ezért időnként a rádióból (akár a műtőben is, ha a munkát nem zavarja) keresztény énekek szólnak. Így hallottam meg egy olyan lunda éneket (aminek a fele angol), ami nagyon sok embernek megtetszett, igazi sláger lett belőle még vagy 7-8 évvel ezelőtt. Utána kérdeztem, hogy mi ez a dal, s kiderült, hogy a címe: Ami mu umi wami (Az én életemben…). Íme a teljes szöveg, ami angolul kezdődik, a refrén lunda:

In that old house once lived an old lady. /Abban az oreg házban élt egy idős asszony./
She told stories about the way life was so hard to cope. /Történeteket mesélt arról, hogy az élet útjával milyen nehéz volt megbírkózni./
At the end of the story /A történet végén…/
I could see tear running from her eyes. /…láthattam, ahogy könny csordult a szeméből./
I could hear her saying: /Hallhattam, ahogy azt mondja:/

Refrén:

Ami mu umi wami /Az én életemben…/
Nakumukalakelanga Nzambi /Eldöntöttem, hogy Isten akaratát teszem örökké./

Ami mu umi wami /Az én életemben…/
Nakumukalakelanga Nzambi /Eldöntöttem, hogy Isten akaratát teszem örökké./… iyee… eyiyee eee

(Ismétlés)

Now I know I wasn’t there in her old days. /Most tudom, hogy nem lehetek ott idős napjaiban./
But I see myself going through the same road /De látom magam menni ugyanazon az úton/
And I hear myself saying: /És hallom, ahogy magam is mondom:/

Ami mu umi wami /Az én életemben…/
Nakumukalakelanga Nzambi /Eldöntöttem, hogy Isten akaratát teszem örökké./

Ami mu umi wami /Az én életemben…/
Nakumukalakelanga Nzambi /Eldöntöttem, hogy Isten akaratát teszem örökké./… iyee… eyiyee eee

A dalt megtaláltam a YouTube-on. Íme, meghallgatható. Érdekessége a videónak, hogy abban egy asszony halála is látható. A haláleset körül az emberek gyásza nyilvánvaló. Igen, itt valóban így gyászolnak és siratnak az emberek.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 2015/03/30 hüvelyk Afrika, Zene

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Bogárkák – kicsiknek és nagyoknak

Katona-hangyák Zambiában: középen valami százados féle (hosszú lábaikkal kapaszkodnak, gyorsak és csípnek - meg támadnak, ha közéjük lépsz) - saját fotó

Katona-hangyák Zambiában: középen valami százados féle (hosszú lábaikkal kapaszkodnak, gyorsak és csípnek – meg támadnak, ha közéjük lépsz) – saját fotó

Afrikában rengeteg a rovar (legyünk őszinték, a világon mindenütt). Hangyák milliárdjai vagy trilliárdjai (ha csak egy vonuló army ant sereget nézek, amiben több ezer vagy tízezer van belőlük). Aztán ott vannak a kabócák, amelyek ugyan nem hatalmasak, de a zaj, amit csapnak (akár egy flex-csiszoló), fülsüketítő. A világon mindenütt “muzsikálnak”, de itt (Kalene Hill) különösen hangosak. Szóval, Afrika tele van rovarral, mi mégis hoztunk magunkkal Bogárkákat, vagy hogy pontosabban fogalmazzak “a Bogárkák”-at, egészen pontosan a Bogárkák című könyvet (szegény könyv utazott vagy 12 ezer kilométert!).

Kedves kis rajzok az erdő széléről... a könyv illusztrációi ilyenek. Szinte minden oldalra jut egy a történet fonalához kapcsolódóan.

Kedves kis rajzok az erdő széléről… a könyv illusztrációi ilyenek. Szinte minden oldalra jut egy a történet fonalához kapcsolódóan.

Miért tartottuk ily nagy becsben? Azért mert nagyon jó könyv. Számítógép, internet nem pótolhatja. Íme a mű első néhány sora:

“Bogárka repülni tanul… A napocska már az ég alja felé járt, amikor a szentjánosbogárkák ébredeztek. Anya a konyhában volt és reggelit készített. Apa is fölébredt már, de még kellemes félálomban heverészett az ágyban. Bogárka átmászott az ágyikójából az anyukája ágyába – ott sokkal szebbet lehet álmodni – ügyesen a hátára fordult, levegőbe emelte lábacskáit és elkezdett hintázni: hinta-palinta, hinta-palinta. Hirtelen azonban túl nagyot lendült, hinta-palinta, és Bogárka a földön hevert. Ordított, ahogy a torkán kifért.”

A történeten keresztül egy emberszerű, megszemélyesített, szorgos szentjánosbogár-család életébe látunk bele a bölcsőtől a sírig. A könyv édi-bédi rajzokkal van illusztrálva. Amolyan klasszikus, gyerekeknek szánt képek, aranyos kis házikóval, lámpással a szentjánosbogarak kezében. A gyerekek lelkének nyilván inkább erre van szüksége mint a dzsí-áj-dzsós akció-rajzfilmekre.

Jan Karafiát: Bogárkák - a könyv, amit még ide, Afrikába is magunkkal hoztunk kisfiunk kedvéért

Jan Karafiát: Bogárkák – a könyv, amit még ide, Afrikába is magunkkal hoztunk kisfiunk kedvéért

A szerző – Jan Karafiát – a XIX. század második felében, a XX. század elején élt Csehországban. Ennek megfelelően a könyv először cseh nyelven jelent meg: Broučci címmel az 1870-es években. Majd angolra is lefordították az 1940-es években, most pedig magyarul is megjelent. Bár ez a fordítás 150 évet “késett”, a könyv üzenete, hangulata, értékei ma is aktuálisak. Erre bizonyíték, hogy legkisebb fiunk (aki most 6 éves lesz) nagyon kedveli és szereti. Egy egy fejezet két estére is elég, ha az ember jól osztja be a történetet.

A könyv fülszövegébe még érdemes belepillantani: “Egy elgondolkodtató mese az engedelmességről. Jan Karafiát megragadó története mind gyermekek, mind felnőttek számára egyaránt izgalmas. Isten az engedelmességet tette a megváltás útjává Jézus Krisztus által, aki Atyjának engedelmeskedve vitte végbe az emberek megmentését, mi pedig hitbeli engedelmesség által nyerhetjük el azt. Hogy mi is jelent ez a mi életünkben a bölcsőtől a halálig? Ebben a mesében a szentjánosbogarak életéből kaphat választ erre a kérdésre apraja és nagyja.”

A könyv kapható az internetes webáruházban is: *klikk ide* vagy éppen az Ó utca 16-ban, a kiadónál.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2015/03/14 hüvelyk Afrika, Olvasónapló, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , ,

Németh László és a streptococcus

Általános iskolában volt egy osztálytársam, akit Németh Lászlónak hívtak, sőt, édesapja édesapám kollégája volt, akinek szintén ez a neve. Mégsem róluk van szó ebben a bejegyzésben, hanem egy olyan orvoskollégáról, aki fogorvosként és iskolaorvosként dolgozott, közben pedig szépirodalommal is foglalkozott a XX. században.

Mivel nászajándékba megkaptunk tizenegy kötetet a Milleniumi Könyvtárból (Osiris kiadás – a kiadó és Gyurgyák János megérne egy bejegyzést), megtaláltam közte Németh László Gyász c. regényét. Évekkel ezelőtt vettem először a kezembe és olvastam el, már akkor magával ragadott. Most, hogy a Fülöp Lajos Emlékkönyvben emlegették a híres írót, újra elővettem.

Amiért bejegyzésben emlékezem meg a műről és írójáról, annak oka egy érdekesség. Amikor először olvastam a könyvet, akkor még nem tudtam, hogy a szerző orvos volt. Ennek ellenére feltűnt, hogy milyen plasztikusan és milyen precízen szemlélteti Sanyika, a kisfiú betegségét.

Osiris kiadás (1999)

Osiris kiadás (1999)

A történetben megjelenik egy fiatal, rátermett, felvilágosult gondolkodású orvos (akit egyébként szembenállít egy tudatlan, maradi, öreg orvossal), aki elvégzi a vér, vizeletvizsgálatokat, sőt lumbálpunkcióra is sor kerül. A mű 1931-ben született meg, amikor komoly változáson esett át az orvostudomány. A bakteriológia elérte egyik csúcspontját, és éppen az ilyen fertőzések hátterét ismerték meg jobban. Íme egy részlet:

“Aztán meztelenre vetkőztette a Sanyikát, végigtapogatta, végigkopogtatta, végighallgatta. A gyerek eleinte félig bódultan tűrte a szertartást, aztán a szeme kinyílt, s mélységes irtózással fordult az arcába szuszogó férfiarcra; s keservesen elsírta magát. Az orvos azonban nem tartóztatta magát. Miután elvégezte a fizikai vizsgálatokat, egy kis szerszámmal a gyerek ujjába bökött, s egy üvegcsőbe szívta a vért; aztán a gyerek karját szorította le egy gumicsővel, s míg Kiszeláné a gumit tartotta, ő három-négyszer a karjába bökött. Végre kapott annyi vért, hogy egy üvegcső tele lett vele. Aztán megkatéterezte, s végül kiültette az ágy szélére, s egy hosszú tűvel kétszer-háromszor a derekába bökött… […] Az egész szervezete meg van fertőzve; talán, ha előbb hívnak, bár akkor sem tudom. A légszomj arra vall, hogy most már a tüdő nagy része is beteg…”

Ahogy a szerző taglalja a tüneteket, leginkább pneumococcusra gondol az ember (Streptococcus pneumoniae), mert a meningococcus (Neisseria meningitidis) ennél gyorsabb lefolyású lett volna. Mindenesetre a septicus (lázas, baktériumfertőzés jelei) tünetek elhúzódása jól fel tudja felkorbácsolni a főszereplő és az anyósa közti ellentétet. Ami az író nem titkolt szándéka a mű során.

Ajánlom mindenkinek elolvasásra. Időtlen és időtálló mondanivalója van. Egyszerre szomorú és egyszerre megdöbbentő a történet.

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , ,

Fülöp Emlékkönyv 2.

Az előző bejegyzés folytatása ez, amit a Fülöp Lajos 80. születésnapjára megjelent Emlékkönyv olvasása közben írok. Folytatom az érdekességek felsorolását a könyben található tanulmányokból:

4. (Dobóné Berencsi Margit: A Biblia hatása a beszélt nyelvre) Teljesen igaz, hogy a Biblia nagy hatással volt a nyelvekre, a beszélt magyar nyelvre is. Kölcsönhatás van Isten Igéje és a nyelv között. Hiszen pl. mi, akik rendszeresen olvassuk a régi és újabb bibliafordításokat, gyakran idézünk szófordulatokat, kifejezéseket. Ugyanakkor a modern fordítások pedig az élő nyelvből vesznek át, hogy érthetőbbé tegyék a Szentírást a ma embere számára. A tanulmány írója felsorol szavakat: “ádámkosztümben”, “békegalamb”, “bűnbak”, “farizeus”, “góliát”, “júdácsók”, “júdáspénz”, “kárhozott”, “manna”, “mózeskosár”, “pálfordulás” stb. Szószerkezetek: “áldozati bárány”, “angyali türelem”, “bábeli zűrzavar”, “tékozló fiú” stb. Szólások, közmondások, szállóigék: “Ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek…” (Máté 6,21), “Aki keres, az talál…” (Máté 7,7), “Aki másnak vermet ás, maga esik bele…” (Példabeszédek 25,27), “Az vesse rá az első követ, aki nem vétkes…” (János 8,7), “Kő kövön nem marad…” (Máté 24,2) stb.

Egy közmondást viszont a tanárnő helyében nem tettem volna a sorba, mert az idézet több, mint parafrázis, inkább egy olyan mondás, amiről tévesen terjedt el, hogy a Bibliában így szerepelne: “Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel”, ami helyett: “Annak, aki megüti az egyik arcodat, tartsd oda másikat is! Annak, aki elveszi a kabátodat, add oda az ingedet is!” (Lukács 6,29).
Ezzel kapcsolatban kicsit elnosztalgiáztam: annak idején egy ifjúsági bibliaórán vetélkedő volt. Meg kellett keresni a bibliában igeverseket, mondatokat. A feladvány pedig ez volt: Ha megdobnak… Mindenki őrült módon kereste, aztán kiderült, hogy nincs is benne.

Köztársasági naptár (1792-93)

Köztársasági naptár (1792-93)

5. Horváth László: Adatok a nyelvújítás történetéből (119. oldal)… nem gondoltam volna, hogy ez a nyelvújítás ekkora mozgalom volt annakidején. Ráadásul ennyi gagyi önjelölt nyelvész lendült bele a munkába több-kevesebb sikerrel. A cikkből kiderült, hogy a magyar naptárat is át akarták nevezni, részben a francia “köztársasági naptár” mintájára (Vendémiaire – Szüret hava, Brumaire – Köd hava stb.), de elég érdekes lett, bár igen találó:
Jeges – január
Erős – február
Langyos – március
Vegyes – április
Szellős – május
Harmatos – június
Poros – július
Heves – augusztus
Deres – szeptember
Ködös – október
Fagyos – november
Havas – december.
Egyébként a kémiai nevek újításával már foglalkoztam korábbi bejegyzésekben: Kémiai elemek – nyelvújítás

6. Kicsinyítés: “anyuci” 130. oldal (Balázs Géza: Gyermekecske, gyermekcse, gyermecske). A remek cikk 35 féle kicsinyítést taglal. Van köztük meglepő, de a szerző éles szemére utal: -cs (uracs, kenőcs, kövecs), -us (anyus, cicus), -i (édi, mozi, Betti, Gyuri) vagy éppen -uci (anyuci).

7. Egyszer valamikor olvastam Wass Albertet, méghozzá a Kard és kaszát. Persze egyből lejött, hogy az író gyermekkorát meghatározta a vadászat. Szülei, nagyszülei vitték magukkal. Pedig akkoriban ez csak a nagyon gazdagok kiváltsága volt. Ma már sokan lövik a vadat… lehet, hogy túl sokan is. Még a kollégáim közül is jó páran vannak, akik kijárnak. De vajon meg tudnák-e olyan ízesen fogalmazni és olyan élő nyelven kifejezni, hogy milyen kalandokon mennek át? Mindenesetre figyelmemet felkeltette ez az emlékkönyv a vadászirodalom remekműveire: Áprily Lajos, Wass Albert, Kittenberger Kálmán, Széchenyi Zsigmond, Fekete István (írtam róla már egy korábbi bejegyzésben).

Szóval jó kis könyv ez az Emlékkönyv, de egyelőre üzletben nem láttam, lehet, hogy nem is lehet kapni. Ezért külön öröm, hogy a birtokomban lehet egy példány.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/01/02 hüvelyk Magyar nyelv és irodalom, Olvasónapló

 

Címkék: , , , , , , , , , , ,

Fülöp Emlékkönyv 1.

80 éves az irodalmár

80 éves az irodalmár

Az ősz folyamán ismerkedtem meg Dr. Fülöp Lajos irodalmárral. Nyolcvanadik születésnapja alkalmából jelent meg emlékkönyve, amit tanítványai, tisztelői állítottak össze és adtak ki. Az egri könyvtárban volt a bemutató, amin előadást is tartott, verseiből is szavalt. Sajnos nem lehettem ott, mégis találkoztam vele. Így aztán ajándékba megkaptam én is az Emlékkönyvet, méghozzá tőle, személyesen. Megtisztelő.

A könyv hátán Fülöp Lajos verse, a Szülőföldünk olvasható, amit természetesen Gyöngyösről írt, hiszen ott élt és alkotott évtizedeken keresztül:

“Látod ezt a fényben fürdő várost?
Körötte kéklő, méla hegykaréj:
déli derűben hosszan álmodó,
de éber, hogyha jön a hűvös éj.

Akik élünk-halunk e hegy tövén,
szülőföldnek becézzük a tájat:
esszük kenyerét, kortyoljuk borát,
és itt minket mindig hazavárnak.”

Az emlékkönyvből kiderül az is, hogy miért kellett Budapestre költöznie (valamikor a 70-es években). Részleteket nem árulok el, de ez a momentum felhívta a figyelmemet ismét Németh Lászlóra. A halálának évfordulója alkalmából rendezett gyöngyösi konferenciából adódott a bonyodalom. Holott Németh méltán élvezhette az irodalomtanárok, kutatók elismerését, hiszen nagyot alkotott. Magam is olvastam tőle (Gyász), amiről a későbbiekben beszámolok majd egy bejegyzésben.

A kötetben egyébként irodalmi, nyelvészeti és történelmi tanulmányok is olvashatók. Ezekből néhány érdekesség, csak villanásszerűen:

1. Fráter Zoltán: Gárdonyi novelláinak titkos világa
Nem tudtam, hogy Gárdonyinak ilyen mélylélektani mondanivalója is van. Az elemzés Az én falummal indít, aztán részletesen beszél a Két katicabogár c. műről, melyben az állatok életén keresztül az emberiség, emberek életének nagy kérdéseit feszegeti, thériomorf ábrázolással. A Magyar Elektronikus Könyvtárban Gárdonyitól sok minden olvasható.

2. Egy cikk a könyvben Tormay Cécile villájával foglalkozik (Nagy Gyula: A Meseház lakója). Az épület szép, de az írónő írásaival annyira nem nyerte el a tetszésemet. Bár csak egyetlen könyvével próbálkoztam (Az ősi küldött), beletört a bicskám, egyszerűen nem ragadott magával, leraktam 60 oldal után. De a háza remek helyen van és abban a gyönyörű környezetben biztosan nyugodt körülmények között alkothatott, fent, a Mátrában.

3. (Fülöp Zsuzsanna: Szerb Antal és a brit irodalom) Az Emlékkönyv felhívta a figyelmemet Szerb Antal: A világirodalom története c. művére, ami Fülöp Lajosra is nagy hatással volt. Lehet, hogy el kéne olvasni? Hátha egyszer egy karácsonyra megkapom, vagy marad a könyvtár… Állítólag nagyon olvasmányos, nem pedig száraz tankönyv. (Szerb Antalról írtam már itt.)

Folyt. következő bejegyzésben.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/01/01 hüvelyk Magyar nyelv és irodalom, Olvasónapló

 

Címkék: , , , , ,

Kreatív írás

Fritz Gesing könyve

Fritz Gesing könyve (Kreatív írás) drága, kicsit hanyagul szerkesztett, német hivatkozásokkal tele, de remek referenciákkal és tanulságokkal van ellátva. Néhány olyan alapelv található benne, ami megszívlelendő. Például:

“Manapság, éppen a fiatalabb emberek számára egyre több lehetőség kínálkozik, hogy egy ideig külföldön éljenek. Senkinek, aki ír – mindegy, hogy milyen stádiumban – nem lenne szabad hagynia, hogy egy ilyen esély elmenjen mellette. Egy idegen országban viszonylagossá válnak magától értetődő dolgaink, megújul világképünk és énünk. A krízis, hogy hosszabb külföldi tartózkodásunk kizökkent megszokott életünkből, előbb valóságos alkotói válsággá válik, ami ugyanakkor megadja a kezdő lökést, hogy írással kerekedjünk annak fölébe. És nem utolsó sorban saját nyelvünktől való elidegenedésünk, és egy új nyelvi öntudattal bíró nyelv elsajátítása érzékennyé tesz a kifejezés lehetőségeire. Ráadásul a nyelvi területünkről való önkéntes száműzetésünk oda vezet, hogy anyanyelvünkön gazdagabban, tudatosabban fejezzük ki magunkat. Hogy Peter Handke a spanyol Rondában írta meg “Versuch über den Jukebox” (Kísérlet a zenegéppel) című művét (és egyébként is sokat élt és írt külföldön), nemcsak kreatív bogarainak egyike, hanem ahhoz is köze van, hogy paradox módon a hétköznapi fecsegés távolléte az anyanyelvet intenzívebben jelenlevővé teszi. Az egyedüllét szabadon választott ideje fokozza a fantáziát és a belső nyomást, amely a szelep, a nyelvi “kifejezés” irányába szorít. A távolság, a térbeli is, megnyitja a kilátást, és mélyebb bepillantást engedve új távlatokat nyit. Ebben az aspektusban az idegenben tartózkodás újabb előnye rejlik: könnyebben oldja meg belső konfliktusait. Hisz tudja: csak aki saját élményeit nem érzi bilincsnek, van abban a helyzetben, hogy úgy ábrázolja azokat, hogy másokat lebilincseljen.”
—valóban ezt tapasztaltam. Minden egyes elszakadás (kevesebb, hosszabb időre) a magyar nyelvterületről, úgy, hogy ott magyarok nem voltak (Eastbourne, Salzburg stb.) és csak idegen nyelven lehetett kommunikálni a kollégákkal, a helyi benszülöttekkel: tisztított a gondolkodásomon. Ezért nagyon hálás vagyok Istennek, hogy ezeket megtapasztalhattam. Aki pedig teheti, semmiképpen ne hagyja ki az ilyen lehetőséget.

Néhány más idézet a könyvből:
Ernest Hemingway: “Soha ne meséljen a történetről, amelyen dolgozik!”
Friedrich Nietsche: “Amikor a mű megszólal, a szerző hallgasson el!”

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/09/03 hüvelyk Magyar nyelv és irodalom, Olvasónapló

 

Címkék: , , , , , , , , , , ,