Nem, nem! Nem Alien vs. Predator, amit egyébként nem láttam és nem is fogok megnézni. Amputáció vs. amputáció… Nem, nem! Nem Robin Cook, bár az is lehetne. Egyszerűen csak lábakat vágnak le, méghozzá a XVIII. század végén, XIX. század elején. Kétségtelen, nem voltak antibiotikumok, ha egy végtag megsérült, könnyen elgennyedt. Akkor aztán nem volt más hátra, mint az amputáció. Sőt, ha nem gennyedt el, akkor is időnként megszabadították a kedves pácienst az alsó végtagjától.
Mostanában két könyvben is szembe jött velem a téma. Két regényben, amelyek közel ugyanakkor játszódnak (na jó, 25 év különbséggel), a szereplők hasonlóak, de mégis teljesen más stílusban, megközelítésben mutatják be a kort. Fábián Janka: Lotti öröksége egy gyönyörű, romantikus klasszikus mű, Muhary Zalán: Egy tucat esztendője pedig egy minimalista, imitált kordokumentum (az író a “legenda” szerint 1892-ben született).
Előbbi könyv felemelő, megmentő helyzetben tárja elénk az operációt, utóbbiban viszont a páciens meghal (csak keményen!). Előbbiben egy lábat amputálnak, utóbbiban kettőt. De többet nem mesélek, nehogy túl sokat áruljak el a cselekményekből. Inkább el kell olvasni mind a két könyvet. Az előbbi könnyed kikapcsolódás, egyszerűen szép és regényes (de érdekes), az utóbbi agymunka, puzzle, de velőtrázó.
Ha pedig operációról van szó, akkor hadd tegyek ide egy képet, amit még az ősszel az egri Eszterházy Károly Főiskola dísztermében készítettem. Nagyon aranyosak voltak, beengedett a gondnokság vezetője. A teljes freskó nagyvolumenű, hatalmas kép, sok részlettel (megnézhető pl. itt). A déli oldal ábrázolja az orvosi fakultást, ahol boncolás, beteggyógyszerelés és egy amputáció van lefestve. Ez utóbbit teszem most ide:
A hétköznapok fogságában 