A fiaim szeretik az origamit. Ráadásul éppen annak a könyvnek alapján próbálkoznak az alkotással, amit még magam nyertem egy általános iskolai szakkörön. Talán valami feladványt kellett megfejteni? Régen volt. A Papírcsodák c. mű ősi darab, valamikor az 1970-es évek végén nyomtatták, széjjel esett, aztán megragasztottuk. Most is hajtogatnak belőle a lurkók.
De a könyvnek története van… Az általános iskolában (akkor nyolcas iskola, ma Hunyadi) két szakkör volt rám nagy hatással. Az egyiket Természetkutató Szakkörnek hívták. Temesvári János biológia-földrajz-kémia-fizika-tudománytörténet és még sorolhatnám milyen széles látókörrel bíró tanár tartotta. Azért volt igazán különleges ez a délutáni foglalkozás, mert az osztály rosszcsont fiú tanulói is eljártak rá, pedig nem volt kötelező. Persze, oka volt. Temesvári tanár úr valami félelmetesen hitelesen, érdekesen és napra készen beszélt a természettudományokról. Ha jól tudom, ezt a szokását azóta is megtartotta, jelenleg az egri Neumann János középiskolában tanít biológiát és földrajzot.
A másik délutáni foglalkozás a Logikai Szakkör volt. Amikor a Papírcsodák a kezembe kerül, mindig felidézem a 25-30 évvel ezelőtti eseményeket (itt kaptam-nyertem ugyanis). Ez is olyan foglalkozás volt, amit délután tartottak és az osztály rosszcsont fiúi is eljöttek rá. Miért? Mert egy bűvész tartotta, és bizony az érdekes, színes logikai feladatok közé becsempészett egy kis “bűvészetet-művészetet” is. Trükköket is mutatott, logikai feladványokat oldatott meg. Egy szóval: élveztük.
Most jön a slusszpoén: 25 év után az óvodából jönnek haza a fiaim (a nagyobbak, pár éve történt). Meglátogatta őket a műsorával egy egri bűvész… Legkisebb fiam pedig néhány hete meséli lelkesen (3,5 éves): itt volt egy bűvész.
Aztán pedig kiderült, hogy Szemerey László, aki annak idején a logikai szakkört tartotta és az én korosztályomat levette a lábáról, most a következő generációt bűvöli el. Köszönet neki ezért és sok sikert!
Akit a művészete jobban érdekel, az látogasson el a http://www.samymagic.hu/ honlapra.
A hétköznapok fogságában 
Te is “rosszcsontfiú” voltál? Nem hiszem el!
Márti! Minden fiú rosszcsont. A kicsit rosszcsontok és a kimondottan rosszcsontok is ott voltak. Fantasztikus szakkörök, kulissza titkokkal, lelkesedéssel. De most megfogtál, mert lányokra nem emlékszem… de biztos őket is érdekelte a téma.
Olyan kutyaütő rossz csont nem lehettél, ha szakkörökre szépen, rendesen eljártál:D
Már annyi mindennel foglalkoztam az életemben, hogy a rosszcsontoskodás is belefér. De igazad van, csak kis túlzással. Toljuk át mindezt az írói fantázia területére, ami egy ilyen blogba belefér… de csak a hozzászólások közé. Még a végén azt mondják, hogy nem igaz, amit írok! 🙂