RSS

amputáció címkéhez tartozó bejegyzések

Amputáció vs. amputáció

Nem, nem! Nem Alien vs. Predator, amit egyébként nem láttam és nem is fogok megnézni. Amputáció vs. amputáció… Nem, nem! Nem Robin Cook, bár az is lehetne. Egyszerűen csak lábakat vágnak le, méghozzá a XVIII. század végén, XIX. század elején. Kétségtelen, nem voltak antibiotikumok, ha egy végtag megsérült, könnyen elgennyedt. Akkor aztán nem volt más hátra, mint az amputáció. Sőt, ha nem gennyedt el, akkor is időnként megszabadították a kedves pácienst az alsó végtagjától.

Fábián Janka híres könyve

Fábián Janka híres könyve

Mostanában két könyvben is szembe jött velem a téma. Két regényben, amelyek közel ugyanakkor játszódnak (na jó, 25 év különbséggel), a szereplők hasonlóak, de mégis teljesen más stílusban, megközelítésben mutatják be a kort. Fábián Janka: Lotti öröksége egy gyönyörű, romantikus klasszikus mű, Muhary Zalán: Egy tucat esztendője pedig egy minimalista, imitált kordokumentum (az író a “legenda” szerint 1892-ben született).

Öreg író, öreg műve? Minimalista és realista

Öreg író, öreg műve? Minimalista és realista

Előbbi könyv felemelő, megmentő helyzetben tárja elénk az operációt, utóbbiban viszont a páciens meghal (csak keményen!). Előbbiben egy lábat amputálnak, utóbbiban kettőt. De többet nem mesélek, nehogy túl sokat áruljak el a cselekményekből. Inkább el kell olvasni mind a két könyvet. Az előbbi könnyed kikapcsolódás, egyszerűen szép és regényes (de érdekes), az utóbbi agymunka, puzzle, de velőtrázó.

Ha pedig operációról van szó, akkor hadd tegyek ide egy képet, amit még az ősszel az egri Eszterházy Károly Főiskola dísztermében készítettem. Nagyon aranyosak voltak, beengedett a gondnokság vezetője. A teljes freskó nagyvolumenű, hatalmas kép, sok részlettel (megnézhető pl. itt). A déli oldal ábrázolja az orvosi fakultást, ahol boncolás, beteggyógyszerelés és egy amputáció van lefestve. Ez utóbbit teszem most ide:

Amputáció, nem a csatamezőn, nem is a lőpormalomban, hanem a freskón, méghozzá szépruhában, nagy fűrésszel

Amputáció, nem a csatamezőn, nem is a lőpormalomban, hanem a freskón, méghozzá szépruhában, nagy fűrésszel

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/12/16 hüvelyk Olvasónapló, Történelem, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , ,

Orvos az országúton 2.

“Falusi körzetekben még a legegyszerűbb sérüléseknél sem végeztek műtétet. Jó oka volt ennek, hiszen abban az időben minden seb elgenyedt, s így a beteg is jobban járt, ha a természetre bízták sebe gyógyulását.

Minden seb elgenyedt, mondom, s ez nem túlzás, sőt, mai szemmel nézve igen érthető. Hiszen az akkori sebészek közt az volt a szokás, hogy hosszú szalonkabátban dolgoztak a műtőteremben, mert ezt tekintették a tanult ember egyetlen méltó viseletének. A finnyásabbak műtét közben esetleg fel is tűrték a kabátjuk ujját… Az első műtétnél, amelyet életemben láttam, a sebész operáció előtt selyemszálat fűzött néhány tűbe, a tűket kabátja hajtókájába szúrta, hogy kéznél legyenek, amikor össze kell varrni a sebet. Egy másik sebésznek városkánkban az volt a szokása, hogy műtét közben gyakran a fogai közé vette a kést, hogy ne kelljen mindig az asszisztens keze után kapkodnia.

A gyekori sebgenyedés volt az oka annak is, hogy azokat a sérüléseket, amelyeket ma aránylag csekélyeknek s könnyen kezelhetőknek tartunk, akkoriban mindjárt amputációval intézték el. Levágták a megsérült tagot, hogy ne kelljen sokat bajlódni a sebbel…”

—nem lehetett könnyű dolguk akkoriban, sem az orvosoknak, sem a betegeknek. Sőt, talán ez utóbbiaknak volt igazán nehéz.

 

Címkék: , , , , , ,