RSS

Muhary Zalán címkéhez tartozó bejegyzések

Tömény történelem…

…kellemesen felhígítva és keverve, nem rázva. Tudjuk, hogy a jó öreg Bond rázva szereti, de a történelem – bármennyire is színes – mégsem egy egyszerű koktél. A téma önmagában megrázó, nem szabad rajta rázni! Még jó, hogy a Historium Kiadó sem rázta, hanem keverte. Méghozzá kellemes koktélt kevert ki 2012. december 8-án Dunaszerdahelyen, a Vermes-villában.

A rendezvény meghívója

A rendezvény meghívója

Soha nem gondoltam volna, hogy valaha is eljutok a Felvidéknek ebbe a kulturális szempontból igen nyüzsgő fellegvárába (hiszen ott a Historium és a Lilium aurum is). Mígnem egy könyv kiadása nyomán kerültem kapcsolatba Bíró Szabolcs író, kiadó vezetővel. Az ő invitálására vettem részt a HistoryCon 2012 rendezvényen.

Tudom, tudom, tavalyi emlék, hol van már. De mégis jó visszaemlékezni rá. Annál is inkább, mert a helyszín, a gyönyörűen felújított, impozáns villa, kiváló alap a kulturális rendezvényekre. A program pedig sűrű volt és változatos.

Igazán klassz volt megismerkedni a kortárs, magyar történelmiregény-írók jelentős részével. Természetesen nem volt ott mindenki, mert kimaradt pl. Trux Béla vagy Zima Szabolcs, de kezet rázhattam a következőkkel (ami rendkívül nagy megtiszteltetés volt számomra):
Bán Mór, aki a Hunyadi sorozatot írta, írja most is – közben kiderült, hogy a Heves Megyei Hírlap kiadó-igazgatója.
Aztán ott volt a mindig mosolygós és igazi úriember Benkő László,
a csendes, gondolkodó és gondolkodtató Benyák Zoltán.
Bíró Szabolcs örökmozgó és -optimistaként szervezte a rendezvényt.
Fábián Jankával, a roppant kedves, fiatal írónővel egy szekcióban beszélgethettem. Romantikus regényei nagy számban kelnek el és igazán kellemes kikapcsolódást jelentenek, amellett, hogy elkalauzolnak az adott történelmi korba.
Fonyódi Tibor internetes megjelenései alapján számítottam a hozzászólásai szófolyam-mennyiségre.
Kovács László és Nagy Attila helytörténész-íróként vettek részt a rendezvényen.
De ott volt Michael Mansfield vagy másnéven Marcellus Mihály vagy másnéven Mészáros Mihály, aki pannon-római regényeket ír.
Urbánszki László pedig középkori, az egyszerű emberek életét bemutató sztorikkal veszi le az olvasót a lábáról. Ő az, aki csak mesél, mesél…

A csapat:

Balról jobbra: Bán Mór, Nagy Attila, Benkő László, Benyák Zoltán, Urbánszki László, előtte Bíró Szabolcs, majd Marcellus Mihály, Fábián Janka, Muhary Zalán, Fonyódi Tibor

Balról jobbra: Bán Mór, Nagy Attila, Benkő László, Benyák Zoltán, Urbánszki László, előtte Bíró Szabolcs, majd Marcellus Mihály, Fábián Janka, Muhary Zalán, Fonyódi Tibor

A rendezvény egy egész délutánt és esetét felölelt. A hangulatot pedig tovább emelte, hogy vásárolhattunk házi készítésű, faragott szappant, mézet, sajtokat és borokat is. A pódiumbeszélgetések között pedig Bíró Szabolcs énekelt egy barátjával (többek között: LGT – Elfelejtett szó). Ne feledkezzünk meg arról, hogy aki kedvet kapott bármely író bármely könyvéhez, az helyben meg is vásárolhatta. Így azok immár nem elfelejtett szavak, hanem a magyar nyelv történelmének részei.

Állítólag lesz HistoryCon 2013 is. Sok sikert hozzá a szervezőknek és ajánlom minden történelmet, irodalmat kedvelő olvasónak!

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/05/11 hüvelyk Történelem, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Boehmer és Bassange – Balsamo I/7

A királyné nyakéke Jeanne de la Motte-on (Valois)

A királyné nyakéke Jeanne de la Motte-on (Valois)

A királyné nyakéke… vagyis az 1780-as évek nagy, francia ékszerbotránya emlékezetes esemény a világtörténelem porondján. A témával már sokan foglalkoztak: a nagy-nagy amerikai film pár éve készült el (adatok az IMDB-n itt, dvd borítót l. jobb oldalt), de jó 150 évvel megelőzte ezt Alexandre Dumas könyve A királyné nyakéke (itt olvasható a MEK-ben) címmel. Aztán ott van a 2007-ben megjelent dokumentarista könyv A nyakék ügy (Európa Kiadó), vagy a tavaly napvilágot látott, Egerben játszódó regény az Egy tucat esztendő (Historium Kiadó). Ez utóbbi a történet csűrésében-csavarásában azt a név-azonosságot használja ki, hogy a nyakék botrány főszereplője, egy bizonyos Jeanne de la Motte férjét Antoine-Nicholas de la Motte-nak hívták, és az Eger közeli Noszvaj falu kastélyát is egy Antoine de la Motte nevű francia ezredes lakta. Így kerülhettek gyémántok Egerbe… a legenda szerint. Mert többről nincsen szó, legalábbis a történelem könyvekben nem olvastam róla.

Ami viszont meglepett, az az, hogy még a híres irodalmár, Szerb Antal is tollára vette az ügyet. A moly.hu-n az összes kiadás borítója szerepel. Ott olvasható róla néhány információ: ide kattintva – Szerb Antal: A királyné nyaklánca. Ráadásul újabban kiadták (Magvető) és kapható a Librinél (itt rendelhető).

A Joseph Balsamo c. kétkötetes Dumas regény pedig csak bemelegítése a nyakékes témának. De az előkészítés megtörténik, mert az író már foglalkozik a két ékszerésszel, akik elkészítik majd a híres-hírhedt nyakéket:
“- Boehmer és Bassange urak holnap egy pár soros levelemre kétszáztízezer frank értékű ékszert adnak át önnek, melyet holnapután visszavásárolnak kétszázezerért. Ily módon meglesz a kártalanítása.” —ravasz ez a Dumas.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/02/03 hüvelyk Olvasónapló, Történelem

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Amputáció vs. amputáció

Nem, nem! Nem Alien vs. Predator, amit egyébként nem láttam és nem is fogok megnézni. Amputáció vs. amputáció… Nem, nem! Nem Robin Cook, bár az is lehetne. Egyszerűen csak lábakat vágnak le, méghozzá a XVIII. század végén, XIX. század elején. Kétségtelen, nem voltak antibiotikumok, ha egy végtag megsérült, könnyen elgennyedt. Akkor aztán nem volt más hátra, mint az amputáció. Sőt, ha nem gennyedt el, akkor is időnként megszabadították a kedves pácienst az alsó végtagjától.

Fábián Janka híres könyve

Fábián Janka híres könyve

Mostanában két könyvben is szembe jött velem a téma. Két regényben, amelyek közel ugyanakkor játszódnak (na jó, 25 év különbséggel), a szereplők hasonlóak, de mégis teljesen más stílusban, megközelítésben mutatják be a kort. Fábián Janka: Lotti öröksége egy gyönyörű, romantikus klasszikus mű, Muhary Zalán: Egy tucat esztendője pedig egy minimalista, imitált kordokumentum (az író a “legenda” szerint 1892-ben született).

Öreg író, öreg műve? Minimalista és realista

Öreg író, öreg műve? Minimalista és realista

Előbbi könyv felemelő, megmentő helyzetben tárja elénk az operációt, utóbbiban viszont a páciens meghal (csak keményen!). Előbbiben egy lábat amputálnak, utóbbiban kettőt. De többet nem mesélek, nehogy túl sokat áruljak el a cselekményekből. Inkább el kell olvasni mind a két könyvet. Az előbbi könnyed kikapcsolódás, egyszerűen szép és regényes (de érdekes), az utóbbi agymunka, puzzle, de velőtrázó.

Ha pedig operációról van szó, akkor hadd tegyek ide egy képet, amit még az ősszel az egri Eszterházy Károly Főiskola dísztermében készítettem. Nagyon aranyosak voltak, beengedett a gondnokság vezetője. A teljes freskó nagyvolumenű, hatalmas kép, sok részlettel (megnézhető pl. itt). A déli oldal ábrázolja az orvosi fakultást, ahol boncolás, beteggyógyszerelés és egy amputáció van lefestve. Ez utóbbit teszem most ide:

Amputáció, nem a csatamezőn, nem is a lőpormalomban, hanem a freskón, méghozzá szépruhában, nagy fűrésszel

Amputáció, nem a csatamezőn, nem is a lőpormalomban, hanem a freskón, méghozzá szépruhában, nagy fűrésszel

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/12/16 hüvelyk Olvasónapló, Történelem, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , ,