Nem tudom, hogy mi volt a háttérben, de hogy ezt a kegyetlen gyilkost átadták – aztán Azerben elengedték -, várhatóan kavarta ezt a hatalmas indulatsorozatot Örményország részéről.
Személyesen is szomorú vagyok, több ok miatt:
1. Tudhatná mindenki, hogy az örmények nagyon érzékenyek. Történelmük hosszabb, mint Magyarországé, és a kereszténység igen korán elterjedt az országban. Hogy ezért-e vagy másért, de a környező népek sokat nyomorgatták őket.
Hadd következzen most egy gyors visszapillantás: évekkel ezelőtt olvastam a Musza Dagh negyven napját, Franz Werfel írta. A mű szenzációs, igazi remekmű. Kalandos, izgalmas, megható, történelmi és tanulságos. Én a könyvet kötelező olvasmánnyá tenném a középiskola valamelyik osztályában, de érettségi tételnek sem lenne rossz.
2. Magyarországon tényleg nagyon sok örmény származású ember él. Nekem is van egy kedves kolléganőm, gyermekkorom óta ismerem. Áldozatkész, együtt érző, kiváló diagnoszta, hadd ne soroljam. A felmenőiben ott vannak az örmények.
3. Egyszer voltam egy nemzetközi konferencián Ausztriában, ahol sok-sok országból jöttek orvoskollégák. Az üzbegisztáni patológus lókolbásszal kínált meg, emlegettük a közös közép-ázsiai eredetet és hogy a magyarok is a nyereg alatt puhították a húst (ami vagy igaz vagy nem). De volt ott örmény kolléga is, akivel pedig felemlegettük, hogy bizony mindkét országnak súlyos bajokkal terhelt a történelme. Ők is többen voltak, nagyobb volt az ország területe, miként hazánk, aztán megkapták a magukét a környező népektől. Azóta is jól emlékszem a beszélgetésre.
Nos, hát ezek azok, amiért úgy gondolom, hogy ezt a lépést a KIM elszúrta, de nagyon. Semmi szükség nem volt arra, hogy megrontsuk a kapcsolatot Örményországgal.
A hétköznapok fogságában 