RSS

szeptember 2012 havi bejegyzések

Hiányzik a szalonna…

Kiadás éve: 1952

Az Emberek a Bükkfennsíkon c. könyvről néhány bejegyzéssel korábban már írtam. Most egy másik idézetet teszek közzé. Érdekes és mulatságos:

“Számos alkalommal szóbakerült a szalonna kérdése is. (Ne feledjük: 1951-et írtunk!) Akadt olyan erdei munkás, aki úgy akarta beállítani a helyzetet, mintha az erdei munkások már mind csont-bőr emberek lennének és nem is ők fognák a fejszét, hanem a fejsze őket.
– Mert ki bír adni 120 forintot egy kiló szalonnáért!
Igaz. Az is igaz, hogy a fakitermelők munkája komoly fizikai erőt igényel, hozzá hasonlítható nehéz munka bizony kevés van. De hát a szalonna minden? Itt fogtam meg a kérdést.
– Hát nincs üzemi konyhájuk? – kérdeztem, noha tudtam, hogy van.
– Van az.
– Aztán milyen a koszt?
– Nem lehet panaszunk ellene.
– Hús van?
– Minden nap.
– Kapnak eleget?
– Meg se ennénk, ha többet kapnánk.
– A reggeli miből áll?
– Kávé, aztán van hozzá vaj vagy sajt, vagy gyümölcsíz.
– A vacsora?
– Vacsorára is mindig főttet kapunk.
– Akkor miért panaszkodik, elvtárs?
– Mert hiába, hiányzik a szalonna… – mondta megrögzötten.
Nem tehettem mást, azt mondtam:
– Februárra az is lesz, Rákosi elvtárs megmondta a bányász-kongresszuson… Addig meg esszük a pörköltet és felvágottat, kolbászt… Azt a két hónapot már kibírjuk szalonna nélkül.
Kelletlenül belenyugodott.
Két hét múlva ismét a Bükkben jártam. Megnéztem a fakitermelést is. Kerestem az én szalonna-kedvelő ismerősömet, de nem találtam. Pedig feltétlenül beszélni akartam vele, hiszen azalatt a két hét alatt nagy dolgok történtek. Megszűnt a jegyrendszer, emelték a fizetéseket s már útközben arról értesültem, hogy Egerben 35 forint a piacon a szalonna, szabadon. Tehát nem százhúsz!
Végre felfedeztem őt is. A parázsló tűz mellett guggolt, a tűz fölött nyárson szalonnát forgatott és pirítóskenyérre csöpögtette a zsírját.
Nem akartam megzavarni látható boldogságában Csak a mellettem cigarettára gyújtó fűrészeseknek mondtam:
– Nem rossz élet ez a Bükkön.
– Hát, elvtárs – mondta az idősebbik – sokszor küldenék az itteni ebédemből az otthoniaknak, mert amíg le nem vágjuk a disznót, nem igen esznek húst. A disznót meg februárig tartani akarom, ha eszik…
A visnyóiak (Nagyvisnyó) dicsekedni is tudnak, nemcsak panaszkodni. Amikor már feloldódnak, előhozakodnak terveikkel, eredményeikkel, gazdagságukkal is.
De hogy mennyit javult, mennyivel szebb az életük, azt sokszor kell még eszükbe jutattani. Annál is inkább, mert az Amerika Hangja, a kulák és a jehovista vénasszony mást duruzsol.
No, de azért vannak a népnevelők!”

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/09/17 hüvelyk Olvasónapló, Történelem

 

Címkék: , , , , , , , , , , , ,

Umutima wandi, a kedvenc

Már meséltem korábban arról, hogy Zambiában megismerkedtem Justin Phirivel, akinek a beceneve az iskolában ugyanaz volt, mint nekem: Masza (nem véletlen a masza.net domain név). A tőle kapott bemba zenét gyakran hallgatjuk a családban. Az egyik dal pedig igazi sláger lett. A kedvencünké vált és a fiúk (értsd: fiaim) is, bár a szöveget nem értik, éneklik és dúdolják. Így aztán megkértem Justint, hogy küldje el a szöveg angol fordítását. Ezt most íme, közlöm. Először az eredeti szöveg, aztán versszakonként az angol fordítás:

1. Umutima wandi ulesangalala sana, pakumfwa ubwete bwenu tata
Awe mwandi tata mwalilinga ukulumbaishwa
Chorus Nkalilumbanye ine chine tata, Nkalumbanye ine x3
Kalenga wami.
Nshimwitwa pakakala

(My heart rejoices when I hear you’re calling Lord
Oh my lord to deserve all the praise.
Chorus Let me praise you,let me praise you x 3
My Creator
Awesome God)

2. Amaboko yandi aya, yaletotela totela x3, shina lyenu tata
Awewa mwandi tata mwalilinga ukutotelwa
ChorusChine tata nakamitotele ine x3
Kalenga wami
Nshimwitwa pakakala.

(My hands clap for you my lordx3 over your name lord
Oh my lord you deserve all the claps
Chorus let me clap for you my God
My Creator
Awesome lord)

3.Umubili wandi uyu uleshanina shanina x3 ishina lyenu tata
Awe mwandi tata mwalilinga ukushanina
Chorus chine tata nkamishanine ine
kalenga wami
Nshimitwa pakakala

(My Body dances over your name lord,x3 over your name
Oh my God you derserve all my dance
Chorus let me dance for you
My creator
Awesome God)

4. Akanwa kandi aka kaleimbila x imbila 3 shina lyenu tata
Awe mwandi tata walilinga ukuimbilwa
Chorus nkamiimiimbele ine
Kalenga wami
Nshimwitwa pakakala.

(My mouth is singing for you my lord singing x3 over your name
Oh my God you deserve all the singing.
Chorus Let me sing for you
My creator
Awesome God)

5. Nkamilumbanyi ine mwe lesa tata
Nkamitotele ine mwe shaka panga
Chine tata nakamitotele.

(Let me praise you my God
Let me praise you my creative lord
Truelly lord I will praise you.)

Ahogy a fentiekből kiderül, ez egy dicsőítő ének. Gospel. Dicsőség Istennek!

Alább pedig linkelek egy videót, ha valaki meg akarja hallgatni:

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2012/09/15 hüvelyk Afrika, Zene

 

Címkék: , , , , , ,

A Bükk-fennsík – Nagyvisnyó

Régi könyv

A könyvet Ruzicska Sándortól kaptam kölcsön. Gyűjtője a Bükk hegységgel kapcsalatos könyveknek, írásoknak, és rendszeresen túráznak odafenn. Tőle kaptam korábban A megszállottat is, ami Fazola Henrikről szól. Ez a mostani, Lakos György által jegyzett írás nehezen sorolható be bármely műfajba. Nem regény, talán útleírás. Ismeretterjesztő, de közben párt-propaganda könyv is, elvégre 1952-ben jelent meg. Érdekes részek váltakoznak benne zűrös, ideológiai, pártpolitikai részletekkel. Íme néhány példa:

“Másnap búcsút vettünk a Bükkfennsíktól s a gleccservájta Leányvölgyön át leereszkedtünk Nagyvisnyóra.
Hosszabb időt még egyetlen hegyi községben se töltöttem. Nagyvisnyó megismerésére régi kíváncsiságom mellett az is ösztönzött, hogy a Bükkfennsík erdei munkásai nagyrészt nagyvisnyóiak voltak.
Az erdei munkások életén két terület – az erdő és a község – osztozik. Imerjük meg ezt is, azt is!

NAGYVISNYÓ

‘A hóporos dombokon túl fölötte nagy füstkoszorú: új falut szülnek a lángok, temetik a múlt-világot!’ (Juhász Gyula)
A nagyvisnyói vasútállomás fölött a Cserjés-erdő szélén álltunk a domb tetején Végh Lajossal, a községi páttitkárral. Végh Lajos középtermetű, teltarcú, élettől duzzadó férfi. Jobbjában pásztorbotot tartott és balkezével mutogatta birodalmát:
– A lábunknál a kis fenyves, aztán balról a tölgyállomány…”

—Minden bizonnyal voltak a párttitkárok között olyanok, akik birodalomra vágytak. Talán túlságosan is.

Egy másik, kemény részlet a könyvből a Jehova Tanúi Társaságról:

“Sokáig probléma volt Nagyvisnyón, hogy ellenségei-e a népi demokráciának a jehovisták, e vallási szekta hívei. Amikor a német és magyar imperializmus hadat indított a Szovjetunió ellen, sokan haladó, “kommunista” magatartásnak minősítették, hogy a jehovisták nem fogtak fegyvert, hiába büntette haditörvényszéken őket a Horthy-hadsereg. Sokan abban a tévhitben ringatóztak, hogy a jehovisták valamennyien a Kommunista Párt szilárd tagjai lesznek. Hamar kisült azonban, hogy a jehovisták nemcsak az imperialista hódító, elnyomó háborút ellenzik, hanem ellenségei minden háborúnak, az igazságos, felszabadító háborúnak is. A jehovisták tehát pacifisták, ennélfogva nem lehetnek kommunisták, hacsak el nem vetik korábbi téves hitüket. Aki pacifista, az a burzsoák, a földesurak és kulákok nótáját fújja, az az ellenség érdekét védi. (Ezért is támogatta az agresszor USA ezt a szektát!)
A jehovisták – hamarosan a nagyvisnyóiak is felismerték – ebben a vonatkozásban a népi demokrácia ellenségei. Helytelen volna azonban valamennyiüket a kulákokkal egy listára venni, hiszen sokan közülük megtalálták és meg fogják találni helyüket szocializmust építő társadalmunkban. De ébereknek kell lenni azokkal a jehovista vénasszonyokkal szemben, akik veszettebbek, mint a fúriák, ha a kulákok rémhíreit terjesztik s elvakultságukban pokolra küldenének minden józan gondolkodású embert, de földi és égi mennyországot szánnak a Fónagy Sütő Gáborok számára.
Az idő kerekét nem lehet megállítani. Nagyvisnyó is rendületlenül halad előre a mindig virágzóbb élet útján. A pártszervezet erősödik, a dolgozók öntudata nőttön-nő, az osztályellenség egyre kétségbeesettebben kapkod a szalmaszálak után, féktelen gyűlölete gaztettekre sarkallja. Legutóbb is mocskos hangú cédulát függesztettek a párttitkár munkahelyének kerítésére. A dolgozó nép legcéltudatosabb segítőjét, irányítóját: a pártot, a kommunistákat árasztanák el szennyükkel.
De a visnyói nép nem alszik, s a nép állama lesujt az ellenségre s így – a kutya hiába ugat, a karaván halad.”

—mi ez, ha nem pártpropaganda! Ma már viccesen hangzik, de akkor tragédia volt.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/09/13 hüvelyk Olvasónapló, Történelem

 

Címkék: , , , , , , , , ,

Mai Ige és Nathaniel Hawthorne

A Mai Ige c. kiadvány nem más, mint egy mindennapi áhítatos füzet. Ez azt jelenti, hogy negyedévente megküldi a UCB kiadó, és minden napra írnak benne egy bibliaverset, hozzá pedig néhány értékes gondolatot, ami segít, hogy elmélkedjünk Isten beszédéről és közelebb kerüljünk Hozzá.

A tegnapi napon meglepődtem. Nem gondoltam volna, hogy az író azt a Nathaniel Hawthorne-t fogja emlegetni benne, akiről magam is írtam már néhány bejegyzést (Derűvölgy románca, A vámház, Szesztilalom). Íme az áhítat:

Az UCB Média kiadványa (www.maiige.hu)

“Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki?” (Máté 18:21)
Amikor az emberek zaklatottak, olyankor rossz dolgokat mondanak és tesznek. Ilyenkor könnyen ítélkezővé válunk irányukban, és helytelen következtetéseket vonunk le. Helyette jobb, ha lassítunk, Istentől kérünk türelmet és megértést. Ne készeríts másokat arra, hogy a múltjukban éljenek, míg te elvárod, hogy a te múltad el legyen felejtve. Bármiben is gyakorolsz kegyelmet, annak a százszorosát fogod aratni idővel. Mindenki hibázik, ezért adj még egy lehetőséget, hogy méltósággal térhessenek vissza a kapcsolatba. Neked milyen sok idődbe telt, míg helyrehoztad életed hibáit? Nem lehet, hogy némelyiken még most is dolgoznod kell? Ugye örülsz, hogy az emberek nem tudják küszködéseid teljes történetét? Adj hát te is időt az embereknek, adj nekik lehetőséget arra, hogy megmagyarázzák tetteiket! Lehet, hogy először még nem találják a megfelelő szavakat, ezért légy kész tovább hallgatni. Jézus eltűrte Péter gyengeségeit, mert tudta, mi lesz Péterből egy napon. Érdekes módon, amikor valaki felzaklatta Pétert, ő Jézushoz fordult a kérdéssel: “Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy megbocsássak neki? Még hétszer is?” Jézus így felelt neki: “…hetvenszer hétszer is” (Mt 18:21-22). Ha a reménynek csak egy kis szikrája is van bennük, szítsd fel azt a tüzet, ne oltsd ki! Nem bírálóra van szükségük, hanem buzdítóra. Amikor Nathaniel Hawthorne-t elbocsátották az állásából, teljesen kétségbeesett. Felesége azonban ezt mondta neki: “Most elkezdheted megírni azt a könyvet, amit mindig is akartál.” Így született meg A skarlát betű. James Whistler megbukott West Pointban (katonai akadémia az Egyesült Államokban), az üzleti életben is kudarcot vallott. Egy barátja azonban a festésre biztatta. A többi pedig már történelem. Adj hát az embereknek még egy lehetőséget!
(forrás: UCB kiadó – Mai Ige)

Megbocsátás, kegyelem, szeretet! Isteni tulajdonságok.

Csak csendben jegyzem meg, hogy Whistler neve szintén ismerős lehet, de szomorú, hogy számomra csak Rowan Atkinson miatt. A híres komikus Az igazi katasztrófafilmben bohóckodik a festő leghíresebb képével, a Whisler anyjával. Ha valaki jót akar nevetni, akkor kifejezetten ajánlom a filmet. Igazi családi mozi, nincsenek benne sem csúnya, sem kompromittáló jelenetek, csak Mr. Bean (bocsánat Dr. Bean) hülyéskedik, de nagyon.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/09/11 hüvelyk Filmnézőnapló, Olvasónapló

 

Címkék: , , , , , , , ,

Egy igazi örökzöld

Ritkán teszek oly bejegyzést, amiben videók vannak. Talán utoljára Maradász István Magyarország imázsvideóit tettem be. Zenéből valamivel többet: pl. Ernie Fordtól. Most ismét egy örökzöldre szeretném felhívni a figyelmet!

Kb. három hónapja, hogy majd minden nap meghallgatom Pachelbel kánonját. Johann Pachelbel vérbeli barokk szerző. Műve elveszett volt évszázadokon keresztül, aztán a XX. század újra felfedezték. Egy feltételezés szerint Johann Christian Bach (nem Sebastian) nevű tanítványa menyegzőjére írta. Talán így volt. Mindenesetre szép mű. Javaslom meghallgatni. Alább három verzió. Mindhárom alkalmas arra is, hogy nyáron letekert ablaknál a kocsiban bömböltessük. Na jó, ez csak vicc volt. Tényleg nagyon kellemes egy darab. Eredetileg három hegedűre, meg egy két más hangszerre kis kamarazeneként íródott, de aztán feldolgozták sokféle képpen.

Első változat. Talán ez a legszebb. Csembalóval, nagyzenekari műként:

Egy 15 milliós nézettségű változat. Modernebb, nem rossz. Basszusban bővelkedik:

Ez pedig egy 4,5 milliós nézettségű feldolgozás, ami fínomabb és szintén nagyon szép:

Nálunk már fütyüli az egész család. Persze, volt rá három hónapjuk…

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2012/09/09 hüvelyk Történelem, Vélemény, Zene

 

Címkék: , , , ,

Kreatív írás

Fritz Gesing könyve

Fritz Gesing könyve (Kreatív írás) drága, kicsit hanyagul szerkesztett, német hivatkozásokkal tele, de remek referenciákkal és tanulságokkal van ellátva. Néhány olyan alapelv található benne, ami megszívlelendő. Például:

“Manapság, éppen a fiatalabb emberek számára egyre több lehetőség kínálkozik, hogy egy ideig külföldön éljenek. Senkinek, aki ír – mindegy, hogy milyen stádiumban – nem lenne szabad hagynia, hogy egy ilyen esély elmenjen mellette. Egy idegen országban viszonylagossá válnak magától értetődő dolgaink, megújul világképünk és énünk. A krízis, hogy hosszabb külföldi tartózkodásunk kizökkent megszokott életünkből, előbb valóságos alkotói válsággá válik, ami ugyanakkor megadja a kezdő lökést, hogy írással kerekedjünk annak fölébe. És nem utolsó sorban saját nyelvünktől való elidegenedésünk, és egy új nyelvi öntudattal bíró nyelv elsajátítása érzékennyé tesz a kifejezés lehetőségeire. Ráadásul a nyelvi területünkről való önkéntes száműzetésünk oda vezet, hogy anyanyelvünkön gazdagabban, tudatosabban fejezzük ki magunkat. Hogy Peter Handke a spanyol Rondában írta meg “Versuch über den Jukebox” (Kísérlet a zenegéppel) című művét (és egyébként is sokat élt és írt külföldön), nemcsak kreatív bogarainak egyike, hanem ahhoz is köze van, hogy paradox módon a hétköznapi fecsegés távolléte az anyanyelvet intenzívebben jelenlevővé teszi. Az egyedüllét szabadon választott ideje fokozza a fantáziát és a belső nyomást, amely a szelep, a nyelvi “kifejezés” irányába szorít. A távolság, a térbeli is, megnyitja a kilátást, és mélyebb bepillantást engedve új távlatokat nyit. Ebben az aspektusban az idegenben tartózkodás újabb előnye rejlik: könnyebben oldja meg belső konfliktusait. Hisz tudja: csak aki saját élményeit nem érzi bilincsnek, van abban a helyzetben, hogy úgy ábrázolja azokat, hogy másokat lebilincseljen.”
—valóban ezt tapasztaltam. Minden egyes elszakadás (kevesebb, hosszabb időre) a magyar nyelvterületről, úgy, hogy ott magyarok nem voltak (Eastbourne, Salzburg stb.) és csak idegen nyelven lehetett kommunikálni a kollégákkal, a helyi benszülöttekkel: tisztított a gondolkodásomon. Ezért nagyon hálás vagyok Istennek, hogy ezeket megtapasztalhattam. Aki pedig teheti, semmiképpen ne hagyja ki az ilyen lehetőséget.

Néhány más idézet a könyvből:
Ernest Hemingway: “Soha ne meséljen a történetről, amelyen dolgozik!”
Friedrich Nietsche: “Amikor a mű megszólal, a szerző hallgasson el!”

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/09/03 hüvelyk Magyar nyelv és irodalom, Olvasónapló

 

Címkék: , , , , , , , , , , ,

Ezt elszúrták, de nagyon…

Nem tudom, hogy mi volt a háttérben, de hogy ezt a kegyetlen gyilkost átadták – aztán Azerben elengedték -, várhatóan kavarta ezt a hatalmas indulatsorozatot Örményország részéről.

Személyesen is szomorú vagyok, több ok miatt:

Az általam is olvasott régi kiadás. Egyszerűen szenzációs műnek tartom!

1. Tudhatná mindenki, hogy az örmények nagyon érzékenyek. Történelmük hosszabb, mint Magyarországé, és a kereszténység igen korán elterjedt az országban. Hogy ezért-e vagy másért, de a környező népek sokat nyomorgatták őket.
Hadd következzen most egy gyors visszapillantás: évekkel ezelőtt olvastam a Musza Dagh negyven napját, Franz Werfel írta. A mű szenzációs, igazi remekmű. Kalandos, izgalmas, megható, történelmi és tanulságos. Én a könyvet kötelező olvasmánnyá tenném a középiskola valamelyik osztályában, de érettségi tételnek sem lenne rossz.

2. Magyarországon tényleg nagyon sok örmény származású ember él. Nekem is van egy kedves kolléganőm, gyermekkorom óta ismerem. Áldozatkész, együtt érző, kiváló diagnoszta, hadd ne soroljam. A felmenőiben ott vannak az örmények.

3. Egyszer voltam egy nemzetközi konferencián Ausztriában, ahol sok-sok országból jöttek orvoskollégák. Az üzbegisztáni patológus lókolbásszal kínált meg, emlegettük a közös közép-ázsiai eredetet és hogy a magyarok is a nyereg alatt puhították a húst (ami vagy igaz vagy nem). De volt ott örmény kolléga is, akivel pedig felemlegettük, hogy bizony mindkét országnak súlyos bajokkal terhelt a történelme. Ők is többen voltak, nagyobb volt az ország területe, miként hazánk, aztán megkapták a magukét a környező népektől. Azóta is jól emlékszem a beszélgetésre.

Nos, hát ezek azok, amiért úgy gondolom, hogy ezt a lépést a KIM elszúrta, de nagyon. Semmi szükség nem volt arra, hogy megrontsuk a kapcsolatot Örményországgal.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/09/01 hüvelyk Emberek, Olvasónapló, Történelem, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , ,