Ez a novelláskötet címe, amit mindenkinek nemcsak jó szívvel, hanem különösen fontos műként kifejezetten ajánlok. Tényleg szenzációs. Amikor először olvastam róla ajánlásokat, azt gondoltam: elfogult a kiadó. De mégsem.
Különleges darabbal állunk szemben. Középkori történetek, de nem a hős lovagok, a háborúk vagy a nagy katedrálisok szemszögéből, hanem a földet túró, földönfutó nép szemüvegén keresztül.
Intró-ajánló nézhető itt. Néhány gondolat ízelítőként:
1. A novellák közül különösen tetszettek az életképeket felvonultató darabok: A vacsora, A fogadó, vagy éppen az Apródélet. Plasztikusak és friss a nyelvezetük. Érzi az író, mit ért meg az olvasó.
2. Meglepő darab Az íjász. Rövid csattanóval, ijesztő környezetben.
3. Nagyon megindító az Egymásra utalva. Csöpp gyermeket mutat be embertelen körülmények között. Összeszorul az ember szíve, ahogy olvassa. Felejthetetlen.
4. Találtam a könyvben egy “szakmai” darabot is. A Tűzben égsz majd a pestis járvány idején játszódik. Nem is akármelyik, hanem a “Nagy” járvány alatt, ami az 1300-as évek közepén volt. De a történet elképzelhető lenne akár az 1700-as évek elején is.
Korábban több bejegyzésben is foglalkoztam a pestissel. Szó volt róla Ezékielnél, mint Isten ítélete. Hosszabb szakaszt idéztem Ralph H. Major könyvéből (A végzet katonái), ahol a kórokozóról volt szó: Yersinia pestis. A nagy, XIV. századi pestisjárvány (Fekete Halál) kapcsán pedig A bolhák étvágyát taglaltam.
Remélem sikerült felcsigázni az érdeklődést. Érdemes megvenni a művet, mert olyan, amit érdemes időnként újra elővenni, mint egy jobb verseskötetet.
A hétköznapok fogságában 