RSS

gyerekek címkéhez tartozó bejegyzések

Bogárkák – kicsiknek és nagyoknak

Katona-hangyák Zambiában: középen valami százados féle (hosszú lábaikkal kapaszkodnak, gyorsak és csípnek - meg támadnak, ha közéjük lépsz) - saját fotó

Katona-hangyák Zambiában: középen valami százados féle (hosszú lábaikkal kapaszkodnak, gyorsak és csípnek – meg támadnak, ha közéjük lépsz) – saját fotó

Afrikában rengeteg a rovar (legyünk őszinték, a világon mindenütt). Hangyák milliárdjai vagy trilliárdjai (ha csak egy vonuló army ant sereget nézek, amiben több ezer vagy tízezer van belőlük). Aztán ott vannak a kabócák, amelyek ugyan nem hatalmasak, de a zaj, amit csapnak (akár egy flex-csiszoló), fülsüketítő. A világon mindenütt “muzsikálnak”, de itt (Kalene Hill) különösen hangosak. Szóval, Afrika tele van rovarral, mi mégis hoztunk magunkkal Bogárkákat, vagy hogy pontosabban fogalmazzak “a Bogárkák”-at, egészen pontosan a Bogárkák című könyvet (szegény könyv utazott vagy 12 ezer kilométert!).

Kedves kis rajzok az erdő széléről... a könyv illusztrációi ilyenek. Szinte minden oldalra jut egy a történet fonalához kapcsolódóan.

Kedves kis rajzok az erdő széléről… a könyv illusztrációi ilyenek. Szinte minden oldalra jut egy a történet fonalához kapcsolódóan.

Miért tartottuk ily nagy becsben? Azért mert nagyon jó könyv. Számítógép, internet nem pótolhatja. Íme a mű első néhány sora:

“Bogárka repülni tanul… A napocska már az ég alja felé járt, amikor a szentjánosbogárkák ébredeztek. Anya a konyhában volt és reggelit készített. Apa is fölébredt már, de még kellemes félálomban heverészett az ágyban. Bogárka átmászott az ágyikójából az anyukája ágyába – ott sokkal szebbet lehet álmodni – ügyesen a hátára fordult, levegőbe emelte lábacskáit és elkezdett hintázni: hinta-palinta, hinta-palinta. Hirtelen azonban túl nagyot lendült, hinta-palinta, és Bogárka a földön hevert. Ordított, ahogy a torkán kifért.”

A történeten keresztül egy emberszerű, megszemélyesített, szorgos szentjánosbogár-család életébe látunk bele a bölcsőtől a sírig. A könyv édi-bédi rajzokkal van illusztrálva. Amolyan klasszikus, gyerekeknek szánt képek, aranyos kis házikóval, lámpással a szentjánosbogarak kezében. A gyerekek lelkének nyilván inkább erre van szüksége mint a dzsí-áj-dzsós akció-rajzfilmekre.

Jan Karafiát: Bogárkák - a könyv, amit még ide, Afrikába is magunkkal hoztunk kisfiunk kedvéért

Jan Karafiát: Bogárkák – a könyv, amit még ide, Afrikába is magunkkal hoztunk kisfiunk kedvéért

A szerző – Jan Karafiát – a XIX. század második felében, a XX. század elején élt Csehországban. Ennek megfelelően a könyv először cseh nyelven jelent meg: Broučci címmel az 1870-es években. Majd angolra is lefordították az 1940-es években, most pedig magyarul is megjelent. Bár ez a fordítás 150 évet “késett”, a könyv üzenete, hangulata, értékei ma is aktuálisak. Erre bizonyíték, hogy legkisebb fiunk (aki most 6 éves lesz) nagyon kedveli és szereti. Egy egy fejezet két estére is elég, ha az ember jól osztja be a történetet.

A könyv fülszövegébe még érdemes belepillantani: “Egy elgondolkodtató mese az engedelmességről. Jan Karafiát megragadó története mind gyermekek, mind felnőttek számára egyaránt izgalmas. Isten az engedelmességet tette a megváltás útjává Jézus Krisztus által, aki Atyjának engedelmeskedve vitte végbe az emberek megmentését, mi pedig hitbeli engedelmesség által nyerhetjük el azt. Hogy mi is jelent ez a mi életünkben a bölcsőtől a halálig? Ebben a mesében a szentjánosbogarak életéből kaphat választ erre a kérdésre apraja és nagyja.”

A könyv kapható az internetes webáruházban is: *klikk ide* vagy éppen az Ó utca 16-ban, a kiadónál.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 2015/03/14 hüvelyk Afrika, Olvasónapló, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , ,

Odakint, a pusztában

A könyv borítója

Ez a novelláskötet címe, amit mindenkinek nemcsak jó szívvel, hanem különösen fontos műként kifejezetten ajánlok. Tényleg szenzációs. Amikor először olvastam róla ajánlásokat, azt gondoltam: elfogult a kiadó. De mégsem.

Különleges darabbal állunk szemben. Középkori történetek, de nem a hős lovagok, a háborúk vagy a nagy katedrálisok szemszögéből, hanem a földet túró, földönfutó nép szemüvegén keresztül.

Intró-ajánló nézhető itt. Néhány gondolat ízelítőként:

1. A novellák közül különösen tetszettek az életképeket felvonultató darabok: A vacsora, A fogadó, vagy éppen az Apródélet. Plasztikusak és friss a nyelvezetük. Érzi az író, mit ért meg az olvasó.

2. Meglepő darab Az íjász. Rövid csattanóval, ijesztő környezetben.

3. Nagyon megindító az Egymásra utalva. Csöpp gyermeket mutat be embertelen körülmények között. Összeszorul az ember szíve, ahogy olvassa. Felejthetetlen.

4. Találtam a könyvben egy “szakmai” darabot is. A Tűzben égsz majd a pestis járvány idején játszódik. Nem is akármelyik, hanem a “Nagy” járvány alatt, ami az 1300-as évek közepén volt. De a történet elképzelhető lenne akár az 1700-as évek elején is.
Korábban több bejegyzésben is foglalkoztam a pestissel. Szó volt róla Ezékielnél, mint Isten ítélete. Hosszabb szakaszt idéztem Ralph H. Major könyvéből (A végzet katonái), ahol a kórokozóról volt szó: Yersinia pestis. A nagy, XIV. századi pestisjárvány (Fekete Halál) kapcsán pedig A bolhák étvágyát taglaltam.

Remélem sikerült felcsigázni az érdeklődést. Érdemes megvenni a művet, mert olyan, amit érdemes időnként újra elővenni, mint egy jobb verseskötetet.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/06/29 hüvelyk Emberek, Olvasónapló, Történelem

 

Címkék: , , , , , , , ,