RSS

július 2012 havi bejegyzések

Torzított térképek

Csodálatos térképek. Egyszerre lenyűgözőek – nemcsak azért mert szép színesek – és egyszerre megdöbbentőek. A készítőik úgy torzították el a világtérképet, hogy az az egyes szakterületek egyes adatait ‘méretarányosan’ tükrözzék. Az eredmény meglepő és elgondolkodtató.

A teljes képanyag megtalálható a www.worldmapper.org oldalon. Az oldalt a DHC-n ajánlották, ahol nemrégiben részt vettem.

Íme néhány, saját szakmámat érintő adat:

Indulásképpen azért egy kb. normális, nem torzított térkép…

Egy nagy sárga paca, vagyis Indiában halnak meg a legtöbben veszettségben, a világ többi területe a védőoltások és az állatpopuláció oltása miatt szinte teljesen védett a megbetegedéstől

Polio, vagyis járványos gyermekbénulás – micsoda? Még mindig létezik a Salk vakcinák és a Sabin csepp után? Igen. Ismét India, meg Afrika egyes országai.

Csak, hogy mi is rajta legyünk: A GYERMEKKORI HASMENÉSEK száma – jól látható, hogy mindenütt van, de ismét India a legérintettebb

HIV – AIDS, létezik kezelés, de Afrikában még mindig fehér foltok vannak, ezért óriásira megnőtt néhány ország ezen a torz térképen

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/07/31 hüvelyk Emberek, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , , ,

Egy igazi kommentár

Évekkel ezelőtt ismerkedtem meg a Baker Exegetical Commentary sorozattal. Különösképpen megragadott benne az, hogy a Szentírás eredeti görög szövegét nemcsak egyszerűen nyelvtani, hanem széles látószöggel, összefüggéseiben vizsgálja. Segítségével igazán a mondatok, szavak, jelentés mélyére nézhetünk, és még műkedvelőként is (mint aki az ógörög nyelv igen szerény ismerője) nemcsak nézünk, hanem látunk is: összefüggéseket, történelmi érdekességeket, ezáltal jobban megismerve a Bibliát és benne Isten akaratát. Sóhajtoztam is, hogy milyen jó lenne hasonló mű magyar nyelven (hozzáteszem, a sorozatból nekem is csak néhány kötet van meg)! Mert van ugyan magyar bibliai kommentár: William MacDonald vagy a KIA 8 kötetes sorozata stb., mégsem hasonlíthatók a fenti Baker sorozathoz. Egyszerűen más.

Mindez az évente Egerben megrendezendő European Leadership Forumon történt, évekkel ezelőtt. A fórumról csak annyit, hogy jelenleg Európa egyik legnevesebb evangéliumi keresztyén konferenciája, vezetők számára. Nyelve angol és a több száz résztvevő, számtalan országból érkezik. Az előadók között híres teológusok, tudósok szerepelnek (pl. John Lennox, Oxford vagy Jürgen Spiess vagy korábban hallhattuk Don Carsont).

Amikor szembetalálkoztam a fenti (Baker) kommentársorozattal, akkor találkoztam személyesen Balla Péter professzorral, a Károli Gáspár egyetemről. Ő is hallgatóként vett részt az ELF konferencián.

ballakomm

Balla Péter professzor rendkívül precíz kommentárja

Most találtam rá néhány éve megjelent könyvére és azonnal a Baker kommentársorozat jutott eszembe. A könyvet olvasva hasonlóan részletes, precíz, minden részletnek utánajáró, de csak a lényegeseket hangsúlyozó bibliatanulmányozó könyv ez. Nem könnyed olvasmány, nem is azért íródott, hogy az ember egy szuszra végigolvassa, hanem referenciakönyv. Az ember egy egy Galata levélbeli részletnek megkeresheti a hátterét, érdekességeit. De arra is használható, ha nekiállunk végigtanulmányozni a Galata levelet, akkor Balla Péter könyve nagy segítség mindenki számára. Kezdőknek és haladóknak egyaránt ajánlható!

A könyv hitelességéhez és precizitásához nem fér kétség. Ha végigolvassuk a professzor eddigi működését honlapján, láthatjuk, hogy az újszövetségi görög nyelv és szöveg jó ismerője.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/07/29 hüvelyk Olvasónapló, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , ,

Magánlevelek…

Az ember a feleségével folytatott beszélgetéseket vagy éppen levelezést nem szívesen adja ki a kezéből. Vajon gondolta-e annak idején Luther Márton, hogy egyszer mégis éppen egy magyar, vidéki orvos (ippeg én) olvassa majd a feleségének írt levelet? Ezen gondolkodtam el, miközben Szabados Ádám blogjában megtaláltam egy bejegyzést: Katám! Hagyj békében az aggódásoddal!. Ő is idéz egy könyvből: Virág Jenő Dr. Luther Márton önmagáról (MEK-en olvasható: http://mek.oszk.hu/02500/02567/). Luther levelezése ugyanis így bárki számára olvasható. Az a néhány részlet, amit Szabados Ádám közöl, magam is átveszem:

1546. január 25. „Az én kedves jó Luther Katám kezeihez Wittenbergben. Kegyelem és békesség az Úrban! Kedves Katám! Ma, nyolc órakor Halléba érkeztünk, de nem utaztunk tovább Eislebenbe. Ugyanis hatalmas újrakeresztelő akadt útunkba, hullámokkal és nagy jégdarabokkal, melyekkel terítve volt a föld. A Saale folyó azzal fenyegetett bennünket, hogy újra megkeresztel. Visszatérni pedig a Mulde folyó miatt nem tudtunk, úgyhogy a folyók között Halléban kellett nyugodtan várnunk. Mivel úti vezetőnk, az embereink és mi magunk is aggódtunk, nem akartunk a vízbe belemenni és így az Istent megkísérteni. Mert az ördög haragszik ránk s benne lakik a vízben. Jobb óvakodni, mint jajgatni. Arra sincs szükség, hogy a pápának és híveinek ilyen bolond örömet szerezzünk. Nem gondoltam volna, hogy a Saale folyó ennyire ki tud áradni s a kövezett utakon és mindenhol átgázol. Azt hiszem, ha itt lettél volna, Te is azt tanácsoltad volna, hogy ezt tegyük s így a Te tanácsodra is hallgattunk volna egyszer. Istennek ajánllak Téged. Ámen.” (176)

A nagy reformer neje: Katalin

A nagy reformer neje: Katalin

1546. február 10. „A szent, aggodalmaskodó asszonynak, zülsdorfi Doktor Luther Katalinnak, Wittenbergben. Az én kegyelmes feleségemnek… Legszentebb Doktorné Asszony! Igen hálásan köszönjük az Ön nagy aggódását, melytől Ön még aludni sem tud. Mert azóta, hogy Ön aggódik értünk, majdnem tűzhalált szenvedtünk szállásunkon a szobám ajtaja előtt. Tegnap pedig kétségtelenül az Ön aggódása következtében egy kő majdnem a fejünkre esett és kis híja, hogy össze nem morzsolt, mint valami egeret a csapda. Mert a belső szobánkban két napig szóródott a mész és agyag a fejünk felett, míg embereket hozattunk, akik két újjal nyúltak csak a kőhöz és tüstént leesett. Akkora volt, mint egy hosszú párna s olyan széles volt, mint két nagy tenyér. A kő arra gondolt, hogy meg fogja köszönni az Ön szent aggódását, ha a jóságos szent angyalok nem őrizték volna. Félek, ha Te nem hagysz fel aggódásoddal, elnyel minket a föld és az összes elemek üldözni fognak bennünket. Olvasod a Kátét és a hitvallást? Te csak imádkozzál és a gondviselést bízd Istenre… Mi hála Istennek frissek és egészségesek vagyunk, csak ezek az ügyek kedvetlenítettek el. Doktor Jónás szerette volna, ha fáj a lába. Így hát nekiment egy ládának. Ennyire irigyek az emberek: irigyelte, hogy egyedül nekem fáj a lábam. Isten veled.” (177-178)

1546. február 16. „Ha újra hazatérek Wittenbergbe, koporsóba fekszem.” (179) (Ez két nap múlva, február 18-án be is következett, csak nem Wittenbergben, hanem Eislebenben.)

—A fenti levélrészletekben megragadó a közvetlenség és a nagy reformátor humora. Kívánom mindenkinek, hogy a feleségével ilyen jó kapcsolatot ápoljon, de természetesen nem kívánom senkinek, hogy két nap múlva koporsóba tegyék.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/07/27 hüvelyk Történelem

 

Címkék: , , , , , , , , ,

Magyar László és a sárga hideglelés

Magyar László a XIX. század nagy utazója volt. Testestől lelkestől belevetette magát Afrikába, ami az 1800-as évek közepén bizony nem volt egy életbiztosítás (írtam róla korábban itt és a csecselegyekről itt). Mielőtt pedig nekiindult volna a mai Angola vidékének, még több helyen is megfordult. Erről így számol be egy levelében (1851. április 20, Yah-Quilem):

Baía – a hatalmas öböl

“Odahagyván Triestet az ausztriai posta-hajón, hol mint hajós kadét szolgálatot vállaltam, egy szerencsés utazás után Brazíliába a Bahia de todos os santos-i öbölben horgonyt vetettem; itt odahagyván az ausztriai hajós szolgálatot, Nyugat-Indiákra hajóztam, hol Havanából egy spanyol contrebandehajón mint köztengerész a guineai szerecsen partokra vitorláztam. Felette szerencsés valék ezen veszedelmes és átkozott kereskedésben; mert öt hónapi utazás után igen betegen, de teli erszénnyel ismét Cubára visszatértem, a nyert 1500 spanyol koronás tallérok tanulni kívánó lelkemet el nem csábították; sőt ezen pénzen vala első műszere tervem kivitelének, melyre való nézve hat hónapig egy jeles nauticus professzornál nevezett célra órákat fizettem, hol magamat elegendőleg kiképezve, és a szükséges hajósi műszereket megszerezve “Albatros” spanyol hajón mint másod pilot Keletindiákra eveztem, hol a kapitány meghalálozott, és Szumátrán, Jáván keresztül Madagaszkár szigeten az antongili öbölbe érkeztem. Itt csaknem halálra megbetegedtem a sárgahideglelésben. Majd egy francia hadi-hajón mint utas a Jóreménység Fokára utaztam, hol mintegy két hónapi mulatás után a tengerészek ispotályában egészségem helyreállott.”
—mi lehetett ez a “sárgahideglelés”, nehéz megmondani. Természetesen az ember a sárgalázra gondol elsősorban, de a malária vagy éppen a leptospirosis, hantavírus fertőzés, de a dengue is tud a láz mellett sárgasággal (icterus) járni. Mindenesetre az a lényeg, hogy Magyar László túlélte, így utazása folytatódott és a fenti sorai is megszülethettek, amelyeket édesapjának írt haza, Magyarországra.

Egy másik érdekes részlet a könyvből:

Rabszolgakereskedelem ábrázolása

“A rabszolgakereskedés eltörlése jótékony befolyásának kell tulajdonítani a Benguela lakosai közt naponként gyarapodó mívelődést, s több hasznos intézvénynek kifejlődését. A jobb rendőrségi intézkedések folytán jelenleg még a halandóság is napról napra kevesedik. Azelőtt többezer megvásárlott rabszolgát szoktak volt itt felhalmozva a Brazíliából érkezendő hajók számára készen tartani; e szerencsétlenek közül számosan naponként elhaltak, s az utálatos, nyereségvágyó tulajdonosok a megholt testek eltakarítását sem tartották kötelességüknek, hanem csak a városon kívüli gyepre hordatták ki, zsákmányul a ragadozó állatoknak. Már pedig az éjjelenkint rejtekeikből kibúvó hiénák és sakálok a széttépett holttestek darabjait a város utcáin keresztül hurcolták, s azokat félig megrágván, szétszórták, s otthagyták, hol azután elrohadtak, s a levegőt megrontották. Jelenleg a város délkeleti részén, emelkedett szellős helyen, magas falakkal kerített két temető van (kalundo); egyik kápolnával ékeskedik, s a fehérek, vagyis keresztények, a másik pedig a rabszolgák és pogányok eltakarítására szolgál. Most már közkórház is van (hospital de misericordia*), melyben a szegény betegek ingyen vétetnek föl. (Tams is megemlíti a két temetőt, s megjegyzi, hogy az európaiak a holttestre oltatlan meszet hintenek, s néhány üveg ecetet öntetnek, hogy gyorsabban elrohadjon. A feketékről azt mondja, hogy halottaikat napnyugtakor takarítják el, s hogy a holttestet megégetik. Hunfalvy János)”
—félelmetes higiénés állapotok és kegyetlen körülmények. Afrika, 1850 körül.

*misericordia – az irgalmas rendet tagjait is így nevezték: misericordiánusok.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/07/21 hüvelyk Afrika, Olvasónapló, Történelem

 

Címkék: , , , , , , , , , ,

Zafón és a WizzAir

Ők tehetnek róla! Már több, mint két hete nem született blogbejegyzés, ez nekik köszönhető: Zafónnak és a WizzAir-nek. Július 6-án ugyanis a repülőgép madárral ütközött… Persze, nem a miénk (LTN-BUD W6 2206), hanem egy másik, Olaszországban. Közben egy újabb gép is lerobbant. Szóval nem tudták küldeni a menetrend szerinti járatot. Ezért…

Mindez persze akkor derült ki, amikor 11 óra körül kiértem a London Lutonra. Megláttam a kijelzőket: 14:25 helyett 22:20-kor indul a gép. Biztos ami biztos, később módosították 23:00-ra, majd 23:30-ra. Ez utóbbit tartották. Ennyit még nem ültem repülőgépen, még tavaly decemberben sem. 9 órás késés, 12 órás ücsörgés a terminálban. Mit tehet az ember? Szétnéz. Könyvet árusítanak, drágát és olcsót is. Megtaláltam: olcsó és érdekes.

Zafón: A szél árnyéka

Carlos Ruiz Zafón: The Shadow of the Wind

Bercelonában játszódik, évekkel a polgárháborút követően indul, majd egészen az 1950-es évek végéig tart. Természetesen a visszautalások és flashbackkek korábbra nyúlnak vissza. A főhős egy elfeledett könyvet bányász elő, s miközben a halottnak hitt író nyomába ered, a kalandokon keresztül saját életének dontő lépései látja viszont. Többet nem árulok el.

Miért ajánlom a könyvet? Tényleg izgalmas és nehéz letenni. A történet követhető, ugyanakkor fordulatos. Sokszereplős, színes. Vannak benne tipikus karakterek és kiszámíthatatlan jellemek. Ezért különösen izgalmas. Mindezeken keresztül belelátunk az akkori barcelonai életbe, Franco rémuralmába. Találunk benne kisembert és nagyembert, kis embereket és nagy embereket. Penélope, Jorge Aldaya, Tomás Aguilera, Daniel, Julián Carax, Fermín, Fumero, Fortuny, Clara, Don Barcelo, Nuria Monfort, Miquel Moliner és még sokan mások

Miért nehéz? Azért, mert a nyelvezete rendkívül választékos (ez az angol fordítás, amit olvastam), ami lassítja az olvasási sebességet az ismeretlen szavak, kifejezések miatt.

Ötszáz oldal tömény történelem, jellem- és korrajz és izgalmas krimi egyben. Így aztán az elmúlt két hét elcsípett olvasási idejében apránként haladtam. Ezért késett két hetet ez a “következő” bejegyzés.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/07/20 hüvelyk Olvasónapló

 

Címkék: , , , , , , , , , , ,

Magyar László és a miazmák

1985-ös kiadás

Magyar Lászlóról már írtam az Ismét a lundákról c. bejegyzésben, mert ő volt az első magyar, aki kapcsolatba került velük. Említettem még a A csecselégy… c. bejegyzésben, hogy a rabszolgakereskedelemmel is találkozott 1848-ban. Íme, további érdekes részlet a Magyar László afrikai utazásai c. könyből:

“Ponta de Lenha (erdőfok) mint már említettem, egy nevezetes emporiuma a rabszolga-kereskedésnek Dél-Afrikában. A Zaire (Kongó) éjszaki partján mintegy 70 teng. mfdre felfelé a torkolatjától, egy alacsony; mocsáros és a folyam által csaknem mindig elöntött, sűrű erdőség közepett, bambuval épített mintegy 40 emeletes házból áll. – E vidék klímája öldöklő minden európaira nézve és csak a nagy nyereségvágy miatt veszélyeztetik életüket az itt-tartózkodó fehér rabszolgakereskedők, mert általában európai ember bár erős testalkotással bír is, itt három esztendőnél tovább nem élhet. A mindig nedves, iszapos föld borítva van sötét erdőkkel, melyekből a forró aequatori napsugarak által főzetve, szüntelenül gözölg ki az életrontó miaszma; ide járol még ezen demoralizált embereknek általános életmódja, mely kizárólag evésből, ivásból és paráznaságból áll.”
—Amikor Magyar László Afrikába utazott (1840-es évek vége), akkor még Robert Koch kisfiúként rúgta a labdát Clausthalban, Alsó-Szászországban. Így az emberiség nem ismerte a fertőző betegségek eredetét. Sok infekciós kórképet (fertőző betegséget) a kipárolgásoknak, kigőzölgéseknek, a miazmáknak tulajdonítottak. Erre gondolt Magyar László is 1848-ban, amikor idhaza dúlt a szabadságharc, ő pedig Afrika dzsungelében tette felfedezéseit.

Egy másik, érdekes részlet:

“Több kanyargó patakok öntözik a földet, melyek szelíd hömpölygéssel viszik tiszta vizüket a zavaros Zaire (Kongó) folyamba; a mindíg zöldellő fák lombjain a különféle színű éneklő madaraknak szakadatlan koncertje vala hallható. A lég közel levő folyamtól mérsékelve levén, mondhatom, ezen vidék egy kies kerthez hasonlított, ide járult még a lakosoknak békés és nyájas külseje, kik csoportonként engemet környezve, szüntelen kiálták: ‘Evoe kindele‘ (Nézd a fehér embert!).”
“Kindele…” érdekes újra olvasni a kifejezést, ami fehér embert jelent. Kalene közelében is hasonlóan kiabálnak a néger gyerekek: Chindeli, chindeli… (Fehérek, fehérek!). Furcsa volt annak idején hallani (írtam róla itt). Milyen sértő lenne az utcán kiabálni, hogy: Fekete, fekete…

Ezzel kapcsolatosan a múlt héten (a DHC-n) hallottam egy történetet. Egyik előadónk (Maureen Wilkinson professzorasszony) 1988-ban Kenyában járt. Egy szafarin, az egyik este a tűznél az egyik amerikai fiatalemberrel ültek, akit a becenevén csak Barrynek szólítottak. Ő arról beszélt, hogy milyen nehéz feketének lenni a fehérek között. Maureen férje pedig arról tette bizonyságot, hogy misszionáriusként milyen nehéz fehérnek lenni a feketék között. Évekkel később tudták meg, hogy Barry teljes neve Barack Obama, aki aztán az USA elnöke lett.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/07/02 hüvelyk Afrika, Emberek, Történelem

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , ,