RSS

erdő címkéhez tartozó bejegyzések

A Bükk-fennsík – Nagyvisnyó

Régi könyv

A könyvet Ruzicska Sándortól kaptam kölcsön. Gyűjtője a Bükk hegységgel kapcsalatos könyveknek, írásoknak, és rendszeresen túráznak odafenn. Tőle kaptam korábban A megszállottat is, ami Fazola Henrikről szól. Ez a mostani, Lakos György által jegyzett írás nehezen sorolható be bármely műfajba. Nem regény, talán útleírás. Ismeretterjesztő, de közben párt-propaganda könyv is, elvégre 1952-ben jelent meg. Érdekes részek váltakoznak benne zűrös, ideológiai, pártpolitikai részletekkel. Íme néhány példa:

“Másnap búcsút vettünk a Bükkfennsíktól s a gleccservájta Leányvölgyön át leereszkedtünk Nagyvisnyóra.
Hosszabb időt még egyetlen hegyi községben se töltöttem. Nagyvisnyó megismerésére régi kíváncsiságom mellett az is ösztönzött, hogy a Bükkfennsík erdei munkásai nagyrészt nagyvisnyóiak voltak.
Az erdei munkások életén két terület – az erdő és a község – osztozik. Imerjük meg ezt is, azt is!

NAGYVISNYÓ

‘A hóporos dombokon túl fölötte nagy füstkoszorú: új falut szülnek a lángok, temetik a múlt-világot!’ (Juhász Gyula)
A nagyvisnyói vasútállomás fölött a Cserjés-erdő szélén álltunk a domb tetején Végh Lajossal, a községi páttitkárral. Végh Lajos középtermetű, teltarcú, élettől duzzadó férfi. Jobbjában pásztorbotot tartott és balkezével mutogatta birodalmát:
– A lábunknál a kis fenyves, aztán balról a tölgyállomány…”

—Minden bizonnyal voltak a párttitkárok között olyanok, akik birodalomra vágytak. Talán túlságosan is.

Egy másik, kemény részlet a könyvből a Jehova Tanúi Társaságról:

“Sokáig probléma volt Nagyvisnyón, hogy ellenségei-e a népi demokráciának a jehovisták, e vallási szekta hívei. Amikor a német és magyar imperializmus hadat indított a Szovjetunió ellen, sokan haladó, “kommunista” magatartásnak minősítették, hogy a jehovisták nem fogtak fegyvert, hiába büntette haditörvényszéken őket a Horthy-hadsereg. Sokan abban a tévhitben ringatóztak, hogy a jehovisták valamennyien a Kommunista Párt szilárd tagjai lesznek. Hamar kisült azonban, hogy a jehovisták nemcsak az imperialista hódító, elnyomó háborút ellenzik, hanem ellenségei minden háborúnak, az igazságos, felszabadító háborúnak is. A jehovisták tehát pacifisták, ennélfogva nem lehetnek kommunisták, hacsak el nem vetik korábbi téves hitüket. Aki pacifista, az a burzsoák, a földesurak és kulákok nótáját fújja, az az ellenség érdekét védi. (Ezért is támogatta az agresszor USA ezt a szektát!)
A jehovisták – hamarosan a nagyvisnyóiak is felismerték – ebben a vonatkozásban a népi demokrácia ellenségei. Helytelen volna azonban valamennyiüket a kulákokkal egy listára venni, hiszen sokan közülük megtalálták és meg fogják találni helyüket szocializmust építő társadalmunkban. De ébereknek kell lenni azokkal a jehovista vénasszonyokkal szemben, akik veszettebbek, mint a fúriák, ha a kulákok rémhíreit terjesztik s elvakultságukban pokolra küldenének minden józan gondolkodású embert, de földi és égi mennyországot szánnak a Fónagy Sütő Gáborok számára.
Az idő kerekét nem lehet megállítani. Nagyvisnyó is rendületlenül halad előre a mindig virágzóbb élet útján. A pártszervezet erősödik, a dolgozók öntudata nőttön-nő, az osztályellenség egyre kétségbeesettebben kapkod a szalmaszálak után, féktelen gyűlölete gaztettekre sarkallja. Legutóbb is mocskos hangú cédulát függesztettek a párttitkár munkahelyének kerítésére. A dolgozó nép legcéltudatosabb segítőjét, irányítóját: a pártot, a kommunistákat árasztanák el szennyükkel.
De a visnyói nép nem alszik, s a nép állama lesujt az ellenségre s így – a kutya hiába ugat, a karaván halad.”

—mi ez, ha nem pártpropaganda! Ma már viccesen hangzik, de akkor tragédia volt.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/09/13 hüvelyk Olvasónapló, Történelem

 

Címkék: , , , , , , , , ,

Odakint, a pusztában

A könyv borítója

Ez a novelláskötet címe, amit mindenkinek nemcsak jó szívvel, hanem különösen fontos műként kifejezetten ajánlok. Tényleg szenzációs. Amikor először olvastam róla ajánlásokat, azt gondoltam: elfogult a kiadó. De mégsem.

Különleges darabbal állunk szemben. Középkori történetek, de nem a hős lovagok, a háborúk vagy a nagy katedrálisok szemszögéből, hanem a földet túró, földönfutó nép szemüvegén keresztül.

Intró-ajánló nézhető itt. Néhány gondolat ízelítőként:

1. A novellák közül különösen tetszettek az életképeket felvonultató darabok: A vacsora, A fogadó, vagy éppen az Apródélet. Plasztikusak és friss a nyelvezetük. Érzi az író, mit ért meg az olvasó.

2. Meglepő darab Az íjász. Rövid csattanóval, ijesztő környezetben.

3. Nagyon megindító az Egymásra utalva. Csöpp gyermeket mutat be embertelen körülmények között. Összeszorul az ember szíve, ahogy olvassa. Felejthetetlen.

4. Találtam a könyvben egy “szakmai” darabot is. A Tűzben égsz majd a pestis járvány idején játszódik. Nem is akármelyik, hanem a “Nagy” járvány alatt, ami az 1300-as évek közepén volt. De a történet elképzelhető lenne akár az 1700-as évek elején is.
Korábban több bejegyzésben is foglalkoztam a pestissel. Szó volt róla Ezékielnél, mint Isten ítélete. Hosszabb szakaszt idéztem Ralph H. Major könyvéből (A végzet katonái), ahol a kórokozóról volt szó: Yersinia pestis. A nagy, XIV. századi pestisjárvány (Fekete Halál) kapcsán pedig A bolhák étvágyát taglaltam.

Remélem sikerült felcsigázni az érdeklődést. Érdemes megvenni a művet, mert olyan, amit érdemes időnként újra elővenni, mint egy jobb verseskötetet.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/06/29 hüvelyk Emberek, Olvasónapló, Történelem

 

Címkék: , , , , , , , ,