RSS

Orvos az országúton 4.

08 feb

Rembrandt: Tulp doktor anatómiája

Arthur Hertzler jól átlátta az orvosegyetemi képzés buktatóit és visszásságait is. Száz évvel ezelőtti helyzetet mutat be, de néha úgy tűnik, mintha ma élne.

“Az előadásokat ampfiteátrum-szerű termekben tartották. A padsorok felkörben s mintegy negyvenöt fokos szögben emelkedve helyezkedtek el egymás mögött. Így azután unalmas órák alatt az úgynevezett “adogató-játék”-kal szórakoztunk. Ennek a technikája a következő volt: kiválasztottunk egy áldozatot az alsó padokban, annak azután két háta mögötti kolléga gyorsan a hóna alá nyúlt, kiemelte a padból és felhúzta magához; a felettük lévő padban ülő másik két diák menten átvette a terhet és ez így ment tovább, míg szerencsétlen flótás egyszerre csak az amfiteátrum legfelső sorában, leghátul találta magát, persze kissé ütődötten a “strapától” … A tanév vége felé már olyan gyakorlatunk volt az adogatásban, hogy a tanár csak egy pillanatra fordult el s az alsó padban ülő, áhítatosan figyelő stréber máris fenn csücsült a kakasülőn.
Tantárgyaink száma sokkal kisebb volt, mint ma. Akkoriban (1800-as évek legvége) összesen tizenhat előadó működött a Northwesternen (Northwestern University, School of Medicine), ma pedig négyszáz (1940-ben). Úgy látom, egyes tanszakok oszlás útján szaporodnak. Az én időmbena sebészt egyszerűen sebésznek hívták, ma már külön tanára van a fülsebészetnek, szájsebészetnek, agysebészetnek, szemészeti sebészetnek, orr- és gégesebészetnek, plasztikai sebészetnek, hogy csak a szegény páciens fejét összeszabdaló specialistákat sorolja fel… Lassanként a fáktól nem látni az erdőt, a testrészektől a szervezetet – és a specialistáktól az orvost… Nem sok ez a jóból? S mennyi fölösleges, úgynevezett “kulturális tárggyal” tömik meg a mai orvostanhallgató fejét! Van már tanszéke az orvosi közrendészetnek, az orvosi jognak, az orvosi szociológiának s ha ez így megy tovább, akkor nemsokára orvosi gyors- és gépírást, meg orvosi tálcakendő horgolást is fognak tanítani – doktorkisasszonyaink legnagyobb örömére…”

Ezzel a bejegyzéssel zárom beszámolóimat Arthur Hertzler könyvéről, aminek címe: Orvos az országúton (The Horse and Buggy Doctor). Igazi élmény az egész könyvet végigolvasni, ezért ajánlom mindenkinek. Antikváriumokban még kapható magyarul. Angol nyelven újabb kiadásokat is megért.

Korábbi bejegyzések:
Orvos az országúton 1.
Orvos az országúton 2.
Orvos az országúton 3.

 

Címkék: , , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: