De most egy kicsit más. Néhány XVIII. századi aláírást találtam, érdekes kiegészítésekkel. Nagyon igalmas Marczali Henrik: Magyarország történelme c. könyve. Persze nem regény, hanem történelem könyv vagy inkább tankönyv, de azért jó belelátni azokba a korokba, amelyekről ír. Mivel a könyv eredetileg 1888-ban adatott ki, ezért a nyelvezete kissé régies, de egyébként egészen olvasható (ellentétben a kettővel korábbi bejegyzésben emlegetett könyvel, amit igen nehéz volt olvasni). Persze én egy reprintet olvastam, ami egy filléres utánnyomás. A minősége kifejezetten rossz. Hát lássunk akkor néhány szignót:
A Rákóczi féle szabadságharc elég nagy felfordulással járt az országban, de nagy szükség volt rá, rendezni kellett néhány ügyet. Kár, hogy ez lett a vége, de legalább béke állt be, megnyugodtak a kedélyek.
A Szatmári béke záradéka megtekinthető még itt, egy halom magyar aláírással (wiki)
III. Károlynak született ugyan fiúgyermeke, de az fiatalon meghalt. Így aztán meg kellett oldania, hogy valamelyik leánygyermeke kövesse a trónon. Sikerült is: Mária Terézia jó sokáig uralkodott, Magyarország felett is:
Természetesen, a Habsburgok után nézzünk meg néhány magyar aláírást. Zichy Károly országbíró volt, akkor, Mária Terézia idejében, aztán II. József alatt is. Sokan bírálták, hogy császárhű volt. Akkor őt is “elmútnyócévezték”:
A Pálffy-ak nagy karriert futottak be. Éppen a XVIII. században egy nádorispán is kikerült közülük:
Ha valaki Gödöllőn jár, érdemes bekukkantani a kastélyba. Egyszerűen gyönyörű, igazi remekmű. Mária Terézia egyik bizalmasa: Grassalkovich Antal építtette, “jól fizették” akkoriban a koronaőröket:
De utoljára még térjünk vissza egy aláírás erejéig a Habsburg házhoz. II. József császár türelmi rendelete fontos előrelépés volt Magyarország történelmében:
József császár kissé zilált aláírásával zárjuk. Egyelőre kifogytam az aláírásokból. Ha újakat találok, még jelentkezem.
A hétköznapok fogságában 