RSS

király címkéhez tartozó bejegyzések

Elvis Presley bibliája

bibpres

Elvis bibliája, “kicsit” le van harcolva: sokat forgatta?

Karácsonykor talán többen veszik elő a Szent Írást, mint egyébként. A karácsonyi történet, Jézus Krisztus születése, Isten Fiának a megtestesülése… per vias naturales (PVN – természetes úton), asszonyi méhből előbújva, a szülőcsatornát megjárva megérkezett a Földünkre, szerény körülmények közé. Vegyük elő a Bibliát és olvassuk el a családban Lukács evangéliumának 2. fejezet, első húsz versét. Ez a minimum. Ezt még Elvis Presley is elolvasta, pedig ő nem arról volt híres, hogy Istennek szentelte volna oda az életét. Vagy mégis?

Az ősszel elkelt a híres énekes személyes használatú bibliája. Biztosan valami gyűjtő vette meg. Nagy árat fizetett érte, mert 59 ezer angol fontért szerezte meg, ami kb. 12 millió forint. Hűűűű… ennyi pénzért autót lehetne venni, ráadásul vagy hármat-négyet.

A világsajtót is bejárt fotón látható könyv igen meg van kopva. Látható rajta, hogy olvasták. Azt is el tudom képzelni, hogy maga a tulajdonos:
“Protestáns szülei vasárnaponként gyakran jártak templomba, ahol az ottani gospel kórus nagy hatással volt a fiatal Elvisre. A család nehéz körülmények között élt.”—forrás Wikipedia.

Elvis gospelt énekel...

Elvis gospelt énekel…

Bár ezt a Szentírást 1957-ben kapta, amikor már sikeres ember lett, feltételezem, hogy korábban is megfordult a kezében Isten Igéje. A fent említett “gospel hatás” pedig egyértelműen látható abból, hogy külön albumot készített, amelyen evangéliumi, keresztény énekeket énekelt. A lemez címadó dala pedig az a How great Thou art, amit magyarul (Nagy Istenem…) jól ismerünk.

Számomra a nagy énekes ezirányú nyitottsága nem volt ismeretes. Bízom benne, hogy minden kudarca, élete utolsó éveinek nyomorúsága ellenére a Szentírás szavai eljutottak szívének mélységeibe. Kár, hogy így végződött a “karrierje”. Minden keresztény számára intő példa: az általunk használt biblia ne ebben a formában értékelődjön fel, hanem legyen híres inkább úgy, mint Mr. Gilderson bibliája…

(Elvis bibliájának elárverezéséről a hír megjelent a Christianity Today-ben, majd röviden beszámolt róla a Precious Seed Magazine, melyben a hírrovatot Sandy Jack (Eastbourne, Marine Hall) szerkeszti. Köszönet a hírért Sandynak!)

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2012/12/22 hüvelyk Biblia, Történelem, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , ,

Viktor ismét átvert

Bocsánat, helyesen így hangzik: “Victor ismét átvert!” Mielőtt még valaki napi politikai utalást venne ki a címből! A helyzet az, hogy újra elkezdtem tőle olvasni valamit, és megint behúzott a csőbe.

Minden embernek van olyan időszaka, amikor ráront a klasszikusokra. Nálam ez valamikor a középiskola vége felé volt. Természesen akkor, amikor már nem voltak kötelező olvasmányaink vagy legalábbis az orvosegyetemre készülés miatt nem kérték komolyan. Hát akkor jöttem rá, hogy a világhírű írók miért világhírűek, és nem is akkora kín olvasni például: A nyomorultakat vagy A párizsi Notre-Dame-ot. Igen, már akkor átrázott Victor Hugo, mert amennyire nem akartam kötelezőként elolvasni, annyira faltam, amikor már nem kérte senki. Jó könyvek, persze jó nehezek is. Neki kell ülni… vagy feküdni.

Most egy másik műve került a kezembe, amiről nem is tudtam, hogy létezik. Biztos hiányoztam azon a magyar órán, amikor vettük. Ez pedig az 1793. Először is, hogy lehet egy számot adni címként?

Hogyne lehetne! Gondoljunk az 1492-re. Bár az filmcím, ha jól tudom és hozzátették, hogy A paradicsom meghódítása. Az öreg Depardieu nagyot alakít Kolombusz Kristófként, miként Obelixet is jól játsza (máshol). A zene Vangelis (Evangéliosz), miként a Szárnyas fejvadászban is… de elkalandoztunk, bár 2019. már nincs messze.

Visszatérve az 1793-ra. Megtalálható elektronikusan a MEK (Magyar Elektronikus Könyvtár) -ban: itt. Nekem egy régi papír változat van meg. Elkezdtem olvasni. Tele van adatokkal Franciaországról és nagyon nehezen indul:

“Az 1793-as esztendő májusának utolsó napjaiban az egyik párizsi zászlóalj, melyet Santerre vezényelt Bretagne-ba, átkutatta az astilléi félelmetes Saudraie erdőt. A katonák mindössze háromszázan voltak, a kemény háború ennyire apasztotta le a zászlóaljat. Ez abban az időben történt, amikor Argonne, Jemmapes és Valmy csatái után, az első párizsi zászlóalj hatszáz önkénteséből már csak huszonhét ember maradt, a másodikból harminchárom és a harmadikból ötvenhét. Legendás, harcos idők.
A Párizsból Vendée-ba küldött zászlóaljak összesen kilencszáztizenkét embert számláltak. Egy-egy zászlóaljnak három ágyúja volt; nagyon gyors iramban szerelték fel őket. A Bon-Conseil körzet április 25-én – Gohier volt az igazságügy- és Bouchotte a hadügyminiszter – azt javasolta, hogy önkéntes csapatokat küldjenek Vendée-ba; a javaslatot Lubin tanácstag terjesztette elő, és május 1-én Santerre tizenkétezer katonája harminc tábori ágyúval és egy zászlóaljnyi tüzérrel harcra készen állott. Ezek a hihetetlen gyorsasággal felállított zászlóaljak olyan jól meg voltak szervezve, hogy még ma is a sorkatonaság mintaképei: csak a katonák és az altisztek arányszáma változott meg.
A párizsi tanács április 28-án adta ki Santerre önkénteseinek a jelszót: “Nincs irgalom. Nincs kegyelem.” Tizenkétezren indultak el Párizsból; május végére nyolcezer halottjuk volt.
A katonák óvatosan nyomultak előre Saudraie erdejében. Nem siettek. Egyszerre kémleltek jobbra, balra, előre, hátra; Kléber megmondta: “A katonának még a hátán is szeme legyen.” Már régen úton voltak. Hány óra lehetett? A nap melyik szakában jártak? Nehéz lett volna megmondani. Az ilyen vad rengetegben mindig valamiféle szürkület borong.”

Néhány oldal után gondoltam egyet: előre ugrok. Csak pár momentumot hagytam ki és máris egy korvetten találtam magam, egy izgalmas fedélzeti jelenetben, abban, amikor elszabadul egy ágyú az álcázott hajón. Az ember ilyenkor gyorsan észhez tér és szükség szerint vissza is lapoz: mit hagytam ki!

Victor Hugo átrázott: bár jól megmutatta, hogy a történelmi háttérnek kimerítően utánanézett, aztán csak megmutatta azt is, hogy izgalmas regényt tud írni. Ajánlom a könyvet mindenkinek.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/01/15 hüvelyk Olvasónapló, Történelem

 

Címkék: , , , , , ,

Aláírások – még egyszer

De most egy kicsit más. Néhány XVIII. századi aláírást találtam, érdekes kiegészítésekkel. Nagyon igalmas Marczali Henrik: Magyarország történelme c. könyve. Persze nem regény, hanem történelem könyv vagy inkább tankönyv, de azért jó belelátni azokba a korokba, amelyekről ír. Mivel a könyv eredetileg 1888-ban adatott ki, ezért a nyelvezete kissé régies, de egyébként egészen olvasható (ellentétben a kettővel korábbi bejegyzésben emlegetett könyvel, amit igen nehéz volt olvasni). Persze én egy reprintet olvastam, ami egy filléres utánnyomás. A minősége kifejezetten rossz. Hát lássunk akkor néhány szignót:

A Rákóczi féle szabadságharc elég nagy felfordulással járt az országban, de nagy szükség volt rá, rendezni kellett néhány ügyet. Kár, hogy ez lett a vége, de legalább béke állt be, megnyugodtak a kedélyek.

A Szatmári béke utolsó néhány sora, III. Károly aláírásával

A Szatmári béke záradéka megtekinthető még itt, egy halom magyar aláírással (wiki)

III. Károlynak született ugyan fiúgyermeke, de az fiatalon meghalt. Így aztán meg kellett oldania, hogy valamelyik leánygyermeke kövesse a trónon. Sikerült is: Mária Terézia jó sokáig uralkodott, Magyarország felett is:

Mária Terézia a vőlegényének írt levelét ezzel a szignóval zárja

Természetesen, a Habsburgok után nézzünk meg néhány magyar aláírást. Zichy Károly országbíró volt, akkor, Mária Terézia idejében, aztán II. József alatt is. Sokan bírálták, hogy császárhű volt. Akkor őt is “elmútnyócévezték”:

Comes - főispán - Carolus Zichy

A Pálffy-ak nagy karriert futottak be. Éppen a XVIII. században egy nádorispán is kikerült közülük:

Kicsit mikrográf és zilált

Ha valaki Gödöllőn jár, érdemes bekukkantani a kastélyba. Egyszerűen gyönyörű, igazi remekmű. Mária Terézia egyik bizalmasa: Grassalkovich Antal építtette, “jól fizették” akkoriban a koronaőröket:

Sokat köszönhet ennek az Antalnak Gödöllő városa

De utoljára még térjünk vissza egy aláírás erejéig a Habsburg házhoz. II. József császár türelmi rendelete fontos előrelépés volt Magyarország történelmében:

Szabadság a felekezeteknek és a zsidóknak is, végre...

József császár kissé zilált aláírásával zárjuk. Egyelőre kifogytam az aláírásokból. Ha újakat találok, még jelentkezem.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/01/08 hüvelyk Olvasónapló, Történelem

 

Címkék: , , , , ,

Most tudtam meg…

—hogy II. Erzsébet édesapja, VI. György király volt. Az is most jutott csak tudomásomra, hogy súlyos beszédhibában szenvedett. Egy bizonyos Lionel Logue nevű ausztrál származású beszéd-terapeuta foglalkozott vele, aminek hatására sikerült a háború legsötétebb éveiben is a rádión keresztül beszédekkel bátorítania az embereket. Persze volt hozzá egy remek miniszterelnöke is: Winston Churchill.

Mindezt remekül mutatja be A király beszéde c. film (adatok az imdb-n itt – klikk). Az eredeti történetet Logue unokája, Mark Logue írta meg – hitelesen. Ennek alapján készült el az egészestés film angol-ausztrál koprodukcióban. Remek, és ráadásul családi mozi is. Azt kivéve, hogy a király a terápia során csúnya szavakat is mond, belefér. Az iskolában ezek a szavak még a legenyhébbek és legalább megértik a gyerekek, hogy ezeket nem szabad használni. A film nemcsak megható, de tanulságos is, mert a klasszikus család modelljét mutatja be. Nemcsak a beszéd-terapeuta, Logue neveli szerető feleségével három gyermekét, hanem a király is törődik lányaival. Többek között egészen biztosan ez a családi légkör is közrejátszott, hogy II. Erzsébet ilyen hűséges és korrekt királynője lett a briteknek. Szeretik is.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/10/10 hüvelyk Emberek, Filmnézőnapló, Történelem

 

Címkék: , , , , , ,

A végzet katonái – 3 – Mycobacterium tuberculosis

Annak idején tapasszal vizsgálták, hogy van-e megfelelő védettsége az iskolás gyermeknek (nem a Mantoux próba volt, ne keverjük össze!). Még emlékszem rá: a 10-es iskolában történt a hetvenes évek végén. Jaj, de nagyon régen volt. Mára már ezt a módszert sem alkalmazzák. Bár még születést követően, a kórházban megkapja a baba a BCG-t (Bacillus Calmette-Guérin), a hatékonysága kétséges. Mindenesetre 1 éves kor alatt kivédi a súlyos tbc kialakulását és ez fontos. Aztán pedig már egyéb tényezők fogják befolyásolni a fogékonyságot, nem az oltás.

A kór annak idején félelmetes pusztítást végzett, csak éppen lassan ölt. Igazi krónikus, senyvesztő betegség. A tbc-s tuberkulomák nemcsak a tüdőben jelenhettek meg, hanem a test különböző részein. Az ilyen embereket görvélykórosnak nevezték. S több európai országban divat volt ezt királyi kézrátétellel gyógyítani.

Úgy tűnik, Assziszi Szent Ferenc is elkapta a betegséget, ami aztán alapjában változtatta meg életét. Majd később a testén megjelent stigmák magyarázatának is a tbc-s fisztulákat gondolják.

Ennél aztán rosszabb volt a helyzet Molière eretében. Míg Szent Ferenc Istennek hálát adva viselte betegségét, addig a francia író mindenkire haragudott, leginkább az orvosokra. A következőt írja:
“Ismerik a klasszikus írásokat, gyönyörűen beszélnek latinul, tudják az összes betegségek görög nevét, tudják mindegyiknek a meghatározását és osztályozását; de ha arra kerül a sor, hogy meg is kellene gyógyítani őket, egyszerre nem tudnak semmit se… Egész tudományuk sok hűhó semmiért, a maguk külön tolvajnyelvén, amely okok helyett szavakat tud és eredmények helyett igéreteket.” (részlet A képzelt beteg c. darabból)

Hát ezt jól megkaptuk! De azért talán ma már ennél többre vagyunk képesek.

Sokan mások is meghaltak a kórban, köztük nagyszerű embertársaink is: pl. Frederic Chopin a zeneszerző, aztán John Keats a költő (Szerb Antal és Lackfi János is válogatott be tőle a Száz vers közé).

Tudománytörténet: A babér ugyan Robert Kochnak jutott, hiszen ő fedezte fel mikroszkópjával a tbc baktériumát a Mycobacterium tuberculosist. De Franciscus Sylvius már előtte rájött (vagy kétszáz évvel hamarabb) Leidenben, hogy tuberculumok vannak a tüdőkben. Aztán Jean Antoine Villemin leírta, hogy a betegség ragályos. Ma pedig tudjuk szűrni, diagnosztizálni és gyógyítani is ezt az átkozott betegséget. De megszabadulni tőle az emberiség nem tud. Ez csak álom.

Előző: A végzet katonái 2 > Következő: A végzet katonái 4

 

Címkék: , , , , , , , ,