Ennek a bejegyzésnek azt a címet is adhattam volna, hogy “A néger, akit úgy hívnak, mint engem”.
AIDS szűrésre mentünk ki a kórházból a falvakba. Az autót Justin Phiri vezette, aki Lusakában végzett a pénzügyi főiskolán és könyvelőként dolgozik az AIDS-esek gyógyítását végző szervezetnél. Most éppen sofőrködött. Nagydarab ember és igen jókedvű. Szóba került, hogy én honnan jöttem, mire ő felkiáltott:
– Hungarian sausage! I know it and I like it!
A magyar kolbászt ezek szerint még Zambiában is ismerik! Már ez meglepett. Az pedig még jobban, hogy Magyarországról is sokat tanultak. Európa történelme fontos téma náluk az iskolában. Ezúton köszönöm neki a bemba zenét és a sok értékes ismeretet, amit megtanulhattam tőle Zambiáról.
Aztán felírtam a nevét, és kiderült, hogy a középső neve Masaninga, ezért a családban általában úgy szólítják, hogy: Masa (vagyis kiejtve: Masza).
Nincsenek véletlenek.
A Zambiában beszélt főbb nyelvek (beszélő emberek száma zárójelben): Bemba (3.3 millió), Tonga (1.0 millió), Chewa (Nyanja) (Chichewa) (800,000) – ez egyébként Justin anyanyelve is, Lozi (Silozi) (600,000), Lala-Bisa (600,000), Nsenga (550,000), Tumbuka (Chitumbuka) (500,000), Lunda (450,000), Nyiha (400,000), Mambwe (Lungu) (400,000)
A hétköznapok fogságában 