A hétköznapok ismét maguk alá gyűrtek, pedig csak pár nap telt el azóta, hogy visszaérkeztem a Föld másik féltekéjéről, ahol örök nyár van, mégha csapadékos is ott a december. Most a magyar december is esős, ritkán süt ki a nap. Ha kisüt, akkor az: igazi öröm, mint ez a vasárnap is (12.18).
A következő néhány bejegyzésben azért hadd emlékezzek meg a zambiai utazásról, a misszionáriusokról és a kórházról. Nem kihagyva a hosszú utazás “viszontagságait”, amire elkísért néhány hűséges útitárs.
Az esős évszak Zambia északnyugati részén novembertől eltart egészen áprilisig (ahogy közeledünk az Egyenlítő felé, egyre hosszabb, míg végül az örök eső országába érkezünk). Ez azt jelenti, hogy kivétel nélkül minden nap esik. Egy héten több nap olyan, amikor kétszer is zuhog. Sőt, ilyenkor az egyik zuhé visz mindent, mintha dézsából öntenék. Ezért a vízhatlan bakancs és az esőköpeny nélkülözhetetlen.
A katonai, “M65 mintájú” surranót még az aszódi katonaidőm során kaptam a logisztikai tiszttől. Azóta is sokat használtam, most is remekül működött. A vizet be nem ereszti, mégis szellős, könnyű és természetesen strapabíró.
Az esőköpeny inkább egy hatalmas poncsó, ami betakar mindent, még az ember hátizsákját is. Könnyű, bár a nagy melegben izzadhatunk alatta rendesen.
A szalmakalapot kemény ötszáz forintért vettem a nyáron. Akkor is jó szolgálatot tett a magyar kánikulában (meleg volt akár Afrikában), most is segített, amikor tűzött a nap. A bicska életmentő lehet, anélkül el se induljon magyar ember! Miként az útlevél is kulcsfontosságú, vízum nélkül egyébként sem engednek be senkit Zambiába. Ott helyben is ki lehet váltani, de jobb előre gondolkodni. Ha minden dokumentumot elküldünk (meghívólevél stb.) a berlini nagykövetségükre, akkor postán vissza is küldik az útlevelünkbe pecsételve.
Térképet is lehet vinni, de egyszerűbb volt letölteni egy .img file-t és azt kézi GPS-en figyelni. Hasznos dolog a Dakota 20 (Garmin), mert egyrészt vízhatlan, másrészt ütésálló, valamint útvonalpontok és útvonalak követésére is alkalmas. Így aztán elveszni nem lehet, mert a visszavezető utat a készülék mutatja.
Nemcsak ezeket a dolgokat vittem magammal. Nem magyarázom mi miért szükséges, de talán van olyan olvasó akinek segítség: közlöm az általam javasolt listát a hasznos dolgokról, vesszővel elválasztva és ömlesztve.
elemlámpa, Biblia, golyóstoll, GPS, fényképezőgép, hálózsák, bicska, borotva, mobiltelefon+töltő, rozsdamentes bögre, olló, körömcsiptető, öngyújtó, fonendoszkóp, elemek, kézfertőtlenítő, papírzsebkendő, szúnyogriasztó, fényvédő napolaj, varrókészlet, fültisztító, fogkefe, fogkrém, dezodor, szappan, sampon+tusfürdő, papucs, cipő, surranó, szandál, esőköpeny, fehér köpeny, pizsama, pulcsi, fürdőnadrág, rövid és hosszú nadrág, alsónadrág, törölköző, ing, zokni, útlevél+vízum, pénz, eü. kártya, jogosítvány, orvosi igazolvány, meghívólevél másolata, repülőjegy, netbook+töltő, sebtapasz, Betadine, Neomagnol tabletta (vízfertőtlenítéshez), gyógyszerek: lásd – a 3 “N”, antimaláriás szer, fájdalomcsillapító, English-Lunda Handbook, notesz —nem is olyan sok
A Neomagnol tabletta szükségessé teszi, hogy a Trópusi vagy egzotikus utazáshoz: “a három N” c. bejegyzést bővítsem. Lásd: következő bejegyzés (december 19.)
A hétköznapok fogságában 