Česnakinė sriuba (Cesnaková polievka)
Ha külföldre utazok, általában felírom, amit a helyi menüből megeszek, mert úgy gondolom, hogy egy másik népet, nemzetet, kultúrát akkor lehet jól megismerni, ha megkóstoljuk az ételeiket és használjuk a tömegközlekedést (ahogy ezt tettem Strasbourgban – klikk). Ez a kettő sokmindent elárul, többet, mint amikor egy idegenvezető végig vezet a “steril” útvonalon.
A szlovákok fokhagyma levesét a hegyekben kóstoltuk meg, egy menedékházban. Az október végi hűvös idő a Magas Tátrában már a telet idézi. Valami kis hó is leesett, a hőmérséklet pedig nulla fok körülire csökkent. A kiránduló ilyenkor átfázik a legjobb felszerelésben is.
A hegyi menedékházak hangulatát nehéz visszaadni. Mindeféle nációból és korosztályból zsúfolódik össze a sok ember azért, hogy egy csésze teát, kávét, levest, vagy van, aki egy pohár sört igyon meg.
A Zámkovszky-menedékház ilyen hangulatot idéz. Ebédidőben értünk oda, jólesett a forró leves, különösen abban a formában, ahogyan elkészítették:
A Česnakinė sriuba (Cesnaková polievka), vagy magyarul fokhagyma leves (fokhagyma krém-leves, garlic soup) olyan friss fokhagymával készül, hogy még órákon keresztül érezzük az ízét a szánkban. Töménysége, forrósága pedig szinte átizzítja a garatot és a nyelőcsövet. Az ember szinte tűzokádó sárkánnyá válik tőle. De ez kell a hideg időben a hegyi kiránduláson: átmelegíteni testet-lelket.
Ja, és csak 2,50 euróért adják, ami kb. 750 forint. Fönt a hegyekben ez nem is olyan drága, hiszen valakinek a hozzávalókat fel is kellett oda vinni.
Aki kedvet kapott az elkészítéséhez, az megtalálja a recept angol nyelven: itt (klikk).
A hétköznapok fogságában 