RSS

Tátra címkéhez tartozó bejegyzések

Fokhagyma leves

Česnakinė sriuba (Cesnaková polievka)

Ha külföldre utazok, általában felírom, amit a helyi menüből megeszek, mert úgy gondolom, hogy egy másik népet, nemzetet, kultúrát akkor lehet jól megismerni, ha megkóstoljuk az ételeiket és használjuk a tömegközlekedést (ahogy ezt tettem Strasbourgban – klikk). Ez a kettő sokmindent elárul, többet, mint amikor egy idegenvezető végig vezet a “steril” útvonalon.

A szlovákok fokhagyma levesét a hegyekben kóstoltuk meg, egy menedékházban. Az október végi hűvös idő a Magas Tátrában már a telet idézi. Valami kis hó is leesett, a hőmérséklet pedig nulla fok körülire csökkent. A kiránduló ilyenkor átfázik a legjobb felszerelésben is.

A hegyi menedékházak hangulatát nehéz visszaadni. Mindeféle nációból és korosztályból zsúfolódik össze a sok ember azért, hogy egy csésze teát, kávét, levest, vagy van, aki egy pohár sört igyon meg.

A Zámkovszky-menedékház ilyen hangulatot idéz. Ebédidőben értünk oda, jólesett a forró leves, különösen abban a formában, ahogyan elkészítették:

A Česnakinė sriuba (Cesnaková polievka), vagy magyarul fokhagyma leves (fokhagyma krém-leves, garlic soup) olyan friss fokhagymával készül, hogy még órákon keresztül érezzük az ízét a szánkban. Töménysége, forrósága pedig szinte átizzítja a garatot és a nyelőcsövet. Az ember szinte tűzokádó sárkánnyá válik tőle. De ez kell a hideg időben a hegyi kiránduláson: átmelegíteni testet-lelket.

Így néz ki a "csesznakiné"

Ja, és csak 2,50 euróért adják, ami kb. 750 forint. Fönt a hegyekben ez nem is olyan drága, hiszen valakinek a hozzávalókat fel is kellett oda vinni.

Aki kedvet kapott az elkészítéséhez, az megtalálja a recept angol nyelven: itt (klikk).

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/10/30 hüvelyk Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , ,

Hét év után is megdöbbentő látvány

Micsoda? Lassan két hete, hogy a hétköznapok maguk alá temettek. Ez aztán az igazi fogság, a hétköznapok fogsága, amikor még arra sincs idő, hogy pár új bejegyzést írjak a kedves olvasónak, a nagyérdeműnek.
De bizony kellenek időszakok, amikor az ember az időt nem az írásRA, hanem az írásNAK szenteli. Anyagot gyűjt, átgondol, meggondol, emészt vagy éppen csak villanásnyi gondolatok röppennek fel, mélázva a körülöttünk zajló eseményeken.
Ezzel kapcsolatosan megszívlelendő tanácsokkal lát el bennünket a Gotham Irodalmi Műhely tankönyve: Kezdő írók kézikönyve. Minden olyan olvasónak ajánlom, aki egyben írásra is szentel az idejéből. Az olvasás és írás remekül kiegészíti egymást!
A téma-gyűjtögetésre kiválóan alkalmas egy gyönyörű kirándulás. Például a Magas Tátrában:

Megdöbbentett a pusztulás látványa. A hírekből homályosan felsejlett, hogy évekkel ezelőtt nagy vihar pusztított a gyönyörű hegyvidék irdatlan nagy fenyveseiben. De, hogy tavaly esetleg tavaly előtt történt-e, már nem emlékeztem. A kidőlt, gyökerestől kicsavart fákat látva, szerény erdészeti ismereteimmel, pár évvel korábbra saccoltam, datáltam a katasztrófa idejét. De hét esztendőre nem gondoltam. Pedig 2004-ben söpört végig a nagy vihar a Magas Tátra fenyvesein.

“Szlovákiában 2004. november 19-én 15 és 20 óra között, tehát 5 óra leforgása alatt a 100-170 km/h sebességű szélvihar mintegy 330.000 ha terület, köztük a Tátra erdeit érintve, összesen mintegy 73.000 ha-nyi erdőterületen, széldöntéssel és széltöréssel rendkívül nagy faállománykárokat okozott. A szélvihar által kidöntött és letört faanyag (széldöntés- és töréskár) összesen 4,5 millió köbméter, ami megközelíti Szlovákia évi rendes fakitermelési mennyiségét.” (http://sziklamaszas.com/index.php/articles/34-cikkek/154-a-2004-es-tatrai-vihar-utoelete)

A Strbské Pleso (Csorba-tó) és a Popradské Pleso környékén még úgy ahogy állnak a fák, de keletebbre, a vasút teljes vonalán és a gyönyörű Tar-patak (Stúdeny Potok) völgyében a pusztítás még mindig látványos. Vajon hány évtized, esetleg évszázad kell, hogy újra fenyves álljon oly dicsőségesen, ahogyan azt tette száz éven keresztül?

Kidőlt fák a Tar-patak völgyében

Gyökerestől kifordított fa

De a Tátra így is gyönyörű, a lépten-nyomon elénk kerülő sziklaormok lélegzetelállítóak. Az ormótlan nagy hegyek és az évekkel ezelőtti katasztrófa eszünkbe juttatja: mily’ parányi is az ember és mennyire rászorul a Teremtőjére, mégha sokszor szem elől téveszti is Őt.

A Tátra a szezonon kívül is szép!

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/10/27 hüvelyk Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , ,