A pengetős hangszerek közül a buzukiról már írtam korábban itt (klikk). A bendzsóról pedig itt (klikk) meséltem Béla Fleck kapcsán. A “ködös hegyeket” viszont Earl Scruggs tette híressé. 1949-ben játszották a Foggy Mountain Breakdown-t (“It was written by Earl Scruggs and recorded in 1949 by Flatt and Scruggs and the Foggy Mountain Boys, with Scruggs playing a Gibson Granada five-string banjo.”). A Blue Grass egyik alapművének számít. Érdemes meghallgatni. A klip egyébként a teljes hangzást bemutatja, hiszen szólót játszik benne a két bendzsós (Earl Scruggs és Steve Martin), a hegedűs, az elektromos és folk gitáros, a rezonátor gitáros, sőt a mandolinos és a szájharmónikás is.
Alább Earl tucat magával játsza, természetesen ugyanazt a futamot. Nagy csapat, valami bendzsós fesztivál lehetett.
Az alábbi videóval pedig belepillanthatunk a 70-es évek studió-technikájába.
Ha már ködös hegyek, akkor a Foggy Mountain Breakdown mellett remekbe sikeredett a Foggy Mountain Rock is, amit remekül ad elő az USA legvirtuózabb Blue Grass gitárosa Tony Rice. Persze nem maradhat el belőle a bendzsó sem.
Foggy Mountain Rock
Akkor emlékezzünk meg a harmadik “ködös hegyek” számról:
Foggy Mountain Top
Earl Scruggs and Dock Watson játsza a Crippl Creek-et vagy negyven évvel korábban. Érdemes összehasonlítani őket. Tényleg elrepült az idő.
A hétköznapok fogságában 
eszméletlenül jók
Különösen azért szimpatikus nekem Earl Scruggs, mert bár igen népszerű, mégis, elég szerény figura. Jó hallani, ahogy a 2. felvételen beszél a zenéről és a tanítványairól.
Nagyon jó hallgatni a bágyadt őszi időjárásban a “Ködös hegyek”-et!
Köszönöm szépen,Masza!