Vagyis bodzaszörp. Az idén remekül sikerült, jobban, mint valaha. Most aztán ihatjuk rogyásig. De az őszre úgysem marad, a meleg nyárban gyorsan fogy. Üdítő, aromás és ami a legfontosabb, nem poshadt meg, pedig a rovarok (levéltetvek) igyekeztek ezen dolgozni. Jól sikerült, így több ezer év után is. Ugyanis azt mondják: már a Római Birodalom idején használták az ősi receptet és ma is a volt római területeken elterjedt.
Érdekes: a bodza=elderberry (ez a berry mindenféle gyümölcs nevében benne van: málna, eper stb.), az elder szó pedig idősebbet (pl. az idősek otthona angolul elderly home), bibliai értelemben pedig presbitert, vént, idősebb keresztyén vezetőt jelent. A virág, amit pedig a szörpbe teszünk: elderflower-nek nevezik, presbiterek vagy idősek virága?
(A magyar szót megbízható formában már az 1300-as években megtaláljuk: “Bozyasheg (bodzáshegy)”, “Vnum Rubum Sambucy uulgo Bozyabukur nominatum” – ezek szerint már hazánkban 1337-ben bodzabort készítettek.)
A hétköznapok fogságában 