Kétszáz évvel ezelőtt a “masina” szó mást jelentett mint ma, különösen Egerben. Annak idején Eszterházy püspök (a Károly, akiről a főiskola kapta a nevét) a Rác-kaputól, a Felnémeti-kapun keresztül a mai Darvas utcáig építtette meg. Több mint 200 méter hosszú volt, 3-4m vastag és 4-5 méter magas falat jelentett. A nevét arról a feliratról kapta, amit latinul írtak rá: “Posuerunt me custodem…” Így csak röviden Posueruntnak nevezték, a nép pedig “nagy masinának”. Idézet a Bibliából, az Énekek Éneke c. részből: “Őrizője vagyok… az én kedvesemnek…” Ez a nagy fal őrizte a város az árvizektől. 1780-ra készült el és majdnem 100 évig valóban őrizte is a belvárost. A Nagy Laposon ugyan meggyűlt a víz (ma az Északi Lakótelep van rajta), de a belvárost nem öntötte el. Aztán elhanyagolták, így az 1878. augusztus 31-i áradás áttörte és elöntötte a várost, nagy pusztítást rendezve. Ma is táblák jelzik az akkori vízszinteket a házak falain. Bezzeg a Posuerunt helyét nem jelzi semmi. Kár.
A “nagy masina”
A hétköznapok fogságában 
Igen, ilyenek vagyunk gyakran, siratjuk a veszteségeinket, mutogatjuk a sebeinket, együttérzést várunk fűtől-fától, de Arról aki segíthetett volna, szépen elfeledkezünk, jó, ha nem Őt okoljuk mindazért ami történt. Sohasem mi vagyunk a hibásak, és ez nagyon szomorú.