Gyurgyák nem tartotta magában…

Bepillantani a kulisszák mögé, nagy kiváltság bármely művészeti ágban. De az igazán nagy élmény az, ha az ember bekukkant, majd saját maga megpróbálja űzni a “mesterséget”. Mégha kicsiben, mégha szerény lehetőségek között is, de valami újat elkezdeni, valami egészen másba fogni, az furcsa bizsergéssel tölti el az alkotó kedvű hétköznapi figurát. Ja, ha meg sokszor próbálkozunk, akkor egy idő után olyanná válik, mint a lélegzetvétel. Biztatok mindenkit, bátran vágjon bele valami újba!

Ilyen élmény (is) számomra foglalkozni: kiadványszerkesztéssel (ezt fontos szolgálatnak tekintettem), tördeléssel (ezt ma is teszem) vagy éppen könyvírással (ezt olvassák el minél többen!).

Mindezek során ismerkedtem meg Gyurgyák János nevével (cikk az origo.hu-n – interjú). Három könyve meghatározó volt számomra, jelentősen befolyásolta a könyvekről alkotott képemet. Aki ezeket a műveket végigolvassa, más szemmel néz egy folyóiratra vagy könyvre.

A Szerzők és szerkesztők kézikönyve igazi átfogó ismertető (előszó pdf-ként itt) arról, hogyan kell egy szöveget könyv formájában a nagyérdemű elé tárni. Időnként – mondjuk ki – gagyi nyomtatványok jelennek meg, amelyek a legalapvetőbb tipográfiai és könyvészeti szabályokat is áthágják, esztétikai értékük alacsony, a szöveget akár .txt-ként is közreadhatták volna (tán egy e-book olvasóban élvezhetőbb lenne). Tehát ez egy alapmű, amit mindenkinek ajánlok.

A könyvkiadás mestersége, bár nem Gyurgyák János írása (hanem Bart Istváné), de hasonló fizimiskával és természetesen az Osiris kiadónál jelent meg (alapította GyJ). Íme a fülszöveg:
“Mi a könyvkiadói siker titka? Tehetség és szimat, valamint a szövetséges véletlen? Avagy az üzemszerű szervezettség, szorgalom és rendszer? Melyikük volt a sikeresebb, az a kis lipcsei kiadó-e, amely 1911-ben nyolcszáz példányban megjelentette egy ismeretlen prágai kishivatalnok, Franz Kafka elbeszéléseit, hogy azután egy-két év múlva tönkre is menjen, és csak a nevét meg a szerzői jogait hagyja maga után örökül, vagy az a nagy amerikai könyvgyár, amelynek révén aztán máig jövedelmező világsiker lett a műből? Bart István, a könyvkiadás elismert tagja, a szakma talán legtapasztaltabb képviselője ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ. Régen várt könyvének középpontjában a könyvkiadás eddig titkolt területei állnak: a könyvkiadás mint üzlet és mint befektetés, a könyvkiadás szervezeti kérdései, de mindenekelőtt a könyv és a pénz viszonya.”

A harmadik, ebbe a kategóriába tartozó könyv: A tipográfia mestersége számítógéppel (írta Virágvölgyi Péter). Ez a könyv a három közül az, amelyik talán a leghamarabb elavulttá válhat. De mégsem fog megtörténni, mert olyan alapelveket fektet le, ami operációs rendszertől függetlenül, amíg számítógépes szövegszerkesztés lesz, szükség lesz rá (a Commodore Basic-jétől a legújabb Androidig):
“Ez a kis kötet szinte mindenkihez szól, aki szövegek előállításával foglalkozik. (A számítógép jóvoltából minden embernek egy kissé tipográfussá is kell válnia.) E könyvből elsajátíthatóak az alapok – de félreértés ne essék, nem szövegszerkesztő vagy tördelőprogramok leírását tartja kezében a tisztelt olvasó, hanem amit azon kívül tudni kellene mindnyájunknak ahhoz, hogy kulturált tipográfiai formába tudjuk önteni szövegeinket. Ugyanakkor számos olyan ismeretet is szerezhetünk belőle, ami már a tipográfia magasiskolájának nevezhető.”

Szóval, Gyurgyák János nagy kaliberű figurája a könyvkiadás művészetének. Könyvei pedig azt bizonyítják, hogy nem tartja meg tudását magának, másokat is bevezet a kulisszák mögé. Aki erre a területre “téved”, annak mindhárom könyvet jó szívvel ajánlom.