Ne lepődjön meg senki, természetesen semmilyen Sándorról sincs szó. A címbeli mondat mindössze egy benyögés volt a középiskolában. Czuczor László barátommal, akkori osztálytársammal sokat nevettünk azon, hogy a felnőttek, miután felhörpintik a pálinkát, hörögnek egyet és megjegyzik: “Sanyikám, ez erős volt.” A velőtrázó felelések, dolgozatok után – természetesen – mi sem hagyhattuk ki a benyögést.
Körülbelül így éreztem magam miközben Molnár Tamás: A pogány kísértés c. könyvét olvastam. A professzor feje káptalan. Valóban egy egész kanonoki kar, néhány püspök, a kis- és nagyprépost, valamint egy-két teológiai tanár szürke állománya rejtőzhet a koponyájában. Ismeretei széleskörűek, átlátja a történelmet, a filozófiát. Évszázadokat átívelő írások tömkelegét ismeri és idézi. De sajnos nekem, egyszerű orvosnak “erős volt”, mint Sanyiéknak a pálinka. Bonyolult gondolatvezetése, a temérdek idézet nem hozta át a mondandót. Sőt, itt ott, hívő keresztyénként – magamban és nyilvánosan – vitatkoztam is vele. Olyankor a három soros, bonyolult mondatot felolvastam a felségemnek: “Na, ezzel nem értek egyet!” Volt, hogy azt mondtam, amit a Légy jó mindhalálig Pósalaky bácsija: “Ugorgyunk!” (filmen: link itt)
Mégis kinek ajánlom a könyvet? Azoknak, akik a teológiával, filozófiával behatóan foglalkoznak. Ezúton köszönöm Hadobás Zoltán barátomnak a kölcsönzést, és hogy gondolt rám, de sajnos beletört a bicskám. Nem voltam kellőképpen felkészülve.
A hétköznapok fogságában 