Maszárovics Zoltán blogja
A lovagok, akik azt mondják: "Ni!" elborult elméjű, mégis rettenetes katonák, akik a szerencsétlen földi halandóból kicsikarják az utolsó rekettyését is. Náluk már csak a nyúl félelmetesebb, akin túl... van a megoldás. Hol? A nyúlon túl! De a megpróbáltatások között a Fekete Lovaggal vívott küzdelem a legmegrendítőbb, ő nem mondja, hogy "Ni!" Igen, a Gyalog … Bővebben: Ni!
Madarász Tamás (Miskolc) barátomat több, mint 20 éve ismerem. Annak idején abban a Tóalmási táborban ismertem meg, amiről már meséltem a nyáron itt: 20 év múlva az ifjú vándor megpihen. Ha akkor valaki azt mondta volna, hogy Madarász Tamás és Maszárovics Zoltán 20 év múlva ugyanazon a trombitás találkozón fog zenélni, akkor egyszerűen kinevettem volna. Micsoda badarságokat … Bővebben: Annak idején jót nevettem volna…
Számomra mindig rejtély volt Jugoszlávia. Halvány emlékeimben élnek a nagy hajók Rijekában (Fiume) és a narancssárga játék-markoló, amit 4-5 éves koromban vásároltak a szüleim, amikor ott jártunk (1970-es évek vége). Aztán filmszakadás és jött a balkáni háború. Komolyan el kell gondolkodnunk, hogy hogyan történhetett. Ahhoz, hogy megfejtsük, ismernünk kell Tito életét. Bár túl sok időt … Bővebben: Kalandos kommenista
Újra Tennessee Ernie Ford, akiről a Tizenhat tonna c. bejegyzésben írtam: nemcsak egyedül énekelt! Volt, hogy egész kórussal, de volt, hogy egy-egy híres énekessel duettet. Egyik ilyen közös éneklés során Odettával mutatja meg a hangját, olyan dallal, ami hozzám is nagyon közel áll. "Ó, mily hű barátunk Jézus, Hordja bűnünk, bánatunk. Mily dicsőség, hogy nevében Istenhez … Bővebben: Hű barátunk Krisztus Jézus
Ő lehet, hogy szabad volt, amikor építették "magos Gyivó vaaraat", de a feleségét rabul ejtette az építkezés. Több volt az neki, mint a hétköznapok fogsága. Szó szerint "meg volt kötve a keze", cémentbe (cément=cement bükkszéki tájszólásban). Bár akkor még nem volt cement, hanem más hasonló kötőanyagot alkalmaztak. A ballada szomorú: Kőmives Kelemen mikor hazamene, Az … Bővebben: Szabad Kőmíjes Kelemen
L. Nagy Zoltán barátom blogjában (Credo ut intelligam=hiszek, hogy megértsem) néztem meg két megdöbbentő felvételt. A bejegyzésének címe: Az élet nehézsége relatív. Érdemes megnézni, hogy Tony Melendez és Nick Vujicic hogyan éli az életét. El kell gondolkoznunk, micsoda ajándék az, hogy egyáltalán élünk.
Tennesse Ernie Ford énekelte meg először. Ehhez persze egyáltalán nem hasonlítható a Republik: Tizenhat tonna feketeszén c. száma, ami gagyi (nem is linkelem be). Legalábbis, ha az eredeti brilliáns dallmához és előadásmódjához hasonlítjuk. Valamikor az 1980-as évek elején, úttörőként töltöttem néhány hetet Zánkán, a táborban. Akkor még nem ifjúsági centrumnak hívták, hanem egyszerűen úttörőtábornak, elvégre kommenizmus, … Bővebben: Tizenhat tonna
Sosem felejtem el, valamikor az 1980-as évek végén édesapám szőlőt telepített: cserszegi fűszerest (az Irsai Olivér és a piros tramini keresztezése), zenitet és traminit (piros tramini), később a tramini közé kékfrankost. Nagyon régen történt, de még mindig előttem van, ahogyan a hidrofúrót vitte a traktor, a férfiak szúrták a földbe. Aztán mi gyerekek beletettük a … Bővebben: Csirkézés vs. felkupacolás
Haragszom az egri piaci árusokra, no nem kollektíve, hanem azokra, akik más szemében a szálkát, sajátjukban a gerendát sem veszik észre*. Halljuk az őstermelők panaszát, hogy a felvásárlási ár alacsony. Sajnos. Merthogy - így panaszkodnak - a kereskedők magas árréssel dolgoznak! A kiskereskedők pedig arra panaszkodnak, hogy a multik még nyomottabb árakon veszik meg a … Bővebben: Ez aztán az árrés…
Még mindig csak pakolásszuk egyik asztalról a másikra, onnan a polcra, sehol sem mutat jól. Lehet, hogy ki kellene már cserélni, de még nem visz rá a lelkünk, hiszen a nyárra és a napsütésre emlékeztet. Valamikor az augusztusi, igen nagy melegben felejtettük kint a teraszon (ami pedig északi fekvésű). Ott, a tető alatt oly meleg … Bővebben: A kánikula mementója
A hétköznapok fogságában 