RSS

Olvasónapló kategória bejegyzései

Az ember folyamatosan olvas – jobb esetben -, ennek kapcsán találhat érdekes dolgokat, vagy egyszerűen csak valamit, ami megragadja, megszólítja. No, ezek a bejegyzések tartoznak ide.

Igazi zsebkönyvek a fehér köpeny zsebébe

Néhány érdekes kézikönyv 1995-2014

Néhány érdekes kézikönyv 1995-2014

Annak idején, 1993 környékén a kis fekete Memorix (ma már nem fekete és persze drága) meglepően felpörgette az orvostanhallgató fantáziáját. Az irdatlan mennyiségű megtanulni való adat, tünet, laborérték stb. komolyan kétségessé tette, hogy vajon néhány év múlva, gyakorló orvosként mire fogunk emlékezni mindabból, amit a vizsgán kérdeznek. Ebben aztán reményt ébresztett a kis zsebkönyv, amiből akár a betegágy mellett is fellapozható olyan adat, ami már nem fér az ember fejébe.

Aztán néhány éve megjelentek okostelefonokra olyan alkalmazások, amelyek ugyanezt a célt szolgálják: gyors referencia zsebben adatokkal, tünetekkel, laborértékek norm. tartományaival. Talán majd ezekről is születik a jövőben egy bejegyzés.

A sebészet nómenklatúrája, közös nyelve (részlet az OHCM-ből)

A sebészet nómenklatúrája, közös nyelve (részlet az OHCM-ből)

De az okostelefonok okos, orvosi alkalmazásai továbbra sem szorítják ki a papír alapú zsebkönyveket. Erre példa az Oxford University Press kiadó Oxford Handbook sorozata.

A könyvek karrierje legalább 20 éves. Velem 1997-ben, Angliában jött szembe először az egyik példány. Az ottani orvostanhallgatók kezében (zsebében) láttam meg – és szereztem be magamnak is – az alapot, az OH of Clinical Medicine-t. Mára számtalan kiadást ért meg. Roppant praktikus, mert még üres oldalakat is tartalmaz az egyes fejezeteknél, ahová lehet jegyzetelni. Áttekinti az alapszakmák alapvető adatait.

Egyébként a teljes sorozatra jellemző, hogy a hely spórolása miatt nagyon sok rövidítést használ. További tulajdonságuk, hogy masszív kötéssel és olyan műanyag borítóval rendelkeznek, amely jól bírja a strapát, például a medikus zsebében, táskájában való vergődést.

Magam különös hasznát láttam a Clinical Immunology and Allergy kötetnek, hiszen a bonyolult autoimmun markerek értékelésében nagy segítséget jelentenek a kötet referencia táblázatai.

Részlet az Oxford Handbook of Tropical Medicine-ből

Részlet az Oxford Handbook of Tropical Medicine-ből

Ezúton szeretném ajánlani a sorozat egyik legújabb kötetét. Maga a trópusi betegségek zsebkönyv 1999-ben jelent meg először. Majd kiadták módosított változatait 2005-ben és 2008-ban is. Idén pedig már kapható a 2014-es, 4. kiadás.

“Tömör gyönyör”, hiszen 980 oldalával elég zömök, tömzsi kiadvány lett belőle. A nagy oldalszám ellenére roppant didaktikusra sikeredett, hiszen azon kívül, hogy a trópusokon előforduló legfontosabb kórképeket taglalja, induló fejezetként a beteg gyermekkel, mint alapvető problémakörrel foglalkozik. Természetesen külön fejezetet kapott a malária, az AIDS. Nem meglepő a tuberculosis, a hasmenés részletes taglalása. De helyet kapott a “Mental health” is a “Sexually-transmitted infections” mellett. Van benne “Trauma” és “Poisoning and envenoming”. Ez utóbbi a pókcsípéstől egészen a mérges kígyók marásáig, a skorpió csípésén keresztül mindennel foglalkozik. Külön 20 oldal a Health emergencies in humanitarian crises cím alatti fejezet, ami sajnos Afrikában, Dél-Amerikában, Ázsiában is előfordulhat (ne feledjük, Európában is).

Végül hadd mutassam be kiterítve is az ajánlott könyvek egy részét:

A szereplők balról jobbra: Clinical Medicine, Clinical Specialties, Clinical Immunolgy and Allergy, Tropical Medicine, Gastroenterology and Hepatology

A szereplők balról jobbra: Clinical Medicine, Clinical Specialties, Clinical Immunolgy and Allergy, Tropical Medicine, Gastroenterology and Hepatology

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 2014/05/20 hüvelyk Kórház és a szakma, Olvasónapló

 

Címkék: , ,

Két tábor – te melyik táborban vagy? (ÉGy 7/46)

ÉGy X/46 címbeli jelzéssel indítottam ezt a bejegyzés-folyamot, amiben egy újság számaiból bengészek (vagy böngészek). Az Élő Gyülekezetek folyóirat első példányai 1998-ban kerültek az olvasók kezébe (november). Most a II. évfolyam 6. szám cikkeit futottam át, a kiválasztott cikk minden időben aktuális, ma is. A címe: Két tábor, a szerzője pedig Brian Gunning:

Élő Gyülekezetek 1999-ből (lassan 15 éve)

Élő Gyülekezetek 1999-ből (lassan 15 éve)

“Vannak gyülekezetek, ahol két tábor létezik: az építők tábora és a rombolók tábora. Az építőknek adottságokra és türelemre van szükségük. A másiknak bárki tagja tud lenni.”
Egy gyülekezetben rombolni nagyon könnyű, de sokkal több erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy valaki építő legyen. Az egyik eszköz, amit az „építők” használnak, az a biztatás. A szót az Újtestamentumban néha vigasztalásnak, buzdításnak, könyörgésnek szokták fordítani.

1. Légy ott! Részt venni a gyülekezet minden alkalmán, az támogatást jelent. Ha mindig ott vagy, az biztonságérzetet ad a gyülekezetben. Alkalmat ad arra, hogy másoknak szolgálj, és példa lehet másoknak. Ez önfegyelmen és kötelességtudaton alapszik, nem pedig kényelmen. Ezért légy ott! (Cselekedetek könyve 28,14-15; Zsidókhoz írt levél 10,25)

2. Imádkozz a problémákért és áldásért! A rendszeresség és kitartás az imádkozásban attól függ, hogy szeretnénk-e megoldani a gyülekezeti problémákat vagy csak beszélni szeretünk róluk. Az igazi imádkozók szellemi síkra emelik a gyülekezeti közösséget. Ez is példát mutat. Ez az egyetlen megoldás, ami igazán működik. Azonban mialatt problémákért imádkozunk, ne felejtsünk el azért a sok mindenért hálát adni, amit Istentől kaptunk. Az énekíró is azt tanácsolja, hogy számoljuk meg egyenként; azt jósolja: meg fog bennünket lepni a lista. („Nézd az áldást, nézd meg egyenként, s meglepődve látod, hogy az Úr mit tett.”) Próbáld ki! (Jakab levele 5,16/b-18)

3. Vegyél részt az evangéliumi munkában! Az evangéliumi munka egybekapcsol minket. Ilyenkor kiderül, hogy ki a mi valódi ellenségünk. Az itt végzett munka a dolgainkat helyes irányban tartja. Emlékeztet bennünket arra, hogy mi mindnyájan megkegyelmezett bűnösök vagyunk. Ez elveszetteket nyer meg. Ebbe beállni nem szellemi ajándék kérdése. Tedd meg a te
részed, amivel támogatni tudod a gyülekezetben az evangélium hirdetését. (Filippi 1,5; Tesszalonikai levél 1,8)

4. Tarts csendesnapokat! Egy vagy két napot Isten igéjével tölteni felfrissülést jelent a keresztyéneknek. Ez egy lehetőség az
együtt munkálkodásra és jó alkalom a közösség gyakorlására. Jó ok arra, hogy bibliatudósokat hívjunk meg magunk közé. (A legtöbb igehirdető szeret részt venni csendesnapokon. Hívjátok meg bátran őket.) Lehetőség arra is, hogy a környékbeli gyülekezeteknek szolgáljunk. (Nehémiás 8,1-12; Cselekedet könyve 18,27)

5. Látogassátok egymást! Apollós nagyon sok segítséget kapott Aquillától és Priscillától. Talán neked is lehetőséged van arra, hogy másokat meglátogass az ő otthonaikban. Nem kell nagy dolgokra gondolni, egy rövid, szeretetteljes látogatás csodákra képes. Talán meg tudsz hívni másokat magadhoz vagy találkozhatsz velük egy kávézóban is. Egymás látogatása az egyik legelhanyagoltabb szolgálat a gyülekezetekben, pedig az egyik leghatékonyabb módja a gyülekezet építésének. (Cselekedetek könyve 18,26)

6. Szólj egy szót, küldj egy üdvözlőlapot vagy egy e-mailt! Megható, hogy egy jó időben mondott jó szó mekkora erővel bírhat. Rossz szavakra soha nincs alkalom, ami jó lenne. De néha még a jó szót is lehet rosszkor mondani. Próbálj mindig pozitív módon
kommunikálni. Legjobb, ha a nyelvünket csak bátorító szavakra állítjuk be, ellenkező esetben könnyen előjön a kritika. (Példabeszédek 15,23; 25,11; Ézsaiás könyve 50,4)

7. Imádkozz az idősebbekért! Az ember teljes valóját megváltoztatja a másokért elmondott imádság. Eltűnik belőled a vita, a kritika vagy az ítélet velük szemben. A gyülekezet vénei Isten emberei, akik felelősséggel tartoznak a nyájért. Ők méltóvá tétettek arra, hogy imádkozzunk értük még esetleges hibáik ellenére is. (Zsidókhoz 13,7; Timóteushoz írt első levél 5,7)

8. Légy közösségben az Úrral és tartsd meg az ő beszédét! Ez az az út, ahogyan valaki távol tudja magát tartani attól, hogy a gyülekezetben rombolóvá váljék. Pál rengeteg rombolással szembesült, de közösségben volt Istennel. Előbb vagy utóbb mások is hálával fognak megtelni a te örömteli életed által. Ezért légy kitartó! (Timóteushoz írt első levél 4,12-16)

9. Légy békekövet! A hústest mindig kész konfliktust szítani, de a szellemi hívők egy ennél sokkal nehezebb feladattal: a békéltetéssel vannak elfoglalva. Nem szükséges, hogy minden gyülekezeti problémába belemártsuk magunkat, de amikor belekerülünk, vigyázzunk, hogy a békesség megtartásán fáradozzunk.(Filippi levél 4,2; Máté evangéliuma 5,9)

10. Tanuld meg imádni Istent! Az imádat a hívõk legmagasztosabb tevékenysége. Ez Istent az Őt megillető helyre helyezi, át meg átjárja a hívők szívét, ezáltal helyükre kerülnek a dolgok a szívükben és az értelmükben. A mi megmentésünkkel Isten alapvető célja az, hogy az Ő imádásában legyünk foglalatosak (János evangéliuma 4,23). Ha mást nem is tudsz csinálni, de tanuld meg Istent imádni! (Zsoltárok 122,1; Péter első levele 2,1-10)

Ehhez, az eredetileg az UPLOOK c. folyóiratban megjelent cikkhez kapcsolódóan egy 70 évvel korábbi írás, ami hasonló kérdést feszeget.

Kiss Ferenc valamikor az 1950-es években (forrás: www.mktgy.hu)

Kiss Ferenc valamikor az 1950-es években (forrás: http://www.mktgy.hu)

Kiss Ferenc: Minden egészséges keresztyén életnek, minden lüktető gyülekezetnek és minden igazi ébredési időnek egyik kísérőjelensége a farizeusok és az írástudók, valamint az ezekhez csatlakozott tudatlan emberek ellenséges fellépése. Be kell teljesedni Jézus szavainak: “Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd.” (János evangéliuma 15. fejezet 20. vers) Tudni kell ugyanis és Isten gyermekének világosan kell látnia, hogy ma valamennyi egyházban, sőt valamennyi bibliai gyülekezetben, közösségben és egyesületben kétféle elem szavát halljuk. Egyik csoport a valóban bibliai, szellemi emberekből áll, akik akár egyházban vannak, akár gyülekezetben, örömmel látják az ébredési jelenségeket és imádkoznak azokért, mert a múló földi dolgokon és érdekeken keresztül szemeiket Isten országára és a lelkek üdvösségére irányítják. A másik csoport az írástudóké és farizeusoké, akik a hozzájuk csatlakozó lelkileg tudatlan egyénekkel együtt a bibliai példák szerint ma is csak indokolatlan kritizálásokban, ellenvetésekben, elferdített vitatkozásokban, végeredményben ellenségeskedésben élik ki magukat. Közben a farizeusok igazi természete szerint magukat kifogástalan vallásos embereknek tartják. Ezeknek a végcéljuk ma is az, amit Jézus röviden így foglalt össze: “Jaj nektek… mert a mennyeknek országát bezárjátok az emberek előtt, mivelhogy ti nem mentek be, akik be akarnának menni, azokat sem bocsátjátok be.” (Máté evangéliuma 23,13) Szükségesnek látjuk e helyett is felhívni e kétféle emberre olvasóink figyelmét azért, hogy minden helyzetekben igyekezzenek világosan különbséget tenni a kétféle hang között és félelem valamint rettegés nélkül hordozzák továbbra is magukban a Szentírásból vett világosságukat, bizonyságot tévén mindeneknek a bennük lévő élő reménységről.—forrás: Kegyelem és Igazság 1938, és Kiss Ferenc professzor James Stewart skót evangélista magyarországi körútjával kapcsolatosan írja.

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , ,

Az orvos, a betege és a betegség

Dr. Bálint Mihály valamikor az 1960-as évek második felében

Dr. Bálint Mihály valamikor az 1960-as évek második felében

Nagyra törőnek tűnik a cím — elsőre. Az általam olvasott kötet nem mást próbál leírni, összefoglalni, mint azt, amikor az orvoshoz a beteg az ő betegségével belép. Mi történik ekkor?
Ez a könyv nem könnyű olvasmány. Az ember azt gondolná, hogy mivel orvos-beteg viszonyról ír a szerző, talán egy orvos könnyedén megbirkózik az oldalakkal. De nem így van, mert Bálint Mihály a legmélyéig megy (pszichoanalitikusként nem is tehet mást), az orvos-beteg találkozásokat elemzi esetek kapcsán, melyeket háziorvosokból szervezett csoportos beszélgetések során hoztak elő a kollégák.
Emigrációban, az 1950-es évek első felében kezdte meg a kutatást és az orvosokból szerveződő, esetmegbeszéléseken alapuló csoportok ma is léteznek. Az alapító neve alapján: bálint-csoportoknak nevezik. Sőt, külön tárasaság létezik Angliában: http://balint.co.uk/ Magam először a Semmelweis Egyetemen, harmadéves medikus koromban hallottam róla, talán Holló professzor emlegette, mint alapművet. Az angol eredetit egy bizonyos Liebermann Lucy fordította, szerkesztette Dr. Gegesi Kiss Pál akadémikus.

Ízelítőként hadd idézzek a könyvből két részletet. Az első egy nagy igazságra világít rá. Magam is találkozom ilyen esetekkel. Amikor egy kisgyermeknek visszatérő banális légúti infekciói, fertőzései vannak, sokan felvetik, hogy baj lehet-e az immunrendszerével. Az esetek jelentős részében ez nem igazolódik, a háttér viszont felderítetlen marad:

“Legyen szabad felidéznem annak a fiúcsecsemőnek az esetét, akit az anyja gyakorlatilag egy egész éven át hetenként egyszer vagy kétszer elhozott az orvoshoz. Az orvos nagyon pontosan diagnosztizálta a fellépő, különféle kisebb betegségeket, a tonsillitist, a meghűlést, az influenzát, a köhögést, a bronchitist, a dührohamokat stb. Az orvos az összes ilyen diagnózis-cédulát nagyon lelkiismeretesen rávezette az előjegyzési kartonra; előírta az egyes betegségeknek megfelelő kezelést; és így papíron az eset lezárult számára. Tudta, hogy a betegség valódi oka nem a fiúban rejlett, hanem az anya-gyermek viszonyban, amely nem fejlődhetett egészségesen, mert aggódó bizonytalanságában az anya túlterhelte ezt a viszonyt, és jobban korlátozta a fiának a szabadságát, mint amit egy egészséges gyermek elviselhetett volna.”—érdemes erre a háttérre is odafigyelni, esetleg rákérdezni, terelni a szülő gondolatait is.

A másik részlet arról szól, amikor egy orvos egy másik orvos segítségét kéri. Konzílium, konzultáció. Lehet segíteni messziről, távolságot tartva. Lehet kollegiálisan, valóban konzultálva. De a legfontosabb, hogy őszintének kell lenni és tudásunk legjavát kell adni:

“…ha a két résztvevő orvos közül az egyik egy szakorvos, a másik pedig gyakorlóorvos, bizonyos további tényezők is hatnak, amelyek a helyzetet vagy a beteggel való bánást még sokkal nehezebbé teszik. Ezeket a tényezőket úgy lehet összefoglalni, mint a tanár-tanítvány viszony állandósulását. A gyakorlóorvos ambivalens tisztelettel tekint fel a konziliáriusaira, akiknek az állásuknál fogva többet kell tudniok, és gyakran többet is tudnak bizonyos betegségekről, mint ő. Ha ezt az események nem igazolják, a gyokorlóorvos kritikussá válik és nagyon elégedetlen lesz, de akadályozva érzi magát a megfelelő lépések megtételében azon tisztelet miatt, amelyet a konziliáriusok örököltek az Orvosképző Kórházban működött elődeiktől.

Az 1961-es első magyar kiadás borítója

Az 1961-es első magyar kiadás borítója

Az is igaz, hogy néhány konziliárius több mint hajlamos ennek a tanári állásnak a fenntartására. A szemináriumainkon az orvosok gyakran olvastak fel konziliáriusoktól származó közléseket, főleg olyanokat, amelyeket nem tartottak kielégítőknek. Az elégedetlenség leggyakoribb oka az volt, hogy a konziliáriusok teljesen meg nem felelő alapon nyilvánítottak véleményt és adtak felületes pszeudo-pszichiátriai tanácsokat, ahelyett, hogy egyenesen és őszintén megmondták volna, hogy nem találtak a szakterületükre tartozó olyan betegséget, ami megfelelt volna a beteg tüneteinek; vagy más szavakkal: ilyen vonatkozásban nincs szükség szakorvosi szolgálataikra és azoknak nincs semmi haszna. Számos konziliárius, aki az orvosok tanárainak az utóda, nyilvánvalóan kötelezőnek érzi, hogy azt színlelje, többet tud, mint amennyit valóban tud.”—hát ebbe a hibába nem szabad beleesnie annak, aki konzíliumot ad.

Antikváriumban talán még kapható az általam birtokolthoz hasonló korú első kiadás: http://www.antikvarium.hu/konyv/dr-balint-mihaly-az-orvos-a-betege-es-a-betegseg-87888

Vagy éppen újra kiadták (többszörösen) és még kapható az Animula kiadás:
http://www.animula.hu/index.php?page=adatlap&konyv=12&csoportid=10

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2014/02/11 hüvelyk Kórház és a szakma, Olvasónapló

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , ,

Mátrai monológ

Fülöp Lajos verseskötete

Fülöp Lajos verseskötete

Ez a címe Fülöp Lajos rövid verseskötetének, melyben az elmúlt évtizedek során kiadatlan, mégis velős, tömör lírai gondolatait adja közre. A szerző – megtiszteltetés számomra hogy barátomnak nevezhetem – ars poeticája a kötet hátsó borítóján olvasható: “A versírás számomra önkifejezés, ‘kibeszélés’, gondolataim, érzelmeim, akaratom megnyilvánulása. A versben és műfordításban – ahogy Baudelaire megfogalmazta – a költő ‘kénye-kedvére lehet önmaga és másvalaki’. Nagyobb a szabadsága a nyelvi eszközök és szabályok felhasználása terén is. A líra – hitem szerint – a legszubjektívebb, legvonzóbb és legizgalmasabb műfaj. Gárdonyival szólva: ‘A vers örök, mint minden ami égi!’ (Fülöp Lajos)”

Korábban már írtam a szerző könyveiről, idéztem is részleteket: 80. születésnapjára készült emlékkönyvBugát Pál a nyelvújító. Idén 82 éves és félelmetes életművet tekinthet magának. Az alábbi versek mutatják széles látókörét:

Szülőföldünk (1962)

Látod ezt a fényben fürdő várost?
Körötte kéklő, méla hegykaréj:
déli derűben hosszan álmodó,
de éber, hogyha jön a hűvös éj.

Akik élünk-halunk e hegy tövén,
szülőföldnek becézzük a tája:
esszük kenyerét, kortyoljuk borát,
és itt minket mindig hazavárnak.

Gyöngyös (1963)

Ez a város az én világom:
múltam, jelenem – ifjúságom.
Küdelmeim és örökségem:
jelenem, jövőm – öregségem.

Házai közt kószálok olykor
– már minden követ ismerek –,
hangulatos utcáit járom,
s rám köszönnek az emberek.

Kicsi köz… Itt apám búcsúzott,
anyámra meg a gond szakadt –,
és egy kopott ruhás fiúcska
dédelgette a vágyakat.

Ez gimnázium… Alma Mater…
emberformáló otthonom:
a soha meg nem elégedés
útjára vonzó vonzalom.

Tűnt időben rajzik az emlék,
nyitott-lehullott sok virág…
Vad háború, hányatott évek –,
s hittük, eljön egy jobb világ.

Kéklő hegyek ölelnek körül,
tölgyerdők őrző sátora,
szőlősoros, bortermő lejtők –,
versíró kedvem mámora.

Ez a város az én világom:
múltam, jelenem – ifjúságom.
Küzdelmeim és örökségem:
jelenem, jövőm – öregségem.

Lehullik rólam (1966)

Ülök az ablaknál
alkonyatkor…
Sugár suhan,
vöröslő fényözön.
Kezemben könyv,
és szavak lelkével
csöndes, szelíd
világba költözöm.

Röppen a perc,
elillan az óra,
fut az érzés
ritmus-hullámokon.
S olvastomban,
esti nyugalomban,
lehullik rólam
némán a korom.

Tavasz üzen… (2002)
Fiamnak

Tavasz üzen a kék azúrral,
küldi a moccanó rügyet,
elűzi a fáradt felhőket,
s fölöttünk az öröm lebeg.

Barka bomlik, ébred az erdő,
megmozdul az alvó avar.
Rigókoncert zenéje árad,
füttyös, bolondos hangzavar.

Szarvas iramlik vadcsapáson,
őzeket űz a dáridó;
madárraj rebben, róka búvik,
s olvad már a tavalyi hó.

A zsarnok Tél konok hatalmát
megtöri a szelíd Tavasz,
és a szürkület borújába
harsány aranyfényt sugaraz.

Nemcsak saját versek szerepelnek a könyvben, hanem műfordítások is. A nyelvek száma megdöbbentő: fordított angolból, németből, franciából, csehből és oroszból, de latinból és olaszból is. Számomra kedves a Napfivér, holdnővér c. dal, mely Isten dicsőségét hirdeti. Ennek egy változatát ő is elkészítette a latin eredeti felhasználásával.

Assziszi Szent Ferenc: Naphimnusz
In memoriam P. Soós Ányos

Felséges, mindenható és jóságos Úr,
tiéd a dicséret, dicsőség és tisztelet
– és minden imádás.
Minden egyedül csak a te érdemed,
s méltatlan az ember, hogy kiejtse neved.

Dícsértessél, Uram, és minden teremtményed,
különösen bátyánk, a Nap,
kitől a nappal, a világosság ered,
s aki szépséges, sugárzó és ragyogó:
tehozzád hasonló, Mindenható.

Áldjon, Uram, téged Hold nénénk,
és csillagmilliárdja az égnek,
kiket te alkottál fényesnek és szépnek.

Magasztaljon, Uram, Szél öcsénk,
levegő, felhő, szép és rút idő:
ők az éltetői teremtményeidnek.

Dícsérjen, Uram, Víz húgunk,
aki olyannyira hasznos,
oly értékes, tiszta és alázatos.

Áldjon, Uram, téged Tűz bátyánk:
vele világítod meg az éjszakát,
s aki szép, hatalmas, erős és vidám.

Dícsérjen, Uram, Földanya nénénk,
ő nevel és táplál bennünket,
megannyi gyümölcsöt, füveket
és tarka virágokat terem.

Áldjon, Uram, téged minden ember,
ki jóságodért másoknak megbocsát,
aki tűr ínséget, testi és lelki nyavalyát,
és boldog, Felséges, mert tetőled
nyerheti majd el a koronát.

Magasztaljon, Uram, nővérünk, a testi halál,
melyet egyetlen ember sem kerület el.
Akik halálos bűnben távoznak, elkárhoznak, –
de boldogok a követői szent akaratodnak,
a második halál már nem árthat azoknak.

Dícsérjétek hát Uramat és magasztaljátok,
adjatok hálát neki,
és nagy alázattal szolgáljátok!

Megtiszteltetés számomra, hogy e kedves verseket közre adhattam!

 

Címkék: , , , , , ,

Egy gyötrelmes, de tanulságos év

Igen, 2013-ról is elmondhatnánk, hiszen minden évben vannak nehézségek, gyötrelmek, de örömök és áldások is. Most mégsem erről az esztendőről szeretnék írni, hanem a “jó öreg” Robin Cook gyötrelmes évéről. Persze, valamikor a 70-es években történt és azt gondolhatnánk: elrepült fölötte az idő. Azonban van benne néhány tanulságos gondolat, amelyek felidézése talán hasznos a ma embere számára is.

(Robin Cook a híressé vált orvosi krimik előtt, debütáló könyvében első éves orvosként szerzett tapasztalatait egyes szám első személyben – napló szerűen – írta meg A gyötrelem éve c. műben. Ha jól tudom egy tengeralattjárón, katonai szolgálatban volt rá ideje.)

1. A doktor Roso nevű betege nagyon sokat szenvedett, aztán egyszer a rezidens elgondolkodott:
“Beledermedtem. S bár megértettem, mit érez, magamnak sem mertem bevallani, hogy idáig jutott, hiszen láttam már nem egyszer, mi történik azokkal a betegekkel, akik feladják a harcot. Szétesnek, víz alá merülnek. Valami az emberi lélekben képes összetartani a testet még a teljes összeomlás előtt is, de ha a lélek utat enged, s hagyja, hogy a test véghez vigye, amit akar, akkor nincs többé segítség.”
—ezt mi orvosok valóban nagyon sokszor látjuk. Amikor egy beteg feladja, akkor bizony az elkövetkező beavatkozások az esetek egy részében már csak a szenvedést hosszabbítják és rövid időn belül megérkezik a halál. Fontos ezt felismerni, de nem csak az orvosnak, egészségügyi dolgozónak (időnként a nővérkék, akik több időt töltenek a kórtermekben hamarabb meglátják), hanem a beteg hozzátartozójának is.

Robin Cook: A gyötrelem éve

Robin Cook: A gyötrelem éve

2. Bizony az egészségügy igen zárt rendszer. Különleges hivatástudattal működő emberek számtalan munkaórát, stresszes helyzetekben töltenek együtt. A “rendszer” lesz az ember élete:
“S mi kavarogtunk az olvasztótégelyben, egyre inkább magunkba, meg az egyetem és a kórház mesterséges világába zárkóztunk. Az átváltozás észrevehetetlen, szinte öntudatlan volt, ámde maradandó…”
—aki az egészségügybe bekerül, bizony vigyáznia kell a kiégésre és a bezárkózásra! Tanulságos mondatok, nem is idéztem többet, érdemes előtte, utána egy-egy oldalt elolvasni. (1. kiadás 106-108. oldal)

3. Az “átkozott” telefoncsöngés ügyeletben:
“A gyakornoki idejét a 20. század második felében töltő orvosjelölt számára minden idők legnagyobb gazembere Alexander Graham Bell. A lesújtó ítéletre persze nemcsak az az alak szolgált rá, aki feltalálta a telefont, hanem az a szadista is, aki megtervezte hozzá a csöngőt. No meg mindazok a tökfilkók, akik segítettek Bell mesternek ezt a fülsiketítő lármát átörökíteni az utókorra. Ők is mind benne vannak a disznóságban. Vajon hogy működött egy kórház a telefon feltalálása előtt, kérdezgetem magamtól mostanában, miközben úgy érzem, mintha csak ennek a kis fekete műanyag tárgynak a meghosszabbítása lennék. Pontosan olyan riasztó minden ízében, mint a mentőautó, csak sokkal váratlanabb; s ugyan állandóan ott munkál a tudatalattimban, mégis mindig felkészületlenül talál. Sehol a világon nincs még egy hang, amelyik ennyire fel tudná kavarni a nyugalmamat.”
—szerintem minden kezdő orvos ügyeletében csöng a telefon. Magam is így voltam, és elmondhatom, a modern, elektronikus telefonok csöngése semmivel sem kellemesebb. Ennek oka, hogy a stresszes helyzet összekapcsolódik a hanggal. Hozzá kell tennünk, hogy a mobil telefonok nagy áldást jelentenek, hiszen könnyebb a kollégákkal a kapcsolatot felvenni, tartani, de néha kellemetlen, hogy az embert még az ebédlőben vagy a mellékhelyiségben is elérik.

A könyvben számtalan más tanulság is van, amelyeket itt nem részletezek. Ezúton ajánlom a könyvet minden kedves olvasónak. Sőt, orvosoknak, orvostanhallgatóknak kötelezővé is tenném.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2014/01/14 hüvelyk Emberek, Kórház és a szakma, Olvasónapló

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , ,

Veszélyes állatok – zoonózisok

Varga János zoonózisokról szóló könyve

Varga János zoonózisokról szóló könyve

“Hétköznapi értelmezésben veszélyes állatoknak tartjuk az emberre támadó cápákat, krokodilokat, az emberevő tigriseket, mérges pókokat, skorpiókat, mérges kígyókat stb. […]
A húsevő ragadozóknak, mérges kígyóknak, cápáknak stb. a legfőbb prédája nem az emberek közül kerül ki. A legveszélyesebb állatokat nem köztük kell keresni, a legtöbb halállal végződő »állat és ember találkozások­­« nem hozzájuk fűződnek. Vannak azonban olyan állati szervezetek, amelyek az emberek százezreit, millióit veszélyeztetik. Az emberiség történetének legveszélyesebb, legtöbb áldozatot szedő állatai kétség kívül a halálos fertőző betegségeket terjesztő paraziták és azok gazdaszervezetei…”—írja bevezetőjében Varga János (Ph.D) főiskolai docens.

A tanár úr az egri Eszterházy Károly Főiskola Állattani Tanszékén tanít és hiánypótló könyvet írt meg 2010-ben, ami az iskola kiadójánál, a Líceum Kiadónál jelent meg. A borító kivitele nem hivalkodó, sőt kifejezetten szerény, a belső viszont gazdag, részletgazdag. Közel 300 oldal, ábrákkal, táblázatokkal ékesítve. Bár színes ábrák nincsenek, mégis érdekes olvasmány, hiszen gyakorlatilag végigmegy az összes állatról emberre terjedő betegségen, ami csak a világon előfordul. Bár nem orvosi szakkönyv, mégis ajánlanám minden orvostanhallgatónak, hogy mielőtt nekifut az ötödéves infektológia tantárgynak, legyen képe arról, hogy milyen módon veszélyesek valójában a környezetünkben megtalálható állatok.

Megtisztelő volt számomra annak idején (2009-ben), hogy a kéziratot nemcsak átolvashattam, hanem végig- bogarászhattam. Így minden mondatát ismerem, bátran merem állítani, hogy ebben a témakörben jelenleg hasonló kaliberű könyv nem található és még most, 2013-ban is aktuális, bármilyen gyorsan is halad a tudomány. A könyv beszerezhető a Líceum Kiadónál vagy Egerben a Sipotéka Könyvesboltban, ahol a főiskolai könyvek, jegyzetek kaphatók.

Az egri Varga tanár úr nem keverendő össze egy másik Varga tanár úrral. Az utóbbi ugyanis állatorvos és az MTA tagja (Dr. Varga János), de utoljára 1995-ben jelent meg egy mindössze 96 oldalas, inkább ismeretterjesztő könyve ebben a témakörben.

 
 

Címkék: , , , , , , , , ,

Versengés a műhelyben (ÉGy 6/46)

Élő Gyülekezetek II. évfolyam 5. szám

Élő Gyülekezetek II. évfolyam 5. szám

ÉGy X/46 címbeli jelzéssel indítottam ezt a bejegyzés-folyamot, amiben egy újság számaiból bengészek (vagy böngészek). Az Élő Gyülekezetek folyóirat első példányai 1998-ban kerültek az olvasók kezébe (november).

Most a II. évfolyam 5. szám cikkeit futottam át, mind kedves nekem. De talán a legelső a legmegdöbbentőbb. Így ezt most ismét közreadom ebben a formában.

A cikk bevezetője:

Ezt az egyszerűen, közérthetően megfogalmazott írást olvasva valószínűleg elismerjük, hogy a bemutatott szituáció a realitást tükrözi. Sok esetben találkozhatunk azzal, hogy az „eszközök” ahelyett, hogy a Mester kezében végeznék a rájuk szabott feladatot, maguk szeretnék átvenni az Ő szerepét. Ennek az lesz az eredménye, hogy amunka – ami talán a befejezéshez közeledik – most mégis áll.
Nagy előrelépést jelent az, ha fel- illetve elismerünk egy hibás szituációt, még nagyobbat, ha magunk is részese vagyunk, azonban a legnehezebb a változtatást véghez vinni, annál is inkább, mivel sok esetben ezt is közösen kell megtenni.

Versengés a műhelyben

Az ácsmester műhelyében nagy elégedetlenség és harc támadt. A szerszámok, amelyeknek az lett volna a rendeltetésük, hogy csodálatos egyetértésben és harmóniában dolgozzanak egymással, most ahelyett elkezdtek zúgolódni, ítélkezni és egymás fölé emelkedni.
„Úgy gondolom – mondotta dr. Fúró, egy mély kutató -, hogy Gyalu testvér általában csak felületes munkát végez. Természetesen nagy zajjal dolgozik, nagy hűhót csinál, és ha az ember a forgácsra néz, úgy tűnik, mintha borzasztó sokat végzett volna, …de csak a felületet érinti. Nem, elfogyott a türelmem vele szemben. Az én vezérelvem ez: csak mélyen behatolni a dolgokba.”
„Ismerem az Ön bölcsességének mélységét – válaszolta Kalapács prédikátor – és csodálom beható erejét; de el kell ismernie, hogy az Ön hatásköre nagyon kicsi körzetre korlátozódik.”
„Kalapács testvér – kiáltott közbe a hegyes kis Szegsegéd -, Ön valóban elég nagy zajt csinál, de tapasztalatból állíthatom, hogy végeredményben mindig csak a fejemet üti.”
Két öreg Fűrész aggasztóan összedugta a fejét, és egyik a másiknak ezt suttogta kitöredezett fogai között: „Én már régen elégedetlen vagyok a műhelyben levő mostani állapotok miatt. Az én időmben mindig azt mondtuk: Lassan, de biztosan! Sose vártam azt, hogy egy nagy deszka pár pillanat alatt apró darabokra változzék. Oda és vissza, oda és vissza, így dolgoztam a deszkán, míg egyik rost a másik után engedett. Igen, ez kemény, hosszadalmas munka volt. De most! – ott vannak a gépek, hatalmas intézkedések, és pár pillanat alatt megtörténik az, ami, ha helyesen csinálnák, egy órai időt is igénybe venne.”

Versengés a műhelyben (ismeretlen szerző)

Versengés a műhelyben (ismeretlen szerző írása)

„No, no, kedves Fűrész – mondotta Véső barát -, az Ön nézeteit már régen ismerjük. De én úgy vélem, hogy a dolog azon fordul meg, hogy az ember világosan tudja, milyen úton és módon éri el a legjelentősebb eredményt. Kalapács prédikátort élesen kritizálták, de én állíthatom, már régen dolgozom az ő vezetése alatt, ismerem érveléseinek súlyát és az ő erőteljes beszédének nagyszerű hatását. Egyetlen ütése sem téveszti el célját.”
A Patkó, amely véletlenül a műhelyben volt, most belekeveredett a beszélgetésbe:„Én is ismerem Kalapács úr hatalmát, de összehasonlíthatatlanul többet nyertem Fújtató úr igehirdetései által. Melegségre, melegségre van szükségünk! Az megolvasztja a szíveket, melyek az erőszaknak ellenállnak. Ó, hol lennék én, ha ő a lehellete által nem élesztette volna azt a tüzet, ami engemet izzóvá tett!”
Ekkor általános tetszésbe tört ki mindenki: „Igen, igen, melegségre van szükségünk, melegségre!”
Ekkor a tiszteletre méltó Köszörűkő professzor, aki épen azzal volt elfoglalva, hogy néhány fiatal fejszének az értelmét kiélesítse, ünnepélyesen megfordult és így szólt: „Bocsássanak meg uraim, a melegség önmagában nem elégséges nékünk; ha valóban alapos munkát akarunk végezni, ahhoz a bensőség nem kielégítő. Ó, nekem sok tapasztalatom van, és sok szikrát láttam már fellobbanni, amely csak egy kis taplót gyújtott fel. Pontosságra, élességre, fényezettségre, finom képzettségre a szó legkiterjedtebb értelmében elengedhetetlenül szüksége van minden eszköznek, amelyik valami jó munkát akar elvégezni.”
Pár jelentős pillantás esett a becsületes Csavarhúzó testvérre, aki egészen műveletlen, de teljesen hű és hathatós munkás volt.
„Én arra törekszem – mondotta egész egyszerűen -, hogy ami az utamba jön, azt bátran megragadjam, és amit egyszer erősen megfogtam, azt nem egykönnyen engedem el újból. Ilyen módon nekem már sok munka sikerült.”
A két barát: Derékszög és Mérővessző, akik eddig hallgatagon feküdtek a polcon, indíttatva érezték magukat, hogy ők is modjanak pár intő szót. Aggodalmukat fejezték ki afelől, hogy valaki egészségtelen sietséggel túl messzire mehet. „Amennyire mi emlékezni tudunk, senkinek sem sikerült semmi, ha nem maradt meg az előírt kötelességek pontos vonalán.”
„Én már bevertem egy pár szeget jó szilárdra, anélkül, hogy valami előírt tervem lett volna” – mondotta Kalapács testvér halkan magában, és úgy látszik, közben egészen elfelejtette, hogy őt egy magasabb kéz vezette.
Ebben a pillatnatban kinyílt az ajtó és belépett a műhelybe „az ácsmester fia”. Rögtön elcsendesült az eszközök szóharca, amely alatt semmiféle munka nem haladt előre. A Mester jelenlétében minden szerszám egyszerre tevékeny összhangba került, és a munka örömmel tovább folyt.
A Mester éppen egy templom mintájának elkészítésével volt elfoglalva. Gyakorlott keze alatt a munka láthatólag a befejezés felé közeledett, és minden eszköz ellentmondás nélkül végezte azt a munkát, amelyre a Mester használta. Fűrész és kalapács, gyalu és fúró, köszörűkő és srófhúzó, – mind megtalálta a maga munkáját. Minden ellentétet figyelmen kívül hagyva, készségesen engedte át egyik a másiknak a helyet, aszerint, amint amunka azt megkövetelte. És így épült a munka a Mester bölcs, teremtő keze alatt csodálatos, tökéletes templommá.

 

Címkék: , , , , , ,