RSS

Olvasónapló kategória bejegyzései

Az ember folyamatosan olvas – jobb esetben -, ennek kapcsán találhat érdekes dolgokat, vagy egyszerűen csak valamit, ami megragadja, megszólítja. No, ezek a bejegyzések tartoznak ide.

Mátrai monológ

Fülöp Lajos verseskötete

Fülöp Lajos verseskötete

Ez a címe Fülöp Lajos rövid verseskötetének, melyben az elmúlt évtizedek során kiadatlan, mégis velős, tömör lírai gondolatait adja közre. A szerző – megtiszteltetés számomra hogy barátomnak nevezhetem – ars poeticája a kötet hátsó borítóján olvasható: “A versírás számomra önkifejezés, ‘kibeszélés’, gondolataim, érzelmeim, akaratom megnyilvánulása. A versben és műfordításban – ahogy Baudelaire megfogalmazta – a költő ‘kénye-kedvére lehet önmaga és másvalaki’. Nagyobb a szabadsága a nyelvi eszközök és szabályok felhasználása terén is. A líra – hitem szerint – a legszubjektívebb, legvonzóbb és legizgalmasabb műfaj. Gárdonyival szólva: ‘A vers örök, mint minden ami égi!’ (Fülöp Lajos)”

Korábban már írtam a szerző könyveiről, idéztem is részleteket: 80. születésnapjára készült emlékkönyvBugát Pál a nyelvújító. Idén 82 éves és félelmetes életművet tekinthet magának. Az alábbi versek mutatják széles látókörét:

Szülőföldünk (1962)

Látod ezt a fényben fürdő várost?
Körötte kéklő, méla hegykaréj:
déli derűben hosszan álmodó,
de éber, hogyha jön a hűvös éj.

Akik élünk-halunk e hegy tövén,
szülőföldnek becézzük a tája:
esszük kenyerét, kortyoljuk borát,
és itt minket mindig hazavárnak.

Gyöngyös (1963)

Ez a város az én világom:
múltam, jelenem – ifjúságom.
Küdelmeim és örökségem:
jelenem, jövőm – öregségem.

Házai közt kószálok olykor
– már minden követ ismerek –,
hangulatos utcáit járom,
s rám köszönnek az emberek.

Kicsi köz… Itt apám búcsúzott,
anyámra meg a gond szakadt –,
és egy kopott ruhás fiúcska
dédelgette a vágyakat.

Ez gimnázium… Alma Mater…
emberformáló otthonom:
a soha meg nem elégedés
útjára vonzó vonzalom.

Tűnt időben rajzik az emlék,
nyitott-lehullott sok virág…
Vad háború, hányatott évek –,
s hittük, eljön egy jobb világ.

Kéklő hegyek ölelnek körül,
tölgyerdők őrző sátora,
szőlősoros, bortermő lejtők –,
versíró kedvem mámora.

Ez a város az én világom:
múltam, jelenem – ifjúságom.
Küzdelmeim és örökségem:
jelenem, jövőm – öregségem.

Lehullik rólam (1966)

Ülök az ablaknál
alkonyatkor…
Sugár suhan,
vöröslő fényözön.
Kezemben könyv,
és szavak lelkével
csöndes, szelíd
világba költözöm.

Röppen a perc,
elillan az óra,
fut az érzés
ritmus-hullámokon.
S olvastomban,
esti nyugalomban,
lehullik rólam
némán a korom.

Tavasz üzen… (2002)
Fiamnak

Tavasz üzen a kék azúrral,
küldi a moccanó rügyet,
elűzi a fáradt felhőket,
s fölöttünk az öröm lebeg.

Barka bomlik, ébred az erdő,
megmozdul az alvó avar.
Rigókoncert zenéje árad,
füttyös, bolondos hangzavar.

Szarvas iramlik vadcsapáson,
őzeket űz a dáridó;
madárraj rebben, róka búvik,
s olvad már a tavalyi hó.

A zsarnok Tél konok hatalmát
megtöri a szelíd Tavasz,
és a szürkület borújába
harsány aranyfényt sugaraz.

Nemcsak saját versek szerepelnek a könyvben, hanem műfordítások is. A nyelvek száma megdöbbentő: fordított angolból, németből, franciából, csehből és oroszból, de latinból és olaszból is. Számomra kedves a Napfivér, holdnővér c. dal, mely Isten dicsőségét hirdeti. Ennek egy változatát ő is elkészítette a latin eredeti felhasználásával.

Assziszi Szent Ferenc: Naphimnusz
In memoriam P. Soós Ányos

Felséges, mindenható és jóságos Úr,
tiéd a dicséret, dicsőség és tisztelet
– és minden imádás.
Minden egyedül csak a te érdemed,
s méltatlan az ember, hogy kiejtse neved.

Dícsértessél, Uram, és minden teremtményed,
különösen bátyánk, a Nap,
kitől a nappal, a világosság ered,
s aki szépséges, sugárzó és ragyogó:
tehozzád hasonló, Mindenható.

Áldjon, Uram, téged Hold nénénk,
és csillagmilliárdja az égnek,
kiket te alkottál fényesnek és szépnek.

Magasztaljon, Uram, Szél öcsénk,
levegő, felhő, szép és rút idő:
ők az éltetői teremtményeidnek.

Dícsérjen, Uram, Víz húgunk,
aki olyannyira hasznos,
oly értékes, tiszta és alázatos.

Áldjon, Uram, téged Tűz bátyánk:
vele világítod meg az éjszakát,
s aki szép, hatalmas, erős és vidám.

Dícsérjen, Uram, Földanya nénénk,
ő nevel és táplál bennünket,
megannyi gyümölcsöt, füveket
és tarka virágokat terem.

Áldjon, Uram, téged minden ember,
ki jóságodért másoknak megbocsát,
aki tűr ínséget, testi és lelki nyavalyát,
és boldog, Felséges, mert tetőled
nyerheti majd el a koronát.

Magasztaljon, Uram, nővérünk, a testi halál,
melyet egyetlen ember sem kerület el.
Akik halálos bűnben távoznak, elkárhoznak, –
de boldogok a követői szent akaratodnak,
a második halál már nem árthat azoknak.

Dícsérjétek hát Uramat és magasztaljátok,
adjatok hálát neki,
és nagy alázattal szolgáljátok!

Megtiszteltetés számomra, hogy e kedves verseket közre adhattam!

 

Címkék: , , , , , ,

Egy gyötrelmes, de tanulságos év

Igen, 2013-ról is elmondhatnánk, hiszen minden évben vannak nehézségek, gyötrelmek, de örömök és áldások is. Most mégsem erről az esztendőről szeretnék írni, hanem a “jó öreg” Robin Cook gyötrelmes évéről. Persze, valamikor a 70-es években történt és azt gondolhatnánk: elrepült fölötte az idő. Azonban van benne néhány tanulságos gondolat, amelyek felidézése talán hasznos a ma embere számára is.

(Robin Cook a híressé vált orvosi krimik előtt, debütáló könyvében első éves orvosként szerzett tapasztalatait egyes szám első személyben – napló szerűen – írta meg A gyötrelem éve c. műben. Ha jól tudom egy tengeralattjárón, katonai szolgálatban volt rá ideje.)

1. A doktor Roso nevű betege nagyon sokat szenvedett, aztán egyszer a rezidens elgondolkodott:
“Beledermedtem. S bár megértettem, mit érez, magamnak sem mertem bevallani, hogy idáig jutott, hiszen láttam már nem egyszer, mi történik azokkal a betegekkel, akik feladják a harcot. Szétesnek, víz alá merülnek. Valami az emberi lélekben képes összetartani a testet még a teljes összeomlás előtt is, de ha a lélek utat enged, s hagyja, hogy a test véghez vigye, amit akar, akkor nincs többé segítség.”
—ezt mi orvosok valóban nagyon sokszor látjuk. Amikor egy beteg feladja, akkor bizony az elkövetkező beavatkozások az esetek egy részében már csak a szenvedést hosszabbítják és rövid időn belül megérkezik a halál. Fontos ezt felismerni, de nem csak az orvosnak, egészségügyi dolgozónak (időnként a nővérkék, akik több időt töltenek a kórtermekben hamarabb meglátják), hanem a beteg hozzátartozójának is.

Robin Cook: A gyötrelem éve

Robin Cook: A gyötrelem éve

2. Bizony az egészségügy igen zárt rendszer. Különleges hivatástudattal működő emberek számtalan munkaórát, stresszes helyzetekben töltenek együtt. A “rendszer” lesz az ember élete:
“S mi kavarogtunk az olvasztótégelyben, egyre inkább magunkba, meg az egyetem és a kórház mesterséges világába zárkóztunk. Az átváltozás észrevehetetlen, szinte öntudatlan volt, ámde maradandó…”
—aki az egészségügybe bekerül, bizony vigyáznia kell a kiégésre és a bezárkózásra! Tanulságos mondatok, nem is idéztem többet, érdemes előtte, utána egy-egy oldalt elolvasni. (1. kiadás 106-108. oldal)

3. Az “átkozott” telefoncsöngés ügyeletben:
“A gyakornoki idejét a 20. század második felében töltő orvosjelölt számára minden idők legnagyobb gazembere Alexander Graham Bell. A lesújtó ítéletre persze nemcsak az az alak szolgált rá, aki feltalálta a telefont, hanem az a szadista is, aki megtervezte hozzá a csöngőt. No meg mindazok a tökfilkók, akik segítettek Bell mesternek ezt a fülsiketítő lármát átörökíteni az utókorra. Ők is mind benne vannak a disznóságban. Vajon hogy működött egy kórház a telefon feltalálása előtt, kérdezgetem magamtól mostanában, miközben úgy érzem, mintha csak ennek a kis fekete műanyag tárgynak a meghosszabbítása lennék. Pontosan olyan riasztó minden ízében, mint a mentőautó, csak sokkal váratlanabb; s ugyan állandóan ott munkál a tudatalattimban, mégis mindig felkészületlenül talál. Sehol a világon nincs még egy hang, amelyik ennyire fel tudná kavarni a nyugalmamat.”
—szerintem minden kezdő orvos ügyeletében csöng a telefon. Magam is így voltam, és elmondhatom, a modern, elektronikus telefonok csöngése semmivel sem kellemesebb. Ennek oka, hogy a stresszes helyzet összekapcsolódik a hanggal. Hozzá kell tennünk, hogy a mobil telefonok nagy áldást jelentenek, hiszen könnyebb a kollégákkal a kapcsolatot felvenni, tartani, de néha kellemetlen, hogy az embert még az ebédlőben vagy a mellékhelyiségben is elérik.

A könyvben számtalan más tanulság is van, amelyeket itt nem részletezek. Ezúton ajánlom a könyvet minden kedves olvasónak. Sőt, orvosoknak, orvostanhallgatóknak kötelezővé is tenném.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2014/01/14 hüvelyk Emberek, Kórház és a szakma, Olvasónapló

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , ,

Veszélyes állatok – zoonózisok

Varga János zoonózisokról szóló könyve

Varga János zoonózisokról szóló könyve

“Hétköznapi értelmezésben veszélyes állatoknak tartjuk az emberre támadó cápákat, krokodilokat, az emberevő tigriseket, mérges pókokat, skorpiókat, mérges kígyókat stb. […]
A húsevő ragadozóknak, mérges kígyóknak, cápáknak stb. a legfőbb prédája nem az emberek közül kerül ki. A legveszélyesebb állatokat nem köztük kell keresni, a legtöbb halállal végződő »állat és ember találkozások­­« nem hozzájuk fűződnek. Vannak azonban olyan állati szervezetek, amelyek az emberek százezreit, millióit veszélyeztetik. Az emberiség történetének legveszélyesebb, legtöbb áldozatot szedő állatai kétség kívül a halálos fertőző betegségeket terjesztő paraziták és azok gazdaszervezetei…”—írja bevezetőjében Varga János (Ph.D) főiskolai docens.

A tanár úr az egri Eszterházy Károly Főiskola Állattani Tanszékén tanít és hiánypótló könyvet írt meg 2010-ben, ami az iskola kiadójánál, a Líceum Kiadónál jelent meg. A borító kivitele nem hivalkodó, sőt kifejezetten szerény, a belső viszont gazdag, részletgazdag. Közel 300 oldal, ábrákkal, táblázatokkal ékesítve. Bár színes ábrák nincsenek, mégis érdekes olvasmány, hiszen gyakorlatilag végigmegy az összes állatról emberre terjedő betegségen, ami csak a világon előfordul. Bár nem orvosi szakkönyv, mégis ajánlanám minden orvostanhallgatónak, hogy mielőtt nekifut az ötödéves infektológia tantárgynak, legyen képe arról, hogy milyen módon veszélyesek valójában a környezetünkben megtalálható állatok.

Megtisztelő volt számomra annak idején (2009-ben), hogy a kéziratot nemcsak átolvashattam, hanem végig- bogarászhattam. Így minden mondatát ismerem, bátran merem állítani, hogy ebben a témakörben jelenleg hasonló kaliberű könyv nem található és még most, 2013-ban is aktuális, bármilyen gyorsan is halad a tudomány. A könyv beszerezhető a Líceum Kiadónál vagy Egerben a Sipotéka Könyvesboltban, ahol a főiskolai könyvek, jegyzetek kaphatók.

Az egri Varga tanár úr nem keverendő össze egy másik Varga tanár úrral. Az utóbbi ugyanis állatorvos és az MTA tagja (Dr. Varga János), de utoljára 1995-ben jelent meg egy mindössze 96 oldalas, inkább ismeretterjesztő könyve ebben a témakörben.

 
 

Címkék: , , , , , , , , ,

Versengés a műhelyben (ÉGy 6/46)

Élő Gyülekezetek II. évfolyam 5. szám

Élő Gyülekezetek II. évfolyam 5. szám

ÉGy X/46 címbeli jelzéssel indítottam ezt a bejegyzés-folyamot, amiben egy újság számaiból bengészek (vagy böngészek). Az Élő Gyülekezetek folyóirat első példányai 1998-ban kerültek az olvasók kezébe (november).

Most a II. évfolyam 5. szám cikkeit futottam át, mind kedves nekem. De talán a legelső a legmegdöbbentőbb. Így ezt most ismét közreadom ebben a formában.

A cikk bevezetője:

Ezt az egyszerűen, közérthetően megfogalmazott írást olvasva valószínűleg elismerjük, hogy a bemutatott szituáció a realitást tükrözi. Sok esetben találkozhatunk azzal, hogy az „eszközök” ahelyett, hogy a Mester kezében végeznék a rájuk szabott feladatot, maguk szeretnék átvenni az Ő szerepét. Ennek az lesz az eredménye, hogy amunka – ami talán a befejezéshez közeledik – most mégis áll.
Nagy előrelépést jelent az, ha fel- illetve elismerünk egy hibás szituációt, még nagyobbat, ha magunk is részese vagyunk, azonban a legnehezebb a változtatást véghez vinni, annál is inkább, mivel sok esetben ezt is közösen kell megtenni.

Versengés a műhelyben

Az ácsmester műhelyében nagy elégedetlenség és harc támadt. A szerszámok, amelyeknek az lett volna a rendeltetésük, hogy csodálatos egyetértésben és harmóniában dolgozzanak egymással, most ahelyett elkezdtek zúgolódni, ítélkezni és egymás fölé emelkedni.
„Úgy gondolom – mondotta dr. Fúró, egy mély kutató -, hogy Gyalu testvér általában csak felületes munkát végez. Természetesen nagy zajjal dolgozik, nagy hűhót csinál, és ha az ember a forgácsra néz, úgy tűnik, mintha borzasztó sokat végzett volna, …de csak a felületet érinti. Nem, elfogyott a türelmem vele szemben. Az én vezérelvem ez: csak mélyen behatolni a dolgokba.”
„Ismerem az Ön bölcsességének mélységét – válaszolta Kalapács prédikátor – és csodálom beható erejét; de el kell ismernie, hogy az Ön hatásköre nagyon kicsi körzetre korlátozódik.”
„Kalapács testvér – kiáltott közbe a hegyes kis Szegsegéd -, Ön valóban elég nagy zajt csinál, de tapasztalatból állíthatom, hogy végeredményben mindig csak a fejemet üti.”
Két öreg Fűrész aggasztóan összedugta a fejét, és egyik a másiknak ezt suttogta kitöredezett fogai között: „Én már régen elégedetlen vagyok a műhelyben levő mostani állapotok miatt. Az én időmben mindig azt mondtuk: Lassan, de biztosan! Sose vártam azt, hogy egy nagy deszka pár pillanat alatt apró darabokra változzék. Oda és vissza, oda és vissza, így dolgoztam a deszkán, míg egyik rost a másik után engedett. Igen, ez kemény, hosszadalmas munka volt. De most! – ott vannak a gépek, hatalmas intézkedések, és pár pillanat alatt megtörténik az, ami, ha helyesen csinálnák, egy órai időt is igénybe venne.”

Versengés a műhelyben (ismeretlen szerző)

Versengés a műhelyben (ismeretlen szerző írása)

„No, no, kedves Fűrész – mondotta Véső barát -, az Ön nézeteit már régen ismerjük. De én úgy vélem, hogy a dolog azon fordul meg, hogy az ember világosan tudja, milyen úton és módon éri el a legjelentősebb eredményt. Kalapács prédikátort élesen kritizálták, de én állíthatom, már régen dolgozom az ő vezetése alatt, ismerem érveléseinek súlyát és az ő erőteljes beszédének nagyszerű hatását. Egyetlen ütése sem téveszti el célját.”
A Patkó, amely véletlenül a műhelyben volt, most belekeveredett a beszélgetésbe:„Én is ismerem Kalapács úr hatalmát, de összehasonlíthatatlanul többet nyertem Fújtató úr igehirdetései által. Melegségre, melegségre van szükségünk! Az megolvasztja a szíveket, melyek az erőszaknak ellenállnak. Ó, hol lennék én, ha ő a lehellete által nem élesztette volna azt a tüzet, ami engemet izzóvá tett!”
Ekkor általános tetszésbe tört ki mindenki: „Igen, igen, melegségre van szükségünk, melegségre!”
Ekkor a tiszteletre méltó Köszörűkő professzor, aki épen azzal volt elfoglalva, hogy néhány fiatal fejszének az értelmét kiélesítse, ünnepélyesen megfordult és így szólt: „Bocsássanak meg uraim, a melegség önmagában nem elégséges nékünk; ha valóban alapos munkát akarunk végezni, ahhoz a bensőség nem kielégítő. Ó, nekem sok tapasztalatom van, és sok szikrát láttam már fellobbanni, amely csak egy kis taplót gyújtott fel. Pontosságra, élességre, fényezettségre, finom képzettségre a szó legkiterjedtebb értelmében elengedhetetlenül szüksége van minden eszköznek, amelyik valami jó munkát akar elvégezni.”
Pár jelentős pillantás esett a becsületes Csavarhúzó testvérre, aki egészen műveletlen, de teljesen hű és hathatós munkás volt.
„Én arra törekszem – mondotta egész egyszerűen -, hogy ami az utamba jön, azt bátran megragadjam, és amit egyszer erősen megfogtam, azt nem egykönnyen engedem el újból. Ilyen módon nekem már sok munka sikerült.”
A két barát: Derékszög és Mérővessző, akik eddig hallgatagon feküdtek a polcon, indíttatva érezték magukat, hogy ők is modjanak pár intő szót. Aggodalmukat fejezték ki afelől, hogy valaki egészségtelen sietséggel túl messzire mehet. „Amennyire mi emlékezni tudunk, senkinek sem sikerült semmi, ha nem maradt meg az előírt kötelességek pontos vonalán.”
„Én már bevertem egy pár szeget jó szilárdra, anélkül, hogy valami előírt tervem lett volna” – mondotta Kalapács testvér halkan magában, és úgy látszik, közben egészen elfelejtette, hogy őt egy magasabb kéz vezette.
Ebben a pillatnatban kinyílt az ajtó és belépett a műhelybe „az ácsmester fia”. Rögtön elcsendesült az eszközök szóharca, amely alatt semmiféle munka nem haladt előre. A Mester jelenlétében minden szerszám egyszerre tevékeny összhangba került, és a munka örömmel tovább folyt.
A Mester éppen egy templom mintájának elkészítésével volt elfoglalva. Gyakorlott keze alatt a munka láthatólag a befejezés felé közeledett, és minden eszköz ellentmondás nélkül végezte azt a munkát, amelyre a Mester használta. Fűrész és kalapács, gyalu és fúró, köszörűkő és srófhúzó, – mind megtalálta a maga munkáját. Minden ellentétet figyelmen kívül hagyva, készségesen engedte át egyik a másiknak a helyet, aszerint, amint amunka azt megkövetelte. És így épült a munka a Mester bölcs, teremtő keze alatt csodálatos, tökéletes templommá.

 

Címkék: , , , , , ,

Gates, de nem Bill, hanem Bob

(Helyzetjelentés: Nem álltam be a karthauzi szerzetesrendbe, hallgatásom oka éppen ezzel ellentétes. Mostanában “túl sokat” kell beszélnem rendezvényeken, konferenciákon. Így aztán a korábbiakban birtokolt nem túl sok időm most még tovább rövidült. De már csak néhány hét és újra lehetőségem lesz az írásra és a WordPress publikációkra. Egyet azért lezárok most, a sok vázlat közül.)
Retró kanapén, gagyi borító, de annál nagyszerűbb belső (igazi kincs minden orvos számára)

Retró kanapén, gagyi borító, de annál nagyszerűbb belső (igazi kincs minden orvos számára)

Robert H. Gates ezredes (USA) nyugállományba vonulása után sem hagyta abba az orvoslást. Ennek pedig ékes példája az a könyv, ami ugyan tíz éve jelent meg, de még mindig aktuális és érdemes elővenni.

Ez a “faltól falig” 470 oldal félelmetes munka (A5). Először is, nem könnyű olyan orvostudományi könyvet írni, ami felépítésében ad valami újat. Ebben több mint ezer kérdést és választ olvashatunk, aminek nagy része külön-külön “megérne egy misét”.

Megdöbbentő, hogy ennyi szerzőt hogyan tudott összeverbuválni a szerkesztő, de nyilván az angolszász nyelvterület, sőt, önmagában az USA mikrobiológus és infektológus társadalma óriási a magyar nyelvterülethez képest. Hadd soroljam el ízelítőként a szerzők neveit (csak a vezetéknevek):

Anandakrishnan, Bamberger, Battafarano, Baum, Beecham III, Berg, Brown, Burman, Carson, Cohn, Cook, Crawley, Daly, Davis, Demers, Dommaraju, Dooley, Egan, Ellis, Ellison III, English III, Enzenauer, Everett, Fasano, Ferguson, Fishbain, Fraser, Freitas, Gates (a szerkesztő Robert H.), George, Gerstadt, Gray, Haburchak, Halsey, Hanley, Hepburn (nem az Ódri), Horvath (hopp, egy magyar név), Hospenthal, Hsue, Johnson, Karlin, Koch, LaPorta, Lowry, Ly, Lynchard, Madinger, Maguire, Marie, Marovich, Mbuthia, McAllister, McCollister, McDonald, McMillen, Miller, Murray, Nauschuetz, Nguyen, Osswald, Parker, Parker, Pegram, Plemmons, Purcell, Radvany (magyaros hangzású), Rajnik, Ratcliffe, Roland, Roop, Salzer, Skillman, Sloan, Thompson, Thrun, Tight, Tramont, Vaughan, Vincent, Wallace, Weina, Williams, Yang, Zacher (nem Gábor,hanem Lisa), Zeien

Aki valaha is részt vett infektológia tankönyv vagy szakkönyv készítésében, vagy egyszerűen csak végiggondolja a témaköröket, hamar rájön, hogy ideális felépítés nem létezik. Mandellék a két végéről közelítik meg a kérdést (a Principles and Practice of Infectious Diseases-ben – persze… több mint 4000 oldal A4-es, apró betűs) vagyis a kórokozók és a klinikai szindrómák irányából. Egy ilyen kis könyvben azonban nagyon nehéz didaktikus felépítést kialakítani. Nagyjából azért sikerült, íme a tartalomjegyzés hevenyészett fordítása (angolról magyarra):

A fertőzések megközelítése (nem térben, hanem elméleti szempontból)
– – –  A mikrobiológiai laboratórium fejlődéstörténete
– – – A helyes kérdések: A anamnézis és a fertőző betegségek
– – – A fizikális vizsgálat alapján felmerült gyanú
– – – Képalkotó vizsgálatok fertőző betegségek esetén
– – – Fertőzések és a sebész
Nagy klinikai szindrómák
– – – Ismeretlen eredetű láz (fever of unknown origin – FUO)
– – – Sepsis felnőttekben
– – – Tályogok és anaerob fertőzések
– – – Ulcerogladularis fertőzések
– – – Kullancsbetegségek
– – – Harapott sebek fertőzései
– – – Nosocomialis fertőzések
– – – Fertőzések idős korban
Sérült immunitású betegek fertőzéseivel kapcsolatos klinikai megfontolások
– – – Elsődleges immunhiányok
– – – A HIV fertőzés, vírusellenes kezelés és megelőző tevékenység folyamata és története
– – – Gyakori HIV-vel kapcsolatos komplikációk diagnosztikája és kezelése
– – – HIV fertőzéssel összefüggő reumatológiai szindrómák
– – – Kemoterápia utáni fertőzések
– – – Transzplantáció utáni fertőzések
IV. Antibiotikumok
– – – Antibiotikum választás profilaxis és kezelés céljából
– – – Anti-infektív terápia
V. Bakteriális fertőzések
– – – Klinikai megfontolások gram-pozitív fertőzések esetén
– – – Klinikai megfontolások gram-negatív fertőzések esetén
VI. Mycobacterium fertőzések
– – – Tuberculosis: A “White Plague” újraértékelése
(White Plague: any epidemic disease that makes the patients appear pale, especially tuberculosis during the 19th and early 20th century…)
– – – Tuberculosistól eltérő mycobacteriumok
VII. Gomba infekciók
– – – Candidiasis
– – – Coccidioidomycosis
– – – Histoplasmosis
– – – Észak-amerikai blastomycosis
– – – Sporotrichosis
VIII. Parasita fertőzések
– – – Fontos parazita-fertőzések az Egyesült Államokban
IX. Szexuális úton terjedő betegségek
– – – Húgycső-gyulladás
– – – A syphilis ellátása
– – – Kismedencei gyulladásos megbetegedés: klinikai megfontolások
– – – Condyloma és genitális herpes: életre szóló barátok
– – – Fertőzéses eredetű hüvelygyulladás
X. Csont és ízületi infekciók
– – – CSont és az ízület körüli fertőzések
– – – Implantátumok fertőzései az érprotézisek kivételével
– – – Fertőzéses eredetű arthritis
– – – Ferőtzéssel összefüggő reumatológiai szindrómák
XI. Gastrointestinális fertőzések
– – – Fertőző májgyulladás
– – – Ételmérgezés
– – – Fertőzéses hasmenés
XII. A fej és a nyak fertőzései
– – – Szemészeti infekciók
– – – Otitis
– – – Torokgyulladás
XIII. Kardiális fertőzések
– – – Infektív endocarditis
XIV. Légúti szindrómák
– – – Az arcüregek gyulladásai
– – – Közösségben szerzett tüdőgyulladás: az első számú közellenség
– – – Nosocomialis pneumonia nem intubált betegben
– – – Lélegeztetéssel összefüggő pneumonia
XV. Cerebrospinalis infekciók
– – – Agyhártyagyulladás
XVI. Bőr- és lágyrész infekciók
– – – Ectoparasitosisok
– – – Bőr alatt rejtőző titkok: fasciitis
– – – Láz bőrgyulladással
– – – Pyodermák
XVII. Húgyúti fertőzések
– – – Húgyúti infekciók
XVIII. Anyai és gyermekgyógyászati fertőzések
– – – Terhesség alatti infekciók
– – – Újszülöttek fertőzései
XIX. Utazási medicina (Emporiatria)
– – – Utazási megbetegedések
– – – Malária
– – – Leptospirosis
XX. Fenyegető kórokozók
– – – Hantavírusok
– – – Macskakarmolási betegség
– – – Biológiai fegyverek: természetellenes fertőzések
XXI. Egyéb érdekes témakörök
– – – Felnőttek védőoltásai
– – – Nem fertőző megbetegedések fertőzéses okai
– – –
Híres emberek fertőző megbetegedései

Kedves blogolvasó, ha ide eljutottál, akkor feltételezem, hogy szakember vagy (mást a tartalomjegyzék első sorai lekapcsolnak), így hadd ajánljam Neked is ezt a könyvet! Orvosként naponta szembesülünk azzal az érzéssel, hogy elszalad a tudomány fejlődése fölöttünk. Ám ez a könyv annyira szilárd alapozó és ugyanakkor frissítő is, hogy most jó pár évvel a beszerzése után elővéve újból mond újat és egy egy témakörben remek kérdéseket tesz fel… és válaszol is meg. Hiába 10 éve jelent meg, még mindig remekműnek számít.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/10/09 hüvelyk Kórház és a szakma, Olvasónapló

 

Címkék: , , , , , , , , , , ,

Korbán (ÉGy 5/46)

Micsoda? Orbán? Nem, korbán! Egész pontosan korbanheb, vagyis egy héber szó, a korbanige igéből ered. Az Ószövetségben először Mózes Harmadik Könyvének első részében találkozhatunk ezzel a szóval az áldozatok leírásánál. A korbán főnév szoros összefüggésben van egy igével, melynek jelentései: közel állni, közel lépni, közeledni illetve közel vinni, áldozatot bemutatni. Kifejezi tehát azt, hogy a különféle áldozatok bemutatása tulajdonképpen az Istenhez való közeledés, és a helyesen hozott áldozat által Isten és ember egészen közel került egymáshoz, egy szellemi közösséget alkotva.

Az Élő Gyülekezetek 1999. augusztusi számából az egyik kedvenc cikkem volt a “korbános”. Üzenete ma is érvényes és nagyon tanulságos, főleg azt látva, hogy hány idős szenved az egyedülléttől éppen kórházba kerülve:

“John A. Bjorlie: Korbán
Amikor az abortusz-igenlés végigsöpört az Egyesült Államokon, a keresztyének válasza ez volt: »Ez a világ elveti és meggyilkolja gyermekeit, pedig a gyermek az Úrtól való örökség, egy áldás. Érkezését örömmel kell venni, így mi gyermekeket fogunk örökbe fogadni. Gyermekeket nemzünk és az Úr félelmében neveljük fel õket.« Mindez sokkal erõteljesebben szólt, mint ezer abortusz-ellenes szórólap.
Manapság, az eutanázia hangos szóvivői adnak lehetőséget a keresztyéneknek, hogy nyilatkozzanak. Hogyan bánjunk a gyengékkel, erőtlenekkel, öregekkel? Be tudjuk mutatni a valódi kereszténység egyedülállóságát ebben a világban? Itt most az otthonunkban való helytállásról, bizonyságtételről beszélek.
Krisztus élete merő ellentéte volt azoknak az álkegyeseknek, akik mentesítették magukat mindenféle otthoni kötelezettségük alól. Kegyeskedő kortársainak ezt mondta Krisztus: »Szépen félreteszitek az Isten parancsolatát azért, hogy a helyébe állíthassátok a magatok hagyományait. Mert Mózes ezt mondta: Tiszteld apádat és anyádat, és aki gyalázza apját vagy anyját, halállal bűnhődjék. Ti pedig azt mondjátok: Ha ezt mondja valaki apjának vagy anyjának: korbán, vagyis áldozati ajándék az, amivel megsegíthetnélek akkor már nem engeditek, hogy bármit tegyen is apjáért vagy anyjáért; és így érvény telenné teszitek az Isten igéjét hagyományotokkal, amelyet továbbadtatok; de sok más ehhez hasonlót is tesztek.« (Mk 7,9-13)
Elhanyagolták a szüleikről való gondoskodást. És kire hivatkoztak, kit okoltak ezért? Istent, akit állítólag imádtak. Azt az összeget, amellyel kisegíthették volna szüleiket, Istennek szentelték adományként, korbánként.
Ennek ellentéteként nézzük meg Jézus példáját. Ha volt valaki, aki mentesítve lehetett volna az otthoni kötelességek alól, akkor az az Isten Fia volt. És mégse hivatkozott a korbánra Máriának: „Amikor Jézus meglátta ott állni anyját, és azt a tanítványt, akit szeretett, így szólt anyjához: »Asszony, íme, a te fiad!” Azután így szólt a tanítványhoz: „Íme, a te anyád!” És ettől az órától fogva otthonába fogadta őt az a tanítvány.« (Jn 19,26-27). Még akkor is, amikor a kereszten szenvedett, volt arra gondja, hogy az anyját rábízza valakinek a gondoskodására.
Krisztus szavaival összhangban Pál mondja: »Az özvegyasszonyokat, akik valóban özvegyek, tiszteld. Ha pedig egy özvegyasszonynak gyermekei vagy unokái vannak, s ezek tanulják meg, hogy elsősorban a saját házuk népét becsüljék meg, és hálájukat szüeik iránt róják le, mert ez kedves az Istennek… Ha pedig valaki az övéiről nem gondoskodik, az megtagadja a hitet, és rosszabb a hitetlennél.« (1Tim 5,3-8)
Ezeknek a verseknek az értelme nem is lehetne egyértelmûbb, és mégis miért nem eszerint járnak el sokan? Az a vers, hogy »Ha … valaki az övéirõl nem gondoskodik … rosszabb a hitetlennél!« néha arra ösztönzi a keresztényeket, hogy a nagyon is jó életszínvonalukat tovább emeljék, vagy éppenséggel egy ok arra, hogy életbiztosítást kössenek (nemrégen egy bizdtosítási ügynök hivatkozott nekem erre a versre, de mint észrevettem, ez volt az egyetlen igehely, amelyet tudott). De megértettük-e, hogy ez a vers arra tanít minket, hogy gondot viseljünk a szüleinkre, nagyszüleinkre?
korbanAz, hogy rójuk le hálánkat szüleinknek, azt jelenti, hogy ők tisztába tettek, felneveltek, élelemmel láttak el, és eljön az idõ, amikor ezt viszonoznunk kell. Nehéz és fárasztó napokban velünk voltak, gondot viseltek ránk, és eszerint kellene nekünk is tennünk. És éppúgy, ahogyan minket megetettek, nekünk is azt kell tennünk, ha szükségük van erre. A keresztyén szociális otthonok nem azért jöttek létre, hogy ennek a felelősségét elpalástolják előlünk. És ha meg is bízok valakit fizetésért, hogy helyettem lássa el ezeket a teendőket, a felelõsség Isten előtt még mindig az enyém: »…ne vesd meg anyádat, ha megöregszik!« (Péld 23,22) Ez az én felelõsségem, mielõtt a gyülekezeté lenne, ez az én részem, mielõtt az államé lenne.
Míg a világi emberek állami intézményekre hárítják az otthoni kötelességek ellátását, vagy éppenséggel el akarják távolítani »a társadalom haszontalan, nem produktív tagjait«, addig a keresztényeknek a szeretet radikálisan más útját kell megmutatniuk efelé az önzõ világ felé, mely megveti az ősz hajat. A világ kormányzói: a kényelem, a haszon és a gazdaságosság. De a keresztények erőssége: a bennük lakozó Krisztus, és vezetésük: az Ő életének és át nem ruházható tanításainak követése.
Ezen igék olvasóinak Isten nem engedi, hogy a felelősséget elhárítsák ezzel a szóval: „korbán”. Inkább számoljunk ennek az isteni elhívásnak a nagyságával. És ha a nagyobb kiadásokat számolgatjuk, mondogassuk magunknak: »Az Ő parancsolatai nem nehezek«, és azután ne cselekedjünk hitetlenül.
Mit ér a keresztyénség, ha nem gyakorlatias?! Így hát éljünk aszerint a mindennapokban!”

Ebben a lapszámban a következő cikkek olvashatóak (.pdf az mktgy.hu-n):

A helyi gyülekezet finanszírozása – Szeretné ha befektetése a lehetõ legmagasabb hozamot érné el, minden kockázat Skizárásával? Szeretné a pénzét egy olyan alapba fektetni, amelynek 6000 éves múltja tanúskodik arról, hogy mindez lehetséges? Ha ezt egy reklám szövegeként olvasnánk bizonyára kiváncsivá tenne minket. Talán sok esetben nem gondolunk arra, hogy az adakozásról, az Úr munkájába fektetésről nyugodtan elmondhatjuk: megéri. Brian Gunning az adakozásnak erre és néhány hasonlóan fontos jellemzőjére hívja fel a figyelmet, melyeket az apostoli levelekben figyelt meg a gyülekezetek finanszírozásával kapcsolatban.

Az Élő Gyülekezetek II. évfolyam 4. száma (1999-ből)

Az Élő Gyülekezetek II. évfolyam 4. száma (1999-ből)

Adakozás és áldozat (I. rész) – Az adakozás olyan problémája a gyülekezeteknek, akárcsak a szeretet: mindig lehet és mindig kell is róla beszélni. Mit jelent az adakozás? Mi a különbség az adakozás és az áldozat között? Szükség van-e arra, hogy adakozzunk? Kiket hív fel az Ige adakozásra? Mennyit adjunk? Ki/Mi részesülhet az adományból? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ az író a Kegyelem és Igazság c. folyóirat 1939-ben megjelent cikkében. Az írás aktualitását ma sem tagadhatja senki. A cikk olvasásakor segítséget jelenthetnek a feltett kérdések. Talán érdemes megvizsgálni – a kérdéseket összevetve a cikkben található válaszokkal és a saját elképzelésünkkel, gyakorlatunkkal -, hogy vajon mi Isten ránk vonatkozó szándéka és akarata.

Isten munkája Szilágynagyfaluban – Erdély történelmi eseményeiről, a történelmi egyházak életéről sokat hallani. A médiákon keresztül viszonylag bőven jutnak el információk hozzánk. Azt hiszem: ugyanakkor sokan vagyunk olyanok, akik az erdélyi evangéliumi gyülekezetekről, testvéreink életéről keveset tudunk. Szeretnénk megragadni az alkalmat, a lehetőséget közösségek bemutatására, hogy szélesebb körben is megismertethessük Isten munkálkodásának gyümölcseit. Reméljük nem Szilágynagyfalu lesz az egyetlen. Századunk első évtizedeiben élő hitű és bibliaismerő testvérek járták be Bihar és Szilágy megyét, akik bizonyságtételére sokan megtértek. A híres baptista prédikátor, Kornya Mihály először 1904-ben jutott el Nagyfaluba, ahol először baptista gyülekezet alakult, hintették a magot. Később, református körökbõl jövő testvérekkel megalakult egy újabb gyülekezet (a baptista mellett), mely most bemutatkozik. A nagyfalui testvérgyülekezet biztos alapokon indult el, s az évtizedek során szépen szaporodott.

Ez a szám azért is a szívem csücske, mert ebben adtunk hírt a menyasszonyommal, hogy összeházasodunk: “Örömünket osztjuk meg, amikor tudatjuk, hogy életünket összekötjük ez év (1999) október 2-án Egerben. Helye és ideje: egri református templom, 15 óra 30 perc – Maszárovics Zoltán és Lemperger Éva”—ez már a múlt évezred történelme.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/09/10 hüvelyk Élő Gyülekezetek, Biblia, Olvasónapló

 

Címkék: , , , , , , , , , , , ,

Rohacsek József

A Roháček féle bibliafordítás egy mai kiadása (köszönet Dusík István barátomnak a kölcsönzésért)

A Roháček féle bibliafordítás egy mai kiadása (köszönet Dusík István barátomnak a kölcsönzésért)

Így hívják magyarul azt a protestáns tudóst és evangélistát, aki a Bibliát szlovák nyelvre az eredetiből lefordította. 1877-ben született és a XX. század elején egy neukircheni missziónál tanult héberül és görögül is. 1911-ben Nyíregyházán szolgált az ottani szlovákok között, majd Modrán volt lelkész éveken keresztül. Fordítását a Brit és Külföldi Bibliatársulat adta ki 1936-ban.

Ő is része volt annak az evangéliumi ébredésnek, ami az akkor még Magyarország területének számító mai Szlovákiában a szlovákok között terjedt. Többek között kortársa volt Kristína Royovának vagyis Roy Krisztinának, aki testvérével együtt a Kék kereszt missziót elindította Óturán (Stará Turá) és számtalan kisregénye látott napvilágot magyar nyelven is: lista a moly.hu-n itt.

Jozef Roháček fordítása igen elterjedt. Online is olvasható a http://www.biblia.sk/sk/rohacek címen. Egy nyomtatott változatot kaptam kölcsön áttekintésre, bár érteni nem értem, de az világos, hogy ez az 1951-es revideált változat, amit ma is használnak.

Az első zsoltár így hangzik: “Blahoslavený muž, ktorý nechodí podľa rady bezbožných, na ceste hriešnikov nestojí a na stolici posmievačov nesedí. Ale má záľubu v zákone Hospodinovom a o jeho zákone rozmýšľa dňom i nocou. A bude jako strom, zasadený nad potokmi vody, ktorý dáva svoje ovocie vojím časom, ktorého list nevädne, a všetko, čokoľvek bude robiť, podarí sa mu. Nie tak bezbožní, ale tí budú jako plevy, ktoré rozháňa vietor. Preto neobstoja bezbožní na súde ani hriešnici v shromaždení spravedlivých. Lebo Hospodin zná cestu spravedlivých, ale cesta bezbožných zahynie.”

Az első zsoltár nyomtatásban a Rohácsek féle fordításból

Az első zsoltár nyomtatásban a Rohacsek féle fordításból

A bejegyzésre az apropót az adta, hogy fiam volt osztálytársának az édesapját pontosan ugyanígy hívják. Úgy látszik nemcsak Maszárovicsok születnek magyarnak Magyarországon, hanem Rohacsekek is. Ilyen ez a Kárpát-medence! 🙂
 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/08/31 hüvelyk Biblia, Olvasónapló

 

Címkék: , , , , , , , , , ,

Lelkünk erőforrásai fogytán

Mai rohanó világunkban bizony gyakran érezzük: lelkünk erőforrásai fogytán vannak. A hétköznapok monotóniája vagy éppen fárasztó és teljesíthetetlen kihívásai, viszontagságai könnyen megroppantják az embert. Erőre van szükségünk.

A termékeny író, teológus és szerzetes

A termékeny író, teológus és szerzetes

Nemrégiben kaptam kölcsön Anselm Grün (a német wikipediaban itt – szerzői adatlapja a Bencés Kiadónál itt) könyvét, a Lelkünk erőforrásai c. rövid elmélkedést. A mű elég tömény, itt-ott kemény lelki fejtegetésekbe bonyolódik, de mindenképpen azt várja, hogy az olvasó az íróval együtt gondolkodjon. Ez egy kicsit paradoxon is, hiszen az ember akkor olvasna ilyet, amikor szüksége van rá, de éppen akkor van rá szüksége, amikor fáradt, kimerült, ilyenkor pedig az olvasás nehezen megy. De egy biztos, a könyv számtalan hasznos ötletet ad, amit érdemes megszívlelni.

Néhány részletet mutatok be a könyvből, amolyan kedvcsinálónak.

“Álmodozz egyszerűen magadban arról, mit tennél szívesen. És ne értékeld le rögtön álmaidat azzal az érvvel, hogy úgyis irreálisak. Álmodozás közben fontos, hogy megengedjük kívánságainkat anélkül, hogy rögtön rákérdeznénk a konkrét megvalósításra. Csak a második lépésben gondold át, hogyan tudod konkrétan megvalósítani…”—a felnőtté válással éppen ezek az álmok vesznek el. Nem szabad hagyni!

“Az olvasmányélmények számomra gyermekkorom egészen mély nyomot hagyó tapasztalataihoz tartoznak, legalábbis, ha apámra gondolok, aki minden szombat délután eltemetkezett egy könyvbe. Amikor legidősebb nővérem elkezdett Karl May-t olvasni, gyakran nem találta meg könyveit: Apám elvette, hogy ő maga olvassa őket. Később előnyben részesítette a vallásos könyveket. Egészen idős koráig olvasott, mert tudni akarta, hogyan látják és értelmezik mások a hitet és az életet.”—az olvasó apa képe milyen fontos volt a gyermek Anselmnek!

Kapható például a Libri hálózatában

Kapható például a Libri hálózatában

“Az Újszövetség utolsó könyvében, a Jelenések könyvében, az üdvösséget, amelyet Krisztus ajándékoz nekünk, a forrás képével írják le. »Mert a Bárány, aki a trón közepén áll, legelteti, és élő vizek forrásához tereli őket, az Isten pedig letöröl a szemükről minden könnyet« (Jelenések könyve 7. rész, 17. vers) Maga Krisztus vezet bennünket a forrásokhoz, amelyekből ihatjuk a vizet, amely élővé tesz bennünket. A végső látomásban Krisztus, aki a trónon ül, meghív minket: »A szomjazónak ingyen adok az élet forrásának a vizéből« (Jelenések könyve 21. rész, 6. vers).”—163. oldal

Végül egy fontos kérdés (részlet a könyvből):

“Képzeld el: Nem sokkal halálod előtt megírod egy barátodnak vagy barátnődnek, mit akartál mondani és közvetíteni életeddel. Itt nem valamiféle tanításról van szó, hanem arról a kérdésről, mit szeretnél személyes léteddel kifejezni. Miről szeretnél tanúságot tenni? Csak önmagadról vagy valami nagyobb dologról: a szeretetről, az irgalmas Istenről? Mi az az üzenet, amelyet el szeretnél mondani a többieknek? Mit mondjanak rólad az emberek halálod után? Milyen ízt szeretnél hátrahagyni az emberekben? Milyen képeket akarsz belevésni az életről az emberek szívébe? Még ha indítékaink természetesen mindig sokrétűek is, és sohasem redukálhatjuk egyre, fontos, hogy voltaképpen számot vessünk azzal, mi lelkünk legmélyebb hajtóereje. Miért kelsz fel minden reggel? Csak rutin, mert hát így kell lennie, mert meg kell keresned a pénzedet? Vagy van mélyebb indítékod? Mit akarsz végeredményben közvetíteni életeddel?”

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/08/14 hüvelyk Olvasónapló, Vélemény

 

Címkék: , , , ,

Ramón-i-kajál?

Ramón y Cajal (1852-1934) a természettudós és gondolkodó

Ramón y Cajal (1852-1934) a természettudós és gondolkodó

Santiago Ramón y Cajal nevét helyesen kahalnak kell kiejteni. Ki volt ez a figura? A magyar wiki is ír róla, de ennél az angol nyelvű változat hosszabb, a leghosszabb viszont a spanyol. Méltán, hiszen Spanyolország büszke lehet fiára, aki az 1800-as évek végén, majd a századfordulót követően nagyot alkotott. Kiváló anatómus, szövettanász, mikrobiológus, kutató egyben. Akkoriban még mindezeket lehetett egyszerre űzni. Ma már a specializálódás ezt nem engedi.

Legnagyobb érdeme, hogy az agy, illetve az idegrendszer működését összefüggéseiben, forradalmi módon írta le. Amellett, hogy kiváló tudós volt, nagy gondolkodónak is tűnik. Vagyis nem volt “szakbarbár”, nyitott szemmel járt, figyelte a körülötte zajló eseményeket.

Ezt remekül bizonyítja a Tudományos kutatásra vezérlő kalauz c. könyve, ami angol nyelven, újabb kiadásban ma is kapható (kapható például az Amazonon itt, vagy éppen .pdf-ként ide kattintva). A magyar fordítás viszont már csak antikváriumokban csíphető el vagy képernyőn olvasható (Turányi Tamásnak köszönhetően) a http://garfield.chem.elte.hu/Turanyi/Cajal.html linken.

Bizonyítván széleslátókörű voltát, íme egy részlet a könyvéből (S. Ramón Y Cajal: Tudományos kutatásra vezérlő kalauz – Novák Rudolf és társa tudományos könyvkiadóvállalat és könyvkereskedés kiadása, 1928):

“Nagyon okosan mondja P. J. Thomas Az érzelmek nevelése című munkájában, hogy »a haza eszméje olyan szükséges, mint a családé és ugyancsak szükségesek a bennünk felhalmozott érzelmek, mert a haladás ösztönzői és ők biztosítják saját méltóságukat. A haza dicsőségeért úgy harcolunk, mint nevünk becsületéért… A nemzet – mondják – a világegyetem harmoniájának elpusztíthatatlan eleme, miként az ország, a család és az egyed… Az emberiségnek, hogy erős maradjon és folyton megújuló tevékenységet fejthessen ki, részekre tagolva kell lennie.­«
Az Egyesült Európai vagy éppen Világállamok valószínűtlen álomképében is az ember mindig előszeretettel fog gondolni a közeli anyagi és erkölcsi környezetre, tehát faluja templomtornyára, szülőföldére és fajára és csak nagyon lanyha, közönyösséggel határos érzelemmel a távolira. Joggal mondották nem egyszer, hogy az ember ragaszkodása és érzelmiközössége a világ dolgai iránt fordítva arányos ezeknek tér- és időbeli távolságával. Időt is mondunk, mert a haza nem csak tűzhely és a rög, nhanem egyszersmind a múlt és a jövő, vagyis a távoli ősünk és jövőbeli leszármazottunk.”

Az 1928-as magyar kiadás belső címlapja

Az 1928-as magyar kiadás belső címlapja

Az Európai Uniót máshol is emlegeti (100 évvel korábban vagyunk, ne feledjük!):

“Vigasztaló lelkiélmény volt látni, miként nyújtanak egymásnak kezet a határokon keresztül filozófusok, tudósok, munkások. (1916) Sajnos, katonai kormányok és telhetetlen uzsorások az ellenkező irányban serénykedtek, miglen sikerült nekik már az iskolában kezdett agitációjukkal a szeretet vetését a gyűlölet mérgével megfojtani. A 21-ik századnak kell majd újra kezdenie azt a talán kimérikus munkát, hogy megteremtse az Egyesült Európai Államokat és a jog alapján örökre kiküszöbölje a kapcsi és mértéktelen területi ambíciókat:”

Egy másik szösszenet, amit Keplerről, a híres csillagászról ír:

“Ismeretesek továbbá Kepler emelkedett és nemes szavai, amikor híres törvényeinek utolsóját fedezvén fel, örömtől reszketve és boldogságtól sugározva »Harmonices mundi« című művét így fejezte be: »El van vetve a kocka: és evvel befejezem munkámat, édes keveset törődve avval, vajjon olvasni fogják-e a jelenben vagy a jövőben. El fog érkezni a nap, amikor lesz olvasója. Elvégre nem kellett-e Istennek hatezer évig várnia, míg bennem művének megfigyelőjére és megmagyarázójára talált?” —kicsit nagyképű állítás, de Keplernek igaza volt.

Rövid, de csípős bekezdés:

“A pálytévesztettek. Ha a professzorság nem volna nálunk legtöbbször politikai ugródeszka vagy a céhbeli hivatás hangzatos reklámja; ha pályázatokon és próbaelőadásokon a katedra jelöltjeitől valóban komoly, objektív hivatásbeli avatottság bizonyítékait kívánnának, nem pedig tisztán szubjektíveket, illetőleg jövőbeli ígéreteket, akkor ritkábbak volnának a botrányos ellenmondás esetei az igazi hivatás és hivatalos elfoglaltság, a fizetett tevékenység és a szabad foglalkozás között.”

Ezúton ajánlom a könyvet. Remekmű. Talán ha egyszer egy kiadó felfigyelne rá és nyelvileg (magyar) átdolgozná, modernebbé tenné, akkor újabb kiadást is megérne.

 

Címkék: , , , , , , ,

Fatal error occured…

Benyák Zoltán megdöbbentő meséje az ezredfordulóról...

Benyák Zoltán megdöbbentő meséje az ezredfordulóról…

Vagyis kék halál. Az emberiség kék halála… Ez jutott eszembe, amikor Benyák Zoltán könyvének csúcspontjánál együtt izgultam a “világmegmentő” főszereplővel, a világcsavargó Anton Pallal. (Stílszerűen a könyvet repülőgépen ülve fejeztem be, így az élmény még katarktikusabb volt.)

Az Ars fatalis ugyanis brutális. De ne ijedjen meg senki, nem horror-történetről van szó, az erőszak is csak művészi fokon és a megfelelő helyen (ahova pedig nagyon kellett) üti mellbe az olvasót. A brutális szót itt most a történet magával ragadó voltára és megdöbbentő hatására értem.

Benyák Zoltán már a második kategóriába került be a bejegyzéseim közé: “Történelem” (A háború gyermeke c. könyvével) és “Magyar nyelv és irodalom”. Ez utóbbiba pedig igen vastagon. Évtizedek múlva is emlegetett (általam biztosan) műről van szó. Magasan kiemelkedik mai, ponyvával (…árnyalata) elárasztott könyvpiacunk darabjai között. Újszerű, meseszerű, mégis az emberek érzelmeinek, álmainak valós ábrázolója.

Az üveggolyó az isztambuli bazárban, a krónikus-elmerehabilitációs intézet pincéjében kockázó testvérpár vagy éppen az emlékeket gyűjtő figura a hűtőházban, valahol Szerbiában… nem is sorolom. Olyan karakterek ezek, olyan emberi, de mégis futurisztikus alakok, akik mintha velünk élnének vagy éppen bennünk, a vágyainkat testesítik meg. A pozitív és negatív hősök, vagy éppen ezen figurák motivációjának az utolsó lehetséges percig történő lebegtetése izgalmassá teszi a regényt, sőt, nagyon izgalmassá. Azok pedig, akik a szerző kortársai vagyunk (+-10 év) pontosan értjük azokat az utalásokat, amelyek saját, élő történelmünk főbb momentumaihoz kapcsolódnak.

A könyvet a szerzőnek kijáró igazán nagy tisztelettel ajánlom a kedves olvasó figyelmébe! Nekünk, harmincas, negyvenes, ötveneseknek kötelező olvasmány, alapmű! – Ars fatalis (a moly.hu-n), még akkor is, ha a világnézetét alapvetően nem osztom. Isten nem kockázik! Csak Fekete és Fehér, ebben a mesében.

PS: még valami! Ezt a regényt el tudnám képzelni filmen. Nem lenne könnyű megvalósítani, de magyar lenne és Közép-Európában biztosan sikeres. Igazi művész film kerekedne, a szó pozitív értelmében.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/08/03 hüvelyk Magyar nyelv és irodalom, Olvasónapló

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,