Mátrai monológ

Ez a címe Fülöp Lajos rövid verseskötetének, melyben az elmúlt évtizedek során kiadatlan, mégis velős, tömör lírai gondolatait adja közre. A szerző – megtiszteltetés számomra hogy barátomnak nevezhetem – ars poeticája a kötet hátsó borítóján olvasható: “A versírás számomra önkifejezés, ‘kibeszélés’, gondolataim, érzelmeim, akaratom megnyilvánulása. A versben és műfordításban – ahogy Baudelaire megfogalmazta – a költő ‘kénye-kedvére lehet önmaga és másvalaki’. Nagyobb a szabadsága a nyelvi eszközök és szabályok felhasználása terén is. A líra – hitem szerint – a legszubjektívebb, legvonzóbb és legizgalmasabb műfaj. Gárdonyival szólva: ‘A vers örök, mint minden ami égi!’ (Fülöp Lajos)”

Korábban már írtam a szerző könyveiről, idéztem is részleteket: 80. születésnapjára készült emlékkönyv, Bugát Pál a nyelvújító. Idén 82 éves és félelmetes életművet tekinthet magának. Az alábbi versek mutatják széles látókörét:

Szülőföldünk (1962)

Látod ezt a fényben fürdő várost?
Körötte kéklő, méla hegykaréj:
déli derűben hosszan álmodó,
de éber, hogyha jön a hűvös éj.

Akik élünk-halunk e hegy tövén,
szülőföldnek becézzük a tája:
esszük kenyerét, kortyoljuk borát,
és itt minket mindig hazavárnak.

Gyöngyös (1963)

Ez a város az én világom:
múltam, jelenem – ifjúságom.
Küdelmeim és örökségem:
jelenem, jövőm – öregségem.

Házai közt kószálok olykor
– már minden követ ismerek –,
hangulatos utcáit járom,
s rám köszönnek az emberek.

Kicsi köz… Itt apám búcsúzott,
anyámra meg a gond szakadt –,
és egy kopott ruhás fiúcska
dédelgette a vágyakat.

Ez gimnázium… Alma Mater…
emberformáló otthonom:
a soha meg nem elégedés
útjára vonzó vonzalom.

Tűnt időben rajzik az emlék,
nyitott-lehullott sok virág…
Vad háború, hányatott évek –,
s hittük, eljön egy jobb világ.

Kéklő hegyek ölelnek körül,
tölgyerdők őrző sátora,
szőlősoros, bortermő lejtők –,
versíró kedvem mámora.

Ez a város az én világom:
múltam, jelenem – ifjúságom.
Küzdelmeim és örökségem:
jelenem, jövőm – öregségem.

Lehullik rólam (1966)

Ülök az ablaknál
alkonyatkor…
Sugár suhan,
vöröslő fényözön.
Kezemben könyv,
és szavak lelkével
csöndes, szelíd
világba költözöm.

Röppen a perc,
elillan az óra,
fut az érzés
ritmus-hullámokon.
S olvastomban,
esti nyugalomban,
lehullik rólam
némán a korom.

Tavasz üzen… (2002)
Fiamnak

Tavasz üzen a kék azúrral,
küldi a moccanó rügyet,
elűzi a fáradt felhőket,
s fölöttünk az öröm lebeg.

Barka bomlik, ébred az erdő,
megmozdul az alvó avar.
Rigókoncert zenéje árad,
füttyös, bolondos hangzavar.

Szarvas iramlik vadcsapáson,
őzeket űz a dáridó;
madárraj rebben, róka búvik,
s olvad már a tavalyi hó.

A zsarnok Tél konok hatalmát
megtöri a szelíd Tavasz,
és a szürkület borújába
harsány aranyfényt sugaraz.

Nemcsak saját versek szerepelnek a könyvben, hanem műfordítások is. A nyelvek száma megdöbbentő: fordított angolból, németből, franciából, csehből és oroszból, de latinból és olaszból is. Számomra kedves a Napfivér, holdnővér c. dal, mely Isten dicsőségét hirdeti. Ennek egy változatát ő is elkészítette a latin eredeti felhasználásával.

Assziszi Szent Ferenc: Naphimnusz
In memoriam P. Soós Ányos

Felséges, mindenható és jóságos Úr,
tiéd a dicséret, dicsőség és tisztelet
– és minden imádás.
Minden egyedül csak a te érdemed,
s méltatlan az ember, hogy kiejtse neved.

Dícsértessél, Uram, és minden teremtményed,
különösen bátyánk, a Nap,
kitől a nappal, a világosság ered,
s aki szépséges, sugárzó és ragyogó:
tehozzád hasonló, Mindenható.

Áldjon, Uram, téged Hold nénénk,
és csillagmilliárdja az égnek,
kiket te alkottál fényesnek és szépnek.

Magasztaljon, Uram, Szél öcsénk,
levegő, felhő, szép és rút idő:
ők az éltetői teremtményeidnek.

Dícsérjen, Uram, Víz húgunk,
aki olyannyira hasznos,
oly értékes, tiszta és alázatos.

Áldjon, Uram, téged Tűz bátyánk:
vele világítod meg az éjszakát,
s aki szép, hatalmas, erős és vidám.

Dícsérjen, Uram, Földanya nénénk,
ő nevel és táplál bennünket,
megannyi gyümölcsöt, füveket
és tarka virágokat terem.

Áldjon, Uram, téged minden ember,
ki jóságodért másoknak megbocsát,
aki tűr ínséget, testi és lelki nyavalyát,
és boldog, Felséges, mert tetőled
nyerheti majd el a koronát.

Magasztaljon, Uram, nővérünk, a testi halál,
melyet egyetlen ember sem kerület el.
Akik halálos bűnben távoznak, elkárhoznak, –
de boldogok a követői szent akaratodnak,
a második halál már nem árthat azoknak.

Dícsérjétek hát Uramat és magasztaljátok,
adjatok hálát neki,
és nagy alázattal szolgáljátok!

Megtiszteltetés számomra, hogy e kedves verseket közre adhattam!