RSS

Kórház és a szakma kategória bejegyzései

Kórházzal és a szakmával kapcsolatos bejegyzések.

Igazi zsebkönyvek a fehér köpeny zsebébe

Néhány érdekes kézikönyv 1995-2014

Néhány érdekes kézikönyv 1995-2014

Annak idején, 1993 környékén a kis fekete Memorix (ma már nem fekete és persze drága) meglepően felpörgette az orvostanhallgató fantáziáját. Az irdatlan mennyiségű megtanulni való adat, tünet, laborérték stb. komolyan kétségessé tette, hogy vajon néhány év múlva, gyakorló orvosként mire fogunk emlékezni mindabból, amit a vizsgán kérdeznek. Ebben aztán reményt ébresztett a kis zsebkönyv, amiből akár a betegágy mellett is fellapozható olyan adat, ami már nem fér az ember fejébe.

Aztán néhány éve megjelentek okostelefonokra olyan alkalmazások, amelyek ugyanezt a célt szolgálják: gyors referencia zsebben adatokkal, tünetekkel, laborértékek norm. tartományaival. Talán majd ezekről is születik a jövőben egy bejegyzés.

A sebészet nómenklatúrája, közös nyelve (részlet az OHCM-ből)

A sebészet nómenklatúrája, közös nyelve (részlet az OHCM-ből)

De az okostelefonok okos, orvosi alkalmazásai továbbra sem szorítják ki a papír alapú zsebkönyveket. Erre példa az Oxford University Press kiadó Oxford Handbook sorozata.

A könyvek karrierje legalább 20 éves. Velem 1997-ben, Angliában jött szembe először az egyik példány. Az ottani orvostanhallgatók kezében (zsebében) láttam meg – és szereztem be magamnak is – az alapot, az OH of Clinical Medicine-t. Mára számtalan kiadást ért meg. Roppant praktikus, mert még üres oldalakat is tartalmaz az egyes fejezeteknél, ahová lehet jegyzetelni. Áttekinti az alapszakmák alapvető adatait.

Egyébként a teljes sorozatra jellemző, hogy a hely spórolása miatt nagyon sok rövidítést használ. További tulajdonságuk, hogy masszív kötéssel és olyan műanyag borítóval rendelkeznek, amely jól bírja a strapát, például a medikus zsebében, táskájában való vergődést.

Magam különös hasznát láttam a Clinical Immunology and Allergy kötetnek, hiszen a bonyolult autoimmun markerek értékelésében nagy segítséget jelentenek a kötet referencia táblázatai.

Részlet az Oxford Handbook of Tropical Medicine-ből

Részlet az Oxford Handbook of Tropical Medicine-ből

Ezúton szeretném ajánlani a sorozat egyik legújabb kötetét. Maga a trópusi betegségek zsebkönyv 1999-ben jelent meg először. Majd kiadták módosított változatait 2005-ben és 2008-ban is. Idén pedig már kapható a 2014-es, 4. kiadás.

“Tömör gyönyör”, hiszen 980 oldalával elég zömök, tömzsi kiadvány lett belőle. A nagy oldalszám ellenére roppant didaktikusra sikeredett, hiszen azon kívül, hogy a trópusokon előforduló legfontosabb kórképeket taglalja, induló fejezetként a beteg gyermekkel, mint alapvető problémakörrel foglalkozik. Természetesen külön fejezetet kapott a malária, az AIDS. Nem meglepő a tuberculosis, a hasmenés részletes taglalása. De helyet kapott a “Mental health” is a “Sexually-transmitted infections” mellett. Van benne “Trauma” és “Poisoning and envenoming”. Ez utóbbi a pókcsípéstől egészen a mérges kígyók marásáig, a skorpió csípésén keresztül mindennel foglalkozik. Külön 20 oldal a Health emergencies in humanitarian crises cím alatti fejezet, ami sajnos Afrikában, Dél-Amerikában, Ázsiában is előfordulhat (ne feledjük, Európában is).

Végül hadd mutassam be kiterítve is az ajánlott könyvek egy részét:

A szereplők balról jobbra: Clinical Medicine, Clinical Specialties, Clinical Immunolgy and Allergy, Tropical Medicine, Gastroenterology and Hepatology

A szereplők balról jobbra: Clinical Medicine, Clinical Specialties, Clinical Immunolgy and Allergy, Tropical Medicine, Gastroenterology and Hepatology

 
Hozzászólás

Szerző: be 2014/05/20 hüvelyk Kórház és a szakma, Olvasónapló

 

Címkék: , ,

Emlékezetes orvoskolléga – Szerdahelyi Ferenc

Nem éppen a tegnapi újság cikke került a kezembe, lassan 30 év telt el, amióta az alábbi írás megjelent. Voltam vagy 13-14 éves és éppen az általános iskola sikeres befejezésén igyekeztem. Akkoriban Népújságnak hívták a Heves Megyei Hírlapot, ami ma is nép-újság, hiszen a népnek, a magyar nép heves megyei tagjainak szól, még ha nem is munkásmozgalmi értelemben.

A cikk főszereplője az a főorvos kollégám, aki bizony a heves megyei fertőző beteg ellátás meghatározó alakja volt negyven éven keresztül. 1926-ban született és a lenti riportból kiderül, hogyan került Egerbe. Magam elsős egyetemistaként találkoztam vele, amikor ápolástan gyakorlat igazolására az oktatásért felelő igazgató helyetteshez, vagyis Szerdahelyi főorvoshoz kellett menni. Csak arra emlékszem, hogy a fertőző osztály első emeleti lépcsőházi fordulójába jött ki elém és gyorsan beszélt. Aztán szorosabb lett a kapcsolat, hiszen 1992-től a kórházi fertőzésekkel foglalkozó Nosocomialis Szolgálatot vezette (nyugdíjasként), ahol 1997-től időnként, 2001-től pedig folyamatosan, szorosan működtünk együtt.

 

Dr. Szerdahelyi Ferenc főorvos 59 évesen a Népújság fotóján

Dr. Szerdahelyi Ferenc főorvos 59 évesen a Népújság fotóján

Népújság, 1985. december 14. szombat
A gyógyítás és az emberség
A hivatásról dr. Szerdahelyi Ferenccel

Már a címadásnál elnézést kértem gondolatban dr. Szerdahelyi Ferenctől, a megyei kórház fertőző osztályának vezetőjétől, az intézmény általános főigazgató-helyettesétől. Nem illik ugyanis hozzá ez a hangzatos nyitány, sokkal szerényebb annál, hogy ő maga ilyen szófordulatot, mondatfűzést használna. Úgy érzem, hogy azok, akik ismerik, mégis egyetértenek velem abban, hogy ezzel kell indítanom a róla szóló írást: a gyógyítás és az emberség szétválaszthatatlanul összefonódott egyéniségében. Olyannyira, hogy még beszélni is nehezen tud róla. Elképzelhetetlen ugyanis számára másfajta magatartás, természetesnek tekinti azt, ami mások számára szokatlan.

– Harmincöt évvel ezelőtt, 1950-ben szereztem orvosi diplomámat – emlékezik beszélgetőtársunk – Édesapám maga is ezt a hivatást választotta, 1934-ben került ide Egerbe Poroszlóról. Az ő munkáján keresztül szerettem meg a gyógyítást, s még dr. Sziklay Árpád fordított ebbe az irányba, aki a cisztereknél iskolaorvos volt. Ott jártam gimnáziumba, s egyénisége nagy hatást gyakorolt rám. Pályafutásomat a debreceni gyerekklinikán kezdtem. Már szigorló  koromban foglalkoztatott a legkisebbek egészsége, ezért döntöttem így. Debrecenben sok-sok tapasztalatot szereztem: 1951-től klinikai gyakornokként, majd 1954-től tanársegédként tevékenykedtem. Kishíján 12 évet töltöttem itt. Közben három szakképesítést szereztem: 1954-ben gyermekgyógyászatit, 1958-ban röntgent és 1962-ben a fertőző betegségest. Tudományos kutatásokban is részt vállaltam, elsősorban a csecsemőkori sorvadás megelőzésével kapcsolatban. Egerbe 1962-ben jöttem vissza: osztályvezető főorvosnak neveztek ki a Heves Megyei Tanács Kórháza (ma Markhot Ferenc Oktatókórház és Rendelőintézet) fertőző betegellátó osztályára.

Azok közé tartozik dr. Szerdahelyi Ferenc, akik a barokk városhoz kötődnek. Már fiatal korában életre szóló élményeket szerzett itt, ezért hűséges a településhez. Talán el sem tudná képzelni az életét máshol: a környezet, a szellemi élet olyan közeget jelent számára, amelyet nem tud nélkülözni. Szívesen emlékszik vissza a forró hangulatú zenei és színházi estékre, nagy tisztelettel és szeretettel emlegeti barátait, de mint túrázó, a Bükk és a Mátra tájait is nagy vonzerőnek tartja. Ezek együtt teszik otthonná számára ezt a vidéket és semmihez sem hasonlítható értékké Egert. Továbbadta ezt a szeretetet gyermekeinek: fia és lánya is orvosként tért vissza a diploma megszerzése után.

– Egy 40 ágyas kis fertőző osztály élére kerültem. Szerencsére 1965-ben 70 ágyassá alakíthattuk át. Megkaptam a segítséget ahhoz, hogy egy valóban eredményes betegellátást szervezhessek meg. Leginkább a tűzoltók munkájához hasonlítanám ezt a területet. A váratlan járványok komoly feladatokat adhatnak. Állandóan készenlétben kell lenni, mert nem csökken a veszély. Valamikor úgy gondoltuk, hogy könnyebb dolgunk lesz, de beigazolódott, hogy rendre újabb és újabb kihívások jelentkeznek. Emlékezetes például az 1974-es recski tífuszjárvány, amikor 83-an estek át ezen a súlyos kóron. Ma már a különböző védőoltások jó megelőzést nyújthatnak, de ha fölszámolunk valamilyen betegséget, jön más. Így például legyőztük a gyermekbénulást, de már itt van a mirigyláz vagy a hepatitisz, a fertőző májgyulladás. Nem is szólva olyan hírhedt kórról, mint az AIDS. Emellett arra is kell gondolni, hogy olykor a már lebírt “ellenség” is felütheti a fejét. Bízom abban, hogy a következő ötéves tervben megvalósítják ennek az osztálynak a rekonstrukcióját is, hogy megfelelő hátterünk legyen ehhez a feladathoz.

Határozottan cselekszik a beteg életéért, egészségéért, csak a célra figyelve Szerdahelyi főorvos. Egyúttal tiszteli még azt is, akivel éppen hadakozik, pöröl igaza védelmében. Talán éppen e jellemvonásaiból adódik, hogy fertőző osztályt vezet: éppen itt kell a leggyorsabban felismerni a kórokozót, és fellépni ellene, minden erővel elejét venni a nagyobb bajnak. Ez egyszerre igényel határozottságot és emberismeretet: meg kell találni adott körülmények között a legeredményesebb és leghumánusabb megoldásokat. Akik ismerik, több történetet is tudnak erről. Beszélik, milyen elszántsággal küzd minden egyes rábízott gyermekért, vagy felnőttért. Arról is híres, hogy milyen körültekintően állapítja meg a diagnózist. Egyszer szamárköhögéssel küldtek hozzá egy gyermeket, de őt gondolkodóba ejtette a különleges eset. Olyan ritka kórt állapított meg, amelyre nemigen van példa. Amikor aztán a kis beteg Svájcba került, a legjobb európai specialistához, az csodálkozva vette kézbe a leletét, meglepődve a magyar kolléga éleslátására.

– A debreceni klinikán szerettem meg az orvostudomány ezen ágát. Úgy érzem, ez áll hozzám legközelebb. Ha fölismerem a kórokozót, s tisztában vagyok a szervezet védekező képességével, akkor gyorsan eredményt tudok elérni. Nagyon lényegesnek tartom, hogy a beteg gyermekkel és felnőttel foglalkozóknak legyen mindig idejük arra, hogy alaposan kikérdezzék őket és hozzátartozóikat. Az én véleményem szerint is egy jó kórelőzmény-felvétel már fél diagnózis. A modern műszerek sokat nyújtanak, de nem pótolják a gyűjtött tapasztalatokat és az elméleti tudást. Szerintem manapság csak az menjen orvosnak, aki szereti ezt a munkát. Valódi értelmét a sikerélmény adja meg, az anyagiak nem hiszem, hogy bárkit igazából kielégíthetnének. Ezen a pályán az a legnagyobb hála, hogyha az ember idejében tud valamit tenni másokért. Egyébként nagyon nehéz, göröngyös hivatás ez. Sokszor nincs elég ideje az egészségügyben dolgozónak annyit foglalkozni a beteggel, amennyit szeretne, olyan kapcsolatot kialakítani, ami a gyógyításhoz nagyon fontos. Lényegesnek tartom, hogy az orvos nyugodt családi körülmények között dolgozhasson, ezt biztosította számomra harminc év óta segítő, kedves feleségem.

Nemcsak a gyógyítást, de a tudományos munkát, sőt a közéleti tevékenységet is igen fontosnak tartja beszélgetőtársunk. Számos dolgozata jelent meg, nemcsak hazánkban, de külföldön is. Megkapta az Érdemes Orvos címet, a Munka Érdemrend ezüst fokozatát, és a Heves Megye Egészségügyéért kitüntetést. A megyei egészségügyi szakszervezet etikai bizottságának elnöke volt. Vezetőségi tagja szakmája egyik legrangosabb szervezetének, a Magyar Infektológiai Társaságnak. Itt emlékéremmel is jutalmazták tevékenységét. Az orvostanhallgatók képzésében is részt vesz, ezért 1983-ban címzetes egyetemi docens lett.

Nem szívesen beszél ezekről az eredményekről: feladatának, sőt kötelességének tartja mindazt, amit elvégez. Nem múlhatott el nyomtalanul ez a sokféle munka: az elismeréseken kívül infarktust is szerzett. Azóta jobban kell vigyáznia magára, de úgy igyekszik megszervezni életét, hogy ne tegye lentebb a mércét.
Ma is a régi, harmincöt éves praxisával a háta mögött példaadóan lelkiismeretes. Úgy mondják: a régi vágású orvosok közé tartozik. Jó lenne az, ha mai kollégái mind többet hasznosíthatnának az ő és kortársai tapasztalataiból, mert tud valami olyasmit, ami valóban emberségessé, egyben hatékonnyá teszi a gyógyítást.

Gábor László

MZ—Szerdahelyi főorvosra, mint egy tanítványaként emlékezem meg. Nagyon sokat tanultam tőle. A fenti cikk nem propaganda, nem egy elfogult, túlzó írás, hanem valódi képet nyújt erről az orvoskollégáról. Emlékét őrizzük. Sajnos 80. életévét nem érte meg, még 2005-ben elhunyt, de akkor, közeledő születésnapján megemlékeztünk róla tudományos ülés keretében (2006. április 13-án). Nagy formátumú rendezvény lett, a Bartakovics Béla Művelődési Ház nagyterme megtelt. Több százan jöttek el, hogy meghallgassák az előadókat.

 
 

Címkék: , , , , , , , , , , ,

Az orvos, a betege és a betegség

Dr. Bálint Mihály valamikor az 1960-as évek második felében

Dr. Bálint Mihály valamikor az 1960-as évek második felében

Nagyra törőnek tűnik a cím — elsőre. Az általam olvasott kötet nem mást próbál leírni, összefoglalni, mint azt, amikor az orvoshoz a beteg az ő betegségével belép. Mi történik ekkor?
Ez a könyv nem könnyű olvasmány. Az ember azt gondolná, hogy mivel orvos-beteg viszonyról ír a szerző, talán egy orvos könnyedén megbirkózik az oldalakkal. De nem így van, mert Bálint Mihály a legmélyéig megy (pszichoanalitikusként nem is tehet mást), az orvos-beteg találkozásokat elemzi esetek kapcsán, melyeket háziorvosokból szervezett csoportos beszélgetések során hoztak elő a kollégák.
Emigrációban, az 1950-es évek első felében kezdte meg a kutatást és az orvosokból szerveződő, esetmegbeszéléseken alapuló csoportok ma is léteznek. Az alapító neve alapján: bálint-csoportoknak nevezik. Sőt, külön tárasaság létezik Angliában: http://balint.co.uk/ Magam először a Semmelweis Egyetemen, harmadéves medikus koromban hallottam róla, talán Holló professzor emlegette, mint alapművet. Az angol eredetit egy bizonyos Liebermann Lucy fordította, szerkesztette Dr. Gegesi Kiss Pál akadémikus.

Ízelítőként hadd idézzek a könyvből két részletet. Az első egy nagy igazságra világít rá. Magam is találkozom ilyen esetekkel. Amikor egy kisgyermeknek visszatérő banális légúti infekciói, fertőzései vannak, sokan felvetik, hogy baj lehet-e az immunrendszerével. Az esetek jelentős részében ez nem igazolódik, a háttér viszont felderítetlen marad:

“Legyen szabad felidéznem annak a fiúcsecsemőnek az esetét, akit az anyja gyakorlatilag egy egész éven át hetenként egyszer vagy kétszer elhozott az orvoshoz. Az orvos nagyon pontosan diagnosztizálta a fellépő, különféle kisebb betegségeket, a tonsillitist, a meghűlést, az influenzát, a köhögést, a bronchitist, a dührohamokat stb. Az orvos az összes ilyen diagnózis-cédulát nagyon lelkiismeretesen rávezette az előjegyzési kartonra; előírta az egyes betegségeknek megfelelő kezelést; és így papíron az eset lezárult számára. Tudta, hogy a betegség valódi oka nem a fiúban rejlett, hanem az anya-gyermek viszonyban, amely nem fejlődhetett egészségesen, mert aggódó bizonytalanságában az anya túlterhelte ezt a viszonyt, és jobban korlátozta a fiának a szabadságát, mint amit egy egészséges gyermek elviselhetett volna.”—érdemes erre a háttérre is odafigyelni, esetleg rákérdezni, terelni a szülő gondolatait is.

A másik részlet arról szól, amikor egy orvos egy másik orvos segítségét kéri. Konzílium, konzultáció. Lehet segíteni messziről, távolságot tartva. Lehet kollegiálisan, valóban konzultálva. De a legfontosabb, hogy őszintének kell lenni és tudásunk legjavát kell adni:

“…ha a két résztvevő orvos közül az egyik egy szakorvos, a másik pedig gyakorlóorvos, bizonyos további tényezők is hatnak, amelyek a helyzetet vagy a beteggel való bánást még sokkal nehezebbé teszik. Ezeket a tényezőket úgy lehet összefoglalni, mint a tanár-tanítvány viszony állandósulását. A gyakorlóorvos ambivalens tisztelettel tekint fel a konziliáriusaira, akiknek az állásuknál fogva többet kell tudniok, és gyakran többet is tudnak bizonyos betegségekről, mint ő. Ha ezt az események nem igazolják, a gyokorlóorvos kritikussá válik és nagyon elégedetlen lesz, de akadályozva érzi magát a megfelelő lépések megtételében azon tisztelet miatt, amelyet a konziliáriusok örököltek az Orvosképző Kórházban működött elődeiktől.

Az 1961-es első magyar kiadás borítója

Az 1961-es első magyar kiadás borítója

Az is igaz, hogy néhány konziliárius több mint hajlamos ennek a tanári állásnak a fenntartására. A szemináriumainkon az orvosok gyakran olvastak fel konziliáriusoktól származó közléseket, főleg olyanokat, amelyeket nem tartottak kielégítőknek. Az elégedetlenség leggyakoribb oka az volt, hogy a konziliáriusok teljesen meg nem felelő alapon nyilvánítottak véleményt és adtak felületes pszeudo-pszichiátriai tanácsokat, ahelyett, hogy egyenesen és őszintén megmondták volna, hogy nem találtak a szakterületükre tartozó olyan betegséget, ami megfelelt volna a beteg tüneteinek; vagy más szavakkal: ilyen vonatkozásban nincs szükség szakorvosi szolgálataikra és azoknak nincs semmi haszna. Számos konziliárius, aki az orvosok tanárainak az utóda, nyilvánvalóan kötelezőnek érzi, hogy azt színlelje, többet tud, mint amennyit valóban tud.”—hát ebbe a hibába nem szabad beleesnie annak, aki konzíliumot ad.

Antikváriumban talán még kapható az általam birtokolthoz hasonló korú első kiadás: http://www.antikvarium.hu/konyv/dr-balint-mihaly-az-orvos-a-betege-es-a-betegseg-87888

Vagy éppen újra kiadták (többszörösen) és még kapható az Animula kiadás:
http://www.animula.hu/index.php?page=adatlap&konyv=12&csoportid=10

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2014/02/11 hüvelyk Kórház és a szakma, Olvasónapló

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , ,

Egy gyötrelmes, de tanulságos év

Igen, 2013-ról is elmondhatnánk, hiszen minden évben vannak nehézségek, gyötrelmek, de örömök és áldások is. Most mégsem erről az esztendőről szeretnék írni, hanem a “jó öreg” Robin Cook gyötrelmes évéről. Persze, valamikor a 70-es években történt és azt gondolhatnánk: elrepült fölötte az idő. Azonban van benne néhány tanulságos gondolat, amelyek felidézése talán hasznos a ma embere számára is.

(Robin Cook a híressé vált orvosi krimik előtt, debütáló könyvében első éves orvosként szerzett tapasztalatait egyes szám első személyben – napló szerűen – írta meg A gyötrelem éve c. műben. Ha jól tudom egy tengeralattjárón, katonai szolgálatban volt rá ideje.)

1. A doktor Roso nevű betege nagyon sokat szenvedett, aztán egyszer a rezidens elgondolkodott:
“Beledermedtem. S bár megértettem, mit érez, magamnak sem mertem bevallani, hogy idáig jutott, hiszen láttam már nem egyszer, mi történik azokkal a betegekkel, akik feladják a harcot. Szétesnek, víz alá merülnek. Valami az emberi lélekben képes összetartani a testet még a teljes összeomlás előtt is, de ha a lélek utat enged, s hagyja, hogy a test véghez vigye, amit akar, akkor nincs többé segítség.”
—ezt mi orvosok valóban nagyon sokszor látjuk. Amikor egy beteg feladja, akkor bizony az elkövetkező beavatkozások az esetek egy részében már csak a szenvedést hosszabbítják és rövid időn belül megérkezik a halál. Fontos ezt felismerni, de nem csak az orvosnak, egészségügyi dolgozónak (időnként a nővérkék, akik több időt töltenek a kórtermekben hamarabb meglátják), hanem a beteg hozzátartozójának is.

Robin Cook: A gyötrelem éve

Robin Cook: A gyötrelem éve

2. Bizony az egészségügy igen zárt rendszer. Különleges hivatástudattal működő emberek számtalan munkaórát, stresszes helyzetekben töltenek együtt. A “rendszer” lesz az ember élete:
“S mi kavarogtunk az olvasztótégelyben, egyre inkább magunkba, meg az egyetem és a kórház mesterséges világába zárkóztunk. Az átváltozás észrevehetetlen, szinte öntudatlan volt, ámde maradandó…”
—aki az egészségügybe bekerül, bizony vigyáznia kell a kiégésre és a bezárkózásra! Tanulságos mondatok, nem is idéztem többet, érdemes előtte, utána egy-egy oldalt elolvasni. (1. kiadás 106-108. oldal)

3. Az “átkozott” telefoncsöngés ügyeletben:
“A gyakornoki idejét a 20. század második felében töltő orvosjelölt számára minden idők legnagyobb gazembere Alexander Graham Bell. A lesújtó ítéletre persze nemcsak az az alak szolgált rá, aki feltalálta a telefont, hanem az a szadista is, aki megtervezte hozzá a csöngőt. No meg mindazok a tökfilkók, akik segítettek Bell mesternek ezt a fülsiketítő lármát átörökíteni az utókorra. Ők is mind benne vannak a disznóságban. Vajon hogy működött egy kórház a telefon feltalálása előtt, kérdezgetem magamtól mostanában, miközben úgy érzem, mintha csak ennek a kis fekete műanyag tárgynak a meghosszabbítása lennék. Pontosan olyan riasztó minden ízében, mint a mentőautó, csak sokkal váratlanabb; s ugyan állandóan ott munkál a tudatalattimban, mégis mindig felkészületlenül talál. Sehol a világon nincs még egy hang, amelyik ennyire fel tudná kavarni a nyugalmamat.”
—szerintem minden kezdő orvos ügyeletében csöng a telefon. Magam is így voltam, és elmondhatom, a modern, elektronikus telefonok csöngése semmivel sem kellemesebb. Ennek oka, hogy a stresszes helyzet összekapcsolódik a hanggal. Hozzá kell tennünk, hogy a mobil telefonok nagy áldást jelentenek, hiszen könnyebb a kollégákkal a kapcsolatot felvenni, tartani, de néha kellemetlen, hogy az embert még az ebédlőben vagy a mellékhelyiségben is elérik.

A könyvben számtalan más tanulság is van, amelyeket itt nem részletezek. Ezúton ajánlom a könyvet minden kedves olvasónak. Sőt, orvosoknak, orvostanhallgatóknak kötelezővé is tenném.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2014/01/14 hüvelyk Emberek, Kórház és a szakma, Olvasónapló

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , ,

Veszélyes állatok – zoonózisok

Varga János zoonózisokról szóló könyve

Varga János zoonózisokról szóló könyve

“Hétköznapi értelmezésben veszélyes állatoknak tartjuk az emberre támadó cápákat, krokodilokat, az emberevő tigriseket, mérges pókokat, skorpiókat, mérges kígyókat stb. […]
A húsevő ragadozóknak, mérges kígyóknak, cápáknak stb. a legfőbb prédája nem az emberek közül kerül ki. A legveszélyesebb állatokat nem köztük kell keresni, a legtöbb halállal végződő »állat és ember találkozások­­« nem hozzájuk fűződnek. Vannak azonban olyan állati szervezetek, amelyek az emberek százezreit, millióit veszélyeztetik. Az emberiség történetének legveszélyesebb, legtöbb áldozatot szedő állatai kétség kívül a halálos fertőző betegségeket terjesztő paraziták és azok gazdaszervezetei…”—írja bevezetőjében Varga János (Ph.D) főiskolai docens.

A tanár úr az egri Eszterházy Károly Főiskola Állattani Tanszékén tanít és hiánypótló könyvet írt meg 2010-ben, ami az iskola kiadójánál, a Líceum Kiadónál jelent meg. A borító kivitele nem hivalkodó, sőt kifejezetten szerény, a belső viszont gazdag, részletgazdag. Közel 300 oldal, ábrákkal, táblázatokkal ékesítve. Bár színes ábrák nincsenek, mégis érdekes olvasmány, hiszen gyakorlatilag végigmegy az összes állatról emberre terjedő betegségen, ami csak a világon előfordul. Bár nem orvosi szakkönyv, mégis ajánlanám minden orvostanhallgatónak, hogy mielőtt nekifut az ötödéves infektológia tantárgynak, legyen képe arról, hogy milyen módon veszélyesek valójában a környezetünkben megtalálható állatok.

Megtisztelő volt számomra annak idején (2009-ben), hogy a kéziratot nemcsak átolvashattam, hanem végig- bogarászhattam. Így minden mondatát ismerem, bátran merem állítani, hogy ebben a témakörben jelenleg hasonló kaliberű könyv nem található és még most, 2013-ban is aktuális, bármilyen gyorsan is halad a tudomány. A könyv beszerezhető a Líceum Kiadónál vagy Egerben a Sipotéka Könyvesboltban, ahol a főiskolai könyvek, jegyzetek kaphatók.

Az egri Varga tanár úr nem keverendő össze egy másik Varga tanár úrral. Az utóbbi ugyanis állatorvos és az MTA tagja (Dr. Varga János), de utoljára 1995-ben jelent meg egy mindössze 96 oldalas, inkább ismeretterjesztő könyve ebben a témakörben.

 
 

Címkék: , , , , , , , , ,

Gates, de nem Bill, hanem Bob

(Helyzetjelentés: Nem álltam be a karthauzi szerzetesrendbe, hallgatásom oka éppen ezzel ellentétes. Mostanában “túl sokat” kell beszélnem rendezvényeken, konferenciákon. Így aztán a korábbiakban birtokolt nem túl sok időm most még tovább rövidült. De már csak néhány hét és újra lehetőségem lesz az írásra és a WordPress publikációkra. Egyet azért lezárok most, a sok vázlat közül.)
Retró kanapén, gagyi borító, de annál nagyszerűbb belső (igazi kincs minden orvos számára)

Retró kanapén, gagyi borító, de annál nagyszerűbb belső (igazi kincs minden orvos számára)

Robert H. Gates ezredes (USA) nyugállományba vonulása után sem hagyta abba az orvoslást. Ennek pedig ékes példája az a könyv, ami ugyan tíz éve jelent meg, de még mindig aktuális és érdemes elővenni.

Ez a “faltól falig” 470 oldal félelmetes munka (A5). Először is, nem könnyű olyan orvostudományi könyvet írni, ami felépítésében ad valami újat. Ebben több mint ezer kérdést és választ olvashatunk, aminek nagy része külön-külön “megérne egy misét”.

Megdöbbentő, hogy ennyi szerzőt hogyan tudott összeverbuválni a szerkesztő, de nyilván az angolszász nyelvterület, sőt, önmagában az USA mikrobiológus és infektológus társadalma óriási a magyar nyelvterülethez képest. Hadd soroljam el ízelítőként a szerzők neveit (csak a vezetéknevek):

Anandakrishnan, Bamberger, Battafarano, Baum, Beecham III, Berg, Brown, Burman, Carson, Cohn, Cook, Crawley, Daly, Davis, Demers, Dommaraju, Dooley, Egan, Ellis, Ellison III, English III, Enzenauer, Everett, Fasano, Ferguson, Fishbain, Fraser, Freitas, Gates (a szerkesztő Robert H.), George, Gerstadt, Gray, Haburchak, Halsey, Hanley, Hepburn (nem az Ódri), Horvath (hopp, egy magyar név), Hospenthal, Hsue, Johnson, Karlin, Koch, LaPorta, Lowry, Ly, Lynchard, Madinger, Maguire, Marie, Marovich, Mbuthia, McAllister, McCollister, McDonald, McMillen, Miller, Murray, Nauschuetz, Nguyen, Osswald, Parker, Parker, Pegram, Plemmons, Purcell, Radvany (magyaros hangzású), Rajnik, Ratcliffe, Roland, Roop, Salzer, Skillman, Sloan, Thompson, Thrun, Tight, Tramont, Vaughan, Vincent, Wallace, Weina, Williams, Yang, Zacher (nem Gábor,hanem Lisa), Zeien

Aki valaha is részt vett infektológia tankönyv vagy szakkönyv készítésében, vagy egyszerűen csak végiggondolja a témaköröket, hamar rájön, hogy ideális felépítés nem létezik. Mandellék a két végéről közelítik meg a kérdést (a Principles and Practice of Infectious Diseases-ben – persze… több mint 4000 oldal A4-es, apró betűs) vagyis a kórokozók és a klinikai szindrómák irányából. Egy ilyen kis könyvben azonban nagyon nehéz didaktikus felépítést kialakítani. Nagyjából azért sikerült, íme a tartalomjegyzés hevenyészett fordítása (angolról magyarra):

A fertőzések megközelítése (nem térben, hanem elméleti szempontból)
– – –  A mikrobiológiai laboratórium fejlődéstörténete
– – – A helyes kérdések: A anamnézis és a fertőző betegségek
– – – A fizikális vizsgálat alapján felmerült gyanú
– – – Képalkotó vizsgálatok fertőző betegségek esetén
– – – Fertőzések és a sebész
Nagy klinikai szindrómák
– – – Ismeretlen eredetű láz (fever of unknown origin – FUO)
– – – Sepsis felnőttekben
– – – Tályogok és anaerob fertőzések
– – – Ulcerogladularis fertőzések
– – – Kullancsbetegségek
– – – Harapott sebek fertőzései
– – – Nosocomialis fertőzések
– – – Fertőzések idős korban
Sérült immunitású betegek fertőzéseivel kapcsolatos klinikai megfontolások
– – – Elsődleges immunhiányok
– – – A HIV fertőzés, vírusellenes kezelés és megelőző tevékenység folyamata és története
– – – Gyakori HIV-vel kapcsolatos komplikációk diagnosztikája és kezelése
– – – HIV fertőzéssel összefüggő reumatológiai szindrómák
– – – Kemoterápia utáni fertőzések
– – – Transzplantáció utáni fertőzések
IV. Antibiotikumok
– – – Antibiotikum választás profilaxis és kezelés céljából
– – – Anti-infektív terápia
V. Bakteriális fertőzések
– – – Klinikai megfontolások gram-pozitív fertőzések esetén
– – – Klinikai megfontolások gram-negatív fertőzések esetén
VI. Mycobacterium fertőzések
– – – Tuberculosis: A “White Plague” újraértékelése
(White Plague: any epidemic disease that makes the patients appear pale, especially tuberculosis during the 19th and early 20th century…)
– – – Tuberculosistól eltérő mycobacteriumok
VII. Gomba infekciók
– – – Candidiasis
– – – Coccidioidomycosis
– – – Histoplasmosis
– – – Észak-amerikai blastomycosis
– – – Sporotrichosis
VIII. Parasita fertőzések
– – – Fontos parazita-fertőzések az Egyesült Államokban
IX. Szexuális úton terjedő betegségek
– – – Húgycső-gyulladás
– – – A syphilis ellátása
– – – Kismedencei gyulladásos megbetegedés: klinikai megfontolások
– – – Condyloma és genitális herpes: életre szóló barátok
– – – Fertőzéses eredetű hüvelygyulladás
X. Csont és ízületi infekciók
– – – CSont és az ízület körüli fertőzések
– – – Implantátumok fertőzései az érprotézisek kivételével
– – – Fertőzéses eredetű arthritis
– – – Ferőtzéssel összefüggő reumatológiai szindrómák
XI. Gastrointestinális fertőzések
– – – Fertőző májgyulladás
– – – Ételmérgezés
– – – Fertőzéses hasmenés
XII. A fej és a nyak fertőzései
– – – Szemészeti infekciók
– – – Otitis
– – – Torokgyulladás
XIII. Kardiális fertőzések
– – – Infektív endocarditis
XIV. Légúti szindrómák
– – – Az arcüregek gyulladásai
– – – Közösségben szerzett tüdőgyulladás: az első számú közellenség
– – – Nosocomialis pneumonia nem intubált betegben
– – – Lélegeztetéssel összefüggő pneumonia
XV. Cerebrospinalis infekciók
– – – Agyhártyagyulladás
XVI. Bőr- és lágyrész infekciók
– – – Ectoparasitosisok
– – – Bőr alatt rejtőző titkok: fasciitis
– – – Láz bőrgyulladással
– – – Pyodermák
XVII. Húgyúti fertőzések
– – – Húgyúti infekciók
XVIII. Anyai és gyermekgyógyászati fertőzések
– – – Terhesség alatti infekciók
– – – Újszülöttek fertőzései
XIX. Utazási medicina (Emporiatria)
– – – Utazási megbetegedések
– – – Malária
– – – Leptospirosis
XX. Fenyegető kórokozók
– – – Hantavírusok
– – – Macskakarmolási betegség
– – – Biológiai fegyverek: természetellenes fertőzések
XXI. Egyéb érdekes témakörök
– – – Felnőttek védőoltásai
– – – Nem fertőző megbetegedések fertőzéses okai
– – –
Híres emberek fertőző megbetegedései

Kedves blogolvasó, ha ide eljutottál, akkor feltételezem, hogy szakember vagy (mást a tartalomjegyzék első sorai lekapcsolnak), így hadd ajánljam Neked is ezt a könyvet! Orvosként naponta szembesülünk azzal az érzéssel, hogy elszalad a tudomány fejlődése fölöttünk. Ám ez a könyv annyira szilárd alapozó és ugyanakkor frissítő is, hogy most jó pár évvel a beszerzése után elővéve újból mond újat és egy egy témakörben remek kérdéseket tesz fel… és válaszol is meg. Hiába 10 éve jelent meg, még mindig remekműnek számít.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/10/09 hüvelyk Kórház és a szakma, Olvasónapló

 

Címkék: , , , , , , , , , , ,

Ramón-i-kajál?

Ramón y Cajal (1852-1934) a természettudós és gondolkodó

Ramón y Cajal (1852-1934) a természettudós és gondolkodó

Santiago Ramón y Cajal nevét helyesen kahalnak kell kiejteni. Ki volt ez a figura? A magyar wiki is ír róla, de ennél az angol nyelvű változat hosszabb, a leghosszabb viszont a spanyol. Méltán, hiszen Spanyolország büszke lehet fiára, aki az 1800-as évek végén, majd a századfordulót követően nagyot alkotott. Kiváló anatómus, szövettanász, mikrobiológus, kutató egyben. Akkoriban még mindezeket lehetett egyszerre űzni. Ma már a specializálódás ezt nem engedi.

Legnagyobb érdeme, hogy az agy, illetve az idegrendszer működését összefüggéseiben, forradalmi módon írta le. Amellett, hogy kiváló tudós volt, nagy gondolkodónak is tűnik. Vagyis nem volt “szakbarbár”, nyitott szemmel járt, figyelte a körülötte zajló eseményeket.

Ezt remekül bizonyítja a Tudományos kutatásra vezérlő kalauz c. könyve, ami angol nyelven, újabb kiadásban ma is kapható (kapható például az Amazonon itt, vagy éppen .pdf-ként ide kattintva). A magyar fordítás viszont már csak antikváriumokban csíphető el vagy képernyőn olvasható (Turányi Tamásnak köszönhetően) a http://garfield.chem.elte.hu/Turanyi/Cajal.html linken.

Bizonyítván széleslátókörű voltát, íme egy részlet a könyvéből (S. Ramón Y Cajal: Tudományos kutatásra vezérlő kalauz – Novák Rudolf és társa tudományos könyvkiadóvállalat és könyvkereskedés kiadása, 1928):

“Nagyon okosan mondja P. J. Thomas Az érzelmek nevelése című munkájában, hogy »a haza eszméje olyan szükséges, mint a családé és ugyancsak szükségesek a bennünk felhalmozott érzelmek, mert a haladás ösztönzői és ők biztosítják saját méltóságukat. A haza dicsőségeért úgy harcolunk, mint nevünk becsületéért… A nemzet – mondják – a világegyetem harmoniájának elpusztíthatatlan eleme, miként az ország, a család és az egyed… Az emberiségnek, hogy erős maradjon és folyton megújuló tevékenységet fejthessen ki, részekre tagolva kell lennie.­«
Az Egyesült Európai vagy éppen Világállamok valószínűtlen álomképében is az ember mindig előszeretettel fog gondolni a közeli anyagi és erkölcsi környezetre, tehát faluja templomtornyára, szülőföldére és fajára és csak nagyon lanyha, közönyösséggel határos érzelemmel a távolira. Joggal mondották nem egyszer, hogy az ember ragaszkodása és érzelmiközössége a világ dolgai iránt fordítva arányos ezeknek tér- és időbeli távolságával. Időt is mondunk, mert a haza nem csak tűzhely és a rög, nhanem egyszersmind a múlt és a jövő, vagyis a távoli ősünk és jövőbeli leszármazottunk.”

Az 1928-as magyar kiadás belső címlapja

Az 1928-as magyar kiadás belső címlapja

Az Európai Uniót máshol is emlegeti (100 évvel korábban vagyunk, ne feledjük!):

“Vigasztaló lelkiélmény volt látni, miként nyújtanak egymásnak kezet a határokon keresztül filozófusok, tudósok, munkások. (1916) Sajnos, katonai kormányok és telhetetlen uzsorások az ellenkező irányban serénykedtek, miglen sikerült nekik már az iskolában kezdett agitációjukkal a szeretet vetését a gyűlölet mérgével megfojtani. A 21-ik századnak kell majd újra kezdenie azt a talán kimérikus munkát, hogy megteremtse az Egyesült Európai Államokat és a jog alapján örökre kiküszöbölje a kapcsi és mértéktelen területi ambíciókat:”

Egy másik szösszenet, amit Keplerről, a híres csillagászról ír:

“Ismeretesek továbbá Kepler emelkedett és nemes szavai, amikor híres törvényeinek utolsóját fedezvén fel, örömtől reszketve és boldogságtól sugározva »Harmonices mundi« című művét így fejezte be: »El van vetve a kocka: és evvel befejezem munkámat, édes keveset törődve avval, vajjon olvasni fogják-e a jelenben vagy a jövőben. El fog érkezni a nap, amikor lesz olvasója. Elvégre nem kellett-e Istennek hatezer évig várnia, míg bennem művének megfigyelőjére és megmagyarázójára talált?” —kicsit nagyképű állítás, de Keplernek igaza volt.

Rövid, de csípős bekezdés:

“A pálytévesztettek. Ha a professzorság nem volna nálunk legtöbbször politikai ugródeszka vagy a céhbeli hivatás hangzatos reklámja; ha pályázatokon és próbaelőadásokon a katedra jelöltjeitől valóban komoly, objektív hivatásbeli avatottság bizonyítékait kívánnának, nem pedig tisztán szubjektíveket, illetőleg jövőbeli ígéreteket, akkor ritkábbak volnának a botrányos ellenmondás esetei az igazi hivatás és hivatalos elfoglaltság, a fizetett tevékenység és a szabad foglalkozás között.”

Ezúton ajánlom a könyvet. Remekmű. Talán ha egyszer egy kiadó felfigyelne rá és nyelvileg (magyar) átdolgozná, modernebbé tenné, akkor újabb kiadást is megérne.

 

Címkék: , , , , , , ,