RSS

2020/04/11 napi bejegyzések

Dobhártyából arcpajzs

Viszonylag ritkán veszek gitárhúrt (ráadásul a családban már más intézi a hangszerekkel kapcsolatos ügyeket – zenész itt), de legutóbb egy D’Addario nickel ötvözetet szereztem be (három jó hely van erre és hangtechnikai eszközök beszerzésére: hangszerdiszkont.hu, muziker.hu és persze a Mezzoforte, ami egri garázscégként indult évtizedekkel ezelőtt). Az öreg PF-10-es Ibanez gitárom ettől a klassz húrtól új életre kelt, nagyon jól szólt. Meglepően jól. Naná, hiszen előtte már sok éve nem cseréltem.

Azóta is kapom a D’Addario hírleveleit, mert akkor regisztráltam a honlapjukon. A hírleveleket John D’Addario III írja alá (ezek szerint családi cég).

Meglepetés hírlevél érkezett tőlük a napokban. Méghozzá az, hogy átálltak egy új eszköz gyártására. Eddig az Evans dobbőröket gyártották az egyik műhelyben, most ezeket a remek fóliákat egészségügyi arc-pajzsok gyártására használják fel.

Néhány szót a nómenklatúráról, vagyis a nevezéktanról. A dobokon korábban bőrt használtak (ma is használnak valódi bőrt) felületté feszítve, de mára szintetikus hártyákat használnak. S míg az angol ezekre a bőrökre, hártyákra a drumhead szót használja, magyarul függetlenül a hártya anyagától dobbőrnek nevezzük. Mert ugyebár a dobhártyát másra használjuk, mégha zene létezik dobbőr nélkül, de dobhártya nélkül nem hallanánk a zenéből semmit!

De ez már anatómia, amit az angolok úgy írnak, hogy anatomy. Nos, egészen biztosan nem véletlen a szójáték az új D’Addario egészségügyi arc-pajzs elnevezésében sem: Dynatomy.

A honlap tanúsága szerint minőségi, szép kivitelű (márha a szépség számít egyáltalán egy olyan járványban, ami lerohanta az Egyesült Államokat – a D’Addario országát is) pajzsok ezek.

S itt hadd szóljak ismét a nevezéktanról, nómenklatúráról: a pajzsról általában a görög, vagy római pajzs jut eszünkbe. Talán ritkábban emlegetjük a hegesztőpajzsot, kivétel az, akinek ez a foglalkozása. Mégis, az egészségügyben megjelent az igény a hegesztőpajzshoz hasonló, fejre pánttal erősíthető pajzsra. Nos, ezeket emlegetjük arcpajzs-ként.

Jó látni azt, hogy a békeidőben minőségi hangszereket, hangszer alkatrészeket, kiegészítőket gyártó cég pillanatok alatt átállt, és használható orvosi eszközt kezdett el gyártani.

Ugyanígy üdvözölhető, hogy többen (félprofi otthoni) 3D nyomtatók kapacitását kihasználva építenek arcpajzsokat a járvány idején. Persze vigyázni kell, hogy viselése kényelmes legyen, hiszen hosszú órákat tölt benne az ellátó személyzet a kórházakban. S persze legyen masszív, megbízható eszköz.

(Zárásként még egy apróság: a fejlesztőt pedig Jim D’Addarionak hívják a cégnél. Úgyhogy mégiscsak családi vállalkozás!)

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2020/04/11 hüvelyk Nincs kategorizálva

 

Címkék: , , , , , , ,

Forrás fakad a pusztában – COVID-19 idején is?

Jelenleg is kapható az Amazonon

Öt évvel ezelőtt – távol Európától – Zambiában, korábbi misszionáriusok által hátrahagyott könyvek közt leltünk rá a Streams in the Desert c. mindennapi áhítatos könyvre.
Ezek a könyvek általában az év minden napjára tartogatnak egy egy bibliai verset, illetve hozzájuk kapcsolódó néhány gondolatot (általában egy oldal terjedelemben). Nagyon értékesek ezek a művek, hiszen naponta segítenek töltekezni Isten Szavából, a Szentírásból.
Nos, nekünk is sokat jelentett ez a könyv ott, elzárva a világtól. S akkor még nem is tudtuk, hogy éppen abban az évben (2014-2015) – miközben mi sok ezer kilométerrel odébb voltunk – magyarul is kiadásra került. Azt sem tudtuk, hogy ez a könyv valamikor az 1800-as években jelent meg először. S egy olyan hölgy szerkesztette, aki az angolul beszélő keresztyén körökben nagy áldást jelentett ezekkel az egy évre összeállított gondolatokkal.

Most, amikor újra távol vagyunk egymástól, a többi magyar embertől – hiszen a „social distancing” távol tart egymástól a koronavírus járvány miatt –, most újra kezembe került a könyv, de most már a magyar fordítása. S éppen a mai napon a gondolatok erről az elzártságról szólnak:

Megjelent 2014-ben az Evangéliumi Kiadónál, Budapesten

„Amit a sötétben mondok nektek, a világosságban mondjátok el, és amit fülbe súgva hallotok, a háztetőkről hirdessétek!” (Máté evangéliuma 10. rész 27. vers)

Lehet, hogy egy otthon sötétsége ez, ahol a gyász engedi le az ablakredőnyt, vagy egy magányos, elhagyatott élet sötétsége, ahol bizonyos betegség vágott el minket a világosságtól és az élet tevékenységétől; vagy valamilyen összeszorító szomorúság és kiábrándulás.
Ő
(mármint Isten) ott mondja el nekünk titkait – amelyek nagyszerű és csodálatos, örökkévaló és végelen titkok. Szemünkkel, ami megvakult a földiek sziporkázásától, láttatja a mennyei csillagképeket. Aztán fülünk hirtelen észreveszi még hangjának suttogását is, ami gyakran elhal a Föld hangos kiáltásának zűrzavarában.
Ám ezek a kinyilatkoztatások megfelelő felelősséggel járnak: „Amiket mondok nektek… a háztetőkről hirdessétek!” Nem szabad haboznunk a sötétben vagy a szobába bezárkózottan. Hamarosan felszólítást kapunk, hogy foglaljuk el helyünket az élet zűrzavaraiban és viharaiban. Amikor eljön ez a pillanat, beszélnünk kell, és hirdetnünk kell azt, amit megtanultunk.

(MZ) Még nincs itt az idő, hogy visszatérjünk az élet zűrzavaraiba (mi egészségügyi dolgozók folyamatosan benne vagyunk egyébként), hiszen a kijárási korlátozás érvényben van. Tartsuk be, tartsuk meg, maradjunk otthon! Nem azért, mert #mindmeghalunk, hanem azért, mert szeretteink halhatnak meg (gondolunk az idősebbekre, betegekre), és mert országokat és azok egészségügyi rendszereit harcolja le egy ilyen járvány.
De az online eszközöket használva (ez még Lettie B. Cowman idejében még nem állt rendelkezésre a XIX. században), itt a lehetőség hogy beszéljünk, hirdessünk… (MZ)

Ez új értelmet ad a szenvedésnek, aminek gyakran a legszomorúbb részét a haszontalanság érzete okozza. Hajlamosak vagyunk arra, hogy ezt gondoljuk: „Milyen értéktelen vagyok! Mit teszek én olyat, ami hatással van másokra? Mire való lelkem ‘drága kenete’ (János evangéliuma 12. rész 3. vers), amit elpocsékolok?” Ezek a szenvedő ember elkeseredett kiáltásai, de Istennek célja van mindnyájunkkal. A vele való közösség magasabb szintjére emeli gyermekeit, hogy hallják hangját „színről színre…, ahogy az ember a bártjával szokott beszélni.” (Mózes második könyve -Kivonulás- 33. rész 11. vers) aztán elmondja az üzenetet azoknak, akik a hegy lábánál vannak. Vajon elveszett az a negyven nap, amit Mózes a hegyen töltött? Mit mondjunk akkor arról az időről, amit Illés töltött a Hóreb-hegyen és azokról az évekről, amiket Pál töltött Arábiában?
Nincs lerövidített ösvény a hitéletben, mert felkészülés szükséges a szent és győzelmes élethez. Lennie kell időszakoknak, amikor magányosan elmélkedünk, és közösségben vagyunk Istennel! Lelkünknek időt kell szakítania a vele való közösségre a hegyen, és megtapasztalni a csöndes nyugalom völgyét a nagy szikla árnyékában. Északákat kell töltenünk a csillagok alatt, amikor a sötétség mindent betakar a földön, elcsöndesül az emberi élet zaja, és kitágul látásunk a végelen és az örökkévaló kijelentése által. Mindezek abszolút módon lényeges táplálékok, mint az élelem a testünknek.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2020/04/11 hüvelyk Nincs kategorizálva

 

Címkék: , , , , , ,