RSS

karantén címkéhez tartozó bejegyzések

Utolsó Vacsora járvány idején – avagy a biológiai közösségekről

Leonardo da Vinci: Utolsó Vacsora (forrás: Internet)

Jól ismert kép ez Leonardo da Vinci művei közül. A középpontban Jézus, a tanítványok pedig körülötte – egy hosszú asztalnál. Mintha úgy ültek volna le, hogy a közönség bekukkantva a terembe, mindenkit jól lásson. Ennél azért az eredeti helyzet kicsit másabb volt. Nyilván egymást látták és abban az időben nem mindig jutott asztal (Jézus is az ács fia volt, akkoriban az asztal-os – bútorkészítő kisiparos – ritkább volt).

Ennek a képnek valaki elkészítette a jelenlegi járványra adaptált változatát:

Mém: Az Utolsó Vacsora járvány idején – avagy karanténban
(ismeretlen készítő, forrás: Internet)

Miért érdekes az utóbbi kép? Azért, mert mi is most hasonló helyzetben vagyunk. Az imaházak, templomok zárva, üresek. A hívők otthon ülnek és online vannak kapcsolatban egymással.
De nézzük meg mi történt azon a bizonyos utolsó vacsorán, ahol az Úr Jézus együtt volt a tanítványokkal!

János evangéliuma 13. rész 1-11. versek, majd 21-26. versekig (illetve a 30. vers) – elolvasható a szentiras.hu-n ide kattintva

Miért hagytam ki a köztes igeverseket? Persze, fontos üzenete van a teljes igeszakasznak. Hiszen nagyon komoly krízis előtt vagyunk. Már ezen az estén drámai események történnek, hiszen Júdás távozott (30. vers). Ráadásul ezen a vacsorán Jézus régi dolgokat összegez és új dolgokat is mond.

De én most három másik, talán elsőre földhözragadt momentumról szeretnék említést tenni:

1. Lábmosás – mármint Jézus a tanítványoknak

  • nem fertőtlenítő szeres vizet használt, még ha akkoriban használtak illatszereket, főzött detergenseket (szappant) hamuból
  • nem gumikesztyűben mosta a tanítványok lábát
  • nem csipesszel az orrán tette (voltak szagok biztosan), amit tett

Mi volt ez, ha nem közelség, belépett a személyes térbe! Vegyük tudomásul, hogy ez ma a betegápolásban, elesettek gondozásában történik hasonlóan.

2. „ráhajolt a kebelére” (odahajolt) – mármint János, a tanítvány Jézus kebelére

  • belépett, belehajolt a személyes térbe
  • a távolság kevesebb volt mint 1,5 méter
  • ráadásul nem volt rajta szájmaszk sem sebészi, sem FFP2/3, N95

Mi volt ez, ha nem közelség, ismét beléptek egymás személyes terébe! (János volt a “szeretett” tanítvány. Nyilván egy szeretet kapcsolat ezt megengedi.)

3. „bemártotta a falatot és odaadta” – mármint Jézus Júdásnak

  • nem csipesszel vagy villával adta
  • nem is kesztyűben
  • hol volt még akkor a HACCP?

Szoros együtt étkezés volt ez. Mi, ha nem közelség?

Kimondhatjuk, hogy az Úr Jézus és a tanítványok szoros közelségben voltak… testileg is. De milyen közösségben voltak?

Nyilván lelki, szellemi közösségben, hiszen naponta itták Jézus szavait, az élő vizet, az élő Igét! De ez a kis csapat bizony biológiai közösségben is volt!

Pár szót ejtsünk erről a mindennapi közösségről, hiszen fontos kérdéssé vált most, amikor járvány van a világon és Magyarországon is.

Biológiai közösség az, amikor a testi kontaktusok által rendszeresen baktériumokat (és néha vírusokat is) adunk, veszünk egymás között.

Talán elsőre furcsán és csúnyán hangzik, mégis az intimitás, a belsőséges kapcsolat része ez a folyamat és ez így van rendjén. Azonban ebben is vannak fokozatok:

  • Legszorosabb biológiai közösség a házasság, a szexualitás. Nem véletlenül mondja a Biblia, hogy a házasságban férj és feleség lesznek ketten egy test. (1Korintus 6,16)
  • Hasonló ehhez az anya-gyermek kapcsolat, különösen az első életévekben, leginkább pedig a szoptatás időszakában. Szinte szó szerint össze vannak nőve!
  • De ha továbbmegyünk: ilyenek a gyermekközösségek is, ahol pl. az óvodában a játékok megfogása, egymás lebirkózása során hasonló történik, szoros kapcsolat jön létre. A gyermekek adják veszik a baktériumokat, váladék, nyálcseppeket.
  • Gondolhatunk ilyenkor a sportolókra is. Akik együtt izzadnak a pályán, a gépeken és egymást ölelgetik egy szép gól után.
  • De egy-egy táborozás vagy éppen a kollégiumi életforma (pl. egymás poharába beleisznak stb.) szintén ilyen.
  • Szorosabb munkahelyi közösségek az együtt töltött idő és a feladat formája szerint változhatnak.
  • Most a COVID-19 járvány során kiderült a laikus közönség számára is, hogy az ápolási otthonok, szociális otthonok (esetleg kórházi osztályok) is biológiai közösségek (szakemberek korábban is tudtuk, láttuk a rezisztens baktériumok terjedése alapján). A járvány ilyen helyeken üti fel a fejét könnyedén.

Valljuk be: mi, mint az Úr Jézus tanítványai a helyi gyülekezetben is kicsit biológiai közösségek is vagyunk.

Gondoljuk a következőkre:

  • kézfogás
  • ölelés
  • egymás arcának érintése (puszi)
  • együtt étkezés: vendégszeretet és az úrvacsora (ez utóbbit különböző képen gyakoroljuk, de az egy kehely vagy pohár erre utal)

A közelség, kapcsolat és intimitás része ez. Baj lenne? Egyáltalán nem. Mindennapi hitéletünk, a testvéri közösség része. S egy közösségen belül is kivel szorosabb, kivel lazább ez a kapcsolat, de megvan, nem kerülhetjük ki a biológiai közösséget.

Azt mondtam nem baj… KIVÉVE, amikor járvány van és ezáltal veszély fenyeget, különösen jelen helyzetben, amikor az idősnél súlyos formában érkezhet meg a fertőzés.

Ezért kiemelem még egyszer. Nem baj… és itt egy nagy DE következik: járvány van, ezért most BAJ.

Ebben a helyzetben érvényes számunkra a Prédikátor üzenete a Prédikátor könyve 3. rész 5. versében: „megvan az ideje az ölelésnek és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak”

  1. Mi történt a tanítványokkal, miután az Úr Jézus meghalt a kereszten? Testileg elszakadtak az Úr Jézustól. Bár a feltámadást követően találkoztak, de a mennybemenetelkor végleg elszakadtak.
  2. Mi történt a jeruzsálemi gyülekezettel (olvashatjuk később az Apostolok Cselekedeteiben) – jött az üldözés és szétszórattak, elszakadtak egymástól.
  3. Mi történt Pál apostollal? Előfordult a szolgálata során, hogy éveket töltött együtt a testvérekkel, de aztán el kellett szakadnia tőlük. Közben viszont vágyakozott, hogy újra találkozhasson velük!

Testi elszakadás – a biológiai közösség megszakadása – ennek vagyunk most tanúi ebben a járványos időszakban. Nem más ez, mint a lelki, szellemi közösség próbája! A testileg távolkerült hívő emberek között a kapcsolat megmarad Krisztusban és a lehetséges kommunikációs formák használatával.

Annak idején Isten használta pl. Pál apostolon keresztül az új, római úthálózatot és remekül működött a levelezés (lásd a teljes Újszövetséget).

Ma sincs másként Isten használja azt, amink van. Pl. a technikát, ami rendelkezésünkre áll – használjuk is! A lelki, szellemi közösség megvan Krisztusban, kamatoztassuk ezt a hétköznapokban és közösségeinkben.

Amikor az Ige azt mondja a Zsidók 12. rész 1. versében, hogy „Tegyünk le minden ránk nehezedő terhet… állhatatossággal fussuk meg az előttünk lévő pályát”, akkor ennek a futásnak része most az otthon maradás, egymás segítése a nehezebb időkben. Ki kell tartani a járvány megfékezése érdekében, hogy aztán eljöjjön az az idő, amikor újra találkozhatunk és megérinthetjük egymást, kezetfoghatunk és gyakorolhatjuk a közösségben a vendégszeretet, úrvacsorát stb.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2020/04/26 hüvelyk Nincs kategorizálva

 

Címkék: , , , , ,

Forrás fakad a pusztában – COVID-19 idején is?

Jelenleg is kapható az Amazonon

Öt évvel ezelőtt – távol Európától – Zambiában, korábbi misszionáriusok által hátrahagyott könyvek közt leltünk rá a Streams in the Desert c. mindennapi áhítatos könyvre.
Ezek a könyvek általában az év minden napjára tartogatnak egy egy bibliai verset, illetve hozzájuk kapcsolódó néhány gondolatot (általában egy oldal terjedelemben). Nagyon értékesek ezek a művek, hiszen naponta segítenek töltekezni Isten Szavából, a Szentírásból.
Nos, nekünk is sokat jelentett ez a könyv ott, elzárva a világtól. S akkor még nem is tudtuk, hogy éppen abban az évben (2014-2015) – miközben mi sok ezer kilométerrel odébb voltunk – magyarul is kiadásra került. Azt sem tudtuk, hogy ez a könyv valamikor az 1800-as években jelent meg először. S egy olyan hölgy szerkesztette, aki az angolul beszélő keresztyén körökben nagy áldást jelentett ezekkel az egy évre összeállított gondolatokkal.

Most, amikor újra távol vagyunk egymástól, a többi magyar embertől – hiszen a „social distancing” távol tart egymástól a koronavírus járvány miatt –, most újra kezembe került a könyv, de most már a magyar fordítása. S éppen a mai napon a gondolatok erről az elzártságról szólnak:

Megjelent 2014-ben az Evangéliumi Kiadónál, Budapesten

„Amit a sötétben mondok nektek, a világosságban mondjátok el, és amit fülbe súgva hallotok, a háztetőkről hirdessétek!” (Máté evangéliuma 10. rész 27. vers)

Lehet, hogy egy otthon sötétsége ez, ahol a gyász engedi le az ablakredőnyt, vagy egy magányos, elhagyatott élet sötétsége, ahol bizonyos betegség vágott el minket a világosságtól és az élet tevékenységétől; vagy valamilyen összeszorító szomorúság és kiábrándulás.
Ő
(mármint Isten) ott mondja el nekünk titkait – amelyek nagyszerű és csodálatos, örökkévaló és végelen titkok. Szemünkkel, ami megvakult a földiek sziporkázásától, láttatja a mennyei csillagképeket. Aztán fülünk hirtelen észreveszi még hangjának suttogását is, ami gyakran elhal a Föld hangos kiáltásának zűrzavarában.
Ám ezek a kinyilatkoztatások megfelelő felelősséggel járnak: „Amiket mondok nektek… a háztetőkről hirdessétek!” Nem szabad haboznunk a sötétben vagy a szobába bezárkózottan. Hamarosan felszólítást kapunk, hogy foglaljuk el helyünket az élet zűrzavaraiban és viharaiban. Amikor eljön ez a pillanat, beszélnünk kell, és hirdetnünk kell azt, amit megtanultunk.

(MZ) Még nincs itt az idő, hogy visszatérjünk az élet zűrzavaraiba (mi egészségügyi dolgozók folyamatosan benne vagyunk egyébként), hiszen a kijárási korlátozás érvényben van. Tartsuk be, tartsuk meg, maradjunk otthon! Nem azért, mert #mindmeghalunk, hanem azért, mert szeretteink halhatnak meg (gondolunk az idősebbekre, betegekre), és mert országokat és azok egészségügyi rendszereit harcolja le egy ilyen járvány.
De az online eszközöket használva (ez még Lettie B. Cowman idejében még nem állt rendelkezésre a XIX. században), itt a lehetőség hogy beszéljünk, hirdessünk… (MZ)

Ez új értelmet ad a szenvedésnek, aminek gyakran a legszomorúbb részét a haszontalanság érzete okozza. Hajlamosak vagyunk arra, hogy ezt gondoljuk: „Milyen értéktelen vagyok! Mit teszek én olyat, ami hatással van másokra? Mire való lelkem ‘drága kenete’ (János evangéliuma 12. rész 3. vers), amit elpocsékolok?” Ezek a szenvedő ember elkeseredett kiáltásai, de Istennek célja van mindnyájunkkal. A vele való közösség magasabb szintjére emeli gyermekeit, hogy hallják hangját „színről színre…, ahogy az ember a bártjával szokott beszélni.” (Mózes második könyve -Kivonulás- 33. rész 11. vers) aztán elmondja az üzenetet azoknak, akik a hegy lábánál vannak. Vajon elveszett az a negyven nap, amit Mózes a hegyen töltött? Mit mondjunk akkor arról az időről, amit Illés töltött a Hóreb-hegyen és azokról az évekről, amiket Pál töltött Arábiában?
Nincs lerövidített ösvény a hitéletben, mert felkészülés szükséges a szent és győzelmes élethez. Lennie kell időszakoknak, amikor magányosan elmélkedünk, és közösségben vagyunk Istennel! Lelkünknek időt kell szakítania a vele való közösségre a hegyen, és megtapasztalni a csöndes nyugalom völgyét a nagy szikla árnyékában. Északákat kell töltenünk a csillagok alatt, amikor a sötétség mindent betakar a földön, elcsöndesül az emberi élet zaja, és kitágul látásunk a végelen és az örökkévaló kijelentése által. Mindezek abszolút módon lényeges táplálékok, mint az élelem a testünknek.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2020/04/11 hüvelyk Nincs kategorizálva

 

Címkék: , , , , , ,