Olajos kézzel…

…de milyen olajos? Nem mindegy, hogy mi kenődik a kezünkre?

Emlékszem, hogy nagymamám – valami 80 éves kora körül – hajolajat szeretett volna. Rácsodálkoztam, hiszen manapság mindenki arra panaszkodik, hogy gyorsan zsírosodik a haja. Minek arra még olaj? Aztán megdöbbentem, hogy ma is lehet kapni (pl.itt). Annak idején, a középiskolai osztálytársakkal azon nevettünk, hogy az úszóknak kopaszra kellene nyírni a fejüket, méghozzá borotválva, aztán rá egy kis olaj, hogy még kisebb legyen a súrlódás (persze a sapka egyszerűbb). Most viszont megtudtam, hogy bizony a hajra kenve a valódi hajolajak ápolják, selymessé teszik azt.

A hajolaj természetesen nem keverendő össze a halolajjal, amit pedig omega-3 tartalma miatt használhatunk kapszulában a szív-érrendszeri megbetegedések megelőzése érdekében.

Gondoltam, összeszedem, hogy egy háztartásban hányféle olajjal foglalkozunk. Megdöbbentett a széles skála, hiszen az autótól a trombitáig, a sütéstől a faanyagok védelméig számtalan szerrel találkoztam. De először lássuk a fotót:

Ha elindulunk balról, akkor az ötödik a trombita olaj. Ezzel kezdem, mert különleges darab: olyan átlátszó, mint a víz. Ez való a trombita szelepeibe. Ha nem kenjük, akkor egy idő után beragad a billentyű és a hangszer nem a megfelelő hangot fogja kiadni, bosszantva ezzel a zenészt és persze a hallgatóságot is.

Lépjünk arab olvasási módba: jobbról az első mindjárt a kétütemű motorokat kenő olaj. Ezt nem a gépbe töltjük, hanem az üzemanyaghoz keverjük. Emlékszem, annak idején “2T” volt a megjelölése. De amikor a (ELX-113 rendszámú) trabantomba tankoltam, akkor a kúton még árusítottak keverék üzemanyagot (ma van még?), sőt még régebben azt is be lehetett állítani, hogy milyen keverési arány jöjjön a töltőpisztolyból. Ezt a kékséget ma arra használom, hogy a kétütemű fűkaszába szánt üzemanyaghoz keverjem. Nagyon praktikus az adagolója és természeten a színe is. Hiszen jól látszik a keverék… az üzemanyag halvány kék színt kap. (A képen látható olaj egyébként Husquarna márkájú, vagyis a fűkasza gyártója forgalmazza.)

Jobbról a második az autómba való motorolaj… ebből ki is derül, hogy négyütemű gépet hajtok a családommal együtt. Méghozzá nem is fiatal a jószág, mert 10w40-es (nem 5w vagy 0) kenőanyag való bele. De legalább ezt nem eszi (pedig már a 300 ezer felé közeledik a kilométer-számláló).

A harmadik darab: a kompresszor-olaj. Érdekes egy folyadék ez is. Valahol a láncolaj, meg a 10W40 között lehet a finomsága. Állítólag jó a kopásállósága, ezért való a sűrített levegőt készítő kompresszorokba (mutattam itt). Egyébként az internetről rendeltem, mert ott egész olcsón adták, az OBI-ban meg éppen hiánycikk volt.

Mi az a nagy kanna a sorban? Hát, azért nem olyan nagy, de kicsit bővebben mérik benne az egyébként is sötét láncfűrész olajat. Ezt töltjük a gép (stilfűrész) megfelelő tartályába, amiből aztán saját maga adagolja, ahogy forog a kerék és szalad a lánc. Fogy is elég szépen, ezért kell a nagy dózis.

A negyedik jobbról egy kis flakon. Ezzel mindenféle kis gépet, eszközt meg lehet olajozni. Elég tiszta, így a bicikliken is lehet mozgó alkatrészt olajozni vele. De láncolajozáshoz a következőt (jobbról az ötödik flaska) használom, ami profi láncolaj, csak elég drága. A kupakját is megfelelő adagoláshoz alakították ki. Praktikus és annak ellenére, hogy a család összes bringájának a láncát olajozom vele, egész lassan fogy.

Ott van aztán a klasszikus lenolaj kence. Ez meg arra való, ha van egy fa ajtónk (mondjuk), akkor a festés vagy lazúrozás előtt érdemes beitatni, hogy ne repedezzen össze a száradáskor. Jellegzetes szaga van, amit nehéz lenne leírni, mert nem nagyon hasonlít semmihez.

Konyhai szekció: napraforgó olaj – a klasszikus, és olivaolaj – a mediterrán.

Bőrápolási szekció: babaolaj – már régen használtuk, de még megvan. Napolaj, ami már nem is olaj, hanem krém. Amolyan tejszerű anyag. Tudod, kedves olvasó, az a faktoros micsoda, ami 3-tól 50-es SPF-ig terjed (Sun Protection Factor). Az ennél erősebbet már nem érdemes megvenni, hatékonyabb, ha az ember bezárkózik a lakásba.

Az utolsó előtti darab, az illóolaj. Esetünkben eukaliptusz. Illatosítja a szobát és talán még az “orromat is tisztítsa” (hogy egy klasszikust idézzek).

A paletta széles, de nem teljes… mert a háztartásunkban van még egy olaj, de az nem látható. A Biblia azt mondja, hogy Istennek a Lelke (Szentlélek vagy Szent Szellem) olyan mint az olaj. A bibliai olaj Őt (vagyis az Istenség 3. személyét) jelképezi. Nos, ahol hívő keresztyén emberek élnek, ott jelen van ez az olaj is (csak éppen nem látható, nem kenhető).

Szimbólumok a Szentlélekre (forrás: Wikipedia):

1. Víz: Ezékiel látomása; sziklából fakadó víz; Krisztus oldalából fakadó víz. Jézus az iható víz helyett élő vízről beszél, hogy azt adja a híveknek.
2. Olaj: Mózes olajjal kente fel Áron főpapot, később Isten választottjait is a királyokat
3. Tűz: Illés próféta Kármel áldozata, és Keresztelő Szent János is jövendölt. (Jézus) majd “Szentlélekkel és tűzzel fog benneteket megkeresztelni”. Az apostolok feje felett tűzlángocskák jelentek meg, jelezve megkapták a Szentlélek ajándékát.
4. Szél: A pünkösd a sínai szövetség ünnepe volt a zsidóknál Krisztus korában. Akkor a jelei a szélzúgás és tűz volt, Isten jelenlétének, kegyelem kiáradásának jelei. Illés találkozása Istennel, Nikodémusnak szóló tanítás
5. Felhő és fény: Sínai-hegy felhője; zsidó népet vezető felhőoszlop; Jézus szineváltásának felhője
6. Pecsét: “Jézust az Atya jelölte meg pecsétjével”
7. Kéz: kézrátétel áldás és gyógyítás
8. Ujj: Az ördögűzést Jézus “Isten ujjával” végzi
9. Galamb: Noé galambjának csőrében az olajfaág és Krisztus keresztelkedésekor a felette lebegő galamb.