RSS

augusztus 2013 havi bejegyzések

Rohacsek József

A Roháček féle bibliafordítás egy mai kiadása (köszönet Dusík István barátomnak a kölcsönzésért)

A Roháček féle bibliafordítás egy mai kiadása (köszönet Dusík István barátomnak a kölcsönzésért)

Így hívják magyarul azt a protestáns tudóst és evangélistát, aki a Bibliát szlovák nyelvre az eredetiből lefordította. 1877-ben született és a XX. század elején egy neukircheni missziónál tanult héberül és görögül is. 1911-ben Nyíregyházán szolgált az ottani szlovákok között, majd Modrán volt lelkész éveken keresztül. Fordítását a Brit és Külföldi Bibliatársulat adta ki 1936-ban.

Ő is része volt annak az evangéliumi ébredésnek, ami az akkor még Magyarország területének számító mai Szlovákiában a szlovákok között terjedt. Többek között kortársa volt Kristína Royovának vagyis Roy Krisztinának, aki testvérével együtt a Kék kereszt missziót elindította Óturán (Stará Turá) és számtalan kisregénye látott napvilágot magyar nyelven is: lista a moly.hu-n itt.

Jozef Roháček fordítása igen elterjedt. Online is olvasható a http://www.biblia.sk/sk/rohacek címen. Egy nyomtatott változatot kaptam kölcsön áttekintésre, bár érteni nem értem, de az világos, hogy ez az 1951-es revideált változat, amit ma is használnak.

Az első zsoltár így hangzik: “Blahoslavený muž, ktorý nechodí podľa rady bezbožných, na ceste hriešnikov nestojí a na stolici posmievačov nesedí. Ale má záľubu v zákone Hospodinovom a o jeho zákone rozmýšľa dňom i nocou. A bude jako strom, zasadený nad potokmi vody, ktorý dáva svoje ovocie vojím časom, ktorého list nevädne, a všetko, čokoľvek bude robiť, podarí sa mu. Nie tak bezbožní, ale tí budú jako plevy, ktoré rozháňa vietor. Preto neobstoja bezbožní na súde ani hriešnici v shromaždení spravedlivých. Lebo Hospodin zná cestu spravedlivých, ale cesta bezbožných zahynie.”

Az első zsoltár nyomtatásban a Rohácsek féle fordításból

Az első zsoltár nyomtatásban a Rohacsek féle fordításból

A bejegyzésre az apropót az adta, hogy fiam volt osztálytársának az édesapját pontosan ugyanígy hívják. Úgy látszik nemcsak Maszárovicsok születnek magyarnak Magyarországon, hanem Rohacsekek is. Ilyen ez a Kárpát-medence! 🙂
Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/08/31 hüvelyk Biblia, Olvasónapló

 

Címkék: , , , , , , , , , ,

Lelkünk erőforrásai fogytán

Mai rohanó világunkban bizony gyakran érezzük: lelkünk erőforrásai fogytán vannak. A hétköznapok monotóniája vagy éppen fárasztó és teljesíthetetlen kihívásai, viszontagságai könnyen megroppantják az embert. Erőre van szükségünk.

A termékeny író, teológus és szerzetes

A termékeny író, teológus és szerzetes

Nemrégiben kaptam kölcsön Anselm Grün (a német wikipediaban itt – szerzői adatlapja a Bencés Kiadónál itt) könyvét, a Lelkünk erőforrásai c. rövid elmélkedést. A mű elég tömény, itt-ott kemény lelki fejtegetésekbe bonyolódik, de mindenképpen azt várja, hogy az olvasó az íróval együtt gondolkodjon. Ez egy kicsit paradoxon is, hiszen az ember akkor olvasna ilyet, amikor szüksége van rá, de éppen akkor van rá szüksége, amikor fáradt, kimerült, ilyenkor pedig az olvasás nehezen megy. De egy biztos, a könyv számtalan hasznos ötletet ad, amit érdemes megszívlelni.

Néhány részletet mutatok be a könyvből, amolyan kedvcsinálónak.

“Álmodozz egyszerűen magadban arról, mit tennél szívesen. És ne értékeld le rögtön álmaidat azzal az érvvel, hogy úgyis irreálisak. Álmodozás közben fontos, hogy megengedjük kívánságainkat anélkül, hogy rögtön rákérdeznénk a konkrét megvalósításra. Csak a második lépésben gondold át, hogyan tudod konkrétan megvalósítani…”—a felnőtté válással éppen ezek az álmok vesznek el. Nem szabad hagyni!

“Az olvasmányélmények számomra gyermekkorom egészen mély nyomot hagyó tapasztalataihoz tartoznak, legalábbis, ha apámra gondolok, aki minden szombat délután eltemetkezett egy könyvbe. Amikor legidősebb nővérem elkezdett Karl May-t olvasni, gyakran nem találta meg könyveit: Apám elvette, hogy ő maga olvassa őket. Később előnyben részesítette a vallásos könyveket. Egészen idős koráig olvasott, mert tudni akarta, hogyan látják és értelmezik mások a hitet és az életet.”—az olvasó apa képe milyen fontos volt a gyermek Anselmnek!

Kapható például a Libri hálózatában

Kapható például a Libri hálózatában

“Az Újszövetség utolsó könyvében, a Jelenések könyvében, az üdvösséget, amelyet Krisztus ajándékoz nekünk, a forrás képével írják le. »Mert a Bárány, aki a trón közepén áll, legelteti, és élő vizek forrásához tereli őket, az Isten pedig letöröl a szemükről minden könnyet« (Jelenések könyve 7. rész, 17. vers) Maga Krisztus vezet bennünket a forrásokhoz, amelyekből ihatjuk a vizet, amely élővé tesz bennünket. A végső látomásban Krisztus, aki a trónon ül, meghív minket: »A szomjazónak ingyen adok az élet forrásának a vizéből« (Jelenések könyve 21. rész, 6. vers).”—163. oldal

Végül egy fontos kérdés (részlet a könyvből):

“Képzeld el: Nem sokkal halálod előtt megírod egy barátodnak vagy barátnődnek, mit akartál mondani és közvetíteni életeddel. Itt nem valamiféle tanításról van szó, hanem arról a kérdésről, mit szeretnél személyes léteddel kifejezni. Miről szeretnél tanúságot tenni? Csak önmagadról vagy valami nagyobb dologról: a szeretetről, az irgalmas Istenről? Mi az az üzenet, amelyet el szeretnél mondani a többieknek? Mit mondjanak rólad az emberek halálod után? Milyen ízt szeretnél hátrahagyni az emberekben? Milyen képeket akarsz belevésni az életről az emberek szívébe? Még ha indítékaink természetesen mindig sokrétűek is, és sohasem redukálhatjuk egyre, fontos, hogy voltaképpen számot vessünk azzal, mi lelkünk legmélyebb hajtóereje. Miért kelsz fel minden reggel? Csak rutin, mert hát így kell lennie, mert meg kell keresned a pénzedet? Vagy van mélyebb indítékod? Mit akarsz végeredményben közvetíteni életeddel?”

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/08/14 hüvelyk Olvasónapló, Vélemény

 

Címkék: , , , ,

Mennyit változott a kasza?

Nagyapám a Vizes-hegyi dűlőben valamikor az 1990-es években

Nagyapám a Vizes-hegyi dűlőben valamikor az 1990-es években

Nagyapám még verte a kaszát… én meg üzemanyaggal itatom. Méghozzá keverékkel, amibe az a szép kék olaj kell, amit emlegettem néhány bejegyzéssel korábban (itt – Olajos kézzel…).

Szóval, tisztán emlékszem rá, hogy édesanyám édesapja (Antók József, Máriabesnyő) milyen módszeresen kalapálta a kaszát. Műértően magyarázta, hogy ha csak a fenőkővel éleznénk, akkor az anyag elfogyna, elpuhulna, ráadásul a csorbulásokat is helyre kell tenni. Bizonyos időközönként átkalapálta (ez igaz egyébként a kapára is – időnként át kell kalapálni). Erős ember volt, nagyon erős, még hetven évesen is bírta a kaszálást csak már kedve egyre kevésbé volt hozzá.

Ha élne, biztosan büszke lenne rám… a múltkor ugyanis profi kaszásnak néztek. Nem a halált-hozó értelmében (ez egy orvosnál tragédia lenne), hanem eredeti jelentésében. Kaszálás közben megállított egy ember, hogy vállalok-e kaszálást bérbe’. Ez aztán az ajánlat!

Nem, nem, sem erős nem vagyok, sem verni nem tudom a kaszát, csak éppen a kezemben volt a motoros fűkasza és édesanyámnál egy nagyobb területet aprítottam vele. A szerelésem arra utalt: hát ez a figura biztosan nagyüzemben csinálja. Pedig nem, de érdemes felkészülni, ha az ember hatékonyan akar nagyobb területen füvet kaszálni, még akkor is, ha csak hobbiszinten.

A legfontosabb, hogy a gép minőségi legyen. Persze áldozni kell rá, de ha egyszer megvan, akkor megkönnyíti az ember életét. A tengelyház és motorház fémből legyen, a kar hasonlóan, a benne pörgő kardán pedig merev. Ez a legüzembiztosabb kombináció, még ha kicsit nehezebb is (de ezért van a mellkas heveder-pánt rendszer). Nem árt, ha ereje is van a motornak, de ha túl nagy, akkor nehéz, hiába vállon kell cipelni. Annak idején Husquarnát (svéd) választottam és nem bántam meg. Megbízható egy jószág. Ha pedig a teljesítménye elég nagy, akkor a hozzáadott bozótvágó kés-tányér brutálisan képes letarolni olyan területet is, amit felvert a vadrózsa (csipke) vagy éppen az akác növedékek (tapasztalatból mondom, nagy élmény a vadon meghódítása a Vizes-hegyi dűlőben, Demjén közelében).

Ennek apropóján – gondoltam – összegyűjtöm, hogy mivel készüljön a hobbista (nem hobbit, mert az másfajta állat) a természet megszelídítéséhez.

Zárt a rendszer

Zárt a rendszer

Először is fel kell hozzá öltözni. Mivel ezek a benzines fűkaszák hányják a fű mellett a kavicsot is (a pörgő damil parittyaként lódítja meg az apró köveket) ezért hosszú-szárú nadrágot érdemes venni és ami még ennél is fontosabb, a gyerekek a kaszálás 10 méteres körzetében ne tartózkodjanak (én is mindig “elzavarom” kis Lukácsot, pedig szeret az apja körül sertepertélni), mert ha a szemüket csapja meg, akkor az katasztrofális lehet. Szóval, hosszúnadrág, meg egy jó bakancs (jelen esetben a fekete munkásőrbakancsot mutatom, de az M65 mintájú barna gyakorló is kiváló – írtam róla itt) fontos kellék.

A legkisebb fiammal az elvégzett munka végén

A legkisebb fiammal az elvégzett munka végén

Az üzemanyag fogy, ha brúg a motor, ezért egy 5 literes kannában mindig legyen kéznél néhány órára elegendő pótlás. Legjobb, ha már be van keverve keveréknek – vagyis kék színű az üzemanyag az adalék olajtól. Hasonlóképpen jó, ha visszük az utántöltéshez szükséges damilt (ebből is érdemes jó minőségűt választani, mert ha elakad, nem tudja a gép rendesen adagolni, az nagyon megakasztja a munkát). Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy 6 órás üzemidő után a fejcsapágy zsírzása is szükségessé válhat. Csak egy csavart kell kinyitni és a tubusból benyomni egy picikét, ami éppen elég, hogy a fűkasza élettartama ne rövidüljön.

Még egy kis ergonómia: egy sildes sapka (amolyan baseball sapka megteszi) és szemüveg fontos (de a védő maszk a legjobb, amit személy szerint nem preferálok), de ne feledkezzünk meg a fülünkről sem. A zajvédő-fülvédő elengedhetetlen. A mai, modern gomb-fülhallgatók beférnek a nagyobbacska fülvédő alá és így a motor zaja helyett kellemes zenét hallgathatunk. Akár ütemre is lóbálhatjuk a kaszát… olyan, mintha táncolnánk.

A kaszált bükkszéki mező (hát még ha a levágott fű illatát is éreznénk...)

A kaszált bükkszéki mező (hát még ha a levágott fű illatát is éreznénk…)

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/08/09 hüvelyk Emberek, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Ramón-i-kajál?

Ramón y Cajal (1852-1934) a természettudós és gondolkodó

Ramón y Cajal (1852-1934) a természettudós és gondolkodó

Santiago Ramón y Cajal nevét helyesen kahalnak kell kiejteni. Ki volt ez a figura? A magyar wiki is ír róla, de ennél az angol nyelvű változat hosszabb, a leghosszabb viszont a spanyol. Méltán, hiszen Spanyolország büszke lehet fiára, aki az 1800-as évek végén, majd a századfordulót követően nagyot alkotott. Kiváló anatómus, szövettanász, mikrobiológus, kutató egyben. Akkoriban még mindezeket lehetett egyszerre űzni. Ma már a specializálódás ezt nem engedi.

Legnagyobb érdeme, hogy az agy, illetve az idegrendszer működését összefüggéseiben, forradalmi módon írta le. Amellett, hogy kiváló tudós volt, nagy gondolkodónak is tűnik. Vagyis nem volt “szakbarbár”, nyitott szemmel járt, figyelte a körülötte zajló eseményeket.

Ezt remekül bizonyítja a Tudományos kutatásra vezérlő kalauz c. könyve, ami angol nyelven, újabb kiadásban ma is kapható (kapható például az Amazonon itt, vagy éppen .pdf-ként ide kattintva). A magyar fordítás viszont már csak antikváriumokban csíphető el vagy képernyőn olvasható (Turányi Tamásnak köszönhetően) a http://garfield.chem.elte.hu/Turanyi/Cajal.html linken.

Bizonyítván széleslátókörű voltát, íme egy részlet a könyvéből (S. Ramón Y Cajal: Tudományos kutatásra vezérlő kalauz – Novák Rudolf és társa tudományos könyvkiadóvállalat és könyvkereskedés kiadása, 1928):

“Nagyon okosan mondja P. J. Thomas Az érzelmek nevelése című munkájában, hogy »a haza eszméje olyan szükséges, mint a családé és ugyancsak szükségesek a bennünk felhalmozott érzelmek, mert a haladás ösztönzői és ők biztosítják saját méltóságukat. A haza dicsőségeért úgy harcolunk, mint nevünk becsületéért… A nemzet – mondják – a világegyetem harmoniájának elpusztíthatatlan eleme, miként az ország, a család és az egyed… Az emberiségnek, hogy erős maradjon és folyton megújuló tevékenységet fejthessen ki, részekre tagolva kell lennie.­«
Az Egyesült Európai vagy éppen Világállamok valószínűtlen álomképében is az ember mindig előszeretettel fog gondolni a közeli anyagi és erkölcsi környezetre, tehát faluja templomtornyára, szülőföldére és fajára és csak nagyon lanyha, közönyösséggel határos érzelemmel a távolira. Joggal mondották nem egyszer, hogy az ember ragaszkodása és érzelmiközössége a világ dolgai iránt fordítva arányos ezeknek tér- és időbeli távolságával. Időt is mondunk, mert a haza nem csak tűzhely és a rög, nhanem egyszersmind a múlt és a jövő, vagyis a távoli ősünk és jövőbeli leszármazottunk.”

Az 1928-as magyar kiadás belső címlapja

Az 1928-as magyar kiadás belső címlapja

Az Európai Uniót máshol is emlegeti (100 évvel korábban vagyunk, ne feledjük!):

“Vigasztaló lelkiélmény volt látni, miként nyújtanak egymásnak kezet a határokon keresztül filozófusok, tudósok, munkások. (1916) Sajnos, katonai kormányok és telhetetlen uzsorások az ellenkező irányban serénykedtek, miglen sikerült nekik már az iskolában kezdett agitációjukkal a szeretet vetését a gyűlölet mérgével megfojtani. A 21-ik századnak kell majd újra kezdenie azt a talán kimérikus munkát, hogy megteremtse az Egyesült Európai Államokat és a jog alapján örökre kiküszöbölje a kapcsi és mértéktelen területi ambíciókat:”

Egy másik szösszenet, amit Keplerről, a híres csillagászról ír:

“Ismeretesek továbbá Kepler emelkedett és nemes szavai, amikor híres törvényeinek utolsóját fedezvén fel, örömtől reszketve és boldogságtól sugározva »Harmonices mundi« című művét így fejezte be: »El van vetve a kocka: és evvel befejezem munkámat, édes keveset törődve avval, vajjon olvasni fogják-e a jelenben vagy a jövőben. El fog érkezni a nap, amikor lesz olvasója. Elvégre nem kellett-e Istennek hatezer évig várnia, míg bennem művének megfigyelőjére és megmagyarázójára talált?” —kicsit nagyképű állítás, de Keplernek igaza volt.

Rövid, de csípős bekezdés:

“A pálytévesztettek. Ha a professzorság nem volna nálunk legtöbbször politikai ugródeszka vagy a céhbeli hivatás hangzatos reklámja; ha pályázatokon és próbaelőadásokon a katedra jelöltjeitől valóban komoly, objektív hivatásbeli avatottság bizonyítékait kívánnának, nem pedig tisztán szubjektíveket, illetőleg jövőbeli ígéreteket, akkor ritkábbak volnának a botrányos ellenmondás esetei az igazi hivatás és hivatalos elfoglaltság, a fizetett tevékenység és a szabad foglalkozás között.”

Ezúton ajánlom a könyvet. Remekmű. Talán ha egyszer egy kiadó felfigyelne rá és nyelvileg (magyar) átdolgozná, modernebbé tenné, akkor újabb kiadást is megérne.

 

Címkék: , , , , , , ,

Pillanatnyi statisztika…

Állítólag Churchill mondta: Azt a statisztikát hiszem csak el, amit én hazudtam… (“I only trust those statistics that I’ve falsified myself”) Nos, ez csak részben igaz. Különösen ma, amikor az internetes oldalak mindenféle információt gyűjtenek, raktároznak, feldolgoznak, akkor azért bizonyos szempontból korrekt adatokat igenis kaphatunk.

Ez az internet. A publikáció mindössze néhány klikkelés és a kereső-motoroktól függően az emberek eljutnak oda, hogy olvassák gondolatainkat. Megnéztem, hogy miket olvasnak az emberek a masza.net oldalon és milyen kereső kifejezések a leggyakoribbak, amivel rátalálnak az oldalra. Az apropót a mai 30 ezredik megtekintés adta.

A száz fölötti egyedi oldalmegtekintések (természetesen nagyrészüket a főoldalon ömlesztve nézik meg az emberek)

A száz fölötti egyedi oldalmegtekintések (természetesen nagyrészüket a főoldalon ömlesztve nézik meg az emberek)

Érdekes: a Vegyépszer által gyártott permetező kérdése gyakori, vagy éppen a Hosszú haj vs. rövid haj. A Miatyánk témája meglepő, a Bolyki-torony nem annyire (egri specialitás). A hutteriták frekvenciája a National Geographic sorozatának köszönhető. A fokhagyma leves pedig egyszerűen finom…

Lássuk a keresőszavakat:

A keresőszavak listája igen hosszú, sok oldal. Csak a 20 találatnál többet elérteket tetteim ide.

A keresőszavak listája igen hosszú, sok oldal. Csak a 20 találatnál többet elérteket tettem ide.

Persze ez csalóka, hiszen több szó más kombinációban többször is előfordul. De támpontnak ez is jó, ahhoz, hogy láthatjuk: mi érdekli az embereket. Némelyik szó vagy téma meglepő, mert nem gondoltam volna, hogy ha írok róla, bárkit is érdekelhet.

 

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/08/06 hüvelyk Vélemény

 

Címkék: , , , , ,

Fatal error occured…

Benyák Zoltán megdöbbentő meséje az ezredfordulóról...

Benyák Zoltán megdöbbentő meséje az ezredfordulóról…

Vagyis kék halál. Az emberiség kék halála… Ez jutott eszembe, amikor Benyák Zoltán könyvének csúcspontjánál együtt izgultam a “világmegmentő” főszereplővel, a világcsavargó Anton Pallal. (Stílszerűen a könyvet repülőgépen ülve fejeztem be, így az élmény még katarktikusabb volt.)

Az Ars fatalis ugyanis brutális. De ne ijedjen meg senki, nem horror-történetről van szó, az erőszak is csak művészi fokon és a megfelelő helyen (ahova pedig nagyon kellett) üti mellbe az olvasót. A brutális szót itt most a történet magával ragadó voltára és megdöbbentő hatására értem.

Benyák Zoltán már a második kategóriába került be a bejegyzéseim közé: “Történelem” (A háború gyermeke c. könyvével) és “Magyar nyelv és irodalom”. Ez utóbbiba pedig igen vastagon. Évtizedek múlva is emlegetett (általam biztosan) műről van szó. Magasan kiemelkedik mai, ponyvával (…árnyalata) elárasztott könyvpiacunk darabjai között. Újszerű, meseszerű, mégis az emberek érzelmeinek, álmainak valós ábrázolója.

Az üveggolyó az isztambuli bazárban, a krónikus-elmerehabilitációs intézet pincéjében kockázó testvérpár vagy éppen az emlékeket gyűjtő figura a hűtőházban, valahol Szerbiában… nem is sorolom. Olyan karakterek ezek, olyan emberi, de mégis futurisztikus alakok, akik mintha velünk élnének vagy éppen bennünk, a vágyainkat testesítik meg. A pozitív és negatív hősök, vagy éppen ezen figurák motivációjának az utolsó lehetséges percig történő lebegtetése izgalmassá teszi a regényt, sőt, nagyon izgalmassá. Azok pedig, akik a szerző kortársai vagyunk (+-10 év) pontosan értjük azokat az utalásokat, amelyek saját, élő történelmünk főbb momentumaihoz kapcsolódnak.

A könyvet a szerzőnek kijáró igazán nagy tisztelettel ajánlom a kedves olvasó figyelmébe! Nekünk, harmincas, negyvenes, ötveneseknek kötelező olvasmány, alapmű! – Ars fatalis (a moly.hu-n), még akkor is, ha a világnézetét alapvetően nem osztom. Isten nem kockázik! Csak Fekete és Fehér, ebben a mesében.

PS: még valami! Ezt a regényt el tudnám képzelni filmen. Nem lenne könnyű megvalósítani, de magyar lenne és Közép-Európában biztosan sikeres. Igazi művész film kerekedne, a szó pozitív értelmében.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/08/03 hüvelyk Magyar nyelv és irodalom, Olvasónapló

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Közösségbe fogadva (ÉGy 4/46)

Az Élő Gyülekezetek 1999. harmadik száma. Fő téma: a közösség (a hívő keresztyének közössége)

Az Élő Gyülekezetek 1999. harmadik száma. Fő téma: a közösség (a hívő keresztyének közössége)

ÉGy X/46 címbeli jelzéssel indítottam ezt a bejegyzés-folyamot, amiben egy újság számaiból bengészek (vagy böngészek). Az Élő Gyülekezetek folyóirat első példányai 1998-ban kerültek az olvasók kezébe (november). A II. évfolyam 3. szám (.pdf formátumban elolvasható itt) 1999. júniusában jelent meg.

Nehéz dönteni, hogy melyik cikkét is töltsem újra, ide a blogba. Hiszen ebben a számban mutattuk be a Bódvaszilasi Gyülekezetet. Reichert Gyulától hoztunk cikket (“Aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál” címmel). Mégis újra Brian Gunning rövid, tömör és velős cikkét idézem:

Brian Gunning: Közösségbe fogadva (UPLOOK 1998. december)

Nemrég részt vettem két beszélgetésben olyan hívőkkel, akik egymást nem ismerték. Két különböző gyülekezetből, városból és országból származtak, de ugyanazzal a problémával kerültek szembe saját gyülekezeteikben. Meglátásuk szerint ez a hívők közösségbe fogadásának feltűnően könnyelmű módja volt. Hívjuk azért segítségül az Újszövetséget,hogy lássuk, miként történt ez az ősi gyülekezetben.
1. Az õsi gyülekezet megértette, hogy az Úr csatolt hozzájuk új megtérteket. Lukács a Csel 2,47-ben teszi ezt a megfigyelést. Később Pál a korinthusiaknak akarta tudtukra adni, hogy “Isten adja a növekedést” (1Kor 3,6-7). Ez óriási megkönnyebbülést jelent számunkra, ha azt gondolnánk, hogy a mi felelősségünk újakat csatolni a gyülekezethez. Pál szerint a mi feladatunk az 1Kor 3 alapján az ültetés és az öntözés.
2. A csatlakozás egy helyi közösséghez a hosszútávú, harmonikus együttlét szándékával történt. Lukács az újonnan megtért hívők csatlakozását a helyi gyülekezethez a csatlakozni, tapadni (ragadni,ragaszkodni) igékkel fejezi ki (Csel 5,13; 17,34). W. E. Vine a szó jelentését így magyarázza: “hirtelen egybekapcsolódni, összeragadni, összekötöződni”. A fentiekben idézettek szövegösszefüggése alapján Vine továbbmegy és kifejti, hogy “ez egy személlyel való olyan szoros kap csolatba kerülést jelent, mint az eggyé válás, vagy az ő oldalára állás”.
3. A helyi gyülekezethez tartozó közösséget kiváltságnak tekintették, mely bizonyos felelősséggel járt együtt. A Csel 5-ben Lukács beszámol az Anániáson és Szafirán esett ítéletről. Az 5,13-ban teszi azt a megfigyelést, miszerint sokan a magas mérce miatt nem csatlakoztak a hívőkhöz. A helyi gyülekezet nem volt sem az akkori idők egyik népszerû vallási mozgalma, sem pedig egy társadalmi gyülekezés, ami semmiféle követelményt nem támaszt velünk szemben. Megértették, hogy az óriási kiváltsághoz ugyanakkora felelősség is tartozik. A Csel 5. része a továbbiakban bemutatja, hogy egyesek vagy beletartoztak vagy nem tartoztak bele a közösségbe. Nem létezett “félszívû hozzászegődés” a helyi gyülekezethez. Vagy bentlévők, vagy kintlévők voltak.
4. A hívők közösségbe fogadása az életük és világosságuk alapján történt. János az 1Jn 1,2-3-ban elmondja, hogy közösségünk az életre épül, vagyis nem lehetünk közösségben hitetlennel. A közösség azt jelenti, hogy részesedünk abból, ami közös. Ha valahol nincs élet, ott nincs közösség sem. János azonban továbbmegy és kijelenti, hogy a mi közösségünk a világosságban való járáson alapul (1Jn 1,6-7). Ez azt jelenti, hogy ha egy hívő felismer valamilyen igazságot, de úgy dönt, hogy nem jár aszerint, akkor nem lehet vele közösségünk. Pál ezt az igazságot a Róma 14,1-ben tovább finomítja, ahol a rómabelieket arra buzdítja, hogy fogadják el a hívőket még akkor is, ha esetleg erőtelenek. Hívők jöhetnek hozzánk tanulatlanul is úgy, hogy a szellemi dolgokban való jártasság hiányai mutatkoznak bennük, de erőtlenségük miatt nem lehet őket kizárni a közösségből. Az számít, hogy mit cselekszenek azzal a világossággal, amijük van.
kozosség5. Meg kell vizsgálni azokat, akik újonnan jelentkeznek gyülekezetünkbe. Amikor hívők jönnek gyülekezetünkbe, a véneknek időt kell szakítani egy olyan megbeszélésre, melynek során szellemi állapotukról és a gyülekezettel kapcsolatos szándékaikról tudakozódnak. Szükséges, hogy a pásztorok ne csak a gyülekezet számára új hívőkre ügyeljenek, hanem gondoskodjanak azokról is, akik már a közösségben vannak. Júdás komolyan figyelmez tet a 4. versben: “Észrevét lenül belopózkodott közénk néhány ember…”. Az előzőekben Júdás a 3. versben így bíztat: “… komolyan küzdenetek kell a szenteknek egyszer átadott hitért”. Napjainkban sokan vannak, akik titkos napirendi pontokkal, hibás tanítással és gyakorlattal szeretnék leigázni a helyi gyülekezeteket azzal a szándékkal, hogy egy gyanútlan közösséget félrevezessenek. Ám ha a vének a helyi gyülekezet előtt ismeretlen hívőket udvarias, de amellett intelligens meghallgatásnak vetik alá, akkor sok jót lehet tenni ezügyben.
6. Amikor új tagok csatlakoznak, azt közölni kell a gyülekezettel. Ha a vének megállapítják, hogy az Úr újabb hívőket csupán küldött a gyülekezetbe, azt közölni kell a többi hívővel. Ez lehetővé teszi, hogy mindenki tudomást szerezzen arról, ki hol áll. Tudtul adja, hogy ezeket a testvéreket be lehet vonni a gyülekezet feladataiba. A gyülekezethez tartozás és a befogadottság érzését nyújtja az új hívőknek, továbbá bizalmat a kegyelmi ajándékaik forgatására és a felelősség vállalásra. Az egyértelmű, világos közlés hiánya oda vezethet, hogy a jószándékú szentek felelősség vállalására kérik fel azokat, akik nem tartoznak a közösségbe.
Amikor tehát valakit közösségbe fogadunk, tegyük azt helyesen!

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/08/01 hüvelyk Élő Gyülekezetek

 

Címkék: , , , , , , , , ,