RSS

július 2013 havi bejegyzések

Tecumseh – a törzsfőnök

Íme a törzsfőnök vázlatos ábrázolása világszerte

Íme a törzsfőnök vázlatos ábrázolása világszerte

Ki volt ez az indián? A wikipedia bőven ír róla: ezen a linken. Soha nem gondoltam volna, hogy szembejön velem az “öreg”. Sőt, létezéséről sem tudtam, amíg el nem kezdtem felújítani az édesapámtól örökölt fűnyírót.

Pedig Tecumseh egy igazán híres indián volt. A neve azt jelenti: hulló csillag. Az amerikai függetlenségi háború idején született 1768-ban, Ohio államban (akkoriban Egerben éppen virágzott a barokk Eszterházy Károly püspöksége idején). Azért is volt állandó háborúságnak kitéve gyermekkorától, mert az indiánok és a telepesek rendszeresen harcoltak egymással. Az Ohio-völgyet az amerikaiak az Egyesült Államokhoz csatolták így az indiánok észak-nyugat felé vonultak, ahol saját, független “benszülött” indián államot szerettek volna megalapítani (a mai Indiana területén). Ezért Tecumseh – ekkor már felnőttként – egy nagy konföderációba hívta az indiánokat. Ő maga az úgynevezett shawnee-k közé tartozott. A nagy egyesítés nem sikerült, aztán egy harcban meg is ölték (a teljes sztori természetesen ennél bonyolultabb és hosszabb). De emléke megmaradt az Egyesült Államokban. Pénzérme ábrázolja, szépirodalmi műben szerepel, sőt még Gojko Mitić (Гojкo Митић) is eljátszotta Hullócsillagot a Tecumseh című filmben (IMDB link itt). Ha valaki szeretné az egész filmet megnézni: első rész a YouTube-on ide kattintva.

De hogy jön ide a fűnyíró?

Az én elnyűhetetlen "törzsfőnököm" még mezítelenül

Az én elnyűhetetlen “törzsfőnököm” még mezítelenül. Hát nem gyönyörű?

Úgy, hogy a TECUMSEH feliratot az édesapámtól megörökölt öreg gépen láttam először. Egész pontosan ez a típusa: TECUMSEH BVS-143-as. Kezdetben egy amerikai cég gyártotta (ők most kompresszorokat gyártanak), aminek a licenszét megvette valami olasz cég (vagy leányvállalata volt) és Európa számára kezdte el gyártani. Német ismerősök használták, aztán nekünk adták. Édesapám leharcolta, én meg nekiestem és felújítottam. Ezt, meg azt megtakarítottam a motoron, aztán beindult. Ezek a gépek ugyanis elnyűhetetlenek. Ha megnézzük a YouTubon ezt a videót, akkor láthatjuk, hogy még a szeméttelepen talált cucc is beindult (csak egy kis benzint fecskendezett bele a srác). Szóval fogtam és megbütyköltem én is. Persze a szoknyáját rozsdátlanítani kellett, itt-ott rápingálni. Aztán pedig beindult (íme a bizonyíték).

Ez úton ajánlom a márkát, hasonlóan robusztus alkotmányok, mint a Briggs and Strattonok. Bár azokat csak látásból ismerem. De ha egyszer a kezem közé kerülne abból is egy példány! 🙂

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/07/30 hüvelyk Történelem, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Szabad államban szabad egyház

1947-ben jelent meg a kiadvány - a Szabad Egyházak Tanácsának füzete

1947-ben jelent meg a kiadvány – a Szabad Egyházak Tanácsának füzete

Újabb egyházügyi törvényt fogadtak el nemrégiben (2013. júliusa). A tavaly előtti események elég kaotikusak voltak, hiszen a bejegyzett, elfogadott egyházak listáját jól átírták, sok kisebb gyülekezet, felekezet egyesületi formában kényszerült tovább működni. Most ezen az állapoton próbáltak segíteni, amikor újabb módosításokat fogadtak el.

Ennek apropójából előkerestem néhány régi folyóiratot (van nékem rogyásig, élvezet olvasni, élő történelem). Ezek között találtam meg a Szabad Egyházak Tanácsának (akkor Szövetsége) 1947-ben megjelent kiadványát. Ebben az a Kiss Ferenc orvosprofesszor, akiről már írtam a Leonardoról szóló bejegyzésben, nagyon komolyan ír a vallásszabadság kérdéséről. Íme a cikk:

Együtt, egy úton, egy cél felé!
Írta: Dr. Kiss Ferenc orvosprofesszor,
a Szabadegyházak Szövetségének elnöke

A történelem szomorú tanúsága, hogy a Svájctól keletre fekvő kis országokban a második világháborúig megmaradt a vallási türelmetlenség. Hiába tudtak az itteni kormányok nyugati vallásszabadságról, itthon csak bizonyos államilag jóváhagyott egyházakban és egyesületekben lehetett nyilvánosan tisztelni Istent; az így felállított kereteken kívül levőkre pedig a vallásszabadsági jogok nem vonatkoztak. Bármilyen romlott lelkiállapotban volt is az a jóváhagyott egyház, vagy egyesület, vallását gyakorolhatta; viszont bármilyen hűséges volt Istenéhez az olyan gyülekezet, vagy mozgalom, mely nem került be az államilag márkázottak csoportjába, sorsa, zaklatás, sőt üldözés volt. Ennek az állapotnak fenntartásában  nagy szerepet játszottak, érdekeik hibás felfogása alapján, a helyi egyházak. A hatósági emberek, Pilátushoz hasonlóan, az esetek többségében szabadon akarták ugyan hagyni Krisztus követőit és gyakran kijelentették, hogy azokban az emberekben »semmi bűnt nem találnak«, de a főpapok és az írástudók szava erőt vett rajtuk is. A hatóság emberei általában érezték, hogy ezáltal nagy felelősség nehezedik rájuk; sokan még egyéni és családi életüket is féltették az ilyen álláspontjuk következményeitől, ezért legalább szóban gyakran mosták kezeiket ettől a bűntől. Az Istent kereső és Öt megtalált egyének kiolthatatlan, Istentől eredő, úgynevezett természetes joga: Isten imádásának szabad gyakorlása és a hason értelmű lelkekkel való találkozása, Istennek lélekben és igazságban való tisztelése céljából Nagy lelki sötétség és eldurvulás kell hozzá, hogy vallásának szabad gyakorlása és a hason értelmű lelkekkel való találkozása, Istennek lélekben és igazságban való tisztelése céljából. Nagy lelki sötétség és eldurvulás  kell hozzá, hogy ember az embertársának nyilvánvaló jogát erőszakkal korlátozza, vagy elfojtsa. A tatárokról sok kegyetlen cselekedetet jegyzett fel a történelem, de azt is tudjuk róluk, hogy fővárosukban (Karakorumban) különböző címek alatt külön utca volt valamennyi kifejlesztette, hogy ne csak a ott létező felekezet temploma, vagy kápolnája számára. Bár többségükben pogányok, mohamedánok voltak, katolikus kápolna is volt az említett karakorumi utcában.
Sokan hamis módon úgy magyarázták nálunk a vallás szabad gyakorlásának fennállását, hogy magában mindenki úgy imádkozhat és úgy tisztelheti Istent, amint akarja, de megvonták az egyéntől azt a jogot, hogy más hasonló lelkekkel összejöhessenek, egymás hite által épüljenek és hitükről nyilvánosan is bizonyságot tehessenek. Még akkor sem kapták ezt meg, ha a jó erkölccsel és a közrenddel soha összeütközésbe nem kerültek. Annak az okait keresve, hogy miért adja oda magát valamely államhatalom,, polgárai ilyen szent jogának a csorbítására, rendszerint két fő okot találunk a háttétben. Az egyik démoni, sátáni ok, melynél fogva annál nagyobb ellensége valaki Isten országának
és mennél nagyobb érdekeltsége van a bűnben. Már az Úr Jézus megmondotta Nikodémussal való beszélgetése közben, hogy »minden, aki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot«. (János 3,20.) A másik rejtegetett ok: anyagi. A hamis, önző ember az idők folyamán különböző címek alatt kifejlesztette, hogy ne csak a földeknek, hanem a lelkeknek is legyenek nagybirtokosai. Magyarország történelmében különösen sok szomorú esemény jelzi a földek és lelkek nagybirtokosainak szerencsétlen szerepét. Ezeréves történelmünk három ilyen nagy szerencsétlenségében (Mohi-puszta, Mohács és a mostani) a földek e nagybirtokosai mindenkor visszaéltek hatalmukkal és vagyonukkal.
A kormányzat emberei állandóan hangoztatták nálunk is, hogy népünknek erkölcsösebbnek kellene lennie, de hogyan emelkedett volna az erkölcsi színvonal, ha az igazi erkölcsi (lelki) emberek kifejlődését még hivatalos helyről is akadályozták! A nyugati államok és Észak
-Amerika történelme bizonyítja, hogy városok vagy országrészek, esetleg egész országok erkölcsi színvonalának emelkedése mindig az ún. lelki ébredésekkel indul meg, mely alatt azt értjük, amikor a rendesnél nagyobb mértékben támadnak igazán élõ hitű, Jézus Krisztusban megújult lelki emberek, akik a régi, vagy újonnan támadt összejöveteleken bizonyságot tettek Krisztusban való új életükről.
»
Ti vagytok a földnek savai«, mondotta Jézus tanítványainak (Máté 5,13), ami nemcsak azt jelenti a legújabb élettani tapasztalások szerint, hogy a só megőriz valamit a rothadástól, hanem inkább azt jelenti, hogy az élő szervezet vérében és nedveiben lévő, bár kis mennyiségű só elengedhetetlenül szükséges az életfolyamatok jó menetéhez. Anyagcserénk és erőgazdálkodásunk egyáltalán nem tudna lebonyolódni a szervezetben lévő sók megfogyatkozása esetén. A vitaminokról ma mindenki tudja, hogy azok híján halálos betegségekbe esik az élő szervezet, hiába van meg kilogramm szerint a súlya, vagy a külső színe. A lelki emberek és azok közösségei képezik a társadalmi és a nemzeti élet vitaminját. Történelmi tény, hogy amely társadalmi rétegben, vagy nemzetben nincs meg a lelki emberek bizonyos legkisebb száma, az létjogosultságát, vagy éppen életét veszti. Kevéssel az első világháború után két népet gyakorlatilag kiirtottak. Egyik volt az örmény nép, melyet egy bosszuló török hadsereg irtott ki, a másik a bibliai asszír nép volt, melyet a környező mohamedán törzsek kaszaboltak le. Alkalmam volt mindkét nép megmaradt vezetőivel beszélnem. Mindkét részről megerősítették, hogy bár névlegesen keresztény nép voltak, mégis úgy egyházi, mint társadalmi életükből teljesen kiveszett az Evangélium élete és ereje Lelki emberek közösségéről szinte nem is tudtak, bár az asszír nép megmaradt fejedelmi sarja Újtestamentumot hordott zsebében. Ezzel szemben az első világháború utáni időben a legnagyobb méretű lelki ébredés híre Oroszországból jött. Ottani tapasztalt keresztények úgy becsülték, hogy legalább százszorosára emelkedett az orosz népben rövid egy-két éven belül a lelki emberek és azok gyülekezeteinek száma.
Már ebből a néhány tényből is kétségtelenül megállapítható, az Ótestamentum számos példájával egybehangzóan, hogy mit jelent egyéni és nemzeti szempontból a helyesen kezelt vallásszabadság. Bizonyos, hogy a nagyobb méretű vallásszabadsággal együtt erőtelen, sőt egészségtelen vallási színezetű mozgalmak is burjánzanak fel. Az ilyeneket az egészséges gyülekezeteknek és bölcs hatósági embereknek kell türelemmel helyes mederbe terelni. Egy nagy angol jogásszal beszélgetvén erről a témáról, azt kérdeztem, hogy ha nagyon elszaporodnak a hibás mozgalmak, nem gondolnak-e a vallásszabadság korlátozására. Õ erre azt felelte, hogy egyáltalán nem, mert az angol birodalomnak olyan nagy kincse és ereje a teljes vallásszabadság, hogy azt néhány tíz, vagy százezer beteglelkű emberért nem áldoznák fel.
A nemzetünk testében ma található csökevényes lelki élet kétségtelenül a csökevényes vallásszabadsági törvényeknek is a következménye. Nem kizárólag arra vezethető ez vissza, de mégis jó részben. Bízvást reméljük, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság korrekt biztosítása esetén nemcsak a meglévő gyülekezetek és közösségek szabadulnak fel a régi nyomás alól, hanem sok lélek kihámozódik majd lelki sötétségéből és bűneinek kötelékéből, hogy Isten gyermekeinek szent szabadságára jutván, növeljék Isten igaz imádóinak a számát és nemzetünk lelki erejét.
Jelenleg nagy külső és belső átalakulások idejében élünk. Átalakultak az országok kormányai; változtak da társadalmi berendezkedések és megoszlások; eltolódtak a népek lakásának határai; az emberek gondolkodásában, lelkületében. Olyan új erők léptek fel, melyek eddig csak kevesekben szenderegtek. E sokféle átalakulás közepette Isten országának munkásai és látható alakulatai sem hunyhatják be szemüket a körülöttük zajló események elől, Szem előtt tartják az apostollal együtt, hogy a világosság Atyjánál »nincs változás, vagy változásnak árnyéka«, (Jakab 1,17) s a Megváltó ama búcsúszavait is szívükben hordozzák, »hogy az ég és föld elmúlnak, de az Ő beszédei semmiképen el nem múlnak.« (Máté 2,25) Alázatosan beismerik azonban, hogy a bizonyságtétel formái a lelki emberek gyülekezetei, közösségei a történelem folyamán többé-kevésbé eltértek az apostoli vonalaktól, ahova lelki ébredés, vagy reformáló megtisztulások által időről-időre vissza kellett térniök. Jaj azoknak az alakulatoknak, kicsinyeknek és nagyoknak, melyeknek nincsen »fülük a hallásra« és sem a múltban, sem a jelenben nem értették meg, »mit mondott a Lélek a gyülekezeteknek«. Az ilyeneket a Szentlélek több-kevesebb figyelmeztetés után otthagyta; helyét a világ fejedelme vette át, világgá alakítván vissza a történelmükre és nevükre legbüszkébb egyházakat, vagy gyülekezeteket is.
Olyan korban élünk, mikor az egész föld kerekségére kiható világszervezet alakult (az Egyesült Nemzetek Szövetsége), s amikor egy világállam gondolatát feszegetik többféle oldalról. Mi nem ülünk ott, ahol a világbéke nagy gondolatán tanácskoznak és tárgyalnak, de ezt a szent célt Isten Igéjének és a Szentléleknek erejével munkáljuk, úgy a magunk, mint embertársaink lelkében. Meg vagyunk győződve és ez csak fokozódik bennünk, hogy a vallásszabadság ügyének ébrentartására a Szentlélek hozott össze bennünket, jó idejében, és Ő is kapcsol össze bennünket erre a munkára.
Mi nem azt akarjuk, hogy a sok jó bizonyságtétel által nemzedékeken át kialakult és gyümölcsözőnek bizonyult lelki közösségek, mint megannyi lelki háztartások megszűnjenek; hanem azt óhajtjuk, hogy a lelki háztartások vezetői és tagjai abban az apostoli indulatban növekedjenek, hogy egymást alázatosan különbnek tartsák saját maguknál. (Filippi 2,3)
Istenünk iránti hálával tölt el bennünket az az új körülmény, hogy a világi hatóságok jobban megértenek bennünket, külön-külön gyülekezeti életünkben, és Szabadegyházi Szövetségünkben is, mint bármikor ezelőtt ebben az országban. Az Írás szavaival együtt hisszük és valljuk, hogy a világi hatóságok Isten szolgái a maguk helyén; mi is azok vagyunk a mi helyeinken, s ezért csak jó gyümölcsei lehetnek a közös becsülésnek és őszinte támogatásnak, úgy erre az életre, mint az Örökkévalóságra.

Kiss Ferenc kezdetben a Kolozsvári Egyetemen dolgozott, aztán 1917-ben Pestre került. Trianon miatt a kolozsvári kar Szegedre költözött. Itt, vagyis Szegeden élt és lett egyetemi tanár, tanította az anatómiát. Mindez a II. Világháború előtt történt. Aztán Budapesten lett a tanszék vezetője, onnan is ment nyugdíjba valamikor az 1960-as években.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/07/28 hüvelyk Történelem, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , ,

Olajos kézzel…

…de milyen olajos? Nem mindegy, hogy mi kenődik a kezünkre?

Emlékszem, hogy nagymamám – valami 80 éves kora körül – hajolajat szeretett volna. Rácsodálkoztam, hiszen manapság mindenki arra panaszkodik, hogy gyorsan zsírosodik a haja. Minek arra még olaj? Aztán megdöbbentem, hogy ma is lehet kapni (pl.itt). Annak idején, a középiskolai osztálytársakkal azon nevettünk, hogy az úszóknak kopaszra kellene nyírni a fejüket, méghozzá borotválva, aztán rá egy kis olaj, hogy még kisebb legyen a súrlódás (persze a sapka egyszerűbb). Most viszont megtudtam, hogy bizony a hajra kenve a valódi hajolajak ápolják, selymessé teszik azt.

A hajolaj természetesen nem keverendő össze a halolajjal, amit pedig omega-3 tartalma miatt használhatunk kapszulában a szív-érrendszeri megbetegedések megelőzése érdekében.

Gondoltam, összeszedem, hogy egy háztartásban hányféle olajjal foglalkozunk. Megdöbbentett a széles skála, hiszen az autótól a trombitáig, a sütéstől a faanyagok védelméig számtalan szerrel találkoztam. De először lássuk a fotót:

Szóval, balról jobbra haladva: illóolaj (eukaliptusz), babaolaj, napolaj (tej), olivaolaj, napraforgó-olaj, trombita olaj, lenolaj, láncolaj, orsóolaj, láncfűrész olaj, kompresszor olaj, motorolaj, kétütemű motorolaj

Szóval, balról jobbra haladva: illóolaj (eukaliptusz), napolaj (tej), babaolaj, olivaolaj, napraforgóolaj, trombitaolaj, lenolaj, láncolaj, orsóolaj, láncfűrész olaj, kompresszor olaj, motorolaj, kétütemű motorolaj

Ha elindulunk balról, akkor az ötödik a trombita olaj. Ezzel kezdem, mert különleges darab: olyan átlátszó, mint a víz. Ez való a trombita szelepeibe. Ha nem kenjük, akkor egy idő után beragad a billentyű és a hangszer nem a megfelelő hangot fogja kiadni, bosszantva ezzel a zenészt és persze a hallgatóságot is.

Lépjünk arab olvasási módba: jobbról az első mindjárt a kétütemű motorokat kenő olaj. Ezt nem a gépbe töltjük, hanem az üzemanyaghoz keverjük. Emlékszem, annak idején “2T” volt a megjelölése. De amikor a (ELX-113 rendszámú) trabantomba tankoltam, akkor a kúton még árusítottak keverék üzemanyagot (ma van még?), sőt még régebben azt is be lehetett állítani, hogy milyen keverési arány jöjjön a töltőpisztolyból. Ezt a kékséget ma arra használom, hogy a kétütemű fűkaszába szánt üzemanyaghoz keverjem. Nagyon praktikus az adagolója és természeten a színe is. Hiszen jól látszik a keverék… az üzemanyag halvány kék színt kap. (A képen látható olaj egyébként Husquarna márkájú, vagyis a fűkasza gyártója forgalmazza.)

Jobbról a második az autómba való motorolaj… ebből ki is derül, hogy négyütemű gépet hajtok a családommal együtt. Méghozzá nem is fiatal a jószág, mert 10w40-es (nem 5w vagy 0) kenőanyag való bele. De legalább ezt nem eszi (pedig már a 300 ezer felé közeledik a kilométer-számláló).

A harmadik darab: a kompresszor-olaj. Érdekes egy folyadék ez is. Valahol a láncolaj, meg a 10W40 között lehet a finomsága. Állítólag jó a kopásállósága, ezért való a sűrített levegőt készítő kompresszorokba (mutattam itt). Egyébként az internetről rendeltem, mert ott egész olcsón adták, az OBI-ban meg éppen hiánycikk volt.

Mi az a nagy kanna a sorban? Hát, azért nem olyan nagy, de kicsit bővebben mérik benne az egyébként is sötét láncfűrész olajat. Ezt töltjük a gép (stilfűrész) megfelelő tartályába, amiből aztán saját maga adagolja, ahogy forog a kerék és szalad a lánc. Fogy is elég szépen, ezért kell a nagy dózis.

A negyedik jobbról egy kis flakon. Ezzel mindenféle kis gépet, eszközt meg lehet olajozni. Elég tiszta, így a bicikliken is lehet mozgó alkatrészt olajozni vele. De láncolajozáshoz a következőt (jobbról az ötödik flaska) használom, ami profi láncolaj, csak elég drága. A kupakját is megfelelő adagoláshoz alakították ki. Praktikus és annak ellenére, hogy a család összes bringájának a láncát olajozom vele, egész lassan fogy.

Ott van aztán a klasszikus lenolaj kence. Ez meg arra való, ha van egy fa ajtónk (mondjuk), akkor a festés vagy lazúrozás előtt érdemes beitatni, hogy ne repedezzen össze a száradáskor. Jellegzetes szaga van, amit nehéz lenne leírni, mert nem nagyon hasonlít semmihez.

Konyhai szekció: napraforgó olaj – a klasszikus, és olivaolaj – a mediterrán.

Bőrápolási szekció: babaolaj – már régen használtuk, de még megvan. Napolaj, ami már nem is olaj, hanem krém. Amolyan tejszerű anyag. Tudod, kedves olvasó, az a faktoros micsoda, ami 3-tól 50-es SPF-ig terjed (Sun Protection Factor). Az ennél erősebbet már nem érdemes megvenni, hatékonyabb, ha az ember bezárkózik a lakásba.

Az utolsó előtti darab, az illóolaj. Esetünkben eukaliptusz. Illatosítja a szobát és talán még az “orromat is tisztítsa” (hogy egy klasszikust idézzek).

A Szentírásban a Szentlélek jelképe a galamb vagy más helyeken az olaj, a kenet...

A Szentírásban a Szentlélek jelképe a galamb vagy más helyeken az olaj, a kenet…

A paletta széles, de nem teljes… mert a háztartásunkban van még egy olaj, de az nem látható. A Biblia azt mondja, hogy Istennek a Lelke (Szentlélek vagy Szent Szellem) olyan mint az olaj. A bibliai olaj Őt (vagyis az Istenség 3. személyét) jelképezi. Nos, ahol hívő keresztyén emberek élnek, ott jelen van ez az olaj is (csak éppen nem látható, nem kenhető).

Szimbólumok a Szentlélekre (forrás: Wikipedia):

  1. Víz: Ezékiel látomása; sziklából fakadó víz; Krisztus oldalából fakadó víz. Jézus az iható víz helyett élő vízről beszél, hogy azt adja a híveknek.
  2. Olaj: Mózes olajjal kente fel Áron főpapot, később Isten választottjait is a királyokat
  3. Tűz: Illés próféta Kármel áldozata, és Keresztelő Szent János is jövendölt. (Jézus) majd “Szentlélekkel és tűzzel fog benneteket megkeresztelni”. Az apostolok feje felett tűzlángocskák jelentek meg, jelezve megkapták a Szentlélek ajándékát.
  4. Szél: A pünkösd a sínai szövetség ünnepe volt a zsidóknál Krisztus korában. Akkor a jelei a szélzúgás és tűz volt, Isten jelenlétének, kegyelem kiáradásának jelei. Illés találkozása Istennel, Nikodémusnak szóló tanítás
  5. Felhő és fény: Sínai-hegy felhője; zsidó népet vezető felhőoszlop; Jézus szineváltásának felhője
  6. Pecsét: “Jézust az Atya jelölte meg pecsétjével”
  7. Kéz: kézrátétel áldás és gyógyítás
  8. Ujj: Az ördögűzést Jézus “Isten ujjával” végzi
  9. Galamb: Noé galambjának csőrében az olajfaág és Krisztus keresztelkedésekor a felette lebegő galamb.
 
2 hozzászólás

Szerző: be 2013/07/26 hüvelyk Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Élő szavak Marosvásárhelyről

Az Élő szavak legutóbbi száma

Az Élő szavak legutóbbi száma

Nagy öröm, ha valaki munkát kap. Sok diplomás szenved attól, hogy megfelelő állást kapjon. Különösen klassz dolog, ha valaki az egyetem, főiskola vagy bármilyen szakma megtanulása után azonnal álláshoz jut. Ugyanakkor a kezdés nem könnyű. Amikor az ember befejezi az iskolákat, akkor tényleg a “nagybetűs” élet köszönt be, amit most nem részletezek. De szeretnék egy cikket megosztani, amit a napokban olvastam egy evangéliumi keresztény lapban (címe Élő szavak – adatok a cikk végén).

FIATALOKNAK — A MUNKA ELKEZDÉSE

Legtöbbünk életében, akkor érkezik el az igazi mérföldkő, amikor munkába kell állnunk. Valószínűleg addig védett életet éltünk – bizonyos mértékig – de most szembe kell néznünk a külvilággal.
Bizonyos kérdésekre kell választ kapnunk, mielőtt az a fontos nap – a munkába állás napja – elérkezik. Vannak körülmények, amikre jó, ha már előre tudjuk a választ, hogy ne érjenek felkészületlenül ezek a dolgok.
Ha hisszük azt, hogy Isten irányította lépteinket egész a munkahely megtalálásáig, akkor tudatában kell lennünk annak is, hogy ez lesz az a hely, ahol Isten ki szeretné nyilvánítani az Ő jellemét rajtunk keresztül. Ha a rabszolgáktól azt várták el, hogy: „a mi megtartó Istenünknek tudományát ékesítsék mindenben” (Titusz 2,10), akkor mennyivel inkább láthatónak kell lennie a mi életünkben, akiknek könnyebb körülményeink vannak (nem vagyunk rabszolgák).
Más szóval, a munkahelynek két célja van – kenyeret keresni és Krisztus dicsőséget kivetíteni. Milyen nagy felelősség, de egyben milyen nagy kiváltság! A hitetlen emberek nem ismerik Isten jellemét, ezért Isten minket akar felhasználni arra, hogy kinyilvánítsuk Őt. Ezért, már az első napon óvatosnak kell lenned mindenben, amit cselekszel és amit mondasz. Felelősséggel tartózunk a munkáltatónak, akivel munkaszerződést kötöttünk. Biztosítanunk kell, hogy mi eleget teszünk elvárásainak, függetlenül attól, hogy Ő mennyire teljesíti a maga részét. Read the rest of this entry »

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/07/09 hüvelyk Olvasónapló, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , ,

Alul folyik ki a ganyé

Kolera ágyak márpedig voltak, nem csak az írói fantázia szüleményei. Sőt, ma is vannak, hiszen a Földnek van olyan országa, ahol rendszeresen előfordul a kolera. De akkor mi is az a “kolera ágy”?

Mai, modern kolera-ágyak Afrikában (forrás Internet)

Mai, modern kolera-ágyak Afrikában (forrás Internet)

OIyan különleges kórházi ágy, aminek a közepén van egy luk. Azért készül így, mert ebben a fertőző megbetegedésben folyamatosan folyik a híg széklet (ami szinte már csak víz) a betegből. A WC-re erőtlensége miatt kimenni nem tud, tisztába tenni pedig nem lehet, hiszen folyamatosan kellene cserélni alatta a lepedőt. Erre találták ki ezeket az alkotmányokat: ágy, lukkal a közepén. Így a luk alá vödröt téve egyszerűbbé válik a fertőző, víz-szerű széklet kezelése, ürítése.

A kolera egyébként évszázadok óta tizedeli az emberiséget. Jelen volt a XVIII. és XIX. században is. Erre példa a magyar szabadságharc: Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc egészségügye és honvédorvosai címmel gyűjtöttek össze orvostörténeti tanulmányokat. Ebben bizony több helyen is szó van a koleráról. Például Kapronczay Károly ír az orosz szemtanúk beszámolóiról itt.

Néhány szépirodalmi mű is foglalkozik a kolerával: pl. Gabriel Garcia Marquez – Szerelem kolera idején vagy éppen William Somerset Maugham – A színes fátyol.

Ma már nejlonnal védik az ágyak anyagát, így a fertőtlenítés is könnyebben megoldott

Ma már nejlonnal védik az ágyak anyagát, így a fertőtlenítés is könnyebben megoldott

Ezért gondoltam, hogy idehozom az Egy tucat esztendő kolerás részletét. Sokan visszajeleztek, hogy ütős volt a fejezet, illetve többen rákérdeztek, hogy tényleg léteztek-e ilyen ágyak? Nos, a fotók magukért beszélnek.

Íme a részlet a könyvből:
“A negyvenes évek végén (1740) is volt egy kisebb hasmenéses járvány, akkor jutott eszébe, hogy olyan hordágyra fektessék a nyomorult beteget, aminek a közepén luk van. Azért lett így megalkotva, hogy a híg emberi ganyé könnyedén kifolyhasson. Szegény purger ne maga alá engedje. Sztrogov is ilyenen feküdt, puszta feneke kilátszott a lukon a föld felé.”— 24. fejezet: Ganyé mindenfelé.

Csak érdekességként jegyzem meg, hogy néhány mai kórképben: rotavírus, calicivírus enteritis vagy éppen clostridium, salmonella, előfordul igen híg, gyakori, vízszerű székletürítés. Ilyenkor bizony nem is lenne rossz ötlet a betegágy közepén a luk és a vödör.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2013/07/06 hüvelyk Kórház és a szakma, Történelem

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , ,

Leonardo da Vinci és Kiss Ferenc — a két anatómus

Leonardot emlegettem már egy korábbi bejegyzésben az alapján a könyv alapján, ami anatómiai ismereteit összegzi és értékeli. Most újra szembe jött velem az “öreg”.

A "renci-bonci" egy régi kiadása

A “renci-bonci” egy régi kiadása

Az orvosegyetem megkezdésekor anatómiából volt néhány nagyon fontos tankönyv (1990-es évek eleje), amiből kettőt becéztünk is: az egyik volt a “funkci-anci”, vagyis a Funkcionális anatómia (Szentágothai János), a másik pedig a “renci-bonci”, vagyis a Rendszeres bonctan (Kiss Ferenc). Természtesen fontos volt a Tájananatómia tankönyv is (Tömböl Teréz), a szuperpluszt viszont a Kiss-Szentágothai: Anatómia atlasz jelentette. Hiába kaptuk meg tankönyvként a Vajda féle Anatómia atlaszt (óriási munka lehetett a preparátumokat elkészíteni), mégiscsak az ismerősöktől, antikváriumokból felhajtott Kiss-Szentágothai biztosították a legjobb tanulási lehetőséget. (Csendben jegyzem meg, hogy a Sobotta természetesen már kapható volt, de csillagászati árakon.)

Szóval ez a Kiss Ferenc orvosprofesszor amellett, hogy az ország leghíresebb és legmeghatározóbb anatómusa volt Szentágothai János előtt (aki egyébként Kiss Ferenc professzor barátjának Schimert Gusztávnak volt a fia – aztán a Schimertből Szentágothai lett), a Budapesti Keresztyén Testvérgyülekezetnek volt a vezetője, rendszeren hirdetett igét. Az életéről megjelent könyvben erről részletesen olvashatunk, címe Élő kövek és Lukácsi Vilma írta. Ezen könyv előkészítése kapcsán összegyűjtött újságcikkek, dokumentumok egy része került hozzám, amit nemrégiben végiglapoztam. Közben pedig találtam néhány dolgot…

Kiss Ferenc 1952-ben kapta meg a Kossuth-díjat kutatásaiért és feltételezem, ebből az apropóból az Élet és Tudományba is írt egy cikket. Ez amolyan ismeretterjesztő, történelmi cikk, méghozzá Leonardo da Vinci munkásságáról. Érdekes és tanulságos, íme a cikk:

Élet és tudomány 1952

Élet és tudomány 1952

Leonardo da Vinci az úttörő természetbúvár és anatómus

Leonardót sokan ismerik. mint nagy művészt, de kevesebben ismerik, mint úttörő természetbúvárt. Ha anatómiai kutatásai és rajzai a maga idejében ugyanúgy nyilvánosságra kerültek volna, akárcsak festményei vagy rajzai, nehezen válaszolhatnók meg a kérdést, hogy vajjon mi volt benne a nagyobb: a művész-e vagy a természettudós?

Leonardo az elmúló középkor és a születő újkor határmezsgyéjén állott, vagyis: az elmúló hűbéri társadalom és a születő polgári társadalom között. A XV. század derekán, 1452-ben született és a XVI. században, 1519-ben halt meg. Életében hatalmas események rendítették meg az úgynevezett sötét középkor pilléreit, melynek legfőbb hatalmassága a pápaság volt. A hajózás új világrészeket fedezett fel, a könyvnyomtatás hatalmas léptekkel haladt előre. A való élet és igazság új tényeit hozták sokan felszínre s ebben a forrongó, átalakuló világban élt Leonardo is. Nemcsak nagy alkotásai és zsenialitása miatt kell Leonardót ma minden eddiginél behatóbban tanulmányoznunk. Fel kell őt ma idéznünk azért is, hogy nagy átalakulásunk idejében példát és tanulságot merítsünk személyiségéből és a alkotásaiból.
A nagy erkölcsi reformátor, Savonarola előtt a művészek úgyszólván a puszta külső vonásokat festették a belső, egyéni jellem kifejlesztése nélkül. Savonarola dörgedelmes erkölcsi prédikációi után a belső ember jellemvonásai is kifejezésre jutottak a művészetben.

„Akik jobban védték a holtakat, mint az élőket“

Leonardo éles szemével meglátta és fölvetette korának művészi és tudományos problémáit. Valósággal belefeküdt azokba és, mint egyik életrajzírója mondja, „a problémákat ő adta vissza megoldva kortársainak”.
Anatómiai vázlataiban, rajzaiban, festményeiben lélektani tanulmányok vannak s nemcsak a »külső embert«, de a »belső embert« is megjelenítette műveiben. A formák báját az érzelmek kifejezésével a görögök formai szépséget az akarat, érzelem és indulat művészi megragadásával párosította.
Az Élet és Tudomány olvasói előtt, itt és most Leonardót elsősorban mint természetbúvárt, közelebbről mint az anatómia lánglelkű úttörőjét kívánom bemutatni. Leonardo előtt emberi tetemet rendszeresen senki sem boncolt, mert ezt szentségtörésnek tartotta a papság korlátai közé szorított középkori felfogás. Leonardo ostorozta a hivatalos felfogás képviselőit, akik »könnyebben beleegyeztek az ember megölésébe, semmint az emberi holttest szakszerű tanulmányozásába«. Élesen gúnyolta azokat, »akik jobban védik a holtakat, mint az élőket«. Áttörve minden akadályt és félretolva minden előítéletet, több mint 30 emberi tetemet boncolt! Mégpedig csaknem olyan rendszerességgel, mint azt ma végezzük!

Szakítás a középkori egyházi skolasztikával

Hogyan állott az emberi anatómia Leonardoig?
Az anatómiát Mundinus rövid könyvecskéjéből tanították, mely főleg állati viszonyokra vonatkozott. A hitvány kis skolasztikus fércműben egyetlen ábra sem volt. Ahelyett, hogy újabb boncolásokkal és vizsgálatokkal fejlesztették volna az orvostudományt, évszázadokon keresztül csakis ismételgették, mondhatnók kérődzték a régiek állításait. Legfeljebb meséket és csodákkal határos történeteket ragasztgattak a kötelező skolasztikai leckéhez.
A »régiek tudományá«-ban való vakhit, a tudományellenes fanatizmus úgyszólván teljesen megkötötte a haladást. Leonardo ezt a tudományellenes csődtömeget bátran félretolta útjából. Rendszeresen, sok tekintetben a mai színvonalat is elérő szakszerűséggel boncolt embert és állatokat. Preparátumairól természethű ábrákat is készített.
Az anatómiai szöveg szakszerű ábrákkal való illusztrálásának is Leonardo az atyja!
Ábrái és jegyzetet alapján arra kell következtetnünk, hogy ő már balzsamozta is a tetemet az erekbe való befecskendezés útján.
Noha rajzai nem ölelik fel a teljes anatómiát s az ábrákhoz fűzött megjegyzései is rövidek, bár mindezek halálát követően csak kétszáz év múlva kerültek ismét napvilágra, mégis igen nagy hatással voltak azok mind az e kori szakemberekre, mind az irodalomra.
Mostani, hasonlóan korszakváltó időnkben különösen azok az alapelvek fontosak, melyeket Leonardo természettudományi kutatásaiban erőteljesen hangoztatott és gyakorolt. Ilytartalmú jegyzeteit az 1700-as évek derekán az angol királyi levéltárban fedezték föl a kutatók. Hogyan kerültek oda, milyen körülményes úton-módon, nehéz lenne elmondani s mellékkérdés is. Ami számunkra fontos: feljegyzéseinek hatalmas tömege mellett »halászták ki« anatómiai rajzait és jegyzeteit is. Az anatómiai tárgykörű rajzokat és följegyzéseket az angol, francia és német szakemberek csak töredékesen kezdték közölni mindaddig, amíg Th. Sabacsnikov orosz anatómus meg nem ismerkedett ezekkel a jegyzetekkel és rajzokkal. Sabacsnikov dolgozta fel először alaposan Leonardo anatómiai úttörésének eredeti forrásait s ő ismertette először részletesen Leonardót, az anatómust, 1898-ban. Sabacsnikov ismertetése után aztán már egyre több anatómus különösen Holl gráci professzor közölt részletes tanulmányokat Leonardo anatómiai rajzairól.

A táj- és funkcionális anatómia

Melyek azok a fontos, ma is érvényes alapelvek, melyeket Leonardo képviselt?
Hangoztatta, hogy a boncolásnál rétegről-rétegre kell haladni és egy-egy terület — például a tenyér vagy a talp — összes képleteit (izmait, ereit és idegeit) egymáshoz való viszonyukban, vagyis tájanatómiailag kell szemlélni.
Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az anatómiai elemeket — izmokat, idegeket stb. — mindig működésükkel kapcsolatban kell vizsgálni. Ezt az irányzatot ma funkcionális anatómiának nevezzük.
Följegyzéseiben olvassuk, hogy az anatómia élettan nélkül nem tudomány hanem csak száraz mesterség. De viszont, szerinte, az élettannak sem szabad elhanyagolni az anatómiai alapokat. Egy modern kutató ezt így fejezte ki: »Járjon elől az anatómia kövesse az élettan, de ha mégis az élettan szalad előre, azt ne tegye az anatómia nélkül!«
Leonardo összehasonlító és funkcionális anatómiai tanulmányaival oly magas szemléletre hágott, hogy azt méltán mondhatjuk a mai biológiai szemlélet alapvetésének is. Ami ma, kivált a szovjet biológia és orvostudomány hatására oly fontossá vált — az átfogó, egységes, vagyis szintetikus szemlélet, — volt Leonardo végcélja.
A természettudomány minden ágát ennek az egységes szemléletnek az érdekében művelte. Minden részletkutatással a természetet a maga egészében akarta megvilágítani. Tette ezt azzal a meggyőződéssel, hogy a természet és benne egy-egy szervezet szétbonthatatlan nagy egységet képez.

Az előítélettől mentes kutatásért

Leonardo azt tanította, hogy csakis az észlelésen alapuló és minden előítélettől mentes kutatási módszer nevezhető tudományosnak. Ki mondhatja, hogy ez a tétel nem helytálló ma is a maga teljességében? Azt hozzáfűzte, hogy az észleleteket helyesen kell értelmezni, mert utóbbi nélkül az észlelés csak élettelen tudás marad. Mindnyájan tudjuk, hogy a dolgok helyes megítélése nem mindig könnyű, mert Leonardo szavaival élve: »nincs semmi, ami csalárdabbul megcsalhat bennünket, mint a saját ítéletünk, ha az helytelen«.
»Azok — írja máshol Leoardo —, akik beleszeretnek a gyakorlati életbe tudomány nélkül, olyan hajósokhoz hasonlítanak, akik kormányrúd és iránytű nélkül akarnak, hajózni, és ezek sohasem biztosak, hogy hova jutnak. A gyakorlati életnek mindig helyes teóriákra kell támaszkodnia!«
Íme ilyen világos és előítéletektől mentes gondolkodás útján Leonardo évszázadokkal megelőzte kortársait. Lerakta a mai természetvizsgálat és szemlélet alapjait. Leonardo több volt mint reformátor: forradalmár úttörõje lett az anatómiának és a természettudományi gondolkodásnak!
Nem csoda hogy Leonardónak eme bátor és messzelátó szemléletet kortársai közül halála után senki sem merte képviselni. Ennek tulajdonitható, hogy noha művészeti alkotásaival már életében hatalmas hírnévre tett szert, természettudományi és anatómiai munkásságát még mintegy 200 évre sikerült elrejteni.

Mit ad Leonardo a mai tudománynak és művészetnek?

Az utána jövő évszázad nem ismerte Leonardo tudományos eredményeit. Mintegy negyedszázaddal halála után Vesaliusnak teljesen újra kellett fölépiteni a tudományos anatómiát. Leonardo anatómiai adatai és tudományos alapelvei azonban annál inkább megtermékenyitették a későbbi kutatásokat. Sőt még mai kutató munkáinkra is termékenyitőleg hatnak. Ez indokolja ama határtalan megbecsülést és kıemelést, amellyel Leonardónak most, születése után 500 évvel ismét hódolunk. A fiatal kutatók példát vehetnek Leonardo bátorságáról, elfogulatlan ítélőképességéről, munkamódszeréről. Helyes irányítást nyerhetnek tőle mai tudományos munkáikban is.
Végül — de nem utolsó sorban — még egy kérdést tisztáz Leonardo példája. Korunkban a képzőművészek — szobrászok, festők, grafikusok — nagy előszeretettel tanulmányozzák az emberi és állati anatómiát. Egyesek ellentmondóan azt állítják, hogy ennek az úgynevezett művészeti anatómiának alig van értelme. Mert hiszen a klasszikus antik kor, valamint a középkor művészei nem ismerték az anatómiát és mégis nagyokat, tökéletesen szép műveket alkottak.
A kérdésben nagyon is perdöntő Leonardo példája!
Senki nem egyesítette olyannyira egy személyben a művészi képességet és az anatómiai ismereteket, mint Leonardo.
Hogyan kerültek be Leonardo művészi alkotásaiba alapvető anatómiai ismeretei?

A képzőművészet és anatómia

Leonardo művészi alkotásaiban nem primitiven utánozta anatómiai preparátumait és rajzait, hanem utóbbiak legbensőbb értelmét használta fel alakjai testének arányaiban és különösen mozgásaiban.
Művészi alkotóképesség nélkül, kizárólag csak anatómiai tanulmányok útján ugyan még senki sem válik művésszé. De az is kétségtelen, hogy Leonardo példája szerint a művészi zseni csak nyer és megtermékenyül a helyesen használt anatómiai ismeretek által.
A modern biológia nagy mestere: Pavlov tanítása szerint mozgás nincs szerkezet nélkül, és működés nincs megfelelő organikus szervezet nélkül! Miként az orvos működésében nem hanyagolhatja el az emberi test normális és kóros változásainak gondos vizsgálatát, épúgy az igazi ábrázoló művész sem engedhet meg magának büntetlenül olyan ábrázolási formákat, amelyeknek nem az anatómia képezi az alapját.
eletestudomany2Leonardo minden zsenialitásának és művészi tökélyének titka és lényege, hogy a legszigorúbban ragaszkodott a test külsejének s belsejének anatómiai viszonyaihoz. Mint művész még az orvostudomány és általános embertan számára is úttörő anatómiai kutatásokat végzett. Az anatómiai ábrázolást technikája örökbecsű.

Kiss Ferenc
Kossuth-díjas orvosprofesszor
Élet és tudomány 1952. május (VII. évf. 19. szám)

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/07/04 hüvelyk Emberek, Kórház és a szakma, Történelem

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,