RSS

Wass Albert címkéhez tartozó bejegyzések

13 éppen eggyel több, mint egy tucat

WA: 13 almafa

WA: 13 almafa

A Kard és kasza c. könyv meghatározó élmény volt számomra (a könyvről a moly.hu-n). Én akkor jöttem rá, hogy Wass Albert kiváló író. A későbbiekben nem került a kezembe könyve, volt más, aktuális, fontosabb vagy éppen érdekfeszítőbb olvasnivaló. Nemrégiben (március 8.) édesanyámtól kaptam meg névnapomra a 13 almafa című rövid regényét. Ismét nagy élményt hozott vele, de ez borítékolható volt.

Nem szeretném, hogy ez a bejegyzés spoileres legyen, ezért a cselekményről nem is írok. De meg szeretném jegyezni, hogy a hirtelen határra került almafák történetén keresztül ilyen plasztikusan bemutatni az erdélyi kérdés és problémakört, nagyszerű írói kvalitásra utal. Szinte minden mondatából átsüt az író hozzáállása a kérdéshez, remekül festi fel a jellemeket és a karakterek fejlődését, változását is.

Egy könyv akkor magával ragadó és akkor hordoz valóban üzenetet a számomra, ha jelenetek, képek, hangulatok még hónapok múlva is felsejlenek bennem. Ez történik a 13 almafával is. Olyan regény, amit még szeretnék életemben újra elolvasni. Lehet, hogy csak nyugdíjas koromban lesz rá idő, de kivárom, ez a mű úgyis időtálló, nem fog elfutni a magyar irodalomból csak úgy.

(Kár, hogy ennek a kiadásnak a borítója nagyon gyenge. Wass Albert sokkal többet érdemel. Miért fontos egy könyvborító? Miért nem elég a szöveg alapján megítélni egy könyvet? Hát, hogyne csak a szöveg alapján mondanánk azt, hogy jó avagy rossz egy regény! De amikor a könyvet valaki a kezébe veszi, akkor az nézzen ki úgy, hogy egyben az látvány szempontjából is képviseljen értéket. Már akkor hadd szaduljon el az olvasó fantáziája, hangolódjon rá a műre. Ha már úgyis “full colour”-ban, színesben nyomnak egy borítót, akkor érdemes kicsit dolgozni rajta. Ezen sajnos csak egy gyenge minőségű fotó látható, rajta meg egy Arial betűtípussal írt pár szó. Ennél azért igényesebb lehetett volna a kiadó.)

Ezúton ajánlom Wass Albert mindkét művét: a Tizenhárom almafát és a Kard és kaszát is. A többit azért nem, mert nem olvastam, de lehet, hogy kéne…?

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2013/06/22 hüvelyk Olvasónapló, Történelem

 

Címkék: , , , , , , , , , , , ,

Fekete – Halászat

Mint aki a kommenizmus utolsó éveiben (olvasd: szocializmus) voltam fiatal, Fekete István könyvei természetesek voltak a könyvespolcomon. Ifjúsági regények és a film: Tüskevár. Fel sem merült bennem, hogy az író néhány évtizeddel korábban rendszeridegennek számított. Végigolvasva élettörténetét, igen meglepődtem (ld. fenti klikk a wikipediára mutat).

Az 1994-es kiadás borítója

A háborút követően 1951-ig, annak ellenére, hogy remek író volt, alkalmi, fizikai munkából tartotta el családját. Aztán tanári állást kapott a kunszentmártoni Halászmesterképző iskolában. Itt írta meg: Halászat című tankönyvét 1955-ben. Igazi szakkönyv ábrákkal, magyarázatokkal. (Aztán a kilencvenes évek elején ismét kiadták.)

Legidősebb fiam (Dániel) rajong a halakért, gondoltam felhajtom a művet egy antikváriumban. Sikerült is, névnapjára kapta meg. Most nagy élvezettel olvassa (úgyhogy ez itt nem is az én olvasónaplóm). Sugárzik belőle, hogy nem egyszerűen egy szakember írta, hanem olyan valaki, aki egyben szépíró is. Különben egy 10 éves gyerek nem élvezné a középiskolai tankönyvet ennyire (persze a Koppányi Aga testamentumával gyorsabban haladt – szintén F. I.).

Íme egy részlet a könyv Előhangjából:
“Ha a halászat történelmére visszapillantunk, szinte az emberiség történelmére nézünk vissza, túl az írott, rajzolt vagy kőbevésett emlékeken is.
Az embernek, akár barlangban élt, akár cölöpépítményeken védte meg magát a nagy ragadozóktól – esetleg ellenséges törzsektől – vízre mindig szüksége volt s ezekben a vizekben hemzsegett a hal, amelyért csak kezét kellett kinyújtania.
A mi történelmünk véres, sok szenvedéssel és kevés örömmel teleírt lapjait, ha forgatjuk, mindenütt találkozunk a hallal, mert a bujdosó nép az ellenségnek járhatatlan lápokon húzta meg magát hetekig, néha hónapokig, hiszen a vész elmúltával sem tudott lerombolt falujába visszatérni. A nádas és a láp kunyhót adott és halat adott, s a Csallóköz, az Ecsedi láp s a tiszai nádasok magyarsága a halnak is köszönheti megmaradását.
A régmúlt idők zabolátlan halasvizei, a tavaszi áradások szerte csatangoló kiöntései olyan szaporodási lehetőséget adtak a halaknak, hogy az ember csak nagyon kis részét használhatta fel a kínálkozó halhúsnak…”

Csak érdekességképpen jegyzem meg, hogy Wass Albert Kard és kasza c. regényében is visszatérő motívum a láp, a mocsár. További érdekesség, hogy Fekete István és Wass Albert II. Világháború előtt együtt vadásztak. Nyilván életük hasonló momentumai, emlékei hasonló ihletéssel bírtak.

Aki kedvet kapott a “Halászat”-hoz, párszáz forintért fellelhető az antikváriumokban. Ha pedig mást szeretnénk olvasni Fekete Istvántól, akkor íme a művek listája: A koppányi aga testamentum, Zsellérek, Csí – és más elbeszélések, Doktor Kovács István (forgatókönyv), Hajnalodik (színdarab), Öreg utakon (elbeszélések), Féltékenység (forgatókönyv), Túlsó part (forgatókönyv), Hajnal Badányban (regény), Aranypáva (forgatókönyv), Egy szem kukorica (novellák), Emberek között (regény), Emberpor (újságokban, folyóiratokban megjelentek válogatása), Gyeplő nélkül (regény), Tíz szál gyertya (elbeszélések), Kele (állattörténet egy gólyáról), Lutra (állattörténet egy vidráról), Halászat (tudományos munka: a tankönyv, melyből még ma is tanítanak a szakemberek), Tüskevár (ifjúsági regény), Bogáncs (regény), Téli berek (regény, a Tüskevár folytatása), Pepi-kert (tudományos munka: A szarvasi arborétum története és leírása), Őszi vásár (elbeszélések), Kittenberger Kálmán élete (életrajzi regény), Vuk (állattörténet egy rókáról), Csend – 21 nap (kisregény),(állattörténet egy bagolyról), Barangolások (elbeszélések), Ballagó idő (életrajzi regény), Tarka rét (elbeszélések és versek), Rózsakunyhó (elbeszélések, karcolatok), Erdei utakon (elbeszélések), Vadászatok erdőn-mezőn (elbeszélések), Ci-Nyi (állattörténetek), Végtelen út (regény), Karácsony éjjel (regény), Kísértés (elbeszélés, novella, kisregény), Tűz mellett (elbeszélések), Erdély (kisprózák), Fészekrablás (elbeszélés, novella, kisregény), Tojáshéjdarabkák (regény), A három uhu és más történetek, A magam erdeiben (elbeszélések), Almárium – Fekete István füveskönyve, Búcsú (elbeszélések), Cönde/Csend, Derengő hajnal (regény) / eredetileg – Emberek között (1944) – címmel, Éjfél után… (regény), Képzelet és valóság, Matula és egyebek, Öreg naptár (Eddig kiadatlan, valamint 1935 és 1953 között hetilapokban kiadott novellák. Szent Gellért kiadó)
Vasárnap délután, Számadás (novellák), Három karácsony (színdarab három felvonásban ), Harangszó (versek), Köd (vadászelbeszélések), Karácsonyi látogatók

Jó kis lista, mi? Igen termékeny író volt.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/07/28 hüvelyk Emberek, Olvasónapló, Történelem

 

Címkék: , , , ,