“Első próbálkozásom 03ÁPR
Igen, el kell valahol kezdeni. Meg kell próbálni uralni a technikát, elindítani azt a gondolatfolyamot, ami aztán tovább áramlik az olvasó felé. Anélkül, hogy a technika tönkretenné az írót és a mondanivalót. Nos, megnyitottam a blogot. Első posztom puszta próbálkozás, az első lépés, hogy legyőzzem a technikát.”
—volt az első bejegyzés két évvel ezelőtt. Akkor nyitottam meg a blogot. Egy ilyen oldal születése nem a wordpresses regisztrációval kezdődik, hanem az első nyilvánossá tett üzenettel.
Azóta sok víz lefolyt az Eger patakon (most például rengeteg az esőzések miatt). Röviden az adatok: több, mint 330 bejegyzés, több, mint 2000 cimke és közel 22 ezer megtekintés. Belepillantva a két év összefoglalójába, látható, hogy a havi 7-800-as átlag idén januárjában ugrott meg két-háromszorosára. Ez betudható annak, hogy a hutteritákról kevesen írtak magyar nyelvű ismertetőket. A sok bejövő találat miatt pedig a gugli megszerette az oldalt, ami azt jelenti, hogy figyeli. Olyannyira komolyan veszi ezt a kis, hétköznapokról szóló – vagy mégsem csak a hétköznapok? – oldalt, hogy ha valamiről írok, közel 24 órán belül tud róla, illetve az első 30-50 találatban benne van. Úgyhogy nem adom fel, így két év után sem. Pedig a nagy statisztikák azt mondják, hogy 1-2 év után a legtöbb “blog-bazár” bezár. Ezúton is üdvözlöm állandó olvasóimat, illetve azt a sok-sok embert, akiket éppen a bicikliszerelés, a hutteriták, a kunde metszőolló, a szőlő csirkézése, a klosztrídium difficile vagy éppen a Mi Atyánk 121 nyelven… érdekel.
A hétköznapok fogságában 
Köszönjük, majd csemegézünk ezután is, gondolom ki-ki ízlése, vérmérséklete szerint….