RSS

Eger címkéhez tartozó bejegyzések

Egy amatőr, aki profi volt

Ez az ember megjárta az alvilágot. Nem spirituális értelemben, nem annak bűnüldözési értelmében, hanem fizikailag. Fogta magát és lement a pincékbe, az alagutakba.
Amatőrnek tűnt, amikor elindult, de akkoriban az amatőrök nagyot lendítettek a kutatások szekerén (mint ma a start-up-ok). Balogh János felcsapott amatőr kutatónak, még a XIX. század második felében.
Hivatásos katonaként fordult meg Lőcsén, Egerben, Nagykárolyban és Munkácson is. A katonai ranglétrán lépkedett előre (hadnagy, főhadnagy, százados), miközben kutatta állomáshelyének történelmét. Egerben az Egri Várral, Munkácson a Munkácsi Várral foglalkozott igen kimerítően.

Ki volt ez az ember?

Következzen egy részlet Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái (1891) I. kötetéből:

Balogh János,m. kir. honvéd százados, szül. 1848. ápr. 30. Adán, Bácsmegyében, róm. kath. vallású nemes szülőktől; két gymnasialis osztályt Szabadkán, kettőt Szegeden és hármat Győrött végzett; a 8-ikat már nem végezhette be, mert atyja 1867. jun. a koronázásra Budapestre vitte mire Erdélyt, és az osztrák-magyar birodalom összes tartományait beutazván, okt. derekán haza érkezett és a gazdálkodást átvette. 1869. szept. 21. az újonnan felállított kir. honvéd gyalogsághoz besoroztatott. Az 1871. szegedi tisztképző tanfolyamot bevégezvén, nov. 1. hadapród-őrmesterré kineveztetett; 1872. ápr. 13. tiszthelyettes, nov. 1. hadnagy, 1879. máj. 1. főhadnagy, 1888. máj. II. osztályú és 1889. aug. 18. I. oszt. százados lett. Jelenleg a m. kir. munkácsi 11. honvéd-gyalogezred 2. zászlóalj parancsnokság vezetésével van megbízva.Czikkei, melyek vidéki lapokban jelentek meg álnév alatt, helyi érdekű közlemények és tárczák.Munkája: Eger-vár története. Eger. 1881.Legujabban: Munkács vár története cz. nagyobb munkájára hirdet megrendelést. – hiszen ekkor még Balogh János javában alkotott (MZ megjegyzése).

Néhány hiteles adat Balogh szolgálati idejéből (forrás: A Magyar Királyi Honvédelmi Ministerium és Honvédség Névkönyve – https://library.hungaricana.hu/hu/collection/austrian_state_archives_MagyarNevkonyvek/):

Következzen egy részlet Kiss Péter: Hatszáznégyen Eger múltjából 1944-ig c. könyvéből – Egri Városszépítő Egyesület 2007):

Balogh János (Ada, 1848 – Budapest, 1910) Százados, amatőr várkutató. Gimnáziumi tanulmányai után gazdálkodni kezdett. 1869-ben besorozták katonának. 1871-ben Szegeden tisztiképző tanfolyamra járt és hadapródőrmester lett. A következő évben hadnagy, 1879-ben főhadnagy, 1889-ben százados lett. 1909-ben nyugdíjba vonult. 1881-ben Egerben kiadta Egervár története c. munkáját „melyhez – mint írja – fő adatforrásaimat ötödfél évi, ha nem is mindig személyesen eszközölt, de mindig személyes jelenlétemben foganatosított, ásás és kutatásaimból nyertem, mely céljra szolgálatmentes időm legnagyobb részét kizárólagosan áldoztam és szenteltem”. Ő volt az egri Dobó szobor felállításának első kezdeményezője 1882-ben.

Ez utóbbiról érdemes külön is megemlékezni. Hadd idézzem Turay Zoltánt, Eger történelmének jó ismerőjét, aki egy egész Egri Magazin különszámot szerkesztett és írt, amikor 2014-ben felújították a Dobó szobrot:

Dobó-szobrot Egernek!

A jelenlegi ismereteink szerint először 1882-ben került szóba, hogy Egerben szobrot állítanak az 1552-es ostrom várvédő kapitányának, Dobó Istvánnak. Érdekes módon mindez egy felvidéki katonatiszt, a Lőcséről 1881-ben Egerbe vezényelt Balogh János m. kir. főhadnagy történelmi érdeklődésének, régészeti ambícióinak köszönhető, aki a vár területén még ásatásokat is végzett. Abban az évben jelent meg az Egervár története című munkája. Ezt követően, 1882 szeptemberében fordult a városi képviselőtestülethez, hogy „az Eszterházy téren Dobó emlékére egy szobor felállítását hozza javaslatba.” Novemberben megszületett a testület elvi hozzájárulása, hozzá is kezdtek a szoborbizottság szervezéséhez, Csiky Sándor elnöklete alatt.
A korabeli sajtó is megírta, „Balogh János honvéd főhadnagy Eger vár történetéről írt munkájából 250 példányt oly feltétel alatt ajánl fel a városnak, hogy e példányok jövedelme (mely 300 ftot képvisel) Eger
hős védőjének, Dobó Istvánnak, Egerben emelendő emlékoszlop költségeire fordíttassék.”
Az 1883. április 1-jén kelt városi határozat már 60 tagú szoborbizottságot említ. A későbbi eseményeket ismerve tudjuk, hogy ebből a kezdeményezésből nem lett semmi…
Két megjegyzés a fent leírtakhoz:
Akkor még a mai Dobó tér helyén egyszerű piac állt. A háttérben elterülő várra ekkor a helyi lakosság inkább mint építőanyagra tekintett, hiszen az 1827-es nagy városi tűzvész és az 1878-as árvíz után sok ház, így például a régi Városháza is erősen megrongálódott. Az Eszterházy tér és környéke viszont viszonylagos épségben vészelte át ezeket az éveket, talán ezért is javasolta Balogh főhadnagy a szobor felállítását a városnak erre a már akkor is frekventált helyére.

Turay Zoltán

Balogh János két könyve

Az akkoriban éppen magyar királyi honvéd-főhadnagy (sic!) Egerben nyughatatlankodott. Nem lopta a napot sem munkaidőben, sem szolgálati időn kívül! Kutatott.
Ennek gyümölcse lett az Egervár története c. könyv, mely 1881-ben jelent meg Egerben. Ma az eredeti kiadványok igazi kincsek, csoda történik, ha fellelhető egy-egy példány antikváriumban, aukciókon. De persze ennek készült reprint kiadása is (kapható pl. itt).

Az Egervár története egyik eredeti példánya egy barátom gyűjteményében (Kárpáti János)

Következzen egy részlet a könyvből, ami jól illusztrálja Balogh hozzáállását:

részlet vége…

Amennyiben időm engedi, a későbbiekben szeretnék Balogh könyvéből néhány elemzést is készíteni – hiszen különösen az utolsó fejezete tanulásgos, ahol az egri vár körüli pincék, alagutak bejárásáról számol be (kevésbé részletesen).

De következzék itt Balogh két másik könyvének is az ajánlója. Hiszen Munkácsról szintén kimerítő könyvet írt, a Nagykanizsáról szóló könyvét viszont nem ismerem. Aki találkozott vele vagy olvasta, várom hozzászólását.

Munkács-vár története

Nagykanizsa (könyv itt kapható)

Nagy-Kanizsa város és vidékének hadtörténelmi leírása

Természetesen az igazi az volna, ha megtalálnánk Balogh eredeti jegyzeteit, rajzait. Érdekes életmű tárulhatna elénk. Egy amatőr kutató, aki profi volt.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/06/22 hüvelyk Nincs kategorizálva

 

Címkék: , , , , , ,

Királyi konténer

Azt a címet is adhattam volna ennek a bejegyzésnek, hogy “Királyi váró – Proletár konténer”. Most ugyanis betelt a pohár! A gödöllői vasútállomáson ebben a hideg, viharos időben sem lehet normálisan várakozni (éppen egy közeli hozzátartozóm fagyoskodik), közben pedig ott pípeskedik a Királyi váróterem gyönyörűen felújított épülete, de hát abból múzeum lett. Helyette a “proletároknak” ott a konténer:

A Királyi váróterem mellett eltörpülnek az egyéb épületek

A Királyi váróterem mellett eltörpülnek az egyéb épületek

Az épületet valamikor régen a gödöllői kastély megközelítése céljából a magyar király és becses neje számára építették. Aztán a kommenizmus alatt állapota leromlott, amolyan leharcolt MÁV pályaudvar hangulatát keltő “kiégett” épületté vált. Nekiestek és gyönyörűen felújították. Amikor Gödöllőn megfordulok (legyen az csak átutazóban a vonatablakból), mindig megcsodálom. Szeptember óta pedig rendszeresen leszállok, vagy éppen várom az Eger felé induló vonatot (legidősebb fiam tanul a Gödöllői Református Líceumban). Így szemügyre vehettem a helyzetet.

Íme a konténer váró... itt lehet egyébként a jegyet is megvásárolni

Íme a konténer váró… itt lehet egyébként a jegyet is megvásárolni

A történelmi épületből múzeum lett, a valódi utasok kiszolgálására pedig konténereket állítottak be. El tudom képzelni, hogy ideiglenes megoldásnak szánták, csak hát már túl régen vannak ott. Úgy járunk vele, mint annak idején a szovjet csapatokkal, akik ideiglenesen állomásoztak itt… több mint negyven esztendeig.

De, hogy pozitívat is tudjak írni a gödöllői pályaudvarról, leszögezem, hogy az Eger-Gödöllő vonalon a szerelvények szépek és (láss csodát!) pontosak is. Sőt, az internetes jegyvásárlási lehetőségnek az a formája is adott mindkét állomáson, hogy a jegykiadó automatából megkaphassuk a jegyet, így nem kell sorbaállni (de erről majd egy későbbi bejegyzésben).

Az írásra az apropót az adta, hogy ma délután a viharban fa dőlt a Gödöllő-Isaszeg vasútvonalra, így a szerelvények csak Gödöllőig közlekedtek.

Azért hadd zárjam mégis csak egy szép képpel:

A szépen felújított váróterem, csak az a baj, hogy még mindig a királyi párt várja... közben múzeum

A szépen felújított váróterem, csak az a baj, hogy még mindig a királyi párt várja… közben múzeum

Jelentős késéssel közlekednek a szerelvények a miskolci vonalon
Gödöllő és Isaszeg között egy nagy fa dőlt a vasúti pálya mindkét vágányára és az egyik felett megrongálta a felsővezetéket is. Emiatt Gödöllő és Isaszeg között áll a vasúti közlekedés. A Budapest-Hatvan-Miskolc vasútvonalon utazók jelentős, 30-240 perc közötti késésreszámíthatnak a késő délutáni, esti időszakban.
Az utasok elszállítása érdekébe a H8-as, gödöllői hév teljes vonalán, aBudapest Örs vezér tere és Pécel között közlekedő buszokon,valamint az M2 metrójáratokonBudapest, Örs vezér tere és Budapest-Keleti pályaudvar között elfogadják a MÁV-START által kiállított érvényes menetjegyeket és bérleteket a közlekedés helyreállításáig. Egyes vasúti szerelvények Isaszegről valamint Gödöllőről fordulnak vissza személyvonatként.
A katasztrófa védelem szakemberei megkezdték a fa eltávolítását, ezt követően az egyik vágány felsővezetékét az előírt vizsgálatok után, mielőbb visszakapcsolják a hálózatba a MÁV szakemberei. A menetrend szerinti közlekedés várhatóan csak a késő esti órákra állhat helyre.
Az okozott késésért és kellemetlenségért utasaink megértését kérjük, türelmüket köszönjük.
Budapest, 2013. november 3. MÁV Zrt. Kommunikációs Igazgatóság – MÁVINFORM”

Ja, és szavam nem lehet, mert a fiam Gödöllőig mégis csak eljutott! Kezdődik a hét a suliban.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2013/11/03 hüvelyk Emberek, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , ,

Büntetésvégrehajtási intézet

Az egri börtönben többször megfordultam. Nem fogvatartottként, hanem orvosként vagy éppen gedeonitaként. Mindkettő bizonyos szempontból misszió. A fogvatartottak orvosi ellátása humanitárius szolgálat bármilyen formában is történjen, a bibliák osztása – ami a Magyarországi Gedeon Társaság feladata – pedig Isten Országáért végzett misszió (ez ugyanis a Gedeon Társaság tagjainak vagyis a gedeonitáknak a célja). A Szentírásnak minél több ember kezébe el kell jutnia! Hiszem és vallom.

A mai, egri BV intézet egyébként nagyon szép, ami azt jelenti, hogy egy régi, történelmi épület, ráadásul bent, a történelmi belvároshoz közel. Természetesen ott van rögtön a bíróság épülete mellett, a tárgyalásokhoz nem kell messzire vinni a fogvatartottakat.

Nem volt mindig itt a börtön, hiszen egészen 1908-ig a Vármegyeháza (ma Megyeháza) udvarában álló épületben leledzett. Azt még az 1700-as évek második felében építették. Szép, díszes, ma az egri Sportmúzeum van benne. Hozzáteszem, az egész vármegyeháza-komplexum fel van újítva és nagyon szép (most 2013-ban). Akkoriban a bíráskodás is a vármegyeházákon zajlott, így jogos volt, hogy ott volt mellette a börtön, ahogyan ma is, a Törvényház utcában.

Más… a Kamu Hírügynökség jelenti, hogy az egri BV intézet új helyre költözik. A piac mellett felszerelték a rácsokat az új épületre!

Ez itt természetesen egy álhír. Nem költözik az egri BV intézet a piac mellé!

Ez itt természetesen egy álhír. Valójában nem költözik az egri BV intézet a piac mellé! A képen látható jobb oldali épület az új parkolóház a belvárosban, ami szerintem ronda. De hát, ahogy a latin mondja: De gustibus non est disputandum – ízlésekről nem vitatkozunk! Egyébként pedig még nincs kész, hátha leszerelik a rácsokat… nem mintha akkor szebb lenne a kocka a barokk belvárosban.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/06/25 hüvelyk Történelem, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , ,

Betöltötte a negyvenet az Archívum

Az Arhivum 20. száma 2013-ban

Az Arhivum 20. száma 2013-ban (az 1973-as minimalista dizájn – Csont István – ma is megállja a helyét)

Legalábbis ez derül ki a Heves Megyei Levéltár honlapjának tartalomjegyzékéből: Archívum (olyanok publikáltak benne, mint Sugár István, Nemes Lajos, Szabó Jolán, Csiffáry Gergely). 1973-ban jelent meg először, korábban mégsem hallottam róla, holott az idei a 20. szám. Tudatlanságom oka valószínűleg az, hogy az Archívum kis példányszámú, szűk olvasókörrel bíró szakmai lap, az orvostudománytól távol áll, de közel a történelemhez és a dokumentumok, levéltári anyagok történelméhez.

Most viszont megleptek vele (az Egy tucat esztendő kapcsán). A kiadványt Bozsik Zoltántól kaptam ajándékba, amiért ezúton is nagyon hálás vagyok. Ő a levéltárban dolgozik és többek között éppen ebben a lapszámban közölte az Archívum teljes repertóriumát, cikkeinek jegyzékét. Igazi helytörténeti kincsestár a folyóirat.

Ebben, a legújabb számban van szó az egri kórház 1700-as évekbeli történelméről. A cíkk címe: Művészek, patikusok, betegápolók: az egri miseriek a XVIII. században. Írója Lipp Mónika művészettörténész. Az írása jól összefoglalja, amit az irgalmasokról, különösképpen az egri irgalmasokról tudni kell. Néhány érdekességet is felvillant: pl. II. József császár meglátogatta az egri kórházat (erről eddig nem tudtam, pedig ha tudtam volna, lehet, hogy máshogy alakul a történet az Egy tucat esztendőben).

Érdekesség a cikkből:
“Magyarországon még a XIX. század elején is börtönbe zárták az elmebetegeket, ahol az elítéltek között szenvedtek halálukig. Mikor nem bírtak velük, gyógymódként ütötték-verték őket. Az irgalmas szerzetesrend kórházaiban azonban nem alkalmaztak fenyítést, szelíd, jóságos bánásmóddal igyekeztek kezelni a gyengeelméjűeket. A betegekre éjjel is felügyeltek. Arra törekedtek, hogy foglalkoztassák őket, feltárják és fejlesszék képességeiket: például zenélni, hangszeren játszani tanították őket. A betegek részére volt egy kert, ahova kimehettek.
Az egri miseriek kórházának betegfelvételi naplójában több pszichés beteg szerepel…”

Ez úton ajánlom az Archívumot minden egri történelmet kedvelő számára.

Végül még egy saját fotó, amit a kórház egyik freskó maradványáról készítettem:

Irgalmas rendi szerzetes beteggel (saját felvétel)

Irgalmas rendi szerzetes beteggel (saját felvétel)

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2013/06/04 hüvelyk Olvasónapló, Történelem

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , ,

A Sárkánylovagok meséjének vége

A győztes csapat: Nagyné Póczos Réka, Patvaros Bence, Rohacsek Dominik, Maszárovics Zoltán és Vass Roland

A győztes csapat: Nagyné Póczos Réka, Patvaros Bence, Rohacsek Dominik, Maszárovics Zoltán és Vass Roland

Úgy is szokás mondani, hogy itt a vége, fuss el véle. A fiúk Bőnytől egészen Egerig futottak a hírrel nagy örömükben. Néhány héttel ezelőtt beszámoltam ugyanis arról, hogy a Sárkánylovagok nevű csapat nyerte (cikk a HEOL-on) a XVII. Országos Mesevetélkedő megyei döntőjét, eljutva az országos döntőbe. Most pedig arról számolhatok be, hogy azt is megnyerték, vagyis az országosan induló 964 csapat közül (8 megye + Felvidék) ők lettek az elsők. Ki is fáradtak benne. De külön öröm, hogy most, a Gárdonyi évben (150 éve született az öreg), amikor a mesevetélkedő első 12 meséjének éppen Gárdonyi Géza volt a szerzője, egri csapat (a Tinódi Sebestyén Tagiskola) nyerte meg az országos megmérettetést.

Az országos sikerről is beszámolt a heol.hu: link a cikkhez.

Nagy taps a fiúknak és Réka néninek, aki oly kitartóan és profin készítette fel őket!

Íme a győztesek kupája:

Természetesen az ásványvíz csak ráadás. A nagy kupát az iskola kapta, a kicsiből pedig minden csapattag...

Természetesen az ásványvíz csak ráadás. A nagy kupát az iskola kapta, a kicsiből pedig minden csapattag…

Külön öröm, hogy a mesevetélkedő fordulóiban (így az országos döntőn is) ott volt Román Gáborné Maja néni Egerből, aki fontos mozgatórugója sok, a gyermekek számára hasznos rendezvénynek és versenynek. Többek között az Egri Várbaráti Kör Egyesület elnöke is. Köszönet neki ezért!

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2013/05/22 hüvelyk Magyar nyelv és irodalom, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , ,

Las Ramblas – Les Rambles

Eger belvárosi utcái követik az esővíz domboldalról lerohanó áramlatait. Meg kell nézni egy XVIII. századi térképet és látható, hogy az Eger patakkal párhuzamosan is vannak utcák, de sok kisebb köz tart a meder felé. Valóban, teljesen logikus, hogy az igazi, csőrendszeren alapuló csatornázások kora előtt (sewage system) az Európai varosok jelentős részében a szennyvíz elvezetése az utcákon zajlott és a takarításban fontos szerepe volt az esőnek.

Az ömlő csapadék a házak között a folyásirányt követve mélyített árkokat, majd később – teljesen érthető módon – a házak között kialakított utcákon hömpölygött lefelé. A víz már csak ilyen, ma sem tesz másként, csak éppen egy jól működő csatornázási rendszerrel békésebbé tehető a folyamat.

Így volt ez a nagy Barcelonában is. Olyannyira, hogy az egyik híres és látványos út a nevében is megőrizte funkcióját. Ez pedig a La Rambla, aminek a története jól mutatja a városok fenti elv szerinti felépítését.

Egy 1807-es térkép a híres barcelonai útról, ami a dombokról vezet a tenger felé (forrás Wikipedia)

Egy 1807-es térkép a híres barcelonai útról, ami a dombokról vezet a tenger felé (forrás Wikipedia)

Ma már ezen az egykor bűzlő utcán tengernyi turista hömpölyög – szennyvíz helyett vagy éppen gyanánt -, és jóízűen falatoznak a éttermekben. Nem csoda, Barcelona szép, tiszta európai várossá vált. Sőt, Katalónia büszkesége, hiszen Spanyolország leggazdagabb vidéke lett. Nem véletlenül akarnak és akartak elszakadni… de egyelőre nem jött össze.

(Las Ramblas – spanyolul; Les Rambles – katalán nyelven)

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/05/01 hüvelyk Barcelona, Történelem

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , ,

A Sárkánylovagok meséje…

A csapat...

A csapat…

Bocsánat, nem meséje, hanem meséi. Szám szerint 20 darab. Az évente megrendezésre kerülő mesevetélkedő ugyanis nem mesemondó verseny, hanem a csapatok a tudásukat, ismeretüket teszik próbára. A négy fős csapatok kaptak fordulónként 4 mesét, így most, a megyei döntőben már összesen 20 mesét kellett kívülről fújniuk. Minden részletre rákérdeztek a vetélkedőben. Nem volt apelláta, a legapróbb szereplő, helyszín is lényeges volt. Ráadásul – Gárdonyi Géza évforduló révén (150.) – az első 12 mese a híres író tollából származott.

A megyei döntő most volt ippeg április 13-án, szombaton. Legnagyobb meglepetésemre – de tényleg… – a Sárkánylovagok nevű csapat vitte el a pálmát. Ebben a versenyben már csak egy csapat jutott tovább, ezek pedig ők voltak, (A megyéből több mint százhúsz csapat vágott neki a próbának.) Bőnybe mennek az országos megmérettetésre majd májusban.

A csapat felkészítője Nagyné Póczos Réka tanárnő, aki nemcsak kiváló pedagógus, hanem (bár egy jó pedagógus éppen erre képes) olyan dolgokat is kihoz a gyerekekből, amire még a saját szüleik sem gondolnak. Köszönet neki érte.

A média hírei az eseményről itt a HEOL-on és itt az EKMK (Egri Kultúrális és Művészeti Központ) honlapján.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/04/16 hüvelyk Magyar nyelv és irodalom, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , ,

Gárdonyi: A bor – reloaded

Az ülő sorban jobbról a második, fejdíszes fruska a nagymamám (Bankó Erzsébet). Mellette Édes Albin tanító ül. A földön a három ülő közül a jobb szélső suhanc pedig az öccse, Bankó Sándor (hegedűvel a kezében)

Gárdonyi Géza: A bor – Az ülő sorban jobbról a második, fejdíszes fruska a nagymamám (Bankó Erzsébet). Mellette Édes Albin tanító ül. A földön a három ülő közül a jobb szélső srác pedig nagymamám öccse, Bankó Sándor (hegedűvel a kezében)

Gárdonyi Géza 1901-ben írta színműírói munkásságának legjelentősebb darabját, aminek a címe: A bor. A Wikipedia információi szerint a színikritikusok néhány kivételtől eltekintve kedvezőtlenül fogadták, a közönség azonban szerette a darabot. Olyannyira megszerették, hogy még falusi színjátszókörben is játszották.

Ezt első kézből tudom, ugyanis nagymamám emlegette. Ő Galgahévízen született (1917-ben) és élt, majd miután feleségül ment Antók Józsefhez (nagyapámhoz) költözött csak el Máriabesnyőre. Emlékezéseiben gyakran előkerült a jeles alkalom: a falu híres tanítója – Édes Albin – irányításával előadták a színdarabot Galgahévízen. A jobb oldali fotón látható a “rögtönzött” társulat.

Azért jutott eszembe ez a kis megemlékezés, mert most kezdődött a Gárdonyi év: ugyanis az író Gárdonyi Géza (szül. Ziegler Géza) 150 évvel ezelőtt született. Ebből az alkalomból az Adáshiba Színjátszó Csoport  is előadta. Sajnálom, hogy lemaradtam róla: mindkettőről. Szívesen megnéztem volna nagymamámat 1933-ban és az egri színjátszókat is 2013-ban.

A 2013-as előadás plakátja - Adáshiba

A 2013-as előadás plakátja – Adáshiba

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/02/07 hüvelyk Magyar nyelv és irodalom, Történelem

 

Címkék: , , , , , , , , , , , ,

Köcsögduda-szó

Ezerszeres köszönet Csergő-Herczeg Lászlónak, aki feleségével együtt a magyar népzenének nemcsak művelői, hanem oktatói is. Nem is akár hogyan! Az odaadásuk azzal a különleges képességgel párosul, amit “megszerettetésnek” hívok. Az, hogy egy tizenéves gyermeket rávegyenek arra, hogy időt, energiát nem kímélve, saját undorát legyőzve népi hangszert készítsen, nem mindennapi tanári képességeket rejt. Ági néni (Csergő-Herczegné Kájel Ágnes) brilliáns zenetanár. A Tinódiban (vagyis 9-es iskola, Eger) úgy összekalapálta az alsósokat egy kórusba, hogy csak ámulok-bámulok. A szertelen csöppségek félelmetes fegyelemmel és gyönyörűen énekelnek. De most térjünk rá a fent említett népi hangszerre:

Ági néni mondta el először a fiamnak, hogy a sertés húgyhólyagjából készítik a köcsögdudát, aztán Laci bácsi (a férje) segítette tanácsaival, hogy elkészüljön a mű.

Ehhez persze Dánielnek először a disznóvágáskor (Lemperger János nagypapa) ki kellett guberálnia a belsőségek közül a húgyhólyagot. Megtalálni sem volt könnyű, mert úgy tűnik a szúráskor szegény pára kiürítette a hólyagját (már úgyértem a sertés, nem az aki szúrta). Aztán a zsigereléskor a “malactartóval” (méh) félre lett dobva. De a srác akkor is előtúrta. Aztán felfújta szívószállal, feszítette, szárította, majd ecetben áztatta (alább látható néhány művelet a képen). Volt szaga rendesen, úgyhogy nagyívben kerültük a lábast.
Aztán alapos kimosás után belekötöttük a nádszálat, majd a hógyag-hártyát rákötöttük egy Jóska papától (Maszárovics József) megörökölt köcsögre… Száradás.

Balra fent: ecetben ázik a húgyhójag, majd öblítés, aztán kiterítve, és végül felfeszítve a köcsögre. A nádszálat bele kellett kötni felhúzás után. A nagy kép pedig a száradás utáni állapotot mutatja.

Balra fent: ecetben ázik a húgyhólyag, majd öblítés, aztán kiterítve, és végül felfeszítve a köcsögre. A nádszálat bele kellett kötni felhúzás előtt. A nagy kép pedig a száradás utáni állapotot mutatja.

És láss csodát, megszólalt az első házilag készített köcsögdudánk. Történelmi pillanat. 🙂
Az alábbi videón látható és hallható a működése. Köcsögdudán játszik a készítő, Dániel.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/01/24 hüvelyk Vélemény, Zene

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , ,

A bűvész és a logikai szakkör

A 25 éves könyvem, megragasztva, aktívan használva

A 30 éves könyvem, megragasztva, aktívan használva

A fiaim szeretik az origamit. Ráadásul éppen annak a könyvnek alapján próbálkoznak az alkotással, amit még magam nyertem egy általános iskolai szakkörön. Talán valami feladványt kellett megfejteni? Régen volt. A Papírcsodák c. mű ősi darab, valamikor az 1970-es évek végén nyomtatták, széjjel esett, aztán megragasztottuk. Most is hajtogatnak belőle a lurkók.

De a könyvnek története van… Az általános iskolában (akkor nyolcas iskola, ma Hunyadi) két szakkör volt rám nagy hatással. Az egyiket Természetkutató Szakkörnek hívták. Temesvári János biológia-földrajz-kémia-fizika-tudománytörténet és még sorolhatnám milyen széles látókörrel bíró tanár tartotta. Azért volt igazán különleges ez a délutáni foglalkozás, mert az osztály rosszcsont fiú tanulói is eljártak rá, pedig nem volt kötelező. Persze, oka volt. Temesvári tanár úr valami félelmetesen hitelesen, érdekesen és napra készen beszélt a természettudományokról. Ha jól tudom, ezt a szokását azóta is megtartotta, jelenleg az egri Neumann János középiskolában tanít biológiát és földrajzot.

A másik délutáni foglalkozás a Logikai Szakkör volt. Amikor a Papírcsodák a kezembe kerül, mindig felidézem a 25-30 évvel ezelőtti eseményeket (itt kaptam-nyertem ugyanis). Ez is olyan foglalkozás volt, amit délután tartottak és az osztály rosszcsont fiúi is eljöttek rá. Miért? Mert egy bűvész tartotta, és bizony az érdekes, színes logikai feladatok közé becsempészett egy kis “bűvészetet-művészetet” is. Trükköket is mutatott, logikai feladványokat oldatott  meg. Egy szóval: élveztük.

Itt repül a kismadár...

Itt repül a kismadár…

Most jön a slusszpoén: 25 év után az óvodából jönnek haza a fiaim (a nagyobbak, pár éve történt). Meglátogatta őket a műsorával egy egri bűvész… Legkisebb fiam pedig néhány hete meséli lelkesen (3,5 éves): itt volt egy bűvész.

Aztán pedig kiderült, hogy Szemerey László, aki annak idején a logikai szakkört tartotta és az én korosztályomat levette a lábáról, most a következő generációt bűvöli el. Köszönet neki ezért és sok sikert!

Akit a művészete jobban érdekel, az látogasson el a http://www.samymagic.hu/ honlapra.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2012/12/15 hüvelyk Történelem, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , ,